rockenstein által küldött hozzászólások listája

Egyszerűen nagyszerű volt ma a visegrádi sípálya! Először jártam itt síelni, de biztosan nem utoljára. Szuper kis pályarendszer, változatos felvonókkal és pályákkal. Különösen tetszett, hogy a tanulóknak 2-3 különböző szintű pálya is van mindegyikhez külön felvonókkal, így nem zavarják egymást a kezdők és a haladók. Az itthon régen látott sok hónak köszönhetően az összes pálya működött, a felső piros viszont csak haladóknak ajánlott meredeksége és kezeletlensége miatt. Az alsó pályáknak viszont stabil ágyúzott alapja van, ami a ráesett és leratrakolt természetes hóval szinte tökéletes síélményt nyújtott ma. Reméljük, még sokáig marad a hideg és csapadékos tél, és még sokszor lesz alkalmunk ilyen kellemes csúszásra Visegrádon!

Idén a nyári szabimat egy hosszabb hollandiai kirándulásra lőttem el, amelynek a bázisa Hága, ezért barátnőmmel igazi megszállott síelőhöz méltó módon kipróbáltuk a De Uithof beltéri sípályát. A belvárosból kerékpárral (eltévedések nélkül) egy órára található ez a gyönyörű park, ahol az erdei tanösvénytől a csónakázótóig, gokart pályától a korcsolyacsarnokig számos lehetőség kínálkozik a szabadidő aktív eltöltésére. A síelés és boardozás szerelmeseit egy 200 méteres sípályával (plusz tanulópálya és snowpark) rendelkező csarnok várja, kellemes -6 fokra behűtve, az év minden napján. Az első pozitív meglepetés rögtön a kasszánál fogadott, ugyanis mindössze 15 eurót kellett kicsengetni fejenként a belépőért, ami tartalmazta a felszerelés (léc, bakancs, bot) bérleti díját is, ez az ár kifejezetten barátságosnak mondható, még magyar pénztárcával is. Mivel hétköznap munkaidőben voltunk ott, nagyon kevesen voltak az egész létesítményben, a sípályán kb. 25-30-an lehettünk, így élvezhető köröket lehetett menni a keskeny hócsíkon, amelynek két oldalán funpark elemek szűkítik le a "normál" síelő lehetőségeit. Emiatt a főszezonban (ami meglepő módon itt is télen van) valószínűleg jó kis tömegjelenetek alakulhatnak ki, de így augusztus közepén sok más nációhoz hasonlóan szerencsére a hollandok is inkább valamelyik meleg tengerparton égetik hófehér germán bőrüket, és meghagyják a sícsarnokaikat a hozzám hasonló télőrülteknek. Maga a pálya egyébként kék lejtésű, a tetején egy rövid meredekkel (mint a versenypályák tetejének katapultja), amin megszerezhető a teljes lejtőre elegendő lendület egy jó tempós menethez. Azt kell mondanom, hogy még a hosszú alpesi pályákhoz szokott síelők is találhatnak örömöt ebben a nyúlfarknyi kis pályácskában, de a hosszú nyarakon berozsdásodó technika karbantartására kifejezetten ideális helyszín, tehát aki erre jár, ne hagyja ki. Márcsak a feeling miatt is érdemes kipróbálni: ahogyan a 22 fokos holland nyárból néhány fotocellás ajtón át a mínusz fokos havas télben találja magát az ember néhány órára, majd a síruhát levetve rövidgatyában és pólóban kerékpárra pattan, és élvezi tovább a nyarat, nem mindennapi érzés!:)

Tegnap végre eljutottam Dobogókőre, az idei szezonban először, és az időjárást elnézve egyben utoljára. Olvasom a pálya állapotáról szóló beszámolókat, szokás szerint vannak elégedetlenek, és vannak a megszállott Dobogókő-fanok. Én inkább az utóbbihoz sorolom magam, ezért nem okozott csalódást a pálya tegnap, nagyon jót síeltem rajta, sőt, az elmúlt hószegény évekhez képest kifejezetten jó állapotban van. De megértem az elégedetleneket is, hiszen aki osztrák pályaminőséghez szokott, és először jön Dobogókőre, nyilvánvalóan csalódni fog. Hiszen a pálya infrastruktúrája sajnos még magyar viszonylatban is (pl. Eplény, Mátraszentistván, Visegrád) fejletlennek számít. Modern hóágyúrendszer nélkül nem készíthető el a kellően kemény, jeges pályaalap, ezért ratrakolni sem lehet minden nap, ráadásul az öreg ratrak a porhóval eleve nem képes csodákra. Ezek sajnos adottságok, amelyek meghatározzák a sípálya minőségét, és a síelhető napok számát is. Dobogókő ugyanakkor olyan természeti adottságokkal is rendelkezik, amelyek számomra és még sokak számára bőven kompenzálják a fejletlen infrastruktúrát. Közelsége, egyedi mikroklímája, természeti szépségei, a pálya lejtése és szélessége, az üzemeltetők lelkesedése, közvetlen és barátságos hozzáállása, az étterem házias ízei, ezek mind-mind olyan szubjektív tényezők, amelyek miatt érdemes Dobogókőre járni. Ha valaki mindenben a hibákat keresi, persze bőven találni itt is, de aki pozitívan, optimistán látja a világot, és a szépet és jót látja meg a dolgokban, az nagyon jól fogja magát érezni Dobogókőn, legyen az kezdő vagy profi síelő!

Hétvégén megnéztük Kreischberget. Az utóbbi időszak hóhiánya ellenére gyönyörű havas táj, és meglepően jó körülmények fogadtak mindjárt a völgyben. A fekete pálya alja szinte tökéletes állapotban volt, és a libegővel jól lehetett pörögni rajta, sorban állás itt egyszer sem fordult elő. A bemelegítő köröket minden reggel itt nyomtam le, a frissen kivasalt pályán. Mivel pénteken már mentek fenn a csákányosok, a többség inkább az ezekhez tartozó kék pályát részesítette előnyben, de tömeg itt sem volt. Szombattól már a kabinos középállomásáig is le lehetett csúszni, így már egész jó kis besíző pályaválaszték állt rendelkezésre. A fenti hosszú kékeken jókat lehetett iskolázni, az alsó rövid meredeken pedig élesben tesztelni a sítudást. Mindehhez ragyogó napos, szélcsendes idő társult előszezoni bérlet és szállásárakkal, úgyhogy mindent összevetve jó kis hétvége volt, megérte kimenni. A további pályanyitásokon is gőzerővel dolgoznak a sógorok, sok helyen napközben is mentek a hóágyúk. Reméljük, hogy a természet is besegít hamarosan! Ízelítőnek következzen néhány kép.