Élménybeszámolók

Kár ezért a terepért. Elszomorító látni, ahogyan az enyészeté lesz az infrastruktúra, síliftek, ratrakok, stb. A természet szépen hódítja vissza a pályák alsó részeit, persze ettől függetlenül a hely tökéletes túrasí célpont. Egy hete jártam ott.

A hétvégén sítúráztam kicsit Donovaly környékén. A felszerelést a Dami Sportnál kölcsönöztem - ez volt életem első sítúrája:D De nem az utolsó! Pénteken reggel még napsütésben a piros pályán másztam fel a Nova Hola-ra, aztán a gerincen mentem át a Zvolen-csúcson át a Maly Zvolen-re, innen jó kis freeride-ot lehetett nyomni a friss hóban a sajnos már nem működő Nizna Revuca sípályák középső felvonó állomásához.

Itt újra felraktam a fókát, visszamásztam a Maly Zvolen-re, ekkor már szépen fütyült a szél fent és esett a hó, így inkább a védettebb szűzhavas keleti hegyoldalon traverzeltem vissza a Zvolen-ra, szintén mély szűzhóban megkerültem a Nova-Hola-t hátulról, aztán a sípályán csúsztam vissza a szálláshoz.

Másnap ragyogó időben a "Skialp Trasa C" útvonalon az erdőben kapaszkodtam a Patociny lift aljáig, innen pedig a Nova-Hola hátsó oldalán át a hegyoldalban másztam tovább a sítúra útvonalon, a végén pedig felkapaszkodtam a gerincre.

Innen jobbra lecsúsztam a "Na Kopiskách" nevű helyig, egy hatalmas jó lejtésű legelőn. A hó itt változatos volt, a keményre fagyott firn mélyedéseiben frissen összefújt porhó volt. Innen felmásztam a Maly Zvolen-re, majd csúsztam mégegyet a szűzhavas lejtőn. Az újabb visszamászás után a gerincen visszamentem a Zvolen-re. Közben csodálato volt a kilátás a Magas-Tátra és a Nyugati-Tátra felé északi irányban, keletre a Chabenec-Velka Chocula vonulat, nyugatra a Krizna- Ostredok vonulat uralta a panorámát. Innen pedig a "B" sítúra útvonalon csúsztam le hosszan a gerincen a Motycianska Hola irányába, majd a balra forduló úton a Zvolen hegyoldalán az erdőben csúsztam vissza Donovaly centrumba.

Les 2 Alpes Március 12 - 20

Igazi tavaszban sikerült elindulni a Műcsarnok mögül, most busszal, mivel kitaláltuk, hogy ezt is ki kell próbálni egyszer.

Sajnos az októberi foglaláskor tágasabbnak leírt a középső ajtó "fölötti" ülések esetében a lábtér még a többi helynél is szűkösebbnek bizonyult. Szerencsére az útra bekészített Becherovka jelentősen enyhítette a probléma nagyságát.

Az út alatt Lenti környékén, a Szlovén-Olasz határon, Milánó előtt. majd Torinót elhagyva állt meg a busz rövidebb időre. Torinót elhagyva előbb eső, majd havazás érkezett. Brianconban pár útitárs leszállt, illetve meg lehetett ejteni egy nagyobb bevásárlást.

A Lautaret hágón a havazáshoz erős szél is érkezett, de probléma nélkül sikerült áthaladni, utólag aztán halottuk, hogy a mögöttünk lévő buszok már több száz kilométeres kerülőre kényszerültek, mivel a hágót lezárták.

Dél körül érkeztünk Les 2 Alpes-be, ezen belül a Location 1800 - Meije 5 ben volt a szállásunk, ez nagyon jó választás volt, mivel a pályáig/felvonóig mindössze 100 métert kellett sétálni.

A szállás kulcsának átadásáig viszont este ötig kellett várni, nem igazán értetem ezt anak a tudatában, hogy az előző turnusnak reggel tízig a szállást kitakarítva át kellett adni.

Elsőre feltűnő volt a hóhiány, amely a Franciák szerint igen száraz télnek volt köszönhető, a Vallée Blanche ("Fehér-völgy") oldalon szinte csak a pályákon fehérlett a hó, a Gleccser oldalán is a Településig csak a Valentin pálya volt nyitva.

