ISOLA 2000, 2011. január 22-30.
Több hagyománnyal is szakitottunk idén, "aki mer, az nyer!" alapon. A megszokottól eltérő szervezéssel, időpontban és helyszínre szavaztunk az idei egy hetes francia vakáció kérdésében. A mondás igaznak bizonyult.
Travelex (suli.si) szervezésben vágtunk neki az utazásnak. Az indulás kicsit csúszott, elég nehezen találtunk rá a miénkre a sok busz között (aminek nagy része Puy-ba ment), de kitisztult a tér és kizárásos alapon meglett egy kicsit távolabb az eredetileg kiírt helytől (vagy csak tágan értelmezték a szervezők a Felvonulási teret :)). Egy kényelmes emeletes buszt kaptunk utánfutóval, amivel meglepően hamar, 19 óra alatt ki is értünk Isolára. Az út nagy része a szokásos útvonalon zajlott, aztán egyszer csak dél felé fordultunk az olasz autópályán és kis idő elteltével megláttuk a tengert. Igy még jobb hangulatban kapaszkodtunk fel Nizza után a szerpentinre. A kanyargós út oda- és visszafelé is tartogatott meglepetéseket. Az egyik kanyar bevehetetlennek bizonyult a 3 tengelyes busz + 2 tengelyes utánfutó kombóval tolatás nélkül (hazafele menet már kézzel kellett az utánfutót a busz után terelni), ill. az utánfutó egyik kereke szakított a tengellyel felfelé menet, igy 3 kerekűvé alakult a vontatvány. Mivel rövid idő alatt nem vállalta a javítását senki, igy is jöttünk vele haza, minden gond nélkül.
Maga a település nem sok izgalmat rejt magában, egy elég korán létesült síközpontról van szó, a központban lévő épületek magukon és magukban hordozzák a 80as, 90es évek stílusjegyeit, a modernebb és divatossabb faházak a hegyoldalban találhatók a régi apartmanok felett, amiket egy libegőhöz hasonló szerkezettel lehet elérni.(Funicluaire). Mindössze 2 nagyobb utcából áll a központ, emiatt az élet is nyugodtabbnak mondható. Egy központi épület alsó szintjén található meg minden kikapcsolódási és vásárlási lehetőség. Van 2 Sherpa bolt (megszokott árakkal), éttermek, pizzériák, sportboltok, mozi, pékségek, gyógyszertár, egy pub jellegű hely és egy játékterem, szóval a pénzt azért el tudja szórni, aki kényszert érez rá :)
A megérkezés után következett a vakáció legkritikusabb része, a szállás elfoglalása. Jól tudtuk, hogy az utazás a szállás miatt volt ilyen kedvező árfekvésű, szóval nem voltak ábrándjaink, viszont volt helyette szerencsénk :). A meghírdetett Les Adrets 2 helyett a Les Marmottes apartmanházba kerültünk, ami egy hangyányival magasabb komfort kategóriát képviselt. Azoknak, akiknek fétise a luxus, egyiket sem ajánlanám, de szerintem kettő közül az utóbbi a jobb választás. A Les Adrets egy szobájába bepillantva eléggé elkapja az embert a koli-feeling, a miénk ennél igényesebb volt. Mi bérmentesen nézhettük volna a TV-t (1. nap 10 perc, utána bekerült a sarokba), gratis volt az ágynemű és fejenként 2 törölköző. Persze ez az épület sem mai gyerek, a berendezésen ez is meglátszott: a konyhai gépek még abból a korból származtak, mikor azonnali halálbüntetés járt a tervező mérnöknek a körző használatért. A mosogatógép gyártási ideje akkorra datálható, amikor itthon még a tehetősek ismérve volt a vezetékes víz, a sütő pedig grill üzemmódban lefoglalta egy francia atomerőmű egy blokkjának teljes kapacitását. Viszont minden kifogástalanul működött és tiszta volt. Az alapterület a megszokott, öten voltunk egy hatos apartmanban, kis feng-suizás után viszonylag jól el lehet férni, de az ember mindig tudja, mit csinál a másik 4. :) A fürdő viszonylag tágas volt, a bojler kis odafigyeléssel elég meleg vizet ad 5 embernek. Eleinte kicsit idegenkedtünk a szobától, de később győzött a retro érzés és megszerettük. Ja, a lift működéséhez kell a szobakulcs, szerencsére erről a felpakolás után szereztünk tudomást. :)
És akkor a lényeg: A PÁLYÁK.
