Előzmény és válaszok a Síoktatásról, síoktató képzésről másképpen topikból

Ozsi, ha ez így lenne, akkor ti se tanultatok volna meg rendesen carvingozni. Hogy ne válaszolhasd azt, hogy te a mai napig nem is tudsz (:-)), Pirit hozom fel példának. Szerintem ő elég jól nyomja a korábbi ingatag alapok ellenére is. Továbbá, ha így lenne, akkor nem szabadna mást oktatnotok, csak nullkilóméteres kezdőket.
Szerintem...

És az miből épül fel?

Abbul, hogy párhuzamos lécekkel talpon megindulsz lefelé, aztán megdöntöd. Amibül nálad is... :-)

Ne, hanem csak akkor, ha már megvan egy bizonyos lécbiztonság.

Laci........há" akkor mibül ?
:)

Dede...

Alapvető tévedés, hogy a hóekeív egy olyan állomás, amit meg kell tanulni a kezdőnek, hogy aztán elfelejtse későn, és megtanuljon rendesen síelni. A hóekeívben (sőt már előtte) látszik a későbbi hibák nagy része, és a magasiskola (carving) hibái teljes mértékben megjelennek a hóekeívben.
A hóekeív alapvető fontosságú a carving megtanításában.

Mi azért változtattunk, és alakítottunk ki egy saját módszertant (ez nem igaz egyébként, a '80-as évek közepétől élnek ezek a törekvések, mi csak továbbfejlesztjük őket egy koherens rendszerré), mert rájöttünk a tapasztalatok alapján, hogy a kihajolós-kiterhelős-repülős-kifelédolgozó hóeke (és ezzel összefüggésben a csúszó-fékező hóeke - ami még nagyobb tragédia) egy teljes zsákutca. Semmilyen módon nem tanít meg hasznos tudást, nem visz közelebb a hatékony, stabil és biztonságos síeléshez, sőt kifejezetten veszélyes és kártékony. Lehet ezt kemény beszédnek minősíteni, de minden pontban igazolni tudom.
Ugyanannyi idő alatt, ugyanannyi energiával, ugyanannyi tehetségigénnyel meg lehet tanítani jól is síelni az embereket, mint ahogy a kiterhelős-kihajolós hóekeív elrontja a mozgást. Semmi értelme nincs.
Annyiban nem igaz, amit mondtam, hogy a síoktatóktól többet kíván meg: tanulást, megértés, fejlődést, energiát, gondolkodást.

Ebből a szempontból igazad van: a kihajolós hóeke nem visz közelebb a carvinghoz, hanem visszavisz a '70-es évek zsákutcáiba.

A mozgástanulás idegrendszeri folyamata miatt ez nem úgy van, hogy megtanítok egy mozgást (zsákutcát), és majd azt kijavítom később. A korábban kialakított mozgásformák nem javíthatók ki, módosításuk is alig-alig lehetséges. Ezt hívjuk rossz beidegzésnek. Az elejétől kezdve konzekvensen jót kell tanítani, főleg ha ennek nincs komoly hátránya. A múltkor feltett egy kolléga egy videót egy kezdőről, amelyik látványos példája annak, hogy hogyan lehet e kifelé dolgozó hóekeívvel elrontani egy tanítvány következő 5-10 évét. Pár nap alatt a jó felfogással és módszerrel ugyanezt a fiatalembert el lehetett volna juttatni egy előre mutató pályára, szerintem nagyobb lécbiztonsággal. Ahová szegény eljutott, az viszont egy tragikus zsákutca. Csak a rossz felfogású tematika miatt.

Akkor tanítsunk rögtön carvingot?! :-)

A carving nem a hóekéből épül fel, szerintem...

A boardozást próbáltad már, ott nincs kiterheléses:) hóeke, engedd el az összefüggéseket, mert a kérdéseid árulkodnak.Peace

Nincsenek plusz körök, amit ott tanulsz azt késöbb alkalmazni tudod nehéz terepkörülmények között, egyfajta sebességszabályozásként is működik. ill.erre épül.
de ettől függetlenül nem szabad erre kihegyezni az Osztrák tematikát. És valljuk be egyenlőre még ők a jobbak ebben.Legalábbis a számok ezt mutatják.

Gergő, mindenki meg lett szólítva, aki -- akár síiskolai kényszerből -- kiterheléses hóekézést tanít. Köszönöm a választ a miértekre!!!

