Robert Redford: a síelés és a film szerelmese

Kevés hollywoodi színész kötődik olyan szorosan a síeléshez, mint Redford. Bár a világ a Butch Cassidy és a Sundance kölyök (1969) révén ismerte meg igazán, ugyanebben az évben mutatták be a Downhill Racer (Verseny a lejtőn) című filmet, amely egy teljesen más arcát tárta fel: a hegyekhez és a lesiklás kockázatos világához fűződő szenvedélyét.

Egy magányos hős a havas pályákon

A Downhill Racer Michael Ritchie rendezésében született, főszerepben Redforddal, aki David Chappelletként testesíti meg az ambiciózus, ám rideg természetű amerikai lesiklóversenyzőt. A coloradói kisvárosból induló fiatal férfi Európába kerül, ahol a sportág legnagyobbjaival méri össze tudását. A film azonban nem a sport diadalát mutatja be, hanem annak árát: a magányt, a konfliktusokat, a veszélyt és a mindent felemésztő ambíciót.

Ritchie realista stílusban forgatott: a kamera a síző szemszögéből száguld lefelé a pályákon, a néző szinte a saját bőrén érzi a sebességet és a veszélyt. A helyszínek – St. Anton, Kitzbühel, Wengen – nemcsak díszletek, hanem a film valódi főszereplői, amelyek szépségükben és fenyegetésükben egyszerre jelennek meg.

A bemutató idején vegyes fogadtatásban részesült. A sírajongók értékelték az autentikus felszereléseket – a korabeli Lange és Raichle bakancsokat, Marker és Gertsch kötéseket –, ám sokan kevesellték a valódi versenyjeleneteket, és a történet is túl hidegnek tűnt a nagyközönség számára. Redford viszont tudatosan vállalta a kockázatot: egy olyan sportfilmet akart, amely nem romantizál, hanem realista képet ad a lesiklásról.

A kritikusok ma a műfaj egyik legjobb és leghitelesebb alkotásaként tartják számon, amely szembement a korszak sportfilmes kliséivel.

A forgatás nehézségei

A forgatás legnagyobb kihívása az volt, hogyan lehet hitelesen megmutatni a versenyző szemszögéből a száguldást. A stáb 35 mm-es kamerákat használt, és olyan felvételeket készített, amelyek akkoriban forradalminak számítottak: valódi sípályákon, akár 100 km/órás sebességnél is. Ne felejtsük el, a hatvanas évek végén járunk, akkor még nem léteztek drónok és könnyű fejkamerák. Profi kaszkadőrökre és jól síelő operatőrökre volt szükség.

A film kulcsfigurája volt Joe Jay Jalbert, aki Redford sídublőrjeként szerepelt a versenyjelenetekben. Jalbert majdnem kijutott az 1968-as olimpiára, de végül lemaradt a válogatóról. A Downhill Racer forgatásán nemcsak kaszkadőrként bizonyított: ő készítette a látványos akciófelvételek jelentős részét is, ezzel új mércét állítva a sportfilmezésben.

Ez a munka indította el filmes karrierjét, amely során több mint 800 filmet készített, köztük számos sikeres síversenyfilmet. Négy olimpián is hivatalos filmesként dolgozott, és életművét 2013-ban a U.S. Ski and Snowboard Hall of Fame ismerte el.

Szerepelt a filmben Bernhard Russi, a későbbi svájci olimpiai bajnok lesikló, aki pályafutása elején vállalt munkát a produkcióban. Ő és más versenyzők végezték a legveszélyesebb jeleneteket, míg Redford inkább a könnyebb részeket síelte el saját maga.

Redford és a hegyek szerelme

A Downhill Racer nem véletlenül állt közel Robert Redfordhoz: fiatalkora óta szenvedélyes síelő volt. A természethez és a sporthoz való kötődése nemcsak a vásznon jelent meg, hanem az életében is. 1969-ben – éppen a film évében – vásárolt egy hatalmas földterületet Utah államban, a Wasatch-hegységben. Ebből lett a Sundance Mountain Resort, amely egyszerre síközpont és kulturális központ.

Redford itt alapította meg később a Sundance Filmfesztivált, amely a független filmesek legfontosabb bemutatkozási helye lett világszerte. A Sundance nemcsak kulturális, hanem környezettudatos projekt is: Redford mindig ügyelt arra, hogy a fejlesztések tiszteletben tartsák a természetet, és példát mutassanak a fenntartható turizmusban.

Robert Redford számára a síelés nem csupán hobbi volt, hanem életfilozófia. És bár a világ leginkább színészlegendaként gyászolja, a havas hegyek szerelmesei tudják a vászonról, a Sundance lejtőiről és Joe Jay Jalbert kamerájából is, hogy ő örökre közéjük tartozik.