Röviden: az eddigi legjobb francia sívakációnk volt, amit szívtunk tavaly, azt most visszakaptuk pozitívban.
A kiváló mikroklímáról szóló hír nem marketing maszlag, tényleg sokat számit a déli fekvés és a tenger közelsége. A szezonra jellemző hóhiány nyomait se láttuk, az egész országban itt volt a legnagyobb hóvastagság ottlétünkkor, lepipálva sok magasabban fekvő komolyabb terepet (2m a csúcson, 1m a völgyben). A délről érkező csapadék ugyanis itt torpan meg először, sokszor fel sem jut az északi területekre. Érkezésünk előtt egy nappal esett is vagy 20 cm friss hó, utána 4,5 napig felhőt sem láttunk, szikrázó napsütésben síeltünk – végig minuszokban. Amikor viszont jön a felhő, az nem jön üres kézzel, a csütörtökön kezdődött a gyülekező, ami péntek reggelre hozott kb 10 cm friss havat, majd egész nap esett, igy lehetett csúszkálni a friss porban. Sajnos az erős szél kicsit rontotta az összképet ezen a napon, de beöltözve ki lehetett bírni.
Szezon vége felé a tenger közelsége már lehet, hogy inkább hátrány, enyhébb idő esetén lehet, hogy már nagyobb az esőzések esélye, ezt mondjuk csak tippelem a tavalyi évből kiindulva.
A pályarendszer a kezdők és haladók paradicsoma, de a profik is megtalálhatják a számításukat néhány pályában. A kezdő pályák a központi részben a völgyben találhatóak, innen indulnak a liftek a két hegy irányába. A zöld pálya több kilométer hosszú, így az első lépések már nem fulladnak monotonitásba, rengeteg tárcsás felvonó mentén lehet rácsatlakozni. (A kabinos felvonó után azonban nem ajánlott, mert végig botozni kell). Innen fokozatosan lehet növelni a nyomást, a rendszer bal oldalán két csúcs található világoskék pályákkal, kevés igazán kék szakasszal, tökéletes azoknak, akiknek már megvan a lécbiztonsága. A jobb oldalra feljutva pedig indulhat az igazi buli.
Összevissza ágazó pályák rengetege található a faluval szembeni hegyoldalon, nagyrészt széles kék pályákkal, ill. itt vannak nyomulósabb pirosak is: Mélézes, Stade Slalom, Sapins, Blanchon. Utóbbi a leghosszabb, az első általában kezeletlen, itt előztek meg életemben először úgy, hogy az illető fejjel előre volt, lécek nélkül. A környéken ugyanis sok a könnyű pálya és sokan véletlenül tévednek ide, érdemes figyelni a sporttársakra! A Slalom egy fokkal enyhébbnek tűnt, viszont egész héten fel volt tűzve és nem lehetett rámenni. A Blanchon pedig elég jeges volt. A kékek viszont fantasztikusak voltak itt, van minden fajta, rövid, hosszú, széles és szűkebb, nagyon jó csúszásokat lehet kombinálni csak a kabinos használatával is. A kabinos felvonó felső állomásától jobbra, a szoroson át a legjobb és leghosszabb kék pályára, a Vallonra juthatunk, mellette fut egy erős piros a Calada. Ezeket a pályákat egy modern és nagyon kényelmes német hatüléses szolgálja ki (az itt megtalálható térképen még nincs rajta, csak az isola.com-on.) A Vallon közepéről indul egy hosszú tányéros felvonó, erről átszállva juthatunk a legmagasabb csúcsra. Ide csak a kilátás miatt érdemes feljönni, a levezető Sistron egy – a keskenysége miatt – piros pálya. Viszont az innen levezető piros és kék pálya nagyon élvezetes és erre nem is jár szinte soha senki. A pályarendszer jobb széle csak természetes hóval van borítva és nem is nagyon van kezelve – mondjuk nem is sokan használják a körülményes átjutás és a régi felvonó miatt. Aki feketézni akar, annak azonban el kell jönnie idáig, itt megkapja a magáét. Érdekes módon ezek a pályák midig üresek voltak, nem értem mikor mennek le ezeken a pályákon azok az emberek, akik folyton a fekete pályás sztorikkal jönnek :) (én nem mesélek ilyen sztorikat, mielőtt...)Ha jól rémlik a felső szakaszuk kezelt, de meredek, a vége viszont mindig buckarengetegben végződik. Nagyjából ez a 120 km, nekünk nagyon bejött, mert minden nap szinte egy külön sínapot lehet tartani a változatos nehézségű és kesze-kusza vonalvezetés miatt, mi nem untuk meg 6 nap alatt.
