vasssy által küldött hozzászólások listája

Január 5-én csúszkáltunk itt, utazásunk harmadik, befejező napján. Itt volt ugyan pályaszállásunk, de mivel csupán a Hoteltől induló 2 ülőlift működött 1-1 pályával, ezért az első nap még útközben Roglán álltunk meg síelni, ott több pályát sikerült üzemben tartaniuk. A középső napon inkább pihentünk és elmentünk a tengerpartra kirándulni, oda szebb időt mondtak... :-)
Tisztában vagyok vele, hogy ez az időszak nem a leghógazdagabb a szezonban, de mivel december közepén még volt hó bőven és hóágyúik is vannak, az itteni szállást hagytuk meg, a roglait lemondtuk.
A terep előzetesen nagyon szimpatikus volt, odaérve azonban nem győzött meg minket a hozzáállásuk. A decemberi havazásokkor láthatóan több pályát elkezdtek felkészíteni, de úgy tűnt, mintha ezzel megelégedtek volna és arra számítottak, hogy a elég hideg lesz, megmarad a hó, nem kell ágyúzniuk. Tudom, most sok oka lehet annak, hogy spórolnak az ágyúzással, de Rogla esete is mutatja, hogy lehetett ilyen magasságban hatékonyan sípályát üzemeltetni ebben az időszakban is.
Reggel először a kétüléses melletti piros pályát nyitották meg, a háromüléses liftet a kék pályával csak később, amikor már sokan szenvedtek a piros alsó összeszűkülésénél a földfoltokkal és a buckákkal. A kék közepén is volt egy hosszú szűk balkanyar, az fél1-1-re összetúrt kásává változott és általában tele volt a havon fekvő kezdőkkel, mert az oktatók nem tudták máshova vinni őket. Nem irigyeltem őket (sem az oktatókat, sem a tanulókat), nehéz helyzetben voltak.
Pár kör erejéig még visszatértünk a pirosra, aztán 2 előtt befejeztük a csúszást. Az idő szép volt, a terep is nagyon kellemes hangulatú, továbbra is tetszik nekünk. Biztos jövünk még amikor lesz hó! :-)

https://sielok.hu/fotoalbum/golte-2023-01-05/galeria/

A közölt információik szerint 4 felvonó működik. Ez csak akkor jön ki, ha beleszámítják a gyerekterülethez tartozó varázsszőnyeget és a kabinost ami mellet nincs pálya. De így végülis tényleg kijön a 4. :-)

Régen azon tűnődtem, hogy miért utaznak az emberek ekkora távolságra Magyarországról, Cseh- és Lengyelországból egy egész hétre egy ilyen kicsi síterepre. Aztán amióta sít oktatok, átértékelődött számomra egy terep használhatóságának értékelése. Fontosabb, hogy a pályák között meglegyen a tudásszintek közötti átmenet, szóval amikor bevállaltam 3 februári hetet Ravascletton, már nem voltak előítéleteim.
A pályák összes hossza, talán a terep tagoltsága miatt nekem többnek tűnik mint az itt feltüntetett 22km.
Kezdő terület 3 is van. Lent Ravasclettoban a nagykabinos aljában, fent a nagykabinos tetejénél és a hegy túloldalán az Enzo Moro szállodánál. Nekem a fenti kettőt volt szerencsém használni. Aki lent kezd és továbblépne, annak a nagykabinossal kell a kék pályákhoz felmennie, majd ugyanígy lejönnie. A kabinos tetejénél nagy tágas terület van hüttével, gyülekezésre alkalmas hellyel, varázsszőnyeggel. Az innen induló kék pálya az első szakaszon keskeny, szerpentines, ezért a kezdők gyorsan kitolják a havat a védőháló felőli szélére, de “lezuhanásra” nincs esély, itt rendes védőhálók vannak kifeszítve. Ez a szakasz egy kicsit bátrabb továbblépőkkel gyorsan levágható egy széles, barátságosabb piros szakasszal. Ezután a kék pálya becsatlakozik a többi lifttől jövő kék pályákba, ezek jól variálhatók unalom ellen és tudásszintnek megfelelően is. A pályák között és a kékek alján vannak lapos átcsúszók, ezekre rá kell gyorsítani.
A piros és fekete pályák között nehézségben nem mindig éreztem a különbséget. Pl a 6-os pirosat viszonylag gyorsan lesíelték, míg a nem igazán meredekebb 8-as feketén jó maradt a hó és csoporttal is élvezetesebb, könnyebb volt rajta lecsúszni. Persze ez pszichológiailag ez mindenhol így működik… :-)
Élmény szempontjából két piros pályát emelnék ki, a Tamai tetejéről levezető 9-es jelzésűt és a Ravasclettoba visszatérő 10-es Lavettát. Előbbire nem csupán a valóban egyedülálló kilátás miatt érdemes felmenni, hanem a lecsúszás is élvezetes az először kellemes, majd a végén erősebb lejtésű pályán. Utóbbi pedig változatos lejtésű, kb. 4km hosszú síélményt tartogat számunkra több mint 800m szintkülönbséggel. Ráadásul a legmeredekebb rész a középállomás felé kikerülhető (a piros pályákkal éppcsak ismerkedőknek így sem ajánlanám) és még a falu előtt a lapos részen lévő hütténél ki is pihenhetjük magunkat.
Haladóbb gyermekekkel rendelkezők számára kötelező a Val di Nuf (az alpakás :-) ) felvonó melletti tározóval szemben induló “Yeti pálya” aminek első, unalmas szakaszára kicsiknek és nagyoknak egyaránt mókás alternatíva a mellette lévő vízfolyás medre, ami aztán később egy keskeny, félcsőszerű síúttá válik, a végén buckákkal, természetes ugratókkal.
Aki épített akadályokra vágyik, a Tamai oldalában a 8-as fekete és a 6-os piros között találja a parkot amit egy tányéros felvonó szolgál ki.
A pályamenti hüttékben az árak az osztrák árszínvonal alatt maradnak, talán meglepő, de jók a pizzák és a kávék, de a bombardino is egészen élvezhető és ha már ott vagyunk, a különböző grappákat is érdemes kipróbálni. A leghangulatosabb (és egyben legkisebb) hütte a Rifugio Tamai, ami nevével ellentétben nem a Tamain található, hanem a Val di Nuf felvonó alatt a kék összekötőszakaszok csomópontjában található. Állítólag itt nagyon jó a rák, de ezt nem próbáltuk… A ház mellett, közvetlenül a felvonó alatt egy bekerített részen 3 alpaka él megállásra, fotózásra csábítva a síelőket, innen az előbb említett “alpakás felvonó” ragadványnév.
A síterep valóban minden tudásszinthez tartalmaz pályákat, 100%-ban hóágyúzható, minden adott egy élvezetes síhéthez az egész családnak/csapatnak. Én személy szerint pozitívan csalódtam...
A galériában megpróbáltam megragadni a 3 hóban gazdag, de túlnyomóan napos hét hangulatait. ;-)

