Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

pálinkás kiemelt beszámolói

2018.03.12. Síterep: Pamporovo, mások beszámolói
Most töltöttem egy egészen jó síhetet Bulgáriában, a kevésbé ismert Pamporovo síterepén.

Az elmúlt öt év legnagyobb havazása kezdődött – jelentették be a szervezők Plovdivban, és felhívták figyelmünket, hogy ne induljunk neki hólánc nélkül a Pamporovo felé vezető útnak. Igazuk volt: többször is csak a gondviselés lökte át mikrobuszunkat egy-egy kritikusabb emelkedő utolsó méterein. De tudtuk, ez a szenvedés a hóval borított, 60 kilométeren keresztül kanyargó szerpentinen valami nagyon jót ígér a következő sínapokra.
Beszámoló itt:
https://sielok.hu/rovat/elmenybesza...molo/cikk/a-keleti-nyitas...

Ha van egyéb kérdés, írjatok bátran!
h i r d e t é s
2018.02.22. Síterep: Dobogókő, mások beszámolói
Mi is voltunk ma Dobogókőn. Az az igazság, hogy príma a hó minősége odafenn.
Szerintem a pálya is rendben van, elég sok a hó rajta. Bár egy-két tenyérnyi folton itt-ott kilátszik a talaj, de ezek simán kerülhetők. Követ nem láttunk, egyszer valami ugyan koppant a talpam alatt, de valószínűleg csak egy kifordult jégdarab lehetett, mert teljesen karcolásmentes léccel jöttem haza.
Persze buckás, de milyen legyen ilyen körülmények között? Nincsenek fél méteres hó-jég dombok, nincsenek kijegesedett kádak vagy kemény bordák a pályán. Egy zsúfoltabb osztrák terepen délután már ennél durvábban néz ki a lejtő.
Legalább lehet gyakorolni, fejleszteni a technikát, mi élveztük, nagyon jókat csúsztunk.

És négy-öt embernél többet egyszerre nem láttunk a pályán - na jó, egyszer föntről összeszámoltunk 8 sízőt, de az már tényleg tömegnek számított. Egyszer sem vártunk a liftnél, folyamatosan tudtunk pörögni - 3 óra alatt mentünk 15 kört.
Szóval, ha ez az ára, hogy nincs tömeg, akkor csak továbbra se ratrakoljanak. Meg egyébként se, tessék megtanulni sízni :)
2014.01.10. Síterep: Nassfeld, mások beszámolói
Síoktatók azt szokták mondani tanítványaiknak, hogy igyekezzenek „mindig a határon” síelni. Ez kell ahhoz, hogy képességeiket folyamatosan felmérjék és tágítsák, azaz fejlődjön a tudásuk. Ebből kiindulva a dél-karintiai Nassfeld-Hermagor rendszeres látogatása mindenki számára ideális lehet a tudás csiszolására, hiszen éppen az osztrák-olasz határon fekszenek sípályái.
Olvassátok, nézzétek tovább a blogon:
https://sielok.hu/blog/siriporter/c...ikk/nassfeld-situra/
2014.01.08. Síterep: Sölden - Ötztal, mások beszámolói
Síelős bioritmusom általában szeptember végén kezdi egyre erősebben adagolni a vágyat. Havas képek, freeride videók és a lassan érkező pozitív hójelentések nézegetésével még egy ideig kezelhető a kényszer, de a virtuális petting után novemberben már muszáj eljutnom az első aktusig. Az idén Sölden csábított.
Beszámoló videóval a SíRiporter blogon. Olvasd tovább itt:
https://sielok.hu/blog/siriporter/c...ikk/besizes-solden-2013/
2013.05.03. Síterep: Mölltal gleccser, mások beszámolói
Gyakran zárjuk a szezont ezen a gleccseren, most is így történt. Az időjárás a korábbiaknál sajnos sokkal rosszabbul alakult. Erős szél, köd, havazás és eső is próbálta rontani az amúgy nagyszerű hangulatot, napsütésben alig-alig volt részünk a négy nap alatt. A vasárnap még változékony időben telt, de hétfőn és kedden nem jártak a gleccserliftek, csak a kabinos alatti 9-es és 10-es pályákon tudtunk csúszni. Itt viszont a meleg miatt (éjszaka sem fagyott) nagyon lelassult a hó, ami az erős szembeszéllel együtt gyakorlatilag megállította az embert az enyhébben lejtő szakaszokon. Értsd: kék jellegű lejtőkön lejutni csak taposva-botozva lehetett. Nem csoda egyébként, hogy álltak a liftek, hiszen egyes, a széltől kevésbé védett helyeken a működő pályákon is úgy fújt, hogy akár 45 fokos szögben is rá tudtam "támasztani" a lécem.

A gleccsert kivéve mindenütt puha havon, de azon kellemesen lehetett síelni. Pályán kívül is érdemes volt próbálkozni, igaz most csak a Duisburger Hütte felett induló kuloáron jöttünk le, de azt a meleg ellenére nagyon rendben találtuk.

Egyetlen igazi negatívum és kifejezett csalódás, hogy a terep hivatalos honlapján 2 napon is üzemelőnek tüntettek fel olyan lifteket, melyek egyébként álltak. Nagyon nem korrekt tájékoztatás, ezért azt javaslom a még arra indulóknak, hogy már lent a pénztárnál kérdezősködjenek a fenti körülményekről, mielőtt jegyet vásárolnak.

Mi persze a szezonjegyesek nyugalmával felmentünk 2-3 órára is, és amit lehetett, azt élveztük. Egyáltalán nem voltak sokan, igaz a lengyelek rendszámú autók ellepték a hegyet, és délelőttönként az üzemelő pályák egy részét is lezárták az edzések miatt, de azért bőven elfértünk.
Láttunk néhány magyar rendszámot és itt-ott hallottunk magyar szót is. Igaz, csabeszkával én nem találkoztam, és azon is őszintén megdöbbennék, ha Sörapuval összefutott volna.

Nagyszerű szezont búcsúztatunk, sok jó túrára, rengeteg hóra és pompás freerideokra emlékezhetünk majd. Jövőre ugyanitt, remélhetőleg ugyanígy.
Szép nyarat mindenkinek!
2013.02.18. Síterep: Chopok - Jasná, mások beszámolói
Tegnap megjártuk Chopokot - jómagam a fejlesztések óta először. Visszaolvasva ezen az oldalon, inkább panaszokat találtam a megváltozott körülményekre, ráadásul hozzáértők billentyűzetéből, ezért vártam is, de tartottam is az élménytől.

A leggyakoribb kritikák: egyre több a pálya a korábban üres hegyoldalban, a régiek tovább szélesednek, az új liftek hozzák magukkal a tömeget, ami sorbanállást, zsúfoltságot, tömött parkolókat okoz. Mindez pontosan igaz.
DE. Engedjétek meg, hogy egy önző freerider szempontra is felhívjam a figyelmet. Ennyit korábban soha nem lehetett egy nap csúszni Chopokon. Nem is feltétlenül arra gondolok, hogy az új kabinosok gyorsabbak, mint a régi tányérosok. Elég gyorsak azok, nincs velük semmi baj. A lehetőségek a északi és déli oldal profi összekötésével szélesedtek ki - összehasonlíthatatlanul. A déli oldalra utazva (ami legalább egy óra úttal rövidebb) kényelmesen és megbízhatóan elérhetők az északi oldal freeride zónái is - ezeket a déliekkel kombinálva pedig a korábbinál sokkal pazarabb lehetőségek nyílnak. Számunkra ez olyan pluszt ad a terep egyébként is magasan pozitív megítéléséhez, ami egybehangzóan sokkal többé teszi szemünkben Chopokot.

Reggel valóban kivártuk a legalább 15 perces sorbanállást a négyszékesnél, ez sajnos a szűk keresztmetszet. Aztán a Kosodrevina új kabinosánál is riasztónak tűnt a sor, de ez gyorsan lement, a nagy lift "ette" a népet. (Persze az agresszív tolakodás a beszállásnál nem szűnt meg, ahhoz úgy hiszem nem technikai fejlesztések szükségesek. Vicces, hogy nem csak annyian szállnak be a liftbe, ahányan le tudnak ülni, hanem a térdek közötti szűk résbe is benyomakodnak még vagy öten-hatan. Gyakran sílécestől, mert az már ugye nem fér el az ajtóra szerelt, ülőhelyek száma alapján tervezett tartókban. Mint a metró a reggeli csúcsforgalomban.)
A Deres liftnél a szokásos sor, semmi extra. Ereszkedtünk párat ezen az oldalon, majd belevetettünk magunkat az északi fal örömeibe. Na az itteni meredekebb, szűkebb kuloárok és alattuk a kiszélesedő lejtők még adták az alig-alig összejárt szűz havat. Ezeknek a beszállása fentről azért elég morcosnak néz ki ahhoz, hogy a tömegeknek eszükbe se jusson belepróbálni. Így ott szinte zavartalanul lehet csúszni. És keresve az utat a második körnél már rájöttünk, hogy nem is kell székezni felfelé, hanem megoldható egyből az új északi nagykabinhoz traverzálni, ami alig 10 perc alatt emelkedik vissza a csúcsra. Szűk fél óra így egy északi kör, a liften lehet pihenni vagy elfogyasztani egy-egy szendvicset, csokit. Aztán ahogy felért az ember, rögtön tud indulni akár jobbra, akár balra és mehet az újabb kör, keresve a legérintetlenebb területeket, pályát minimálisan, csakis a lift megközelítéséhez szükséges utolsó 2-300 méteres szakaszon használva. Legalább 8-at fordultunk itt, ami korábban még az északi oldalról megközelítve is nehezen elképzelhető volt - a déliről pedig ugye lehetetlen. Aztán a liftek zárása után egy pihentető és olcsó kaja a naplementétől narancssárgára festett Kamenna Chata-ban. Befejezésként kicsúsztunk hosszan a Gyömbér felé, majd beereszkedtünk a völgybe egészen az alsó parkolókig csúszva. Itt már a naptól megsütött hó visszafagyott, lent pedig a patakmeder mentén keményre taposott szűk ösvényen kellett lejutni. De jó kis kaland lett ez egy nagyszerű nap végére, éppen besötétedett, mire az autóhoz értünk.

Igaz, egy alkalom azért nem alapos tapasztalat, de hazafelé egyetértettünk, hogy nekünk ez után az új Chopok jobban tetszik (ha a hegy magányára vágyunk, úgy is sítúrázni megyünk).
Aki pedig nosztalgiázni szeretne: a Deresen túl minden változatlan. Tudsz annyira messzire csúszni, hogy kevés legyen a nyom, és ne hallatsszon oda a fejlődés "zaja". Ott a Chopok megmaradt CHOPOKNAK.
2013.01.28. Síterep: Bad Gastein, mások beszámolói
Ezt a hosszú hétvégét a Gastein-völgyben töltöttük. A pályák állapotáról sok információval nem szolgálhatok, összeszámoltam, mindössze ötöt ereszkedtünk kezelt pályán a három nap alatt.
Viszont freeride fixációval megáldott (vagy vert) sporttársaim számára nagyszerű hírem van: újabb paradicsomot találtunk.

Többször jártam már ebben a sírégióan, de mindeddig társak híján nem nagyon kalandoztam el 50-100 méternél messzebb a pályákról. Olvastam azonban ezeken az oldalakon golo kolléga posztjait a itteni magyar freerider bázisról és csapatról, így már ismeretlenül is szerettem volna egyszer becsatlakozni egy ilyen kalandba.
A ház ideális helyen van, jól felszerelt és kényelmes, a házigazdák előtt pedig elismerő meghajlás így utólag is. Mindenkinek bátran ajánlom, aki ezen a környéken keres szállást, főleg ha valami extrémebb sport kipróbálására is vágyik.

