A fórum rendezése során kitöröltünk egy párhuzamos Saalbach topikot, de ide bemásolom Libella beszámolóját, hogy ne menjen veszendőbe:
Feladó: libella
Dátum: 2005.02.05.23:16
Tárgy: Élménybeszámoló - Hinterglemm
Mínusz 16 fok csavargatta orrunkat múlt szombaton 1500-on, amikor szikrázó napsütésben álompályákon régi ismerősként köszöntöttük egymást és a hinterglemmi hüttéket.
Az európaiságra csak egy példa: barátaink 5 éves lányuknak sisakot bérelni tértek be a kölcsönzőbe. Sisak? Ja-ja. Bitte. Köszönjük. Péntekig, kérnénk. Ja, gut. Mennyi lesz? Semennyi. Vigyék. Szombat reggel is ráér visszahozni.
Se papír, se aláírás, se indigó, se ujjlenyomat.
Ma reggel, amikor visszavittük, még Ők köszönték meg, hogy náluk jártunk, és reményüket fejezték ki, hogy jövőre is tőlük kölcsönzünk. Ennyiért bármikor, bármit.
Hét közepén aztán megindült az égi áldás és csak esett, csak esett, csak esett.
A ratrakok megállás nélkül dolgoztak, túlzás nélkül mondhatom, 0-24 óráig.
Az autókból másfél nap alatt csak a kupacok látszódtak, de az összes bekötőutat is 4-5 óránként kotorták. Ráadásul úgy, hogy a parkoló autók körül is kiszedte úgy kb. 5 cm-re cirkuszba illő manőverrel a kezelő.
A legfiatalabbaknak persze a találóan dounat-nak elnevezett gumibelsős bobozás tetszett legjobbna, ami ingyenes szőnyegfelvonóval működött esténként 10 óráig.
Kelelmes meglepetés, hogy a Schattberg West-re vivő átszállásos ülőliftet kabinosra cserélték, így teljes a kényelem.
Sajnos pénteken a felső szakaszokat lezárták a pályákat övező meredek részek lavinaveszélye, ill. a mesterséges lavinaindítások miatt, így a mostani turnus óriási szerencséjének irigyeként hagytuk el Hinterglemmet.
Azért az egy hét alatt igen jelentős mennyiségű glűvájntól, jagatétől, germknődeltől és kajzersmarnitól szabadítottuk meg a hegyet.