A hét során sikerült az egész terepet bejárni, a többszöri havazásnak, illetve a terep adottságainak köszönhetően 2200 méter fölött már semmi probléma nem volt a hó mennyiségével és minőségével.

Az általam preferált útvonal a gleccserhez a Valentin-Crétes (Csúcsok)-Super Diable ("Szuper ördög")-Glaciers felvonókon keresztül vezetett.

A legtöbb ember is ezen felvonók pályáin volt, ezért leginkább a Fée ("Tündér"), a Bellecombes és a Signal liftek pályáit és freeride terepeit síeltük meg.

A La Grave-be való lesiklást a lent tapasztaható hóviszonyok miatt inkább kihagytam, szerencsére freeride lehetőség az egész terepen akad szép számmal.

Ezek közül szerintem a legjobb a Clos Chalance nevű 700 méteres szintkülönbséggel rendelkező völgykatlan. A terep "beszállását" a glacier kék pályáján lefelé csúszva lehet elérni, még mielőtt a pályát keresztezé a Jandri-Express felvonó. A helyet könnyen megismerni az ott található bódéról, illetve a ratraknyomról, amelyen egy kis mászás után elénktárul a völgy felső szakasza.

Azt a völgyet először szerda délután akartam kipróbálni, sajnos ekkorra már egy felhő ereszkedett a terepre, így inkább a visszamászás mellett döntöttem, ami utólag is nagyon jó döntésnek bizonyult.

Szerda délutántól ssütörtök estig változó intenzitással esett a hó, 1800 méteren néha az eső.
Péntekre aztán szikrázó napsütés és a délelőtt viharos szél érkezett, ekkor már sikerrel "támadtam be" a völgyet.

A lesiklás során érdemes a többi sízőt/boardost, illetve a nyomokat követni, több variáció is van a lesiklásra, ennek ellenére egyszer sikerült egy sziklaperemen kikötni, ahonnan nem lehetett lesíelni, de egy kis mászással megoldottam a problémát.

Remek mélyhó volt, sajnos az SL léc nem a legideálisabb az ilyen terepre, főleg térdig érő friss porhóban.

A völgy alján a Gours kék sípályáján lehet tovább csúszni a Fée lift alsó állomása felé.

A másik érdekes freeride útvonal szintén a kék Glacier pályáról indul, ekkor a Jandri-Express keresztezése után kell letérni jobbra, majd a piros és kék Gours pályák melletti szurdokvölgyben a pályákkal párhuzamosan lehet csúszni.

A szerdai ködös/esős délutánon kipróbáltam még a Vallée Blanche oldal pályáit is, sajnos az ezen az oldalon található liftek mind meglehetősen lassúak, a hó is inkább vizes latyak volt így inkább gyorsan visszatértem a másik oldalra.

A napok végén a Valentin pálya mindig érdekes képet festett, embermagasságú buckák és rengeteg síző, akik közül nagyon kevesen mozogtak otthonosan a buckákon/buckák között, így általában a buckasízést emberek közötti szlalomozással kellett kombinálni. Az ideális sínap lezárása mindig a Valentinon való 3-4 csúszás volt, itt a felvonó alsó állomásán senki nem állt sorba, viszont a felső állomáson a völgy irányába komoly sorállások alakultak ki, sokan godolták megoldhatatlan feladatnak a fekete buckás pályán való hazatérést.

A másik megoldás a lejutásra a zöld Chemins des Demoiselles ("Kisasszonyok útja") pálya volt, ami sajnos leginkább barna színben tündökölt, páran némi léccel a vállon való gyaloglás árán is ezt választották.

Utolsó este gondltuk, hogy kipróbáljuk a klasszikus Fodue-t, elsőre a Le Mazot étteremben próbálkoztunk, ahol miután leültünk az asztalhoz a pincér röviden közölte, hogy nincsen szabad asztal (ezt elfelejteték az asztalon jelölni) a teljes étterem le van foglalva, majd otthagyott minket mindezt köszönés, elnézéskérés nélkül, így innen nagyon gyorsan távoztunk.

Ellenben a Tapas Bar-ban kifogástalan és bőséges lakomát csaptunk (Fondue, 16EUR/fő), az udvarias és előzékeny
kiszolgálás mellé egy ingyen rövidital kör is járt a ház részéről, ezt a helyet csak javasolni tudom mindenkinek.