Pénteken Angertalban csúsztunk az úgynevezett "hátsón". Ez a sárga kabinossal közelíthető meg, annak tetejétől ki kell traverzálni hosszan a Stubnerkogel hegyállomás majd a régi négyszékes lift felé és az alatt tovább messze-messze balra, igyekezve minimális szintet veszteni. Aztán onnantól csak lefelé a végtelen hómezőkön, majd az először ritkás később egyre sűrűsödő és meredekebb erdőben. A ride vége egy sífutó út, ezen kb 15 perc taposással vagy gyaloglással lehet visszajutni a sárga kabin aljába. 1100 méter szint, legalább 10 km hossz, változatos meredekségű terep, parádés mentek (lásd pl golo múlt heti videóját lentebb). Ami legjobb, hogy azonnal mehetünk fel a lifttel és lehet kezdeni újra az egészet előlröl.

Szombat-vasárnap Sportgastein volt a terep, a pénteki egész napos havazás után zavartalan napsütésben és mínusz 10 alatt hőmérsékletekkel. Ez a pályarendszer kevésbbé népszerű az átlagsíelők körében, mivel mindössze egy hosszú kabinos és egy csákányos lift szolgálja ki. Viszont nagyon hóbiztos, és gyakorlatilag egy nagy üres, döntött platón van az egész, így freeride szempontból maga az álom. Bemelegítésként a pályák között kezdtünk, legalább 30 cm porhóban, széles, alig-alig összesíelt szűz lejtőkön. Aztán ahogy szaporodtak a nyomok, kipróbáltuk a jelzett freeride útvonalat, ami a kabinos tetejétől kanyarog ki balra az elhagyott területekre, egészen a völgyig. Itt egy sífutóúton kellett visszataposni a liftig, a mínusz 17 ellenre ez azért izzasztóra sikerült. Vasárnap, amikor itt melegítettünk be, már nem csúsztunk le a sífutóútig, hanem az utolsó, egyébként szuper ereszkedést kihagyva visszatraverzáltunk hosszan jobbra, és így elérve a szélső fekete pályát egyenesen a liftig csúszhattunk.

Ezután jött a híres Nordseite. Egy olyan kb 1500 méter szintereszkedésről beszélünk, ahol biztosan minimálisan 10+ kilométert kell csúsznod. Messzi tájakról is járnak ide freeriderek egy-egy ilyen lesiklás kedvéért. A beszállása közvetlenül a kabinos hegyállomásától jobbra indul, gyakorlatilag egy métert sem kell gyalogolnod hozzá, az alja pedig a Mautstellénél (a sorompónál, ahol Sportgasteinbe felautózva a bérletet be kell mutatni) érkezik ki az országútra. Innen a rendszeresen közlekedő síbusszal lehet visszajutni a liftig. Ahogy az ember a tetejéről lenéz, elképesztő távlatok nyílnak a völgy aljáig, amit gyakorlatilag teljesen be lehet csúszni szabadon kalandozva a szinte határtalan terepen.

Már szombaton észrevettük a liftről, hogy néhányan a felső kék pályák mentén jobbra lefutó csipkés gerincre másznak ki, és onnan a túloldalon csúsznak le valamerre. Megfigyeltük a Nordseite felől is, és láttuk, hogy egy meredek kuloáron lehet beereszkedni, majd annak kiszélesedő aljából visszacsatlakozni a normál Nordseitéra. Tehát megvolt a lejöveteli út is a vasárnapi kivitelezéshez.
Léceinket a hátunkon cipelve, kellemes 15 perces mászás után értünk ki a gerinc egy bevágásába, ahol épp annyi hely van, hogy 2-3 ember elférjen, de csatolni már csak egyesével lehet. A beszállás valóban szűk és meredek, tovább nehezíti a helyzetet néhány kiálló szikla, tehát a megoldás beugrós vagy lemászós (ez utóbbi a nehezebb).
Aztán a jutalom a mászásért egy ritka jó ereszkedés, brrrrrrrr, még most is borzongok, ha visszagondolok. (Telefonos képekkel dokumentálva lentebb)

Nagyszerű élményeket hoztunk haza, igen magas sportértékkel, napi 5000+ szinteket mentünk (csak lefelé) nem akármilyen terepeken, nagyszerű hóban, kifogástalan időjárással. Nem gyakran jön ki ilyen tökéletesen egy egész hétvége.
Freeride forewer!
kuloar05.JPG beszállás bemelegítés csak úgy lazán a pályák között végtelen Nordseite kuloar07.JPG kuloar04.JPG kuloar06.jpg kuloar03.jpg kuloar02.jpg lejövetel 2. lejövetel 1. megközelítés a pályák felől
2013.01.03. Síterep: Csorba-tó, mások beszámolói
Január első napját Csorba-tónál töltöttük. Az előző két napos tátralomnici működésünk után (részletesen a vonatkozó topicban) kellemes meglepetés volt, hogy nagyon kevesen választották aznapra a síelést, nyilván inkább a szilveszeri buli fáradalmait pihenték ki.

A felső parkolókba nem engedtek fel a rendőrök, s ezt nem is éppen európai módon hozták tudtunkra. Így lent, a vasútállomás mellett kialakított nagy parkolóban tettük le az autót. Innen az ingyenes, kb 3-4 percenként közlekedő síbusz vitt fel minket a pályákhoz.

Hó sajnos itt is elég kevés van, de a pályákat ennek ellenére kiválóan megcsinálták. Az összeset végigcsúsztuk, és azt állapítottuk meg, hogy a hosszú völgypályákat valahogy jobban sikerült eldolgozni a pályamunkásoknak. A felső 6 székes alatt jobban érvényesült a műhó jellege, de azért ez is élvezetes volt.

Összességében kicsi, de klassz síterepet ismertünk meg, sokkal jobban tetszett, mint Tátralomnic. Kellemesebb lejtésűek a pályák, elég hosszúak és szebb a tájkép, itt ugyanis megúszta az erdő a nagy vihart. Nem tudom, a liftek mire elegendők tömeg esetén, de most nulla sorbanállással lehetett róni a köröket egymás után.

Zárás után megint macerás volt kissé lejutni a síbusszal, betudható a helyi sorbanállási szokásoknak és a nagy gyúródásnak a buszon, de ez cseppet sem tudta elvenni a kedvünket. Jó kis nap volt!
2013.01.02. Síterep: Tátralomnic, mások beszámolói
Mivel későn döntöttünk, és nem kaptunk már Ausztriában szállást, elhatároztam, sok év után újra kipróbáljuk Szlovákiát (eltekintve kedvenc egynapos Chopokjaimtól, legalább 4-5 éve nem jártam itt hosszabb síelésen). Így ide indultunk szilveszterezni. Még mielőtt bárki lekapna a tíz körmömről, előre bocsátom: az értékelés a saját, SZUBJEKTÍV véleményem.

December 30-31-én Tártalomnicon síeltünk. Tekintettel a szeretetteljesnek gondolt ünnepekre és köszönhetően a hosszan gyakorolt buddhista-szintű belátásnak, elfogadásnak, nem zaklattam fel magam sem azon, hogy a liftektől csak több száz méterre lehetett parkolni, sem azon hogy ezt nem a közel sem kedves és kommunikatív sárgamellényes alkalmazottaktól tudtam meg, hanem saját kútfőből kellett kiokoskodnunk. Rezzenéstelen arccal álltam végig a pénztárnál a 40 perces, majd a narancssárga buborékos liftnél a pontosan 26 perces sort. Igaz ezen a második helyszínen néha elmormogtam egy-egy befelé fojtott értetlenséget, látva ahogy a hat személyes liftbe 2-3-4-esével szállnak az emberek és a liftkezelők semmit nem szólnak, miközben mögöttük a sohasorranemkerülés reménytelenségével várakoznak százszámra a sport- és sorstársak.
Egész nap (mindkét nap) riasztóan sűrű maradt a tömeg mind a hatszékes, mind a kabinos beszállásánál, szerencsére a kék buborékos nyolcszékes valahogy kiesett a nép látóköréből, így itt 1-2 perc alatt gyorsan tudtunk pörögni - igaz, az ide tartozó pálya elég rövidke és mindössze 140 méter szintkülönbségű.

Na de végre lécen álltunk és a kötések csattanásának hangja okozta boldogsághormon-felszabaduláson semmit nem tompított az előzetes procedúra. A pályamunkások kitettek magukért, szinte a semmiből varázsoltak egészen jó havat, természetes áldásban ugyanis nem nagyon volt része a környéknek. A kellemes téli hangulat megteremtéséhez elegendő a hó, de síelni a jelentős hóágyú-park nélkül bajosan lehetne. Tájképileg még mindig elég siralmas a látvány a néhány évvel ezelőtti erdőpusztító viharnak "köszönhetően".
A felső pályarész, amit a kabinossal lehet megközelíteni, csontkeményre fagyott, mesterséges havas felületéből sokhelyütt kikukucskáló köveivel inkább csak a bérelt léccel közlekedőknek ajánlott. A legfölső fekete természetesen még nem üzemel, és a pályán kívüli síelés is esélytelen, hisz kilátszanak a sziklák és törpefenyők az alig 30-40 centinyi természetes hótakaró alól.
Az alsó részek ugyan elég laposak, viszont a hatszékes alatti pálya legalább jó hosszú, van vagy 4 kilométer, így kezdő sízőknek tökéletes a gyakorlásra és a gyengébb erőnlétűek legalább pihenhetnek sorbanállás közben.

Ausztria után itt valahogy határozottan más síkultúrához kell gyorsan hozzászokni. Ennyi mormotapózban száguldozó, láthatóan leginkább csak az egyenes irányt tartani tudó és megállni csak a lejtő alján vagy eséssel képes önjelölt versenyzőt egy helyen én még nem láttam. Viszont a száguldozás szó szerint értendő. Először éreztem síelés után a nyakamban izomlázat, annyit forgattam a fejem folyamatosan jobbra-balra-hátra, minden pillanatban számítva a váratlan becsapódásra. Egy szőnyegbombázás közepén lehet hasonló érzése az embernek. Rengeteg ütközést és még több csúnya, bukfencezős zakót láttunk. Isteni szerencsével sikerült megúsznom egy kisebb karambollal, amikor már nem tudtam a letörés fölül előbukkanó (hátulról érkező) kamikaze elől maximálisan kitérni. Az orosz kolléga, miután feltápászkodtunk, bár sejtésem szerint értenie kellett a "slowly please, langsam bitte" intésemet, fülig érő vigyorral folytatta hasonló stílusban és sebességgel ön- és közveszélyes szórakozását. Már csak hab a tortán és érdekes kulturális tapasztalat, hogy az idők változásával hogyan nem változnak mégsem errefelé az emberiség sorban állási szokásai: az újonnan érkezők nem a sor végére, hanem az elejére igyekeznek állni, fittyet hányva rá, hány "konkurensükön" kell ehhez keresztülküzdeniük magukat.