Nem a te hibád, hogy ezt még mindig nem értem, s lehet, így írásban nem is fogom: "A hagyományos hóekéből a hagyományos forgatott lendület következik. A hagyományos osztrák tematikák a carvingot ebből úgy építik fel, hogy az ív végén előre-felfelé mozgással lapjára állítod a lécet mint az előbbinél, megvárod míg az esésvonalba kerülsz és ott kezded az élezést." -- Kötöm az ebet a karóhoz: ha a tanítvány a hagyományos hóekés előzményekből következően kifelé, ill. farolva mozdul, utána hogyan állítja belső élekre, ill. ívre a léceket.

//+ Ró kiegészítésével az általad leírtakat értelmezve a hagyományos osztrák (magyar, szlovák stb.) tematikák ma is először a régi síelési mozgásformát tanítják meg, s majd utána, egy következő vagy azutáni-azutáni lépcsőfokon váltanak élre. Csakhogy ebben az esetben a ma tanulóknak semmi előnyük a flatteros motorosokkal szemben, hiszen ugyanazokat a pluszköröket megjárják.

Beállok a sorba, nekem is tetszett! Szerintem a megszólítás Neked is szólt.

Nekem is tetszett!

Gratulálok, ez egy jó összefoglaló volt, nekem tetszett...:D

Bár nem én lettem megszólítva, megpróbálok beleokoskodni. A hagyományos hóekéből a hagyományos forgatott lendület következik. A hagyományos osztrák tematikák a carvingot ebből úgy építik fel, hogy az ív végén előre-felfelé mozgással lapjára állítod a lécet mint az előbbinél, megvárod míg az esésvonalba kerülsz és ott kezded az élezést. Mifelénk amikor átbillented a sít élről-élre, azt már race-carvingnak hívják és külön lépcsőfokként kezelik. Lehet, hogy van ennél gyorsabb, direktebb vagy hatékonyabb út, de a legtöbb helyen ez a tematika.
Hogy miért ezt használják MINDENHOL, ahogy írod? Mert ezt tanulták, ebben a rendszerben dolgoznak és ebben tanulnak tovább. (Ha egyáltalán tovább tanulnak, de ez messze visz.) Az oktatóképzést és a tematikákat az adott ország/tartomány szövetségeinek vezetői határozzák meg a vélt vagy valós piaci igények figyelembevételével, hiszen az általad felsorolt országok egy részében a síoktatás nagyon komoly méretű iparágnak számít. Hogy ez a síelésnek mint sportnak és a síelőknek jó-e, azt nem vagyok hivatott eldönteni. Ahogy bizonyos szint alatt az oktató sem nagyon szólhat bele, de nem is biztos, hogy ez jó lenne. Az más kérdés, hogy van-e olyan igényes, hogy valóban fejlessze a saját sítudását és oktatói készségeit, akár a rendelkezésére álló eszközökkel (iskolai tréningek, továbbképzések), netalán még tájékozódjon is az általa ismerten kívüli trendekről, törekvésekről.
Másrészről pedig egy osztrák síiskolában dolgozva is van bizonyos szabadságfoka az oktatónak, amit ha akar kihasználhat. Viszont nagy változást egy-két lelkes oktató nem tud létrehozni. Szerencsére vannak Ausztriában és a világ más részein is oktatók, sőt, szervezetek akik más szemlélettel bírnak és előbb-utóbb valószínűleg/remélhetőleg el fog jutni mindenki arra a nézetre, hogy ha változik a síelés, akkor az oktatásán is lehet/kellhet változtatni.

A kiterhelés csak egy gyakorlat, ami segíti tehermentesíteni az ívbelső lábat az esetleges mellézáráshoz, plusz előkésziti a tarás oldását előre befelé.(anticipácio)
de mindez csak egy-egy lépés a rendszerben, külön külön nem fog működni tökéletesen a végtermék, csak ha az egészen végigmegyünk. de a végén hosszú karcoltat tudsz menni oriássível, szántáson. Mondjuk a te Stöckli-d erre alkalmas, asszem 17m körül van a rádiusza.
Komplett tematikát ne kérj tőlem, mert azt más sem írt le ide. de ha valamikor összefutunk akár a Pálinka-tours-nál ,röviden elmondom élőszóban szívesen.
Mégegyszer mondom nem tudok rosszat mondani arra amit az Ozsi képvisel, csak nekem személy szerint nem tetszik, mást szokott meg a szemem.de én ezt bevállalom. Én vagyok a "rossz példa"
Ui. de azért ma megint megkérdezték az osztrák szülők: hol tanult meg így sielni ? Magyarországon? Kicsit ott, de nagyobbrészt Au.-ban a Snowsports-academy-nál.

Ró, köszi, hogy írtál!! Akkor felteszem neked az eredeti kérdést: elmagyaráznád nekem az összefüggést a kiterheléses hóekézés és az élre állítós síelés mozgásformája között? Hogyan megy át az egyik a másikba az oktatás folyamatában?