A hazaút sem indult egyszerűen, a szobát fél tízkor átadtuk, a busz 11-es indulással volt meghirdetve az érkezéskor, ennek elenére csak fél kettőkor érkezett meg, nem volt a legjobb dolog a szakadó hóesésben ácsorogni a csomagokal együtt - utólag aztán kiderült, hogy még a Briancon-i utasoknak is 11-es indulás lett mondva, oda már jóval három után érkeztünk.

Az út további része szerencsére viszonyleg gyorsan eltelt, érdekesség volt, hogy Olaszországban Torinotól Bresciáig igazi villámlós-dörgéses nyári záporokban haladtunk.

A tanulság mindenesetre az volt, hogy árelőny ide, vagy oda, többé nem megyünk busszal Franciaországba, a kényelmetlenség/várakozás nem ér meg ennyit.

Mi Dec. 28-án látogattuk meg a titkos tippnek számító terepet, nagy meglepetésre az előző nap eshetett vagy 30centi friss porhó, ennek köszönhetően a pálya kitűnő állapotban volt, illetve a pályán kívül is jól lehetett síelni, az ünnepek közötti időszak ellenére alig lézengtek a pályákon, Győrből könnyen és gyorsan elérhető a terep.

Nos, a tegnapi havazáson fellelkesülve korán eldobbantottam a munkahelyről, háromkor indultunk Győrből, négyre Eplényben voltunk, a felső parkolók tele voltak, egyből balra a híd mellett álltam meg. El is szállingózott a legtöbb ember fél öt felé, sorban állás nulla volt. A pályákon jégfolttal csak nagyon elvétve találkoztam középtájon, egyébként friss puha porhó volt, ráadásul szerencsére pár helyen már kibuckásítva, ami - nekem legalábbis - nagyon bejön (tehát panasz esetén: nem a pálya rossz és buckás, hanem a sítudás és az állóképesség hiányos!).
Egészen este nyolcig csúsztunk - rengeteget, gyakorlatilag megállás nélkül lehetett tolni a köröket. Gyönyörű volt az erdő, a világítással pedig tényleg elvarázsolt hangulat uralkodott a hegyen. A négyes ülőlift nagyon sokat dob a helyen, a futószalag beindításával már teljesen jó tempóban szállítja a népet a hegytetőre. 1996-ban síeltem utoljára Eplényben, hát ég és föld a különbség. Akkoriban futurisztikus elképzelésként emlegették arrafelé a hóágyúkat, illetve ülőliftet, nos én sem hittem volna, hogy ekkorát sikerül fejleszteni, minden tiszteletem a kivitelezőé. Amit én is hiányoltam az egy nagy piros számkijelzős óra a beléptetőkapuk fölé, illetve a beléptető terminálokat nem ártana kb. 30 centivel feljebb emelni, illetve elválasztókorlátokat tenni a beléptetőkhöz, hogy az ott kialakuló "gödörből" ebbe kapaszkodva tudják kilökni magukat az emberek, mert jelenleg általában a terminált használják erre a célra, ezért azok meglazulnak, lötyögnek.
Nálam hazai viszonylatban ez a TOP terep, de a közeli osztrák terepekhez képest (a távolsággal kikompenzálva) is megállja a helyét, de csak hétköznap.

Nos, akkor következzen a rövid beszámoló a múlt hétről.
Pénteken estefelé munkából hazaesve még ott tartottunk, hogy el sem kezdtük az összepakolást, így csak 22 órára sikerült végezni, maradt még három óra az alvásra. "Hajnali" kettőkor indultunk aztán Győr-Sopron-Graz-Villach-Tarviso-Udine-Milano-Torino-Montgenevre-Oz útvonalon, az osztrák südautobahn-on a korai időponthoz képest rengeteg román kóricált román vagy olasz rendszámmal, általában 90-100 kmh körül néha ide oda húzódva a sávokon (az elalvás biztos jelei), szóval élmény volt őket kerülgetni. Villach környékén nagyon lehetett látni a decemberi rekord havazás nyomait. Már az Alpokból kifelé kezdett el világosodni, innen szép napsütésben pengettünk tovább. Kicsit zavaró volt úgy Padováig, hogy a tankolásoknál, pihenőknél elővigyázatosságból mindent magammal vittem a kocsiból, annyira szétcsúszott, rossz arcok lézengtek mindenfelé (ukránok, románok).