Pénztárcánkat ez a három napos kaland sokkal kevésbé viselte meg, mint ha ugyanezt Ausztriában műveltük volna. Eleve jóval kevesebb útiköltség jutott a csupán 250 kilométernyi távolságra, igaz ezt megtenni oda és vissza is több mint 4 órába telt. Apartmanunk színvonala bőven hozta (sőt sok esethez képest meg is haladta) az Ausztriában szokásos magánszállások minőségét, és mindössze 10 Eurót fizettünk fejenként egy éjszakára még ebben a frekventált időszakban is a Tátralomnictól 8 kilométerre fekvő Nova Lesna faluban. Az esti étkezéseket pedig megúsztuk ketten 15-20 Euro között, levessel, főétellel és az emelkedett ünnepi körülményekre tekintettel elfogyasztott jópár sör-becherovkával együtt is (egyébként ugye nem iszom ilyesmit, mert nem szeretem az alkoholtartalmú italok ízét). Mindezt összeadva még az sem billenti át a financiális mérleget, hogy a bérlet már-már eléri az ausztriai árakat - 93 Eurót fizettünk a három napos Magas-Tátra passért (ezzel több környékbeli sípálya használható).

A közvélekedéssel ellentétben magyarságunknak semmi hátrányát nem tapasztaltuk, inkább azt láttuk, hogy az ottani síturizmus-biznisz szereplői minden vendégre hasonlóan reagálnak. Mintha kicsit nyűg lenne nekik ez a nagy forgatag - valahogy úgy vannak bedrótozva, hogy alaphelyzetben egyfajta nemtörődömséget sugároznak, viszont ha helyzetbe kerülnek, a lehetséges jófej és rosszfej megoldások közül leggyakrabban az utóbbit választják.

Aki szeret síelni és árérzékeny, azaz nem különösebben zavarja, hogy mit kap a pénzéért cserébe és nem rendítik meg a viszontagságosabb körülmények, hanem a költségek alacsonyan tartása a cél, az itt ugyanúgy megtalálja az örömét kedvenc sportjában, mint a világ boldogabbik felén (ez esetben azonban illik az utólagos fikázást mellőzni). Aki viszont mérlegeli az ár-érték arányt, fontosak neki a kiegészítő szolgáltatások és hogy valóban vendégnek érezhesse magát, az jobban teszi, ha még egy darabig inkább a nyugatabbra fekvő országokat választja.
Mi nagyszerűen éreztük magunkat és nem bántuk meg, hogy újra belekóstolhattunk ebbe a fajta síélménybe is.
(Az új év első napját Csorba-tónál töltöttük, arról majd a vonatkozó topicban, ott már szigorúan a síterepre koncentrálva..)
2012.07.26. Síterep: Hintertux, mások beszámolói
Két éve már kipróbáltam a nyári síelést, igaz Argentínában, ahol augusztusban mégiscsak jó kis tél van.

Múlt héten azonban Ausztriában nyaraltunk, és gondoltam ha már úgyis csak órányira vagyunk a Tuxtól, miért ne próbálnánk ki ezt is. Felszerelkeztünk hát a gyerekekkel, és elindultunk szépen korán, számítva rá, hogy délután már nem lesz olyan élvezetes a hó. Ráadásul azokban a napokban sok csapadék hullott, sőt 2500 méter felett ez hó formájában, reggelente láttuk a házunk ablakából, hogy fehérlettek a hegygerincek. Gondolhatjátok, milyen lelkesek voltunk.

Nos, a parkolóban szinte alig volt kocsi egy-két nemzeti team mikrobuszán kívül jó ha harminc személyautó álldogált, így egészen közel tudtunk parkolni a lifthez.

Fent ködös volt, de az a mozgó köd, vagy inkább felhő, amit ide-oda fúj a szél. Ezért váltakozva csúsztunk napsütésben és ködben.
A pályák már reggel is tavaszias formájukat mutatták, leginkább az alacsonyabb régiók március végi, április eleji viszonyaihoz tudnám hasonlítani. Amit én kifejezetten szeretek, ez hozzátartozik az igazsághoz. Aztán ahogy haladtunk bele a napba, úgy vált egyre latyakosabbá a hó, sőt kisebb-nagyobb patakok, tavacskák, minivízesések alakultak ki a pályák közepén. Mókás volt őket kerülgetni, ha meg beleszaladtunk egy-egy ilyenbe, és embermagasságban fröcsögött fel a víz a léceink alatt rájöttünk, hogy végülis vízisízni is tudunk.
A legfurcsább az volt, amikor nem is havon, hanem magán a koszos gleccserjégen kellett siklani, de ezt is meg lehetett szokni.

Fent ugye csak csákányos felvonók vannak, az egyetlen kétszékes üzemelt ugyan, de le kellett előtte csatolni, mert a becsúszójánál már nem volt hó, és a léceket a következő széken küldte utánunk a liftkezelő, majd megint hosszabban le kell gyalogolni a kiszállásnál a köveken, így ezt többet nem használtuk. Egészen a Tuxer Fernerhausig le lehetett viszont csúszni, és innen a kabinossal visszajönni, igaz a beszállásig itt is gyalogolni kellett úgy 50-70 métert.

Mindent összevetve nagyon jó buli volt és mindhárman élveztük, hogy újra síelhetünk. Az egyetlen határozott negatívum, hogy ugyanannyiba került a napijegy, mint télen (43 a felnőtt és 19 a gyerek), miközben 13:30-kor bezárták a lifteket.

Szóval ha nyári síelés, akkor inkább Argentína :)
SAM-0771.JPG SAM-0772.JPG SAM-0773.JPG SAM-0776.JPG SAM-0780.JPG SAM-0781.JPG SAM-0782.JPG SAM-0774-copy.jpg SAM-0778-copy.jpg SAM-0784.JPG
2012.03.20. Síterep: Zillertal Arena, mások beszámolói
A távolság és a számtalan közelebbi jó lehetőség valahogy úgy adta ki a dolgot, hogy még soha nem jártam itt.
A hosszú hétvége négy napját azonban ezeken a pályákon töltöttük (jórészt elkerülendő a kokárdás síelők hadát). A választás utólag tökéletesnek bizonyult.

Nagyszerű terep a Zillertal Arena. Mivel elég magasan fekszik, a felső pályák még délután is kiváló állapotban voltak, simák és kemények, amilyen a legtöbb síelő álma. Pedig a hőmérő mutatott 13-14 fokot is pluszban, 2000 méter magasan, délben félmeztelen söröztem a hütte teraszán. A középállomások alatt és főleg a déli lejtőkön kezdett erősebben buckásodni kora délutánra, de az az általam nagyon kedvelt kicsit felolvadt, kicsit firnes tavaszi hó alkotta a huplikat, amin olyan jó veretni lefelé :)
Reggelre pedig a ratrakok és az égiek végezték dolgukat, a pályák szépen kifagytak, csak úgy sercegtek a lécek kb 10 óráig.

A felvonók egy-két ódivatú darabtól eltekintve elég modernek és ezzel együtt gyorsak is. A pályák összeköttetése nagyon logikus és követhető, alapvetően lineáris. Mi Krimml felől közelítettünk és vagy Gerlosplatte-n vagy a Königsleitenen szálltunk be a rendszerbe. Egyik nap elcsúsztunk egészen Zell am Zillerig és vissza, szépen követve a liftek útját, egy rövid hüttével fél 3-ra értünk vissza, a SkiData 53 kilométert jelzett.
További nagy előnye a terepnek, hogy freeride lehetőségekben kimeríthetetlen. 11 után, amikor a nap már felpuhította az éjszaka durván kérgesre fagyott havat, a felsőbb részeken gyakorlatilag bárhol biztonságosan tudtunk kikalandozni a pályákról.

A látvány külön érdemel egy elismerő mondatot, lenyűgöző a körpanoráma, főleg nyugatra a Hochzillertal felé tekintve csillogtak megkapóan a hegyoldalak a felhőmentes napsütésben.
Elnézve a jelenlegi viszonyokat, egy pár hétig még egészen jó kondíciókkal szolgál a Zillertal Aréna. Biztosan megyünk még.

Nálam csillagos ötös.
SAM-0134.JPG SAM-0135.JPG SAM-0136.JPG SAM-0143.JPG SAM-0147.JPG SAM-0148.JPG SAM-0149.JPG SAM-0156.JPG SAM-0155.JPG SAM-0151.JPG SAM-0140.JPG SAM-0131.JPG
2012.02.14. Síterep: Bjelasnica, mások beszámolói
Pénteken egy sarajevoi üzleti út farvizén jutott egy napom síelésre. A helyiek a városhoz közeli két síterep közül inkább Bjelasnicát ajánlották, mivel közelebb van, mint Jahorina és kevesebb a nép is.

Elég kalandosak arrafelé jelenleg a közlekedési viszonyok, leginkább várost takaró vastag hótakaró miatt lassul le a forgalom, mivel a gyalogosok is az utakon próbálnak haladni, a járdákon ugyanis egy-másfél méter hó van.

Végül 40 perc alatt jutottam ki Bjelasnicára, ahol a parkolóban maximum 20 autót láttam. Amint elkezdtem öltözködni, odajött hozzám három gyermeklány, akiktől az egész napos jegyet 15 Konvertibilis Márka (ez a vicces nevű helyi fizetőeszköz) helyett 10-ért vehettem meg. 1 EURO pillanatnyilag 1.9 KM, azaz a napijegy alig 8 Euro. Nem rossz.

A terepet az 1984-es téli olimpiára épített liftek szolgálják ki még most is, sem modernnek sem gyorsnak nem mondhatók, de korrekten működnek. A központból egy háromszékes lift visz fel a szintkülöbség mintegy kétharmadán, utána egy csákányossal közelíthető meg a csúcs. Jobbra-balra még egy-egy húzólift műkodik, és kint balra a gerincen egy kétszékes lift, ez utóbbi pénteken nem üzemelt.

A pályák a felső részen elég meredekek, fekete jelzésűek, lentebb pirosak és kékek vegyesen. Nagy részük szépen kanyarog az erdőben, és elég széles is. A pályakezelés aznap tökéletesnek mondható, számomra már-már zavaróan sima, és így kissé unalmas (de ez csak a Chopokon nevelkedett kényes ízlésem miatt van). A pályáról nem nagyon tértem le, mert első ránézésre elég sűrű az erdő, ráadásul egyedül nem is ajánlatos az ismeretlen terepen bóklászni. Pedig hó van bőven, lásd később.
Így inkább csak a valóban biliárdasztal simaságú pályákon carvingolgattam faltól-falig, nem nagyon zavart senki. Fura, hogy ilyen közel a városhoz, a szezon kellős közepén ilyen kevesen vannak.

A pályák mellett síkölcsönzők, éttermek és kocsmák is vannak, nagyon olcsó minden. A pálya körül nagy, KGST stílusú szállodák vannak, elég jó pályaszállások, vélhetően szintén jó áron. Azon viszont meglepődtem, hogy a parkolásért 8 KM-et, azaz 4 Eurot kellett fizetnem, ami aránytalanul sok a síjegy árához képest. Az is lehet, hogy csak lenyúltak (nem hiszem, mert elektromos, mágneskártyás sorompós parkolóról van szó), de nem bántam, ezzel együtt is megérte.

Azt gondolom, hogy egy 3-4 napos hosszú hétvégére tökéletes és nagyon olcsó választás. Kicsit több, mint 7 óra alatt értem haza, beleszámítva egy 20 perces pljeskavica szünetet is, a Sarajevo-Zenica-Slavonski Brod-Osijek-Bp útvonalon.

(csatolok néhány telefonnal készült képet, érzékeltetve a hóhelyzetet és a pályaállapotokat)
IMG00412-20120210-1300.jpg IMG00408-20120210-1254.jpg IMG00410-20120210-1255.jpg IMG00411-20120210-1255.jpg IMG00418-20120210-1431.jpg IMG00423-20120210-1437.jpg IMG00425-20120210-1448.jpg 800-IMG00419-20120210-1432.jpg 800-IMG00415-20120210-1428.jpg
2012.02.14. Síterep: Werfenweng, mások beszámolói
Tegnap Werfenwengen zártuk hosszú hétvégés, kis síterepeket meglátogató túránkat (Galsterberg és Rauris beszámolók saját topicjukban).