A síelés körülményei rendben vannak, a pályákat kezelik minden este (amit nem, azt direkt nem), a tömeg még az eddigi évekhez képest is kisebb volt, többször csúsztuk magunkban végig egy-egy pályát. Talán azért, mert ez egy régebbi, kevésbé modern síterep, nem vonzza úgy az embereket, mint azok, amiket most pakolnak tele apartmanokkal. (Velünk egy időben és egy helyről csak 5 magyar busz indult Puyba, ami alig hosszabb pályarendszer, mint Isola pályáinak a fele). Vasárnap még ott voltak a helyi erők, utána nagyon kényelmes volt a telítettség. A hó teteje a 4. nap környékén azért már elég karcos volt, de az ágyúkat nem indították be, megvárták a természetet. A felvonók minősége vegyes képet mutat, a vádlinverős kétülésestől, a párnázott hatoson át a kabinosig jut minden, ez nem érhet meglepetésként senkit, aki francia földre indul síelni. Azért inkább a modernebb felvonók vannak túlsúlyban és ezek szolgálják ki a központi részeket. A személyzet segít ha kell, és esetenként ellenőrzi a bérleteket (fényképes a rendszer).
Összességében, kiváló hely azoknak, akik hajlandók kompromisszumot kötni egy jó síelés érdekében, a pályák simán kárpótolják az embert azért, hogy nem egy high-tech síközpontban tölti el az idejét. Így viszont nagyon kellemes az árfekvés is, mi egy kicsivel mentünk 6 Szent István királynyi érték fölé (busz+szállás+bérlet+1 nap Auron+Monaco hazafelé), ennyiért pedig bátran tudom ajánlani mindenkinek, az nem kérdés, hogy valamikor még vissza szeretnénk jönni ide.
Volt egy auroni kiruccanásunk is. Itt is vannak jó pályák, bár inkább a pirosak hosszabbak mint Isolán, a kékek nagyobb része csak hegyről levezető utacska. Minket jobban megfogott Isola hangulata, de ez teljesen szubjektív.
A jövőt nézve a következő terepek üthetik ki Isolát a nyeregből a kategóriában:
- Risoul – Vars
- Val Cenis
- Valloire - Valmeinier.
Örömmel veszem mindenki véleményét ezekkel kapcsolatban, annak pedig kifejezetten örülnék, ha lenne, aki össze tudná őket hasonlítani Isolával.
Bélapó,
Nagyon örültem végre a személyes találkozásnak, köszönöm a finom „hazait”, sajnálom, hogy nálam nem volt cserealap akkor. Azután betáraztam, de már nem találkoztunk, úgyhogy emiatt jövőre is egyeztetnünk kell a szervezés előtt :)Remélem hasonlóan jóra sikerült a második heted is, irigyellek, hogy még lesz egy heted Risoulban (?) is. Erről mindenképpen érdekelne majd egy összevetés Isolával szemben.
Mi most hamar túlestünk a szezon csúcspontján, már csak kisebb csúszások várnak ránk, de már ez a 6 nap is nagyon széppé tette a 2010/11-es telet.
Fotógaléria (közte néhány OFF képpel, hazaút, Monaco):
https://sielok.hu/fotoalbum/869777/kep/1/
Egy kis ízelitő:
Keresés