Milánó után eléggé egyhangóak a 20-30 km-es nyílegyenes szakaszok a pályán, Torinonál aztán már feldobja az embert a hegyek látványa (illetve a gyors egymásutánban következő négy fizetőkapu), rengeteg alagút, majd szerpentí, sípályák (Oulx, Cessana Torinese), aztán végre Franciaország, a gyönyörű tájak teljesen feledtetik, hogy az ember hullafáradt. Montgenevre, sílift az út felett, majd Briancon, sípályák az erőd oldalában, nemsemmi, GPS a város szélén úttalan utakon visz. Lautaret hágó, gyönyörű idő, hideg, szél, Kite boardosok, túrasízők, a szerpentínen motorosok és kerékpárosok (!!!). Aztán végeláthatatlan tekergés, szerpentín, alagút (ezek közül pár olyan mintha még a rómaiak korában vésték volna a hegybe). alagutakon belül lógó jégcsapok, stb, út mellett óriási vízesések, jégfalak, az egyik legszebb útvonal ahol valaha jártam.

Végre odaértünk, feltekeregtünk Oz-ba, kipakolás, majd kocsiletevés az alsó parkolóba. Couleurs Soleil-ben elsőre kissé érdekes, hogy a -4ik emeleten van a szállásunk, ami a vélt földszint felett egy emelettel található, persze kis tekergés után kiderül, hogy az épület egyik oldalán a -5ik emelet a földszint, a másik oldalon pedig a nulladik, mivel hegyoldalba épült:) Okos húzás, hogy meg lehet venni a bérleteket 5% kedvezménnyel a recepción. Kis séta, kaja, sör, eldőlés, blackout.

Na aztán a síelős napok, elsőre irány a gleccser meg a tunnel, lássuk mit tud, ó, ez igen, tunnel pályába egyből beleszerettem, megkéri a magáét ez tény, illetve sokan totál beparáznak a látványtól az alagútból kicsúszva és még azt a sítudást is elfelejtik, amit addig tudtak, így aztán az elején rengetegen szerencsétlenkednek, csúsznak másznak lefelé, pedig egy kis csóválással ide oda ugrálással egyszerűen megoldható az egész, utána pedig isteni buckasízés, vagy 60°-os lejtő között lehet válogatni.

Az egy hét alatt igyekeztünk kipróbálni minden liftet és pályát, ha már ott voltunk nem hagyhattuk ki a Sarennet-sem, főleg mivel többen is elindultak lefelé rajta előttem. érdeklődésemre egy rendes francia arc meg akart győzni, hogy a "fermé" az azt jelenti, "open":), volt pár köves szakasz, de nem volt semmi gáz a pályával, nem értem miért volt zárva, hiszen a sokkal gázabb földes indulójú col de cluy egész héten nyitva volt hivatalosan is az auris oldalon (ez volt a másik kedvenc pálya).

Az egész rendeszer csodálatos, jól kiépített, bár az ülőliftek közül a legtöbb a lábkiütős típus, tehát se futószőnyeg, se "leakasztós lassítás", van pár kőkorszaki darab is, meg persze az indítópálcás tányérosok, szlovák fíling óje.

Hütte árak az osztrák szinvonal felett vannak, egy ebéd két személyre hüttében 35Euro, lent Oz-ban olyan 20.

Vendégszeretet, hát, ebben nem jeleskednek a gallok, de nincsenek is túlzottan rászorulva, valahogyan az az ember érzése, hogy csak azt és annyit adnak amennyit megfizetsz, nem jellemző az udvariasság, mosolygósság, érdeklődés (kivéve pl. a Moulin D Oz pékségben).

Nagyon szép családias és főképp napsütéses hely az Auris oldal, de a vendéglők mintha a nyolcvanas évek elejéről maradtak volna ott, szocreál utóérzések.

Jártunk lent Vaujany-ban, nagyon jó a levezető fekete pálya, Villard Reculas-t nem találtuk túl meggyőzőnek, Alpe d'Huez pedig túlságosan zsúfolt és nyüzsgő nekem, tehát Oz tökéletes választás volt.

Hóviszonyok nem voltak rosszak, főleg, hogy a január eleje nagyon lutri franciáknál, most szerencsénk volt, mert az érkezés előtti héten esett friss hó is, és a teljes héten át nagyon jó idő volt.