A időjárás szépen napsütéssel nyitotta a reggelt, de mire a pálya aljához értünk, vastag felhőzet takarta a napot, amit aztán többet nem is láttunk. Sőt, délután még havazott is. Az első bemelegítő kört a kabinos alatti 1-es piroson kezdtük, meglepően jó lejtésű pályát találtunk, ami az előző két nap szűzhavazásai után kissé most keménynek tűnt. Nagyon gyors volt a hó, szinte már megrémültem a sebességtől, úgy lehetett lefelé veretni a tükörsimára gyalult, néhol jó meredek lejtőn.

Utána szép sorjában megnéztük a hátsó pályákat is, ezeket egy rövidebb és egy hosszabb négyszékes és két csákányos szolgálja ki. Jól lehet variálni a lesiklásokat a tökéletesen gondozott havon. De mi inkább a terepet kerestük, ami az előző napokhoz képest itt most kevésbbé volt jó. Pedig szépeket hallottunk a helyi freeride lehetőségekről (lásd golo sporttárs videóit lentebb), de ismeretlenül csak óvatosan próbálgattuk az erdőt, és nyilván nem sikerült megtalálnunk a tutit.

Azért rábukkantunk egy-egy viszonylag érintetlen területre, például a felső csákányos mögötti részen alig voltak nyomok, vagy a rövidebbik négyszékesből a kiszállásnál jobbra le a hegyoldalban, és a kék síutat kétszer is keresztezve, az erdő mellett vissza a lift aljáig - ezek szuper részek, de elég kicsi a szintkülönbségük.

Nem voltak sokan a pályán, sorbanállás 0 másodperc, egyfolytában lehetett pörögni, így alaposan elfáradtunk a nap végére.
Összességében egy klassz kis síterepre bukkantunk, ami freeride tekintetben biztosan tartogat meglepetéseket, ezek miatt visszatérünk.
2012.02.13. Síterep: Rauris, mások beszámolói
Hétvégi "small resorts tour"-unk második, tegnapi állomása Rauris volt.

Reggel nagy hidegben (-16 a völgyben), de tiszta napsütésben indultunk fel a hegyre. Illetve indultunk volna, mert kissé visszafogta lendületünket a kabinos aljában a pénztárnál feltorlódott sor. Ilyenkor mindig eszembe jut, milyen jó, hogy csak egyszer kell egy évben bérletet vennem, de mivel pajtásaimnak jegyre volt szükségük, kénytelenek voltunk kivárni a fél órát, míg hozzájutottak. Egyikünk, emlékezve a szombati galsterbergi élményekre (beszámolót lásd ott), még mélyhó lécet is bérelt, ez jóval gyorsabban ment, mint a jegyvásárlás.

A kezdeti nehézségek után a kabinoson ültünk, és nagyon jónak tűnt fentről a hó. Nem csak fentről volt jó, úgyhogy egyből mentünk is tovább a következő kabinossal a csúcsra. Itt nem a helyes kifejezés, hogy csikorgott a hó a lécünk alatt: recsegett. Egy bemelegítés a tükörsima, tökéletes nyomvonalú és lejtésű pályán a felső kabinos aljáig, nagyon szépen lehet rajta eregetni, főleg az alsó szokatlanul széles rész engedi a hosszú, kövér íveket. Második kört már a mélyhóban futottuk, a csúcstól balra nagy területen csupasz a hegyoldal, jó messzire kilehet csúszni gyakorlatilag szintvesztés nélkül, aztán csak lefelé a mélybe, aaaaaaa :)
Ezt nyomtuk egész délelőtt, egyszer a felső csákányos tetejétől jobbra (felfelé nézve) is kimásztunk. Itt van aztán az igazán nagy freeride terep, több száz méter széles teknő, az alján összeszűkül és ritkás erdőbe ér, egészen le az alsó kabinos középállomásához vezető 4-es összekötő erdei pályáig. Először kicsit bizonytalankodtunk, mert kint lógott a kötelező lavinaveszély tábla, de mivel máshol nem találkoztunk figyelmeztetéssel, és a liftkezelő is szótlanul figyelte merre indulunk, belemerészkedtünk. Mit mondjak, pompás volt, 500 méter szint távol a pályáktól, emberrel sem találkoztunk, csak a pow-pow és az erdő, nyamm.

Délután átcsúsztunk a terep másik részére, itt a kétszékes alatti, tökéletesnek ítélt 1-es piros pályán még találkoztunk néhány síelővel, azonban a fenti csákányos mellett több körön át konkrétan senkivel. Itt, a pálya két oldalán szintén elég szép freeride lehetőségek vannak, bátran kikalandozhat az is, aki csak kóstolgatni, gyakorolni akarja az érzést.

A nap végén visszatértünk a kabinos oldalra, nyomtunk még egy nagykatlant, de már nem volt olyan, mint pihenten, amiről nem a hegy tehet (illetve közvetetten persze mégis).

Két kör erejéig felfedeztük a 3-as pálya melletti, szintén alig betört szűzhavas részeket. Mentünk volna még itt, de addigra bezártak a liftek, így csak a fülbedugító hegy-völgy ereszkedés maradt hátra. A nap értékelése ötös, a szombati Galsterberg álomkategóriát éppen alulról súrolva.

A small resorts tour utolsó, mai állomása Werfenweng, hamarosan indulunk, beszámoló később.
2012.02.13. Síterep: Galsterbergalm, mások beszámolói
A hosszú hétvégére, elkerülendő a síszünet zsúfoltságát, "small resorts tour"-t szerveztünk.

Első állomása Galsterberg, szombaton új arcáról mutatta meg magát. Többször jártam már ezen a kis terepen, általában első vagy utolsó napra szoktam választani, mert a schladmingi völgyben a Budapesthez legközelebb eső terep, amire még érvényes a salzburgi szerzonbérlet.

Soha nem volt azonban még ekkora hó, mint most. Az első két bemelegítő kör után kipróbáltuk a székes lifttől jobbra (lefelé nézve) eső alig összesíelt szűzhavas lejtőt, és már akkor éreztem, ez jó nap lesz. Annyira bejött, hogy utána már csak elvétve lehetett minket a pályán látni, éppen amikor szükséges volt, hogy visszajussunk a lifthez. A kitartó hidegnek köszönhetően nagyon jó puha maradt a hó, és minden bizonnyal esett is a tetejére valamennyi az előző éjszaka. A székes lift alatti pálya minkét oldalán nagy területek nyújtanak freeride élményt, nem csak az erdőhatár fölött, hanem egészen mélyen bent az erdőben is. Jobbra úgy száz méteres sávban ritkásak, beljebb épp annyira sűrűk csak a fák, hogy még lehet köztük mozogni. A bal oldalon pedig végig ritkás, csak az alsó meredek részen, a csákányos lift nyomvonalának környékén sűrűsödik be, de ott is síelhető.

A nap éppen csak átsejlett a vastag felhőzet mögül, ez a szórt fény mégis elég volt ahhoz, hogy jól lehessen látni. A hegyen -20, a völgyben -12 fokot mutatott a hőmérő, de pecsenyepiros arccal, fehérre fagyott szakállal is boldogan vigyorogtam vissza magamra a tükörből.

Magasra tette Galsterberg a lécet, arra gondoltunk a zárás után, esélyes, hogy ez lesz a három napból a legjobb... bár ki tudja, mit tartogat a többi small resort.
2012.02.01. Síterep: Dobogókő, mások beszámolói
Ma délelőtt fenn jártam Dobogókőn. Nincs túl sok hó, ennek ellenére frissen ratrakolt, szépen kifagyott pálya várt. Mondhatni, a körülményekhez képest csodát műveltek az üzemeltetők és az öreg ratrak.

Kövezős lécet vittem, és ugyan kilátszott itt-ott a talaj, a taposott részeken olyan kemény volt a hó, hogy nem szerzett a sí talpa újabb sérüléseket.

Sajnos a szokásos kilenc helyett csak 10 előtt pár perccel indult a lift, viszont cserébe az első köröket csendes magányban csúszhattam, még liftkezelő sem volt az alsó állomáson. Aztán később besűrűsödtünk, Jani bácsi (a közben állomáshelyére megérkezett liftkezelő- és jegyellenörző-helyettes) elmondása szerint három újabb vendég is megjelent a pályán, egyikükkel valamelyik köröm közben össze is futottam.
Mivel 1-re be kellett érnem Budapestre, sajnos a 15 körös bérletből igy csak 13-at sikerült teljesítenem, ez nettó 13 kilométer (a kanyarokat nem számolva), jó kis mozgás volt, de maradtam volna még. Szívemcsücske Dobogókő most sem okozott csalódást.

Ráadásul a pálya tetején két szép zöld hóágyú virít, ez már talán a tervezett nagy beruházások előszele. Ambiciózus tervek készültek, a Zsindelyesben kifüggesztett térkép-látványrajzon többek között hóágyú-regiment, ülőslift, csákányos lift, dupla hosszúságú (több mint két kilométer) pálya, nyáron MTB downhill pálya, mászófal és jégmászófal, és két új hütte is látszik.
Laci (az üzemeltető alapítvány vezetője) egészen bátran jövő évre vizionálja a megvalósulásukat. Ezzel Dobogókő modern síközponttá válna a fővárostól 40 percnyire (bár így is nagyon szerethető).

Hajrá Dobogókő!
(a fotók telefonnal, tájékoztató jelleggel készültek, kérem nem értékelni)
IMG00388-20120201-0918.jpg IMG00389-20120201-0919.jpg IMG00390-20120201-0920.jpg IMG00391-20120201-0950.jpg IMG00394-20120201-1039.jpg
2012.01.17. Síterep: Saalbach, mások beszámolói
Az elmúlt hetet mi is Saalbachban töltöttük. 7 nap alatt közel egy méter hó esett, a magasabb régióban talán több is. A Kohlmaiskopf lift középállomásánál laktunk egy hegyi hüttében, a bejáratot és a ház egyes részeit újra és újra ki kellett ásnunk a megközelíthetőség miatt. Az épület körül, a szélvédett oldalakon 3-4 méter havat fújt össze a szél.

Pályán és pályán kívül egyaránt ritka mély hó képződött, elképesztő nagyokat síztünk, "freeride forever" (talponsíelő idézet).

A két felhőtlen, napsütéses nap valóban a tábor fénypontja lett, de kifejezetten élveztük a hóeséses időket is. Utolsó este fejlámpákkal, sílécekkel a hátunkon felmásztünk a háztól a gerincig (kb 450 méter szint) és sötétben, 20 cm szűzhóban síeltünk vissza.

Szombaton több mint egy óra alatt ástuk ki a völgyben hagyott autóinkat.

Ez a szezon már rendben van Saalbachban, nem tudok elképzelni olyan időjárást, hogy ne tartsanak ki nagyszerű állapotban a pályák április közepéig.
saalbach-2011-026.jpg saalbach-2011-036.jpg saalbach-2011-035.jpg saalbach-2011-044.jpg saalbach-2011-046.jpg saalbach-2011-040.jpg saalbach-2011-001.jpg saalbach-2011-038.jpg
2011.11.28. Síterep: Mölltal gleccser, mások beszámolói
Nekem teljesen más benyomásaim vannak, talán különböznek az ízlések.
(szerk: F2 bejegyzésére reagálva)
Péntek-szombat vasárnap kezdtük itt a szezont.
Valóban nem volt még ilyen kevés hó, mióta ide járunk, de a pályákat remekül tartják, egész nap nagyszerűen síelhetők. A piros 9-es alján a "csőben" délután kissé buckásodik, de abszolút az élvezhető határon belül.

