"Leglegleg" sorozatunk mostani cikkében a világ legmagasabb síterepeit mutatjuk be. Egyes síterepeken nem egy helyen már oxigénpalack szükségeltetik a síeléshez, de Földünk mely országaiban találhatjuk őket? Összeállításunkban olyan terepekről írunk, ahol a hütték helyett az oxigén bárok kerülnek előtérbe.
h i r d e t é s
Mint ismeretes a Himalája Földünk legmagasabb hegysége, azonban itt meglehetősen kevés síterep üzemel, s ezek sem a legnagyobb magasságokban. A hegység becsületét az indiai Gulmarg menti meg, ahol a francia Poma cég épített két kabinost és egy húzóliftet. Jelenleg ez a világ legmagasabban fekvő síterepe.
Ahol a legtöbb igen magasan fekvő síparadicsom van, az minden kétséget kizáróan a Sziklás hegység, ezen belül is Colorado, ahol sok síterep 2800-3000 métertől kezdődik!
Az európai terepek közül a toplistába Zermatt és Chamonix tudott bekerülni. Chamonix (Aiguille du Midi) néhány méterrel fekszik magasabban, mint az Egyesült Államok korábbi legmagasabb síközpontja, Loveland.
SÍVERSENY SZÉDÍTŐ MAGASSÁGBAN
Sok oldalon olvashatunk olyan helyekről, amiket, mint a legmagasabb síparadicsom tartanak nyilván. Azonban ezek közül jó néhány egyáltalán nem síterep, és például csak felvonó visz fel oda; sípályákat nem találunk. Tehát a turistáknak és nem a téli sportolóknak készült. Ilyen a venezuelai Merida vagy néhány kínai is.
Közülük a
Jade Dragon hegyen üzemelt sokáig a világ legmagasabban fekvő kabinos felvonója, amíg meg nem épült a népköztársaság másik kabinosa a Jadu gleccseren, közel 4900 méteres magasságban. Bár mindkét terepen lehetőség lenne sípályák létrehozására, ez egyenlőre nem történt meg. A Jade hegyoldalán ennek ellenére néhány extrém síelő már leereszkedett, köztük a világjáró síelő és író Jimmy Petterson.
Az alábbi top20 listába nem kerültek be a felvonó nélküli "síterepek", így a perui Pastoruri sem közel 5200 méteres magasságával, vagy a hawaii Mauna Kea 4200 méretével. Bár a gleccseren minden év júniusában sí-, és snowboardversenyeket rendez a helyi szövetség - ilyenkor több ezren is ellepik a jégmezőt -, a síterep nem rendelkezik kiépült infrastruktúrával.
A korábbi legmagasabb: Chacaltaya
Chacaltayán volt a világ legmagasabban fekvő húzóliftje és egyben sífelvonója is, illetve ez volt Dél-Amerika legidősebb liftje is. A chacaltayai hegyi utat az 1930-as években kezdték építeni. A munkálatok során egy lavina zúdult le a hegyről, ami egy mérnök halálát okozta. A helybéliek szerint ez a hegy Istenének bosszúja volt, aki nem nézte jó szemmel, hogy egy utat hasítanak a hegyoldalba.
Bármily furcsán hathat, de hasonló félelmek miatt nem épült azóta több sífelvonó az országban. Korábban a lift a dél-amerikai nyárban (november-március) üzemelt, mivel a tél ebben a magasságban túlságosan kemény, hogy sízni lehessen. Később a chacaltaya-i gleccser zsugorodása miatt inkább a téli időszakban lehetett itt kulturáltan sízni. Mára sajnos egyáltalán nincs sízésre alkalmas időszak, ezért a síliftet lebontották, már csak túrázók járnak arra felé. A síterep megszűnéséről
ebben a cikkünkben írtunk részletesebben.
APRÉS SKI AZ OXIGÉN BÁROKBAN
Sokakban felvetődhet a kérdés, hogyan lehet ilyen magasan síelni, hiszen a szaktudomány az 5200-5300 métert tartja a lélektani határnak. E magasság felett már tartós oxigénhiánnyal kell számolnunk. Ez mellett a teljesítőképességünk is rohamosan csökken, átlagosan egy százalékot száz méterenként. Vagyis a tengerszint közelében élők ilyen magasságban csak a felére képesek. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy aki négy óra síelés után elfárad, az itt garantáltan "kiterül" két óra elteltével.
Ez az egyre kevesebb oxigénnek köszönhető, hiszen 4-5000 méteres magasságban megközelítőleg fele annyi oxigén van, mint az alacsonyabb területeken.
A nagy magasságokon fekvő síterepeken és felvonóknál oxigénbárokat és oxigénmaszkokat találhatunk. Breckenridge-nél a síelés előtt és után érdemes betérni a településen fekvő oxigénbárba, ahol újra feltöltődhetünk.
TOP 20