A sízők közül legtöbb a francia, rengeteg az angol, holland és belga, meg persze magyar. Az angolok általában életveszélyesek, a kontrollálatlan száguldozáshoz nem kell ész.

A franciák között szép számmal látni igazi "oldskool" arcokat, kiégett síoktató kinézet, 200cm-es Rossignol 9S vagy Salomon F9 lécek, szintén régi egycsattos Salomon SX bakancsokkal, ezeréves síruhákban, szóval kemény:) Ennyi hagyományos léccel csúszó arcot még nem láttam sehol.

Ha már franciaország, akkor persze látni monosízőket is, a legérdekesebb egy freestile snowboard monosíként való használata tűnt.

Szóval van itt minden, siklóernyőzés, motorosszán pálya, kutyaszánozás, jégbarlang, bevásárlóközpont meg ami szem-szájnak ingere.

Tanulság: többé nem viszünk semmi kaját itthonról, nem éri meg, hiszen ahogy már megszokhattuk, tőlünk nyugatra a jobb minőséget, többet olcsóbban megkaphatjuk ami az élelmiszereket illeti.

A stúdió tökéletes volt, mosogatógép, rezsó, hűtő, komplett fürdőszoba, ágy, tv, más nem is kell.

Első nap a Rousses pálya szélén a mélyebb hóban találtam egy 4gigás philips multimédia lejátszót, a menüje alapján holland veszítette el, mivel a felvonó aljában sem kereste senki, nem terjesztettem ki a jótékonykodást arra, hogy az üdülőövezet hollandjait végigkérdezgessem, így ezzel gazdagodtam.

Az apartmanból való távozáskor megállapították, hogy hiányzik egy kenőkés, ami felettébb furcsa volt, hiszen a készlethez hozzá sem nyúltunk, csak a sajátunkat használtuk, így kifizettettek velem kemény 1 eurot:):)

Hazafelé jobban siettünk, a Padova környéki köd ellenére 14 óra alatt hazaértünk.

Mivel már az elején leszögeztem magamnak, hogy Franciaországba csak olyan helyre megyek, ami csak itt található (tehát egy olyan terepért nem utazok a világ végére, amelyet pl. az Amadé régió bármelyik területe zsebretesz), jövőre Tignes lesz az uticél és márciusban, amikor tényleg jó a hó.

Fotóalbum: https://sielok.hu/fotoalbum/alpe-d-...huez-2009/galeria/

Ma itt síeltünk, nagyon jó volt, csak a néha-néha ítéletidőbe átcsapó egész napos hófúvás miatt a Polster Classic lift nem működött, viszont ennek köszönhetően adtak 4,5 Euro kedvezményt a napijegyből (ezt javasolnám követendő példának az összes síterep számára csökkentett kapacitású működés esetére), fantasztikus hó volt, ma még esett vagy 20cm. Alig votak a pályán, a kezeletlen "Zellerhang"-on térdig érő porhóban lehetett hasítani.

Szombaton bepróbáltuk ezt a pályát, kitűnő volt, friss hóval, a hivatalos megnyitónak köszönhetően ingyen reggelivel, de nagyon kevés emberrel.
Az összes pálya nyitva volt, érdekesség csupán, hogy a bal oldali csákányos bal oldali fekete pályája nem kezelt, azaz kitűnő buckázós fél-freeride terep akadály fenyőfákkal stb.:):)
Egész nap változóan ködös/tiszta időszakok követték egymást, hóeséssel. Sajnos a Veitsch nem mutatta meg magát, de napsütésben valószínűleg fantasztikus a panoráma. Hazafelé még a klingenbach-i Billa előtt az itthonihoz képest féláron karácsonyfát is tudtunk venni:):)

Mi a Schneebrget látogattuk meg szombaton egy gyors túrára, Schneebergdörfl-ig autóztunk, onnan a kék jelzésen kapaszkodtunk fel 700m-ről egészen 1400m-ig a Schneider Grabenben, omladékos köveken és kemény firnhavon meglehetősen izzasztó volt leküzdeni a szintet, majd a piros jelzésű Nördliche Grafensteig-en gyalogoltunk a Krumme Rieß-en keresztül a Breite Rieß-ig, előbbiben túrasízők is csúszkáltak a maradék hófoltokon, az út során többször láttunk zergéket, amelyek 15m-re is bevártak minket, fantasztikus idő volt, a Breite Rieß aljától a sárga jelzésen gyalogoltunk vissza a kocsihoz, képek később.

