Turracher Höhe: hóbiztos pályák a cirbolyafenyők vidékén

Hóbiztosság manapság már kulcsszónak számít a síelés tervezésekor. Néha az Alpok északi oldala kap több havat, néha az Alpok déli oldala. Mivel a síterep pont a hegygerincen fekszik, akárhonnan is jönnek a hófelhők, biztos, hogy a másik oldalra is jut valamennyi a pelyhesből. Bár idén jóval kevesebb hó hullott Ausztriában is, de a havas télben itt nincs változás. 1750-1800 méteres magasságban szinte mindenhol közel félméteres, természetes hó teszi varázslatosan téli hangulatúvá a települést és környékét. A települést megalapozó egykori bányászatnak szerencsére már a nyomát sem találjuk, annál inkább a régiót híressé tevő erdőgazdálkodásnak. Itt található Európa legnagyobb összefüggő cirbolyafenyvese, amelyből a helyiek annyi mindent készítenek, hogy tényleg csak abszolút véletlen lehetett, hogy a cirbolya legtöbbször a pálinka formájában került elém. Ahány vendéglátó, annyi fajta recept a snapsz elkészítésére, és természetesen mindegyik féltve őrzött, titkos családi hagyomány. Tehát, egy kóstolással igencsak szűk és félrevezető információt kaphatunk a cirbolya palackba töltött tulajdonságairól.

A cirbolya élvezete és a síelés persze nem keverendő. Ehhez még hozzátenném, hogy a szánkózással sem. Hetente két este a 25-ös pálya aljában lehet kivilágított pályán szánkózni. Van egy-két trükkös kanyar, ahol nem árt lassítani. Én már kipróbáltam, másoknak nem kell. Tényleg van olyan sebesség, amivel az egyik kanyart már nem lehet bevenni. Miközben sodródtam ki a kanyarból, aztán csúsztam le a hegyoldalon, eszembe jutott, hogy fogom saját magam esetét megírni az itteni baleseti hírek között? De erre szerencsére nem került sor, mert jól jött az a vastag természetes hó a pálya mellett, amely ilyenkor előbb-utóbb megfogja a szánkóst. Utólag az is egyértelmű, hogy ezt még a cirbolyára sem foghattam.

Kevesen tudják, hogy a síterep létrejöttében nagy szerepe volt az angoloknak. A 2. világháborúban itt állomásoztak a brit katonák, majd rögtön utána több angol töltötte itt a telet és annyira bejött nekik a környék, hogy 1946-ban megépítették az első húzóliftet a hegy tetején. Az eredeti lift környékén már rég modern ülőlift közlekedik, de a helyiek őrzik ennek az emlékét, a központban található húzóliftet ma is "angol liftnek" (Engländerlift) hívják.

Az ötvenes években megépült az első ülőlift is, a Panoramabahn, amely azóta többször átépült, legutóbb 2006-ban kapott vegyesen kabinokat és székeket, hogy a mellette található téli-nyári bobpályát könnyen meg lehessen közelíteni. A Nocky Flitzter 1,6 kilométeres pályája természetesen csak megfelelő időjárási körülmények esetén üzemel, amikor ott voltam sajnos zárva volt. Bár a már említett szánkózási stílusomat tekintve, talán ezért annyira nem kellene bánkódnom. Persze a szánkózás és a bob is nagyszerű dolog, de ez egy síterep, ahol tényleg jókat lehet síelni. Kevés idő maradt a síterep 42 kilométernyi pályájának besíelésére és 14 síliftjének kipróbálására, de végül is sikerült. Aki a széles, piros pályákat szereti, az biztosan nem csalódik, de nagyon kellemesek a kék pályák és bátrabbak kipróbálhatják a kissé meredekebb fekete pályákat is. A hágón átvezető főút kettévágja a síterepet, alatta egy alagúton lehet átcsúszni, vissza húzólifttel. A térkép szerinti bal oldali részt három ülőlift és három húzólift szolgálja ki. Ezen a részen található a Wildkogel lift melletti 26-os pálya, amely általában már novemberben síelhető, gyakran a legkorábban használható, nem gleccseren található sípálya Ausztriában.

Az országút által megfelezett síterepet nemcsak az alagúton át kötik össze, hanem a befagyott tavon "sítaxik" közlekednek, amelyek áthúznak bennünket a 25-ös pálya aljától a tó másik oldalára. Nehéz választani a síterep két oldala között. A helyi komornyik szerint a síelők nagy része a Kornock részen (a térképen jobb oldalt) kezdi a napot, és délutánra megy át az akkora már árnyékból kikerülő másik oldalra. Az egyenruhába öltözött komornyikokról külön cikk is készült. Velük gyakran találkozhatunk a síliftek állomásainál, ahol egy pohár ingyen Proseccóval kedveskednek. De ha kifogytunk a papírzsebkendőből, vagy gyorsan naptejjel kellene védenünk arcunkat, akkor is menjünk oda hozzájuk egy kis segítségért. A Prosecco egyébként azért került be a választékba, mert szénsavtartalma miatt télen sem fagy be. Bár elég nagyot kacsintott a komornyik, amikor ezt tudatta velem, így nem szeretném, ha ez fake news-ként terjedne. Az pedig igaz, hogy szép időben a gyerekeket (is) fagylalttal várják, természetesen adalékmentes, csakis természetes anyagokból készült gombócokkal. A település abszolút a turizmusból él, jóval több a szálláshely, mint az állandó lakosok házai. Számos szálloda, panzió vagy magánszállás között lehet választani. Mi egy un. chalet típusú házban laktunk, ahol egy 8-10 fős társaság osztozhat az egész házon, amely a legmodernebb berendezésekkel van felszerelve, természetesen egy fenyőerdő közepén, ahol ilyenkor is vastagon áll a hó a szomszédos házak tetején.