Brockey által küldött hozzászólások listája

Én is egy hosszabb hozzászólást terveztem írni, de briandrew kolléga megelőzött és nagyrészt leírta, amit én is tapasztaltam. Azért pár dologban kiegészíteném illetve a saját tapasztalataimat megosztanám veletek, hogy más is okuljon belőle. Előre bocsátanám, hogy nem lehúzni szeretném, csak tényleg tudjon mindenki erről az oldaláról is. (A pályák értékelése nagyon szubjektív dolog. Én 5*-ra értékeltem a leírtak ellenére, mert ahogy többen leírtátok, hogy kiválót síeltetek itt, úgy én is gondoltam, hogy nem mindig ez a helyzet, nem lehet általánosítani, pedig a napi síélményem nem érte el a 2*-ot sem.)
La Normából jöttünk át Orelle-ben becsatlakozni kb. 19-20€ felárat fizetve a Val Thorens-i rész használatáért (tehát nem a teljes 3völgyre kaptunk napijegyet, ha valaki így tervezné). Március 22-e keddi nap volt. Ezt azért ki szeretném hangsúlyozni, nem vasárnap, KEDD. Hétvégén én is tapasztaltam több helyen nagyobb tömeget, de egy keddi napon nem számítottam ekkora tömegre. Nyitás körül megváltottuk a jegyeinket a pénztárnál és az orelle-i kabinossal elértük a val thorens-i rész szélét. Innen újabb liftezésekkel elindultunk a központi rész felé, hogy elmegyünk a túlsó végére és majd onnan jövünk visszafelé (nem lekésve az utolsó orelle-i liftet). Az első 2 óra fenomenális érzés volt, bár ekkor még keveset síeltünk, inkább felvonóval közelítettünk Val Thorens túlsó vége felé. Ekkor (látva a rengeteg kezelt, széles pályát, aztán Val Thorens-t) mi is arról beszélgettünk, hogy ez csodaszép, ide vissza kell jönni. Ez 9-11 óra között volt. Aztán elindultunk a túlszéléről vissza VT-ba. Még vissza sem értünk, amikor hirtelen a pályán olyan zsúfoltság fogadott minket, amilyet én még nem láttam. 1-2 méterenként voltak emberek, akik nem álltak, hanem síelni próbáltak. Mint a heringek, csak nem állósorban, hanem mozgásban. Ekkor még ülősliftekkel próbálkoztunk, 5-10 perces sorbanállásokkal, de ezek a pályák rövidek voltak, így elértünk a 2 középső liftig (Caron kabinos és Boismint ülős). Amit itt láttunk, az maga volt a horror. A kabinos lift (Caron) mellett döntöttünk, mert az vitt az orelle-i lift irányába, és mert nem gondoltuk, hogy ekkora tömeg mellett a másik irányba vivő útvonalat még egyszer meg lehet járni. Kb. félórás várakozás után feljutottunk a liftre, ami felvitt egy még nagyobb kabinoshoz (Cime Caron), ahol még nagyobb tömeg volt és 3/4 óra várakozás (heringként araszolás jelentős tolakodás és lökdösődés mellett) Ezzel félóra alatt fel is jutottunk a rész legmagasabb pontjára (műszaki hiba miatt egy csomószor megállt), ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a környező terepekre. Innen visszaértünk kb. du. 1-2 között az orelle-i liftig, ahol kajálunk egyet és az ott lévő 2-3db ülőshöz tartozó pályákon síeltünk 4-ig. Itt legalább kevesen voltak, kb. 5 perc várakozás után már a liften ültünk. De ezen a napon ezért még La Normából sem volt érdemes eljönni ide. Ahhoz képest, hogy de. 11-ig életünk legnagyobb élményét éreztük, hosszú idő után (Szlovákiában voltunk még a 90-es évek végén) az egyik legrosszabb síelős napunk volt. Kevés síelés, sok sorban állás és bosszankodás. Komolyan mondom, úgy menekültünk vissza La Normába, ott alig voltak rajtunk kívül a pályán, teljesen más érzés volt. Ilyen tömegnyomort lifteknél utoljára Ausztriában (Hinterstoder) február végén egy vasárnapi napon és Szlovákiában láttam, a pályán még soha. És mindez hétköznap. Én is azt mondogattam, hogy az nem lehet, hogy nem oszlik el a sok ember egy idő után a sok100 km pályára, de nem így történt. Nem mondom, hogy nem adok neki többet esélyt, de sokszor meggondolom majd. Egyébként széles pályák, szerintem a kezeléssel sincs gond, reggel mindenhol a ratrakolt pályán lehetett síelni, VT pedig gyönyörű látványt nyújt, főleg a liftből.
Hát mégiscsak hosszú lett, bocsánat.

Én is akartam írni egy nagyobb összegzést a márc. 21-26 közötti síelésünkről, de TibiF megelőzött. Teljes mértékben egyetértek a hozzászólásával, ugyanezeket írtam volna én is. Pár dologgal azért kiegészíteném.