Az új pályák vannak a legmostohább állapotban, egyrészt a kevés hó, másrészt az építés nyomán még valóban sok a kő, szerintem felhozza őket a ratrak is. Technikás dolog kerülgetni, de minimális sérülésekkel megúszták a léceim.

Igen, a vonaton nagy a tömeg, ez szokásos, de valahogy ez a terep sokkal jobban felveszi a népet, mint például Kaprun, itt szinte soha nem alakul ki hosszas sorbanállás a lifteknél. Délelőtt a 6 székes kissé ugyan dugul, de lemegy a sor 3-4 perc alatt, plusz ilyenkor beindítják a párhuzamos, bár csigalassú régi kétszékest is.

A 2-3-as kék pályákat csak délelőtt zárják le a most valóban szokatlanul nagyszámú tréningezők.

Az idő végig pompás volt, kívánni sem lehetne szebbet.

Mivel máshol a közelben nem nagyon van hó, síelni pedig kell, ezért a havazásig szerintem a legjobb választás. Az új szlovén autópályán pedig bruttó 6 óra alatt megközelíthető, két pihenővel, mindenhol betartva a sebességkorlátokat.
2011.04.12. Síterep: Kaprun, mások beszámolói
Mindig furán érzem magam, amikor ugyanarról a síterepről ugyanazon a napon valaki teljesen más véleményt ír, mint ahogy jómagam megéltem.

Érdekes dolog a szubjektív valóság, nézzétek csak:

Mi is Kaprunban voltunk péntek-szombat-vasárnap. Jéggel egyáltalán nem találkoztunk. Ahogy Stani írta, a gleccseren a pályák reggelente kissé keményebbek voltak, viszont olyan simák, mint a biliárdasztal, nagyon jól lehetett rajtuk menni. Dél körül, amikor fellazult a felső pár centi, pedig egyenesen tökéletesnek éreztem.

Ahogy az ember leér a gleccserről, és a havat nem hűti alulról az a vastag jégtömeg, néhány méteren belül változik meg a pálya minősége. Ott már valóban tavaszias a hó, a meredekebb, szűkebb részeken buckásodik is rendesen.
De erre is megvan a módszer, miként kell rajta közlekedni, hogy jókedvvel érjünk le. Ezt talán érdemes megtanulni, ha az ember áprilisban síelni jár, és akkor ritkábban éli meg pénzkidobásnak, visszafogottabban lesz panaszkodós.

Aki pedig végképp nem bír a buckákkal, mehet a pályán kívül, az Alpincenter és Langwied közötti részen parádés hóviszonyok vannak. Érdemes egy kis nyitottsággal kipróbálni, sokaknak pozitív meglepetést okozhat.

Mi nagyon élveztük!
2011.03.08. Síterep: Dachstein West, mások beszámolói
Múlt hétvégét ezen a síterepen töltöttük. Először jártunk itt. Korábban többen soroltátok a negatívumokat. Ezek közül kettővel egyetértek.

Valóban kellemetlen, hogy a három rendszer közötti kapcsolatot csákányos liftek bonyolítják. Főleg a Gosauból Russbach felé tartó lift a macerás, délután visszafelé kétszer is közel fél órát várakoztunk. Harmadik nap már Gosauban, a kabinos alatt parkoltunk, úgy egy kicsit jobb zárni a napot.

A másik gyakran emlegetett probléma is valós: a pályák egy kissé laposabbak, mint azt a jelzésük alapján sejteni lehetne. A változatossághoz valóban hiányzik egy vérbeli fekete, de ettől eltekintve szerintem nincs igazán gond. Az 1-es jó hosszú és valóban inkább kék, de nagyon jókat lehet rajta csúszni, a 9-es pedig pazar kis pálya, semmi baj nincs vele, jól lehet váltogatni a technikát a különböző esésű szakaszokon.

Az annabergi részen valóban rövidek a lejtők és elég lassú a leghátsó négyszékes, de vasárnap is szinte üres pályán lehet csúszkálni. A pálya felső részén épült kis hüttét pedig kötelező gyakorlattá tenném :)

A Dachstein és a szomszédos sziklás csúcsok, a behavazott Gosausee látványa azonban ezekért az apró hátrányokért bőven kárpótol.

Összességében arra jutottunk, hogy van sokkal jobb síterep is a környéken, fél órányi távolságra nem is egy. De szebbet nehezen találni.
SAM-1250.JPG SAM-1237.JPG SAM-1238.JPG SAM-1271.JPG SAM-1253.JPG SAM-1241.JPG SAM-1247.JPG
2011.01.02. Síterep: Dobogókő, mások beszámolói
Mi is kint voltunk tegnap. A pálya valóban nagyon le van kopva, egy részét le is zárták, mert konkrétan talajon lehetne ott csak csúszni.

A szilveszeri bulit a Zsindelyes hüttében tartottuk. Éjféli koccintás után fejlámpával lesíeltünk, majd felmásztunk a felvonó mellett. Jó kis sportos évkezdés :)

Sok síelős napot az új évre mindekinek!
2010.12.05. Síterep: Dobogókő, mások beszámolói
Ha tegnap azt írtam Dobogókőről, hogy jó, a mai nap után nem tehetek mást: príma.

Laci éjszaka ratrakolt még egyet, közben órákon keresztül hordták a pályára a havat távolabbi területekről. A tegnapi kikopások jó részét is befoltozták.

Elég sokan voltak ma fenn a hegyen, de a népek leginkább kirándulni és szánkózni jöttek, a pálya közel sem telt meg, folyamatosan lehetett pörögni a lifttel.

És olyan idő volt, hogy tisztán lehetett látni a távolban a Magas Tátra csipkés gerincét, tőle jobbra az Alacsony Tátra fehér pukliját.

Nem értem, hogy ezen a kiváló adottságú helyen miért nem lát senki befektetési lehetőséget, pláne ilyen közel a fővároshoz...
2010.09.05. Síterep: Cerro Castor, mások beszámolói
Azért a tavasz Cerro Castorban is tavasz, hogy egy méretes közhellyel kezdjem.

Csütörtökön meleg volt, bőven pluszban járt a hőmérő, 4-5 fok lehetett. Az 5 kilométeres cross country pálya enyhén latyakosodott itt-ott, szegény svédjeink nem győzték vaxolgatni a léceiket.
Most már tudom milyen a sífutás. Kellemes sportnak tűnik, talán érdemes lett volna megtanulni a technikát és gyakorolni a télen, akkor nem lettem volna tökutolsó (megosztozva a helyen egy spanyol seniorral) úgy, hogy még a superseniorok közül is mindenki megvert.

De aztán felmentünk a hegyre. A meleg ellenére a pályák kiválóak voltak, épp annyira kásásodott egészen enyhén a hó teteje, hogy tavaszélményünk legyen. Jó volt. Aztán jött a meglepetés. Az első pályán kívüli próbálkozásnál egyszerűen megálltunk egyhelyben. Ahogy a korábban már megénekelt sűrű, száraz porhó egy kicsit felmelegedett, valami elképesztő tömör és homogén állagot öltött. Nem jó szó az, amit az áprilisi hóra szoktunk használni, mármint hogy "tapadós", ehhez konkrétan odaragadtak a lécek. Egyáltalán nem nevezném kásásnak, firnesnek, egyszerűen melegebb volt a kelleténél, ettől gondolom átnedvesedett és úgy fogta a lécet, mint egy pattex-reklám. Meredeken volt esély rajta csúszni, de csakis annyira munkásan, hogy minden lendületnél azt hittem, leszakad és ottmarad a lábam. Enyhébb terepen pedig botozva sem nagyon lehetett haladni. Én még ilyet nem láttam.

Maradtunk hát a pályán, a fekete és középső hosszú piros lett a favorit, ezeket váltogatva csúszkáltunk záróráig.

Este lent Ushuaiaban elkezdett esni - sajnos az eső. Tanakodtunk, hogy ez fent vajon mi. Aztán reggelre színtiszta napsütéssel és mínusz 6 fokkal keltünk. Felfelé haladva már észleltünk 2-3 cm friss havat az út mentén. A pályák annyira kifagytak, hogy rendesen kopogott rajtuk a bakancs, azon viccelődtünk, hogy nem szabad elesni, mert a ratraknyom csíkokra vágja a ruhánkat. A pályán kívül is kemény jégkéreg a havon mindenütt, ezt gazdagítva az előző napi olvadt hóba karcolt nyomok és a feltúrt részek mintegy jégakadályba fagyva nehezítették a terepet.

Megintcsak maradtunk a pályán, ami egész nap tartotta magát, hiába vártuk, nem kezdett megolvadni a teteje.
A lécem egyébként sem volt túl pengére köszörülve, de ez a kőkemény felület úgy kivette délutánra az élét, mint ha smirglivel direkt lekerekítették volna. Az utolsó körökben nem is mertem vagánykodni, örültem, ha koordinálni tudtam a sebességemet. De így is jó volt.

Érdekes, hogy Cerro Castor pályái déli fekvésűek. Itt ugyanis az a hidegebb oldal. Furcsa volt és az első napokban nem is igazán értettük, hogy mi a furcsa - ellentétes oldalról süt a nap? Lehetséges vajon? A helyes megfejtők között egy nyakba akasztható Cerro Castoros kulcstartót sorsolok ki :)

Ennyi volt a déli kaland, ezt már Buenos Airesből írom, amit két nap alatt szeretnék bebiciklizni, mielőtt hazaindulok. Don't cry for me Argentina :)
DSC09772.JPG DSC09780.JPG DSC09786.JPG DSC09784.JPG DSC09795.JPG DSC09798.JPG DSC09799.JPG DSC09778.JPG DSC09806.JPG DSC09791.JPG DSC09803.JPG DSC09793.JPG
2010.09.02. Síterep: Cerro Castor, mások beszámolói
Iberian Airlines-al repültem Madridon keresztül Buenos Airesbe. Optimális csatlakozása van, este hétkor száll fel Ferihegyen, Madridban csak két és fél óra a várakozás, de közben terminált kell váltani, szóval gyorsan elmegy az idő, hajnali 0:40-kor száll fel a nagygép, és 13 óra utazás után (amit jobb esetben végigalszol, mint most én) landol Buenos Airesben reggel 8-kor. Akár még aznap tovább lehetne utazni Ushuaiaba, mert vagy 5 gép megy egy nap, de nekem dolgom volt a városban, így csak reggel utaztam tovább. Ez egy jó négy órás út, szerencsére a végén már nem volt felhős az ég, amint azt a korábbi fotókból is láthatjátok.

Ushuaia kisváros, 17ezer lakossal, a reptér 10 perc busszal a központtól, és minden kényelmesen bejárható gyalog. Mi a városban lakunk egy hotelben, kulturált, kényelmes, meleg, ennyi. A város főutcáján jó sok shop és étterem van, előbbiek közül a legtöbb outdoor cuccokat és ajándékokat árul, míg a kajáldákban nagyon látványosan, szabad tűz felett sütik a szétnyitott egész bárányokat, egész borjúcombokat és különböző helyi kolbászokat. Menő még a seafood is, óriási rákok vannak errefelé, amik nem hasonlítanak északi pajtásaikhoz, és bármikor ehetsz még lámát és hódot, mert ezek is igen leterjedtek. Persze az argentin steak mindent visz, elképesztő jó alapanyagokból dolgoznak, nem tudom leírni sajnos (illetve le tudnám, csak nem érdemes) milyen látvány, amikor belevágsz egy négy centi vastag, medium-rare megsütött T-bone szeletbe.