Természetesen totál laikusként kérdezek.

Én az osztrák módszert használom, nekem teljesen jól működik, miért változtatnék rajta? kicsit persze azért a magam módján mégis más amit oktatok.
melléteszem: kipróbáltam az Ozsi által oktatott "sulypont az ivbelső felé" módszert, és az is nagyon jól működik.
Nem tudok belekötni. De még csak kezelt pályán volt alkalmam tesztelni, mert alig van havunk.
Mi azt mondjuk, a súlypont a sebesség növelésével kezd el befelé vándorolni, egészen az extrém tartásokig.
Oriás sí! nagy tempó! nagy lécbiztonság mellett, hozzá a terep, a bucka esetleg Freestyl.
Aki flatterol az nem azért teszi mert a kiterheléses hóekét tanulta. Az nem okoz maradandó tartáskárosodást!
A síelés az egy érdekes dolog, azt hiszed nagyon jó vagy, aztán rávisznek egy olyan hótipusra, ahol azt sem tudod mi az a síelés. pedig ugyanott már sieltél.
Azért mert a Maruyama csinál egy új tematikát, ami érdekesmódon nagyon hasonlít a Skiculure által használt mozgásokhoz, azért nem gondolom, hogy mindenkinek azt kéne használnia.
Szerintem végig kéne járni a tanfolyamokat nálunk a síiskolákban, aztán lehet erröl tényleg véleményt írni. ez kb.20-30nap , napi 4 óra oktatás-t jelent.
akiket te láttál, valószínű ,hogy nem jártak többet összesen egy hétnél. Igaz ez erősen anyagi kérdés, de nekünk sajnos sokkal nagyobbak a költségeink, mint az Au.-ban oktató Külföldi, adót nem fizető oktatóknak.
De mondjuk 50eu/ 5óra a Richi Bergerrel totál hivatalosan nem hiszem, hogy sok lenne.
Olyan reménytelen eseteket helyrerakott már , akiknél nyomát sem láttam a helyes sí mozgásoknak.
És kiterheléssel kezdi!

Sokan elgondolkoznak, és sokan nem. Nagy tömegeken kell átvinni gondolatokat. Ráadásul ez csak úgy megy, ha valaki a saját lábában is megérzi. Amikor megjelent a carving síléc, az oktatók többségén még évekig hagyományost lehetett látni.

Mára lassan az is kialakul, hogyan lehet ezt a lécet hatékonyan használni és ezt oktatni. Ehhez kellett egy bő évtized. A tudás, a módszerek és szemléletek átjutása sem megy egy pillanat alatt, itt is van késés. Mára jutottunk oda, hogy ez a folyamat lassan érezhető lesz. Nem szabad türelmetlenek lenni. Nekünk szerencsénk van azzal, hogy kicsi és rugalmas szervezet vagyunk. Az SMSZ már nagyobb és sokkal nehezebben tud utánamenni a változásoknak, egy nagy alpesi ország dolga még nehezebb. Mi 50-100 lelkes, megszállott oktatót érünk el, így gyorsabb az átmenet. Ahol nagyobb és átlagosabb a tömeg, ott ennek arányában több időt igényel. Szóval menni fog máshol is, csak türelem! :) Persze más kérdés a „csak azért is ellenállók” kérdése, de ők úgyis le fogják magukat írni a síelők előtt...

Egyébként én is várom az érveket a csúszó-fékező hóeke és a kiterheléses (repülős) hóekeív mellett.

"Szerintem nem azért oktatnak kiterhelést, mert van vele valami speciális cél, hanem mert így szokták meg. Mindenki és mindig ezt csinálta, akkor miért térnének el tőle." -- A "speciális cél" az, hogy a delikvens megtanuljon síelni, és ha a hóekézés és a végső síelés alapvető mozgásformájában nincs folytonosság, akkor hogyan tanul meg síelni. Ezért elsődleges gond szerintem a kiterhelés, éppen a síelés logikája szempontjából.

Anno mi is kiterhelést tanultunk, de akkor flatterolva/farolgatva volt cél síelni! Tehát csillagos 5-ös az oktatónknak, mert a hóekézés és a végső síelés között kontinuitás volt. :-) Csakhogy több mint tíz éve mindenki a carvingról beszél, aminek a logikájába nem passzol bele a kiterhelés. A magyar, a szlovák vagy akár az osztrák síoktatóképző szervezetek ezen azóta sem gondolkodtak el? Csak oktatják az oktatójelölteknek, amit megszoktak? Tehát egy szinttel feljebb sem gondolkodtak el, csak ezért láthatom mindenhol azt, amit...

Mindenesetre köszönöm a figyelmet és a rám szánt időt!