Szerintem a legfontosabb tudnivaló, hogy a gleccsereket leszámítva áltlában itt mérik a rekordmennyiségű havat:)

Ennek a "terepnek" is kell egy topic:)

Sokat síeltem itt régebben, mondhatni a kezdő lépéseket itt sajátítottam el, jó telek voltak akkor, 50-100 síző is kilátogatott olykor Győrből és a környékről, éjszaka világított pálya, a melegedőben forralt bor és lilahagymás zsíroskenyér, szóval volt ott élet, reméljük még lesz is.

Tavaly januárban voltam ott, kár, hogy tejszerű köd volt, de nagyon jó lett a pálya, a felvonó pedig az egyik leggyorsabb, amin valaha is ültem.

A pálya jó időben verhetetlen panorámával rendelkezik a Schneeberg tövében, remélem ebben a szezonban sikerül eljutni jó idő-jó hóviszonyok között oda (dec. 23-ra tervezek egy csusszanást oda).

Tényleg hóbiztos hely a chata zverovka fölötti rohace-spálena dolina nevű terep, jópár éve decemberben jártam ott, sehol nem volt hó, csak ezen a pályán, a Tátrát átszelő völgyben fekszik észak-északkeleti tájolású sípálya, nem sok napsütés éri, a völgy és a közeli falvak is (habovka, zuberec) nagyon szépek, szinte érintetlen arrafelé a természet.

Pár éve épült modern négyszemélyes ülőlift szolgálja ki a pályát, amelynek teljes hossza piros és kék nehézségű

Egyetértek az előttem szólóval, tökéletes hely, ráadásul nincsen tömeg, mert jó el van rejtve, én is nagyon jól elsíelgettem rajta, remek az ülőlift és az éttermek szinvonala is + van esti világított pályás sízés is! A közelben esetleg érdemes felkeresni Martinske Hole-t (mér működik!), Rózsahegyet, Kubinska Hola-t és Vratna-t. De ezek közül tömegközlekedéssel az általad megadott idő alatt max. Martinske Hole és Rózsahegy (Malino Brdo) elérhető.A többi biztosan több idő + átszállás.

Nos, megvolt tegnap az annabergi út....hát, fantasztikus volt.
Telefonos érdeklődésemre, meg az oamtc.at oldalon szerencsére láttam, hogy megnyitották a szerpentínt pénteken délután, így elhárult az utolsó akadály is.
A 2méteres hó bizony nem vicc, a szerpentínutat úgy marták ki, kétoldalt a hófal jóval magasabb volt, mint az autó, a pályák pedig...pfff, ragyogó napsütés, isteni porhó, nulla sorbanállás (pedig voltak jópáran a pályán), és számomra hatalmas fejlődés, mivel legutolsó 98/99-es szezonbéli ittjártamkor még csak 1 ülőlift, és pár csákányos lift volt összvissz.
Hatalmasat síeltünk, kellemesen melegített a napsütés, de nem ment napközben sem -5 fölé a hőmérséklet, szélcsend volt, szóval olyan viszonyok amelyek között ritkán síel az ember.
Lehetett mélyhavazni, az alsó széles pályákon "fekve" kanyarodni, a hüttéknél napozni, síelés közben pedig a mélyhóban egymást betemetni:-))
"Vérző szívvel" síeltem egész nap, mivel a fényképezőgép otthonhagyásának tényét Mosonmagyaróvár térségében fedeztem fel, már nem volt értelme visszafordulni, természetesen ebből szükségszerűen következett, hogy pompás képeket lehetet vola készíteni a hatalmas hóról, a csillogó hómezőkről, a fehérbe öltözött fenyőkről, fantasztikus kék éggel a háttérben.

A másik észrevétel, ha az ember a pálya legcsúcsáról elcsúszik a másik oldalon lévő csákányos felé, remekül látni az impozáns ötscher mellett azt a rádióátjátszó állomást a sok antennával, ami bizony a hochkar-i pályák mellett van, egy karnyújtásnyira, a pályákat mégsem látni, ugyanis az említett átjátszóállomás hegye teljesen eltakarja azt a gerincet.