A városból minibusszal (30 pesos, 1 peso 56 Ft) vagy taxival (140 pesos, ez jó drága) lehet eljutni a pályákhoz.

A pályák mellett nincsenek szállások, legalábbis én egyet sem láttam. Pár kilométerrel lejjebb a Panamerican mentén van egy kis üdülőfalunak kinéző telep, de nincs nagy mozgás. A hütték egészen modernek, azonban helyi, hagyományos stílusban építették őket, kőből, vastag farönkökből és fából. Klasszul néznek ki. A lenti amolyan picike pláza, mint pl Zauchensee központi épülete, csak nincs alatta parkoló, és hozza ugyanúgy a többi stílusát, vannak benne boltok, éttermek, síkölcsönző, pénztár, melegedő, stb. Emellett még két kisebb kölcsönző-kajálda combó található a völgyben, közvetlen szomszédságban. A középállomásnál van egy nagy önkiszolgáló hütte komoly választékkal, és a hátsó székesnél egy kisebb hütte, itt csak néhány főétel, snack és piák kaphatók. Mindenhol nagy vaskandallókban fűtenek, nagyon jó a hangulatuk a nyílt tűz miatt.

A fák egyébként nem havasak, ez furcsa volt először. Egyrészt nem fenyvesben, hanem lombhullató erdők között mennek a pályák, és kb 600 méter az erdőhatár. A fák viszonylag alacsonyak és sűrűn nőttek, szinte bokrosak, ezért egyelőre csak ott mertünk bemenni az erdőbe, ahol jól beláthatóan irtás volt. Talán a hóminőség lehet még az oka a "szürke" erdőknek, annyira finom és száraz hogy nem tapad meg az ágakon.

És hogy miért éppen Cerro Castor? Nem én választottam. Tagja vagyok egy SCIJ (Ski Club of International Journalists) nevű szervezetnek, minden évben van egy egyhetes meetingünk valamelyik tagország szervezésében(sípályán of course), és Argentína nyerte el az idei tábor rendezési jogát (illetve volt már egy februárban Marokkóban, de mivel itt most van tél, így kettő van ebben az évben). Egy 26 országból érkezett, 90 fős társaság egyik emberkéje vagyok tehát, közösen síelünk, ismerkedünk a világgal, beszélgetünk a dolgokról, eszünk-iszunk, mulatunk.
A verseny, amit korábban említettem, szintén ennek a tábornak a része, 25-től 70 felettig mindenki indul rajta, giant slalomnak nevezik de olyan pályát tűznek, hogy mindenki abszolválhassa. Holnap pedig cross country race, soha nem próbáltam még és mindjárt egy 5 kilométeres versennyel kezdeni, hát lesz itt nevetgélés (és talán sírás is). Inkább a "versenytársakat" nézegetem majd, pl a finn Kimmo-t, aki futóléccel jár télen (novembertől áprilisig) dolgozni, vagy a svédeket, akik halálosan komolyan vesznek minden versenyt.

Ez vár rám holnap :)
DSC09729.JPG DSC09730.JPG DSC09733.JPG DSC09738.JPG DSC09739.JPG DSC09753.JPG DSC09754.JPG DSC09755.JPG DSC09746.JPG DSC09757.JPG DSC09720.JPG DSC09749.JPG
2010.09.01. Síterep: Cerro Castor, mások beszámolói
Kiderült a hó rejtélye: nagyon száraz a levegő, és folyamatosan mozog a sarkköri áramlatok miatt. Hóesés közben ez "kifújja" a nedvességet a hópelyhekből, amik ettől szétesnek kb 10-15 apróbb szemcsére, mire leérnek. Az elaprózottság miatt sokkal jobban tömörödik, mint a normál hópelyhek, szinte mintha száraz homokban csúszna az ember. Előre is elnézést a meteorológusoktól, az "elméletet" egy helyi okosembertől hallottam.

Azon gondolkoztam, hogy késői szezonzárásnak vagy korai kezdésnek fogjam-e fel ezt a túrát. Mindesetre egy biztos, talán a szezon legjobb napja volt a tegnapi, és ezt megelőlegezem akkor is, ha ez most a szezonkezdés. Reggelre esett kb 30 cm hó, sehol nem volt ratrakolva. Mivel ugye tömör ez a cucc, nem süllyedsz bele olyan mélyen, mint mifelénk a friss hóba, ha ugrasz, akkor is csak kb 15-20 centire mélyed be a lábad. Ezért könnyebb a tetején maradni, és nagyon szép íveket lehet bele hasítani.
De emiatt persze elég fárasztó is, mert nem olyan könnyedén spriccel szét a lábad előtt a hó.
Elég meredek oldalakat választottunk, és gyakorlatilag mindegy volt, hol mentünk, mert a pályán szinte ugyanolyan mély hó volt, mint kívül.

Megtaláltuk a legszebb részét a terepnek. A hosszú lift felett (térképen bal oldalon) van egy nagy szikla, fel kell mászni kb 50 méter szintet mögötte, megkerülni, és onnan le lehet síelni egészen a völgyállomásig, a felső részen óriási kiterjedésű, érintetlen, változó meredekségű hegyoldalon, alatta pedig keresztül az erdőn, 800 méter szint, nyomok szinte sehol, ááááááááááá

Nem túl nagy ez a síterep, de a sok freeride lehetőség miatt egyáltalán nem unalmas, sőt igen élvezetes. Mondhatni amazing :)

Tegnap egy buliban jártunk, ott volt az olasz és a horvát válogatott is, Natko Zrnicic-Dim-el dumáltam, és élsportoló ide vagy oda, ivott egyet a barackpálinkánkból.

Batus, tegnap lefotóztam Ana Jelusic-ot a pályán, csak neked megpróbálom feltölteni, ha nem sikerül, akkor majd otthonról, igaz, ebből még nem derül ki, hogy csinos-e :)

(este ott volt ő is, jelentem: valóban csinos...)
DSC09743.JPG
2010.08.31. Síterep: Cerro Castor, mások beszámolói
Ushuaiaban kezdődik és egészen Alaszkáig vezet a Panamerican országút a kontinens nyugati partja mentén.

Ezen kell elindulnunk, hogy mintegy fél óra (23km) után Cerro Castorba érjünk. A resort parkolója közvetlenül az országút mellett fekszik. Ez Argentína és valószínűleg egész Dél-Amerika legifjabb síterepe, ami főleg a kiszolgáló létesítmények állagából és minőségéből látszik, már első pillantásra. A síkölcsönzők kis komplexumok is egyben, étteremmel, bárokkal, boltokkal.

Meglepő, hogy ebben a spanyol kötődésű országban nem tarolnak a Rossignol lécek, a mi kölcsönzőnk éppen Salomonnal van tele. Ami nem baj persze, sőt, hiszen otthon is azzal csúszok, de a legjobb, amit találtam, egy Xwing Tornado, ebből szereztem egy 178-asat.

Az első meglepetés az első lift, ami a parkolószintről szállít kb 300 méterrel feljebb, a 480 méter magasan felépített nagy étteremig, innen lehet aztán két másik négyszékessel a gerinc két pontjára feljutni. Olyan szlovák szabású masinák ezek (POMA), nagyon lassúak és sajnos nincs rajtuk buborék, ami az Antarktisz felől kegyetlenül fújó szél esetén azért hátránynak mondható. Egészen hátul egy kieső részen találunk viszont egy gyors csákányost, ez is a chopoki kilövős fajta, de hasít rendesen. Kétoldalt szép piros pályákkal.

A hó valami elképesztően jó. Száraz és kemény, nagyon szépen porzik a teteje és szinte egyáltalán nem tapad. Nem a megszokott szép kristályokból áll, amit karácsonykor rajzolunk a gyerekeknek, hanem egészen pici kis "szemekből".
Igazán nem lehet mást mondani, mint hogy álomszerű, Auszriában ilyet évente egyszer-kétszer lehet elcsípni és akkor is mínusz 15 kell hozzá (de talán még az sem ilyen állagú). Itt pedig mínusz 3-5 fok van és a helyiek szerint kiszámíthatóan mindig ilyen a hó, ráadásul szinte semmi különbség nincs a hegy alja és teteje között. Állítólag az Antarktisz közelsége miatt ilyen a helyzet.

A lejtők nem túl meredekek, a jobb oldalon van egy hosszabb fekete pálya, ami ugyan a végére ellaposodik, de ha hozzátesszük még a csúcsról azt a jó darab meredek off-piste szakaszt, amit nyerhetünk a pályába becsatlakozásig, nagyszerű 800 méteres "abfahrtot" lehet nyomni, a lankásabb, széles részeken itt-ott carvinggal kiegészítve. A középső pályák inkább piros-rózsaszín és kék között váltakoznak, illetve megy egy "zöld" is le a parkolóig. A bal szélső piros környékén megint csak számtalan freeride lehetőség, sziklák között, de biztonságosan. Sajnos itt nem túl nagy a szintkülönbség (270 méter), de azért lehet élvezni rendesen.

Valóban itt edz egész "nyáron" a világ elitje, most éppen a francia, olasz, horvát és svájci válogatott Cuche, Defago, Janka jelenlétével. Emiatt a jobb pályák egész délelőtt gyakorlatilag zárva vannak, de a freeride bőségesen kárpótol. Megpróbálok majd néhány fotót készíteni az edzésről is.

Holnap reggel egy versenyen kell részt vennem, soha nem mentem még komolyan kapuk között, vicces lesz :)

(képeket sajnos nem sikerült feltöltenem, valami miatt iszonyú lassan megy és a végén visszadobja, majd otthonról egyben...)
2010.05.03. Síterep: Kaprun, mások beszámolói
Jó volt a hétvégén a gleccseren: kiváló időjárás és kiváló tavaszi hó.
A pályák, egy-két frekventáltabb lejtőtől eltekintve (kis túlzással) kongtak az ürességtől, a pályákon kívül pedig valóban nem találkoztunk emberrel.
Szeretem a firnes havat, kifejezetten élveztem, még az alján, a délutánra kibuckásodott 11-esen is nagy élményt okozott a csúszás. Érdekes volt látni, érezni, hogy akár egy-kétszáz méter szintkülönbség is mennyit számít, ahogy mentünk felfelé, úgy változott a hó minősége.
Legnépszerűbb témák: nem működő csákányos nyomvonalán rövidlendületezni, sziklák között keresve az utat frírájdozni.
Évek óta Mölltalon kezdünk-zárunk, most egy elintézendő ügy miatt (természetesen síelős) Kaprun mellett döntöttünk. Nem bántuk meg, nagyon jó ez a hegy még májusban is.

Ezzel befejezettnek tekintem a szezont, 44 jól sikerült nap után. Hacsak valami váratlan fordulattal nem síelünk a nyáron is, novemberben veszem elő újra a léceket. Addig csak kíbicként osztom az észt a partvonalon kívülről, és szurkolok a továbbra is kitartó megszállottaknak.
Hajrá mindenkinek!
2010.04.12. Síterep: Kaprun, mások beszámolói
Helyzetjelentés Kaprunból: a gleccseren igazi tél van.

A pénteki Saalbach után szombat-vasárnap a Kitzsteinhorn alatt síeltünk. Míg pénteken 2000 méteren is napozva síeltünk a lassan lecsordogáló pályákon, addig itt igazi cudar idő volt.
Szombaton gyakorlatilag végig felhős-borongós volt az ég, időnként elkezdett szitálni a hó, délután kettő körül pedig derekasan esni. Mínusz 3-5 fok volt. A pályák állapota ennek köszönhetően kiválónak nevezhető, a 11-es kissé talán túl kemény és sima is volt, jegesnek mégsem nevezném. Fent a gleccseren vékony réteg porhó mindenütt a szépen ratrakolt pályákon, még délután is.