Habár több szempontból sem volt minden ideális, mi azért jól éreztük magunkat. Hát, először is az időjárás csapnivaló volt, nagyon kiszúrt velünk, szerintem a szezon legrosszabb hetét fogtuk ki, előtte héten is esett hó, amikor eljöttünk, éjszaka is havazott, de közte, amikor ott voltunk csak eső (22-én hétfőn reggel csak úgy zuhogott) és meleg jellemezte az időt. Valami vírust szedhettünk össze még itthon, mert hétfőn délután 39 fokos lázzal tértem haza a síelésből, de másnap reggelre 37 fokosra csökkent, így nem kellet 1 napot sem kihagynom. Ugyanekkora láza lett az öcsémék kisbabájának, az öcsém hasmenéssel küszködött, a hétfői síelés 3 órás hányással végződött a kisfiamnak, a sógornőm herpeszvírusát csütörtökre nekem is sikerült elkapnom. A haverom combizma teljesen kész volt (Franciaországban volt 1 hetet haverokkal, majd 1 hét pihenés után jött el velünk családi síelésre), az unokatesóm a tavalyi síelése óta nem mozgott semmit, neki a térde sínylette meg a buckákat.
És most a pozitívumok: a délutáni síelések alkalmával sikerült elsajátítanom a buckasízés technikáját, sőt még élveztem is, csak combizom kérdése az egész. Az unokatesóm viszont másként vélekedik erről, neki az egyik térde bánta a 2b pálya hosszú buckás részén való lejövetelt. Ez az oldal valamint a hinterglemmi túlodal sem nyerte el a tetszésünket (csak az időjárás miatt), gyorsan megromlott a minőségük, vagy mi értünk oda túl későn.
A szállásunk szuperjó helyen volt (50 m-re a Bernkogel és a Turmlifttől, a kettő között), a minőségével sem volt semmi gond. Innen Leogang felé indulva a két 6-osülős (Panorama 6-er és Magic 6-er) alatti pályák (52-53tól 57-65-ig) tetszettek a legjobban (vagy ide értünk a leggyorsabban, ezt akár mindenhová odaírhatnám). (Az 55-ösön délután fél 4-kor az egyik nap olyan jót síeltünk a kisfiammal, valahogy elkerülték a síelők, nagyon jó állapotban találtuk Leogangból hazafelé tartva.) A Schönleitenbahn alatti 61-esen már sokan voltak, ez már reggel sem volt tökéletes. A Bernkogel alatti 46-os is nagyon tetszett, sőt ezen az oldalon volt egy titkos rejtett pályánk, a 37-es, a Reiterkogel Ost 2-esülős alatti. A fekvése is ideális, kevesen voltak rajta, sokáig nagyon jó volt, egész sokat tudtunk rajta síelni. A másik kedvenc pályánk Leogangban a 88-89 volt, széles, hosszú, ezen is sokat jöttünk. A 90-es is tetszett, viszont a 81-86-osok nem annyira. Rövidek, buckásak voltak, már amikor odaértünk is. Egyetlen hiányérzetem volt, hogy a 14-es fekete pályát nem próbálhattuk ki, le volt zárva.
Összességében nagyon jól éreztük magunkat, ez egy nagyon jó síterep. Az tetszik benne, hogy a sok pálya gyorsan elérhető, mert köralakban helyezkednek el. Nem egymás mellett és csak egy vonalban lehet átsíelni az egyik pályarendszerről a másikra, hanem a két végén, és kis energiaráfordítással a közepén is. Fél óra alatt a leogangi részen voltunk, pedig 3 gyerekkel voltunk, akik közül az egyik tavaly kezdő volt. A Schönleiten tetejéről lift nélkül haza lehetett síelni, a szállásról pedig 3 irányba lehetett elindulni. Ideális időjárási körülmények közepette lehet igazán jót síelni, remélem legközelebb ez nekünk is megadatik.
Valaki írta, hogy nem mennek a ratrakok. Hát, én a pályakezelésről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. A rossz idő ellenére minden reggel tökéletes minőségű pályák vártak minket, amelyek sajnos előbb-utóbb megadták magukat a 15 fokoknak. Én napközben is láttam 3-4 ratrakot a pálya szélén végighúzni egy csíkot. Éjjel láttuk, ahogyan kb. félórát dolgozott 2 ratrak a házunk előtt lévő kb.50 m-es szakaszon, amely a Turmlift pályájáról jön le Saalbach központjába. Ezen jöttünk le mi is mindig erről az oldalról, és 4 körül egy álló pocsolya volt az alja.
Vettünk 2 sílécet. A barátomnak a saalbachi Intersportban 100€-ért vettünk egy 2éves, szerintem nagyon jó állapotban lévő 156cm-es Head Supershape Magnumot. Magamnak pedig a kicsit lejjebb lévő SkiPro üzletben találtunk egy Atomic Race ST12-t, a gépben előttem nézték meg (tehát én is láttam), hogy 22 napot volt kölcsönzésre kiadva. Ezt 150€-ért hoztam el, sajnos csak utolsó nap délután, úgyhogy nem tudtam kipróbálni, majd jövő télen.
Ja és még valami. Hihetetlen volt látni nyereséges vállalkozások tömkelegét. Az éttermek terasza tele volt, a síboltokban nagy volt a forgalom, a síelés annyira húzóágazat itt, hogy a vendéglátás és a kereskedelem nagyon sokat köszönhet neki. A Turmlift mellett található Schialm 20-án szombaton annyira tele volt (sícipőben asztalon is táncoltak emberek), hogy alig tudtunk a gyerekekkel átvágni. Olyan volt, mintha discoban lett volna az ember, kb. 100-150 ember kis helyen, csak a szabad ég alatt. (Off: Már csak ezért is sajnálhatjuk, hogy a Kárpátok nem a mi gazdaságunknak termel GDP-t)
Bocsánat, egy kicsit hosszú lett.