Lou Batori 10 évesen kapta első sílécét, és 90 év elteltével, napjainkban is hetente háromszor hódol e sportágnak - már amikor ideje engedi, hiszen naponta 17 mérföldet biciklizik, gyakorta indul túrára oldalkocsis motorjával. A Michigan államban élő magyar sportmatuzsálem életéről a CBS tévé készített videót.
Az amerikaiaknak csupán a különös hangzás miatt lehet feltűnő a családnév, ám a történelem iránt fogékony magyar olvasó, különösen, ha tudja, hogy honfitársunk Erdélyben született, sejtheti, hogy lehet olyan rokoni szál, amely egészen a 16. századig, a fejedelemig, a lengyel trónra is eljutott Báthory Istvánig vezeti vissza a nemesi gyökerekkel rendelkező család eredetét. Nos, a Glen Arbor városkában élő kései utód, az 1929-ben Amerikába került Lajos-Lou a Massachusetts Institute of Technology fejlesztő mérnökeként szerzett diplomát, s aztán apja mellett a Batori Computer Company munkatársa lett, ami azért jelzi, hogy már ifjú korában fogékony volt a modern, különös dolgok iránt – hiszen a komputertechnika hőskorában bonyolult navigációs számológépeket gyártottak, olyan masinákat, melyek jóval később a Gemini űrprogramban is szerepet kaptak.
Lou azonban nem erről lett híres, hanem annak okán, hogy – mint a CBS riportere, Bill Geist megjegyzi – az öregúr a természet csodája. S ha megnézzük a videót, magunk is meggyőződhetünk, hogy a lesiklópálya kapui között szlalomozó, a születésnapi ünnepségen anekdotázó, táncoló Batori nem úgy néz ki, mint aki 1910-ben született... Amikor a hosszú élet titkára vonatkozó szokásos kérdést kapta, vidáman emelte magasba vörösboros poharát, s koccintáskor megjegyezte, jó, jó ez a bor, de az igazi azért mégiscsak az esténként kortyolgatott Martini.
A CBS News tudósítása a 100 éves síelőről
- Azt mondják, ahogy öregszik az ember, testének energiái évente öt százalékkal csökkenek. Ha ez igaz lenne, én már régen a negatív tartományban evickélnék. A valóság mást mutat – vélekedik viccesen a világ talán legidősebb aktív síversenyzője, aki az elmúlt esztendőkben fokozatosan "kinőtt" a 70-es, 80-as, 90-es korosztály mezőnyéből, s immár a 100+ kategóriában szerepel.
Richard Lambert, a National 70+ Ski Club vezetője elmondta, hogy Amerika-szerte 21 ezer tag tartozik a szervezethez, de a 100 felettiek csoportjában csak ketten vannak, s csupán Lou Batori indul rendszeresen versenyeken, ahol a veterán sportokban megszokott úgynevezett hendikep számítás az időeredmény és az életkor kalkulációját veszi figyelembe, s ily módon mérhető össze a 75 esztendős és a 96 éves teljesítménye. Nos, a magyar matuzsálem rendszeresen érmeket szerez e versenyeken.
- Igyekszem jó karban tartani magam, hiszen annak semmi értelme, hogy egy karosszékben ücsörögve várjam, mikor záródik le a szemem. Az élet minden percét ki kell használni, hiszen minden pótolható, cipő, ruha, ház, bármi, csupán az elvesztegetett idő nem. Számomra a sport, a testmozgás jelenti az életet. Gyakorta beülünk oldalkocsis motorkerékpárunkba Judith asszonnyal, aki 1968 óta a feleségem, s túrázni indulunk. Amikor itthon vagyok, napi rendszerességgel biciklizem a Glen Lakes tóparti útjain, 17 mérföld az adagom. Telente pedig heti háromszor a közeli Crystal Mountain lejtőin síelek.
Utóbbi helyszínen nincsen parkolási gondja, ugyanis századik születésnapján névre szóló ingyen gépkocsi parkolóhelyet kapott a városka elöljáróitól. A veterán síklub vezetői pedig nagyméretű, 100+ feliratú emblémát ragasztottak Lou anorákjára.
– Kérdezte is egy gyerek a múltkoriban, míg lifteztünk a csúcsra, s beszélgettünk, hogy mi ez a 100+? Mondtam neki, ezt azok kapják, akik száz feletti sebességgel repítenek a lejtőn :-)
Az én 66 évemhez eddig elég nagyképűnek tartottam magam, hogy még 20-25 évet szeretnék síelni (én is 10 évesen kezdtem). Van még bőven pótolni valóm a síelt szezonok számában! Nem célom a rekord-döntögetés, de ezek szerint van reményem a következő 20-30(!) évre.
Nem szoktam másokra irigykedni, hisz nincs rá okom.
Most viszont egy kicsit hatalmába kerített ez az érzés... Kedves Bátori Lajos bácsi, kívánom még legalább 20 évig élvezd az élet örömeit!
A peldakepem!
Innen is nagyon- nagyon gratulalok Louis bacsinak, aki a nagyikam testvere. Sajnos ez a par perc nem eleg hogy teljes kepet kapjunk rola, ahhoz szaz ev kell:)
Nagyirol csak annyit, hogy 95 eves mult novemberben, nemreg pedig volt egy olyan sztorija, amikor is rajtakapta nagybatyam, amint epp a furdokadban egy hokedlin alva probalta kiakasztani a fregoli kotelet, majd felkapta a 30 kilos "fauteuil"-t es arrebdobta, hogy oda uljunk mi, unokak...
hajra mindenki, csak utana!!!
Koszi Maki a cikkert!!!!
Elismerésem!!! Én csak csendesen lapítok a nem tini korommal, közben meg is feledkeztem arról a storyról, hogy februárban Eplényben találkoztam a pályán egy óvatosan síelgető nénikével, aki úgy kb. 70 körülinek nézett ki. Kísérői, (vélhetően a fiai) távolabbról biztosították a pályán, de igazából nem volt rá szükség, mert nagyon szépen ment, és "állatok" sem veszélyeztették. Később, a Holléban - ahol helyet szorítottunk Neki az asztalunknál, mert annyian voltak, hogy nem tudott leülni - beszélgettünk Vele. Megtudtuk, hogy elmúlt 81 éves, és 9 év kihagyás után aznap pattant ismét lécre, és szabadkozott, hogy ilyenkor előszörre mindig a régi stílus jön elő. (A hóekézésre gondolhatott...)Alföldi származású, ma Bp-en él, és a síelésen kívül soha nem sportolt semmit, de mint mondta: azt nagyon kedveli. Aranyos volt.További jó egészséget, és sok-sok síörömöt Neki, és atöbbi veteránnak is.
Csaak remélni merem, hogy egyszer majd én is közéjük tartozhatok! :-)
Néhány(?) évvel ezelőtt, egy villamos-iparági versenyen egy 18 éves srác tisztelt meg megjegyzésével: szeretnék úgy síelni a Te korodat elérve, hogy majd 20 év múlva is tanulhassak tőled.
A 20 év elmúlt, alig valószínű, hogy a fiatalember tanuljon tőlem bármit is, ha csak a síelés újra és újra megszeretését nem!
Így adódnak át korosztályról-korosztályra a fontos dolgok. Legyünk elődeink követő példamutatói utódaink elődjeiként
Én sehol sem vagyok a kicsit több, mint 64 évemmel (Több, mint ötven éve sielek) További jó egészséget és jó kerékpározást, valamint síelést kívánok Lajos-Lou Bátyámnak! Mert mindannyiunkat a sportok (na és nem utolsósorban a nők) éltetnek! :-)))