Vasárnap reggelre "lent" (ez ugye kb 2000 méter) úgy 5-8 cm friss hó fedett mindent, míg a felsőbb részeken volt vagy 15 centi is. Igazi téli, könnyű, puha porhó. Isteni volt! Vasárnap ellenére, pedig a környék sípályái már nem fénykorukat élik, elég kevés ember jött fel, sorbanállás gyakorlatilag nem alakult ki a lifteknél.
Délelőtt hosszabb-rövidebb időre kisütött a nap. A pályán kívül nagyon-nagyon jó körülmények között lehetett csúszni, szinte egész délelőtt a Maurer liftek mellett, majd a Schmiedinger lift mellett csúsztunk a szűz hóban, egészen a hatszékes aljáig. Freeride-álom.

Aztán délután masszívan beborult és mire 4-kor elindultunk lefelé, sűrűn havazni kezdett. Igen jóban lesz annak része, aki most megy arrafelé.

(néhány fotó a tegnapi hangulat érzékeltetésére, szigorúan mobilfelefonnal készítve)
IMG00168-20100411-1100.jpg IMG00169-20100411-1100.jpg IMG00171-20100411-1109.jpg IMG00172-20100411-1109.jpg IMG00173-20100411-1110.jpg
2010.04.12. Síterep: Saalbach, mások beszámolói
Pénteken végül Saalbachban csúsztunk. Csak a völgy bal oldalán lévő pályákat használtuk, az a kevésbé napos oldal, szemközt már ránézésre is elég ramaty állapotban voltak a lejtők.
A pályák egyébként mindenütt feltartott kézzel várták a tavaszt és a vasárnapi szezonzárást.
Reggel jól kifagyott havon csúsztunk, 10 óra után gyakorlatilag körről-körre firnesedett a hó, dél körül már buckásodott, de így is nagyon jókat lehetett csúszni.
Az 1-es pálya, mivel szinte végig árnyékos, egész nap elég jól tartotta magát.
A Zwölferkogel felé és vissza a talabfahrt már erősen extrémbe hajlott, gyakorlatilag keresni kellett a havat, de azért óvatosan meg lehetett kímélni a léceket a sérülésektől.
Jó kis síterep ez még így szezon végén is!
2010.03.29. Síterep: Hochkar, mások beszámolói
Én is ott voltam, ugyanabban a csapatban, mint rera. Minket a központban, a "középső" liftre nem engedtek fel már 5 perccel négy előtt. Csak a "szélső" ment 4-ig, de mire felértünk vele, már a csákányos is bezárt.

Lehet, hogy volt reggel meeting, de azt mondták nekik, zárjanak korán :)

Egyébként a hegy két arcát mutatta a hétvégén. Szombaton jó meleg volt, +8 fent is, és sütögetett a nap, a hó firnesedett, ennek ellenére jól meg lehetett síelni. Igazi tavaszi hangulat. Reggel, amikor érkeztünk, kb 5-10 cm friss, de kissé vizes hó volt mindenütt. Itt-ott buckásodott, de nem volt vészes. 2 óra után elment a nap, hidegebb lett és a hó is felgyorsult.

Vasárnap 0 körüli hőmérséklet volt egész nap. Az éjszaka jól kifagyott pályán úgy 5 cm friss, puha porhó fogadta az első próbálkozókat. A nap alig-alig bújt elő a felhők mögül, így a hó nagyon jól tartotta magát. Délután kissé enyhült az idő, zárás után +2 fokban hagytuk el a parkolót.
Nem értettük az okát, de aznap tök üres volt a hegy, egyszerűen csak lézengtek az emberek, gyakran teljesen üres pályákon csúsztunk.

Először voltam Hochkaron. Tetszett, két napra tökéletes terep. Minden megvan, ami egy sípályán szükséges, de minden kicsiben. Olyan, mint egy termékminta. Hátránya szerintem, hogy rövidek a pályák (hát ez mondjuk már ránézésre a térképen is látszik, a kis szintkülönbség miatt), és hogy elég lassúak a liftek. Most viszont gyakorlatilag egy másodpercet sem kellett sorban állni.

Ha nem lesz egy tartósabb lehűlés, fogalmam sincs, hogyan bírják ki április végéig. Pedig már mindenfelé hirdetik az április 25.-i "challenge day"-t.
2010.03.22. Síterep: Fanningberg, mások beszámolói
Nem volt időm azóta írni, de akkor így utólag is: március 13-15 közötti síhétvégénk első napját Fanningbergen töltöttük. Sok éve járok a környékre, szinte az összes pálya megvolt a völgyben, de ez valahogy mindig kimaradt. Pedig nem kellett volna...
Nem túl nagy, ám kifejezetten barátságos terep, a pályák egy-két rövidebb szakasztól eltekintve kékes-halványpirosas szintűek. Egy napra tökéletes, mondjuk egy hosszabb síelés kezdetére, másnap már nem mennék vissza.
Azonban lehet, hogy mégis: ugyanis a freeride részek nagyon jók, főleg a hátsó hatszékes alatt. Itt vannak kijelölt offpiste zónák is, meg egy jókora terület csak úgy, csupasz hegyoldalon és ritkás erdőben egyaránt. Már-már Chopok feeling, persze sokkal jobb infrastruktúrával. Ráadásul ottjártunkkor isteni, mély porhóval növelte a flow-élményt Fanningberg, szóval ha ezt kapom, szívesen visszamennék másnap is :)
2010.01.17. Síterep: Eplény, mások beszámolói
Pénteken mi is kimentünk Eplénybe, először jártunk itt. Nem voltak sokan, sőt, kényelmesen lehetett síelni. A pályák és a hó állapota meglepően jó volt. A négyszékes elég lassú, nem tudom, hogy fénykorában is így vitt-e fel a hinterglemmi hegyre.
A pálya és az összes kiszolgáló létesítmény nagyon kulturált. Jót csúsztunk, egy napra, hétköznap máskor is megyünk.
Gratulálok az üzemeltetőknek, le a kalappal, hogy ilyen körülményeket teremtenek a dombocskák között.
Nálam ötös.
2010.01.11. Síterep: Bad Gastein, mások beszámolói
Hétvégén a Gastein völgybe indult itt a fórumon szerveződött öt fős társaságunk (későbbiekben Kovács család).

Pénteken reggel végig hóesésben, felhős időben haladtunk, de amint befordultunk a völgybe, kisütött a nap, mintha csakis nekünk rendelték volna. 11 óra körül parkoltunk le a dorfgasteini lift aljában. A pályák elég jó állapotban voltak, azért látszik, hogy kevés még a hó, itt-ott kikandikált az apró kavicsos aljzat. A minősége azonban tökéletesnek mondható, mínusz 4 fokot mértek.
A Grossarl oldal jobban tetszett, elképzelhető, hogy csak azért, mert ezt sütötte a nap. A Talabfahrt-ok jó hosszúak (közel 1000 méter szint), helyenként elég meredekek.
Nagyon kevesen síeltek aznap.

Szombaton reggel Sportgasteinbe indult a Kovács család, a kabinos lift sűrű felhők fölé emelt minket, meseszép volt minden. A hó álomszerű, a középállomásig vezető 3,5 kilométeres kék pálya kifejezetten élvezetes, változatos (inkább sötétkék), a pirosak is nagyon jók. Közben esni kezdett a hó, és feltámadt a szél is, a felhők fel-le mozogtak, így fél kettő körül bezárták a felső pályákat. Utána az alsó feketén síeltünk, nem túl hosszú, de nagyon szép pálya.
Nekem egyértelműen tetszett Sportgastein, ugyan kevés pálya és lift van, de azokra semmi rosszat nem lehet mondani, jót annál inkább. Olyan, még fekvését nézve is, mint egy picike Zauchensee.
Egyikünk sífutott, a körülmények (pálya, kölcsönző, öltöző, melegedő, stb) elmondása szerint nagyszerűek voltak, talán a mínusz 8 fok nem tetszett annyira neki.
Hazafelé még tettünk egy kitérőt a hofgasteini termálfürdőbe, ajánlom mindenkinek, több mint kulturált, főleg a szauna részleg pazar.

Vasárnap Angertal, még a liftek indulása előtt érkeztünk. Praktikus megoldás, hogy ebből a parkolóból a hofgasteini és a bad gasteini pályák is elérhetők, gyors, hosszú liftekkel, így igen könnyű oldalt váltani. Odafent szinte ember sem volt, és sütött a nap a felhők felett, asztal simaságú pályákon karistoltuk az első íveket. A völgylesiklások felhőrétegen át vezettek, egészen misztikus hangulatot teremtve az elhagyott erdei pályákon. Lent ismét jók voltak a látási viszonyok. Egyik oldalról a másikra csúsztunk és vissza, kedvenc pályáink a B19-B20 piros/fekete és a másik oldalon a H32 piros.
11 körül azért megjöttek a népek, itt-ott összesűrűsödtünk. Az egész Gastein völgyben rengeteg az orosz vendég, a pályákat is ellepik, közülük sokan sítudás (és síkultúra) nélkül száguldoznak, elhagyott
gyerekhez és a pályáról az erdőbe repülő felnőtthöz egyaránt volt szerencsénk. Azt a taktikát választottuk, hogy csakis a nehezebb pályákon síeltünk, így sikerült elkerülnünk a kiszámíthatatlanul kavargó tömeget.

Összeségében szuper "családi" hétvége volt, minden időjárásból jutott (nap, hó, szél, köd), nagyszerű pályákon, nagyszerű társaságban.
Hajrá:
a Kovács család :)

Íme néhány mobiltelefonnal készült kép, csakis a hangulat érzékeltetésére
IMG00117-20100110-0933.jpg IMG00118-20100110-0933.jpg IMG00121-20100110-1524.jpg IMG00119-20100110-0933.jpg IMG00111-20100109-1050.jpg IMG00107-20100109-1037.jpg IMG00114-20100110-0915.jpg IMG00115-20100110-0915.jpg IMG00116-20100110-0916.jpg IMG00120-20100110-1524.jpg IMG00125-20100110-1533.jpg IMG00126-20100110-1533.jpg
2010.01.02. Síterep: Selmecbánya, mások beszámolói
Néhány tényező ugyan ellene szólt, mégis úgy döntöttem tegnap este, hogy itt az ideje megnézni az új selmecbányai pályát.

Szinte kereken két óra alatt teljesítettem az utat, a napi számláló 117 kilométert mutatott kaputól kapuig.
A síterep honlapja alapján az alsó parkolót kerestük, de végül kisebb bizonytalanságok és két rövidebb visszafordulás, majd egy még rövidebb kérdezősködés után a felsőben találtuk magunkat - ott, ahol a hivatalos tájékoztatás szerint az alsót vártuk volna. Az utolsó kilométert csonttá fagyott földesút nehezíti, a "parkolóban" úgy 20 autó fér el, de nagyon közel, max 30 méterre a lift felső állomásától állhattunk meg.

A hójelentés 20 cm "jó" minőségű havat írt. A 20 cm megvolt, reggel még a "jó" is helytállónak bizonyult. A pálya vonalvezetése és esése szerintem tökéletes, nagyon jó ívekben kanyarog, a piros jelölés azonban túlzás, leginkább kék, egy-két meredekebb letöréssel. Hibája szerintem, hogy a teteje elég szűk - itt sokan álldogálnak kiszállva a liftből, illetve rolózgatnak vagy csúsznak keresztbe, mert ez éppen egy meredekebb szakasz. Szóval szerintem elég könnyen bedugul majd az erősebb napokon. A hossza nem rossz, 1450m a hivatalos adat, reálisnak tűnik. Sportosabb meneteknek is megfelelő, a lankásabb részek kiszélesednek, jól lehet kövér carving íveket rajzolni.

