Előzmény és válaszok a Síelésünk kivesézése topikból

Halihó, sziasztok!

Van a saját blogomban egy kis sorozat, mely azzal kezdődik, hogyan vitatkozott egymással Kb. 20 ével ezelőtt Magyarország két, (abban az időben, síelős körökben nagy tekintélynek örvendő) „nagy öregje”. Mondjuk már ők sem a vita kedvéért vitatkoztak, és nekem sem ez a célom.

Már hivatkoztam itt valahol (valamelyik topikban), Kovács Tamás Attilára, tőle hallottam egyszer, hogy fogalmazzunk óvatosan, mert ami egy helyzetben hiba, az egy másikban nagyon is hasznos lehet, és viszont.

Nagyon élveztem, amikor először láttam (összesen kétszer láttam) ozsi önállóan síelő fém robotocskáját. Tényleg nagyon tanulságos volt. Aztán nem kevésbé volt érdekes, amikor ezt a látványt megpróbáltam a valóságba adaptálni. Hát, mit mondjak, annyira azért nem volt egyszerű a dolog. Pedig évtizedek óta koptatom a léceket. Viszont amikor végre bejött, hihetetlen érzés volt. Felemelő, és büszkeség egyszerre. Ha csak tehetem, így megyek, mert rendkívül takarékos és nem kevésbé rendkívül látványos. Lásd ozsi videóját, ahol ezt síeli.

De csendesen megjegyzem, hogy a robotocska bizony eléggé „steril”, lehet mondani laboratóriumi körülmények között „síel”, és ilyenek ugyan vannak a sípályákon is, de hát ugye, nem csak ilyen helyeken szoktunk menni. A változatos körülményeket pedig (szerintem) nem lehet egy „steril” technikával megsíelni. A különböző helyek, megannyi lehetőséget adnak a sí történelem folyamán kitalált és megfelelő helyeken jól alkalmazható technikáknak, és jól meg kellene indokolni, hogy melyik régi, jól bevált technikát tekintjük ezentúl hibásnak.

Egyszerű példa, amikor a tanulót először visszük olyan helyre, ahol ez a fajta „késleltetett - kiváró” befordulás túlzott begyorsulást eredményezne. Itt mindenképpen már az ív elején szükséges egy olyan tudatos sebesség szabályozás, amely megakadályozza a számára nagyon nem kívánatos begyorsulást.

De haladó síelők esetén sincsen mindig idő arra, hogy megvárjuk, amíg majd saját magától kialakul az új él helyzet. Már eleve a leélezésért is, (már, ha van élhelyzet), tenni kell, az magától nem fog megtörténni.

És ami már tényleg túl mutat a haladó síelésen. A jó minőségű nemzetközi sí szakirodalom testforgatásnak, azon belül ellenforgatásnak nevezi. Itt az él átváltása egy pillanat alatt megtörténik. Tehát nem várjuk meg, hogy az új élezés kialakuljon magától, hanem fél másodperc alatt létrehozzuk azt, és a lécek már a beforduló szakaszban teljes értékű új felélezésben folytatják útjukat.

Azért bátorkodtam erről szólni, mert (felfogásom szerint) az amatőr síelés óriási előnye a sokoldalúság. Ezt a sokoldalúságot nagyszerűen bővítette a „robotocska elmélet és immár gyakorlat”, de (talán) nem lenne jó mindenhatónak kikiáltani és ezzel egyfajta „sterilitást” konzerválni.

Barátsággal:
Replaci
+ 36 30 907 1872
Rendszerhez igazító kisízés a Kiztsteinhornon.
http://www.kanyarsiklub.hu/2011_Kaprun_1_kisizes.html