https://sielok.hu/fotoalbum/ravascletto-2018-febr/galeria/

Azt hittem, hogy a csupán kb. 50 perces menetidő és az SSSC majd segítenek abban, hogy gyakran, vagy legalább néha-néha felkeresem ezt a számomra kedves síterepet. De nem így lett…
Aztán tavaly márciusban végre összejött, bár a síelés ezúttal kimaradt és ezért elnézést is kérek. Werfenweng egy relatív kicsi hely és autópálya melletti fekvése ellenére eldugott is, legalábbis a környező nagyokhoz képest, mégis a síelésen kívül is van itt mit tenni. Ott a szánkópálya, a kutyaszános hagyományok és a siklóernyőzés, igaz az nem kizárólagosan téli elfoglaltság, de télen nyáron népszerű.
Kicsit húzósra sikerült a telem addigi része, így egy kis alternatív kikapcsolódásra vágytam, tehát a legutóbbi tevékenységet választottuk. Az interneten több cég is ajánl tandemrepülést, mi személyes ismeretség alapján a helyi repülőiskolán keresztül találtunk pilótákat. Az iskola nem messze van az Ikarus völgyállomásától, mi ott parkoltunk le, mert volt időnk és visszasétáltunk, hogy aztán az iskola terepjárójával szállítsanak minket pilótástul, felszerelésestül megintcsak a völgyállonáshoz, mert ugye lesiklani, akárcsak sível, fentről lehet. Többnapos havazás után gyönyörű napos időt fogtunk ki, már a kabinozás is jó élmény volt, a kilátás a Bischlinghöhéről már önmagában megér egy kirándulást. A lejutás viszont most a megszokottól eltérő volt. Ilyen módon még sosem repültem, érdekes érzés a starthelyen állva részt venni az előkészületekben, nem pedig mellőle, kívülállóként figyelni ahogy egyik ernyős startol a másik után. Igen, volt bennem egy kis izgalom, hiszen nem tudjam milyen lesz. Kívülről olyan egyszerűnek tűnik. Valójában utasként az is. Futsz amikor és amerre mondják, leülsz amikor mondják és amikor normálissá válik a légzésed, csak a szél zúgása és a hihetetlenül könnyed repülés élménye marad. Meg az utasítás hangja, hogy tartsad már normálisan azt a kamerát! :-) Aztán elveszik tőled a kamerát és te jössz. Először fura, hogy ott fent, kb 1000m-el a talaj felett minden előzetes kiképzés nélkül húzogathatod a “madzagokat”, de aztán rájössz, hogy ez ott nem nagy ördöngősség amíg nem neked kell leszállni. Bocs, hazudok. Volt kiképzés. “Ha a jobbot húzod jobbra megy, ha balt akkor meg arra.” :-)
A kilátás persze fantasztikus. A Hochkönig, a Dachstein, az Alacsony- és Magas-Tauern, de engem az alattam lévő terep is érdekelt, mert már jó rég nem jártam itt. A pilótám nem is értette miért hívom új kabinosnak a Dorfbahn kabinost. Azt mondta nem veszítettem vele semmit, hogy azt még nem használtam, bár azt elismerte, hogy az új síiskolának nagyon jó, mert könnyű pályák vannak mellette.
Hogy a repülés ne tartson örökké, némi nézelődés és beszélgetés után jött a kérdés, hogy mennyire bírom a hullámvasutat. Mondtam, hogy részemről mehet, tisztában vagyok vele, hogy neki is haza kell előbb-utóbb mennie. :-) A hullámvasút és némi dugóhúzó után a leszállás már nem is tűnt kritikus pontnak.
A tandemrepülés nem olcsó, főleg ha a síelés költségeit is hozzávesszük, mégis azt mondom, ha egy ilyen csodás helyen vagytok és van rá lehetőség, próbáljátok ki!
Kedvcsinálónak töltöttem fel egy kis videót is. Az állandó vigyor az arcomon szerintem mindent elárul... :-)

https://sielok.hu/video/teli-tandem-repules-werfenweng/