A lift vadi új négyüléses Doppelmayer, a szintkülönbsége 271 m. Elég gyors, mégis úgy tippelem, ez lesz ezen a pályán a másik szűk keresztmetszet - talán a legszűkebb. Nem voltak sokan, mégis átlagban 5-7 percet várakoztunk, de a nap derekán belecsúsztunk egy-egy 12-15 perces tömegbe is. Hogyan lehet, hogy az egész pályán, parkolóban, büfében kevesen vannak, itt meg sokan? Ezt nem igazán értettem, mert a lift valóban gyors, nem állt le, és látszatra a pályán sem lettek többen reggelhez képest. Mintha a beszállásnál lassult volna le időnként valami, mondjuk azt többször láttam, hogy sokan nem tudták kezelni az automata kapukat, és csak toporogtak mögöttük a többiek, de mégis...
A lifttől jobbra (felfelé menet) jó ritkás-ligetes az erdő, szikla sehol, csak rétek, és ahogy figyelgettem, vissza lehet csúszni a pálya aljára, vastagabb hótakaró esetén kinéz belőle egy jó freeride.

A szociális létesítmények egyelőre elég puritánok, egy minimalistának mondható beton épület áll a mező közepén, az a pénztár, és talán egy éttermet szántak még bele, ami egyelőre a síkölcsönzőhöz hasonlóan egy konténerben működik. A napijegy 18 Euro, lehet venni 1, 2, 3 és 4 órás jegyet is. A "hütte"-konténerben kellemes a meleg, a szokásos szlovák árak sem izzasztanak meg senkit.
Az alsó parkoló jóval tágasabb és komfortosabb, innen végig aszfalt vezet vissza a városig, ill Léva irányába, elég keményen kanyargó és ma is jeges szerpentinnel, ralley-hajlamúak előnyben.

A pálya délutánra sokat veszített reggeli bájából, a meredekebb részeken kilátszott a talaj és a sok kő (hát igen, 20 cm hó, csodák nincsenek), még jó, hogy elvittem a régebbi lécemet. Jelentem, a mostoha körülmények ellenére apróbb sérülésekkel túlélte. A lankásabb részek viszont annyira egyben maradtak, amennyire a műhótól telik. Valami fagyzug lehet itt, több kicsi völgy találkozásánál fekszik a pálya, és egész nap -1 fok volt. Ráadásul az elmúlt napok enyhe időjárása ellenére kőkeményre fagyott talajon kopogott a bakancsunk, és még az út menti tavat is jég és hó borította.

Elég szürreális, ahogy ott lóg egy tüchtig kis sípálya a semmi ágán, néhány lerobbant, vélhetően bányaipari épület szomszédságában, de jó lesz nagyon, ha esik nagy hó, hétköznap prímákat lehet majd itt csúszni. Eplény, Mátraszentistván, lehet felkötni a gatyát!

Megkérek minden kedves fórumtársat, hogy az alant látható, mobiltelefonnal készített, felvállaltan rossz minőségű, kompozíciótól és művészi értékektől mentes, kizárólag információnak szánt képeket ne értékelje :)
IMG00089-20100102-1422.jpg IMG00087-20100102-1421.jpg IMG00088-20100102-1421.jpg IMG00091-20100102-1427.jpg IMG00092-20100102-1429.jpg IMG00093-20100102-1429.jpg IMG00098-20100102-1444.jpg IMG00104-20100102-1519.jpg IMG00100-20100102-1445.jpg IMG00103-20100102-1447.jpg
2009.11.24. Síterep: Mölltal gleccser, mások beszámolói
Szombaton, vasárnap és hétfőn Mölltalon síeltünk.
Szombaton 11 körül érkeztünk, és a +8C ellenére lefagytunk egy pillanatra. Még soha nem láttunk itt olyat, hogy nem csak az ún. felső és alsó parkoló, hanem 3 szinttel lejjebb, a gát körüli rét is tele volt autóval.
Ennek ellenére fent a pályán szépen eloszlott a nép, egyáltalán nem volt zsúfoltság. Vasárnap délelőtt hasonló volt a helyzet, tegnap viszont kongtak az ürességtől a pályák. Az első vonattal mentünk fel, összesen kb 20-an, a pályán pedig úgy 10-ig nem is nagyon láttunk mást. Kivéve a gleccseren a kék pályák, azokat mindhárom napon lezárták délig, párhuzamosan 4-5 pályát is tűztek a különböző csapatok edzéseihez.
Szombat-vasárnap felhőtlen volt az égbolt, tegnap pedig foltokban jöttek-mentek a felhők, de nagyrészt így is napsütésben síeltünk.
A hó tökéletes, a 9-es alján a szűkítőben szombat-vasárnap délután már buckásodott, tegnap egész nap makulátlan maradt.
Az üzemeltetők semmit nem bíznak a véletlenre, tegnap egész nap mentek fent a gleccseren a hóágyúk.
A pályákról még nem ajánlott lemerészkedni a sok szikla miatt, itt azért kevés az a 170 cm hó is.
2009.05.12. Síterep: Mölltal gleccser, mások beszámolói
Nagyszerűen zártuk a szezont Mölltalon. Pénteken fél 12 körül érkeztünk, a vonaton szinte csak mi utaztunk. A tavaszi hangulatú völgy után a középállomásnál nyárias tél fogadott. A gondola felső állomásánál +15 C-t mutatott a hőmérő, ehhez képes meglepően jó állapotú havon csúsztuk az első köröket. Gyakorlatilag sima, csak kissé megereszkedett és lelassult pályákon, elnehezült havon síeltünk - de nagyon lehetett élvezni. Illetve csupán a völgyállomás felett (ahol letörik és beszűkül a piros 9-es) volt buckásra síelve a pálya. Emberrel alig-alig futottunk (illetve sieltünk) össze :)

Szombaton reggel elég sokan tolongtak a vonatnál, nagy részük versenyző, a legifjabb korosztálytól a felnőttekig. Emiatt délelőtt a gleccseren le is zárták a kék pályát, és az alsó kétszékes felé vezető piros egy részét is. Stanglikkal voltak teletűzdelve, edzést tartottak a szlávok - a szlovén, lengyel, szlovák, horváth nemzeti csapatok tréningeztek. Talán emiatt (bár Mölltalt egyébként is "szláv" gleccsernek becézik az osztrákok) szinte csak szláv szót lehetett hallani. Magyarokkal nem találkoztunk, a parkolóban három magyar rendszámú autót láttunk. Az idő nagyon változatos volt, a felhőzet beállt, és 2800-3000 méter között mozgott le-fel, de átengedte a derengő, sejtelmes napfényt. A versenyzők dél körül befejezték, ettől ki is ürültek a pályák.
Jól bevált szállásunkon nem sokkal elalvás előtt kiadós zápor kopogtatta meg a háztetőt, ez már sokat sejtetett másnapra.

Bejött. Vasárnap reggel a keményre ratrakolt pályán kb 3 cm friss porhó csillogott. Nem sok, na de májusban - ritka élmény ilyenkor ennyire kiváló terepen siklani. Nem is álltunk meg, délután fél háromig ingáztunk a gleccser legteteje (3150 méter) és a völgyállomás (2200 méter) között. A felső pályák még délután is jól tartották magukat, lent úgy 12-től már kezdett kissé kásásodni. Síelhető, de munkás szakaszok alakultak itt ki. Pályán kívül is érdemes volt próbálkozni, megsíeltük a hatszékes lifttől balra eső falat, és néhány embert láttunk a gondola, illetve a Duisburger hütte alatti kuloárban. Délután pedig már szinte nem is láttunk senkit - kiürült a gleccser. Utolsó nap volt ez az egy hónapos karbantartási szünet előtt, utolsó nap nekünk is az idényben. Úgy éreztük, még a hüttében is kizárólag lírai, szomorkás dalok szólnak. Évek óta itt kezdjük, itt zárjuk a szezont. A félig sem megtelt vonaton lefelé robogva eldöntöttük: ha csak tehetjük, ezután is így lesz.

Töltöttem fel egy albumot is a hétvégéről.
Aki még síelni készül, annak sok szerencsét, a "többiekkel" ősszel találkozunk.
Hajrá:
pn
2009.03.07. Síterep: Chopok - Jasná, mások beszámolói
Szia Meska, bocs, de csak most vettem észre korábbi kérdéseidet. Sorban:
A Chata Lucky tanulópálya nagyjából olyan, mint a visegrádi alsó rész, mind hosszra, mind meredekségre. Talán kicsit hosszabb.
A déli oldalt én nem szeretem egy terepként kezelni az északival. Egyrészt erősen akadozik az átjárás, másrészt teljesen különböző jellegűek. Ha csak úgy-ahogy "síelgetsz", akkor inkább maradj északon. Délen nincs olyan jellegű pálya, mint a Jasna hosszú kék erdei. Délre a freeride miatt érdemes menni, arra szinte egyedülállóan jó lehetőségek vannak ott. És sokkal több a hó, mert mindig átfújja a szél északról, a gerinc mögött pedig lerakja.
Ha a Chata Lucky tanulófelvonóval felmész (tányéros), a felvonó tetejétől jobbra (kb 30-40 méterre) látható egy erdőbe vezető, jól kitaposott-kisíelt ösvény. Általában mindig havas, most is az lesz. Azon max 10 perc kényelmes séta a Zahradky 6 üléses alsó állomása. Hazafelé ugyanitt tudsz végigcsúszni, aztán a tanulópálya tetejére érve át kell vágni a lift nyomvonalán az első vagy második oszlop után, és ott folytatódik az erdei út, ami konkrétan a bungalók közé vezet. Az ajtódig síelhetsz :) Természetesen az ösvényen végig is lehet sétálni oda-vissza. Ennél jobban nem tudom elmagyarázni, szerintem megtalálod. Vagy marad a síbusz, ha kiállsz a Chata Lucky bekötőútnál, biztosan felvesz. De nem jár túl gyakran :(
Jasna még április elején is tud jó lenni. Jó síelést (én sajnos keresztszalag szakadással lábadozom). Hajrá!
2009.01.26. Síterep: Turracher Höhe, mások beszámolói
Az alsó pályák között van egy kezdőknek igen jól használható rész, a Zirbenwaldbahn nevű, 6 üléses alatti 18 és 28 pályák. A felvonóból jobbra kell kicsúszni, mert ott van a kék pálya, balra pedig egy szép piros pálya vezet ugyanoda, ahova a kék, a lift aljához - így ezek szabadon variálhatók (a Turrachbahn pályáival is).
Ezeken a kék, szépen kanyargó lejtőkön tavaly a 3 éves fiam is kitűnően csúszkált. Annyi benne a macera, hogy a középső parkolótól egy csákányossal lehet feljutni ide, de ez csak egy rövidke szakasz. Ha mindenképpen ki akarod hagyni a húzóliftet, akkor inkább az alsó parkolóból indulj a Turrachbahn-nal, és annak a tetejétől át lehet csúszni ezekre a pályákra is. Mondjuk így a nap végén, vissza a parkolóhoz be kell vállalni egy piros pályát - de hát úgy is erre gyúrsz majd egész nap :)
h i r d e t é s
h i r d e t é s
h i r d e t é s
INGYENES TANÁCSADÁS » UTASBIZTOSÍTÁS -10% »
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »