Oktatóval vagy anélkül - lássuk, mit mutat a gyakorlat...

Miért? Nem drága?

Minden igaz.

Én ennél a képzési részt is sötétebbnek látom, ráadásul a kettő szorosan összefügg. Hatékony népszerűsítést csak minőségi szolgáltatás érdekében lehet végezni (kicsit direktebben: a jó marketing kulcs a jó termék; ha nincs terméked, nincs mit népszerűsítened). Egyszerre kell első osztályú, széles körben elérhető síoktatást építeni, és ezt népszerűsíteni.
Kíváncsi vagyok hány ember fejében vannak bármelyik területtel kapcsolatban távlati tervek bármilyen szervezetben. Felesleges erre hagyatkozni.

És ez így is szokott lenni.
Egyébként oktató és tanítvány közös érdeke, hogy jól érezzük magunkat. Szerencsére össze is szokott jönni. Legalábbis más magyarázata nem lehet annak, hogy amikor vége a foglalkozásnak, de ráérek, és megkérdem, hogy "na, ráhúzzunk még egy fél órát?", olyankor általában mindenki vigyorogva helyesel és marad.

Ezt a bejegyzést, (de főleg a legutolsó mondatot) like -olnám, ha lehetne.

Magam is ilyesmit írtam néhány bejegyzéssel korábban, hogy a síoktatás népszerűsítése, (a sípályán közlekedők testi épségének érdekében), AZ EGÉSZ SÍIPAR feladatának kellene lennie.

Az pedig tetszik nem tetszik el kell ismerni, hogy az oktatás drága, főleg az egyéni.

Szerintem ezt a mondatod gondold végig még egyszer. Ha a síbérletért, szállásért, ellátásért pontosan ugyanannyit fizetsz mint mondjuk egy osztrák, olasz vagy francia, akkor miért a síoktatást érzed drágának? A többi nem az?

Magyarországon nincs kultúrája az oktatásnak!!! (és itt nem csak a síoktatásról van szó)

Sajnos nálunk a síoktató szervezetek működése kimerül az oktató képzésben!!! Síoktatás népszerűsítése nem csak az oktatók dolga lenne.

Ez egy nagyon jó mondat Lackótól:

Egy jó síoktatás ugyanis -ahogy azt Ozsi is leírta- egy jó hangulatú buli egy jó társaságban, örömsízés a maga szintjén, ahol általában mindenki testileg és lelkileg jól és biztonságban érzi magát, és egyáltalán nem kidobott időnek érzi azt.

Úgy legyen, ezt várja a közönség!

Szia!

Miért sértődne meg bárki is?

Te jól boardozol, és képes/hajlandó vagy a mozgásodat figyelni, és képezni magadat. És mindezt úgy, hogy évente csak egy alkalmad van a boardozásra. (síelésre?)
Sajnos erre csak nagyon kevesek képesek, nyilván te is látod, hogy milyen sokan járnak tévutakon az önképzők közül.

Nyilván félreérthetted, mert mi hozzájuk próbálunk szólni, őket szeretnénk meggyőzni arról, hogy érdemes egy szakember segítségét igénybe venni, érdemes részt venni egy oktatáson, és főleg úgy elkezdeni a síelést/boardozást.

A sok tévhittel szemben igyekszünk megnyugtatni őket, hogy egy jó oktatás nem olyan, amit esetleg néhány azt nem ismerő gondol (és sajnos sokszor mond is) róla.
Egy jó síoktatás ugyanis -ahogy azt Ozsi is leírta- egy jó hangulatú buli egy jó társaságban, örömsízés a maga szintjén, ahol általában mindenki testileg és lelkileg jól és biztonságban érzi magát, és egyáltalán nem kidobott időnek érzi azt. Ez gyakran fokozottan igaz a haladókra, akik például néhány privátórát vesznek egy jó oktatótól, vagy egy kisebb csoportban együttsíznek egy még profibbal.

Azt írod, hogy számodra inkább most jönne jól egy oktató, ugyanis elérted azt a szintet ahonnan egyedül már nagyon nehéz tovább lépni.
Hadd nyugtassalak meg, ezt nem látod jól. Mivel te önmagad képes voltál eljutni egy olyan magas szintre, ahová önképzők szinte sohasem, ezért én biztos vagyok benne, hogy a további fejlődésed módját is megtalálod.
A sítanulásnál éppen az az egyik oka, hogy oktatóval tanácsoljuk a kezdést, hogy a tanuló nincsen tisztában a céllal (tehát, hogy hogyan kell síelni), így nyilván az odavezető utat, módszereket sem tudhatja, a hibákat nem ismerheti fel, azok javításának módjára magától nem jöhet rá. Ezen kívül, ahogyan én anno tanultam -bár ez akkor lehet, hogy csak egy butaság-,"a helyes sízést -a mozgás összetettsége és jellege folytán- szakszerű külső segítség nélkül elsajátítani nem lehetséges", tehát kell egy szakértő külső visszacsatolás arról, hogy mi a jó és mi a rossz.

Ám mivel neked ez sikerült, tehát a tanulás folyamán tudtad, hogy mi a célod, milyen mozgást tanulsz, milyen módon, ezért én azt tanácsolom, hogy semmi mást ne tegyél, mint egy eggyel magasabb szintű mozgást tanulj meg. Talán egy kicsit még jobban figyeld a mozgásodat, és így sajátítsd el a komolyabb technikát. Ezáltal jobban fogsz tudni snowboardozni.

Túl sok érdemi dolgot nem hinném hogy hozzá tudnék tenni a témához, de még két gondolatot ha szabadna:

- szerintem totál ugyanúgy látjuk a lényeget (vagyis oktató márpedig kell!), csak valahogy mégis más szemszögből, vagy máshogy viszonyulunk hozzá. Elhiszem hogy profi szemlélettel nehezebb befogadni a dolgot, de csak azért mert valaki ilyen vagy olyan okból kifolyólag nem oktatóval kezd el síelni, szerintem még nem a világvége. Csak azt tudom mondani amit a nemrég oly népszerű topicban is felvetettek: Tolerancia :))

- veszély. Néhány év és számtalan kisebb-nagyobb esés távlatából már van némi fogalmam, hogy mit jelent egy pályára szabadult felkészületlen, tapasztalatlan ember. De a veszély ott leselkedik ránk mindennapjainkba. Nem azt mondom hogy keresni kell, felelőtlenül kell viselkedni, pláne nem másokat erre biztatni, de tényleg ott van, el kell fogadni. Kicsit sántít a példa - nem is tudom mi a helyzet manapság -, de amikor én 15 éve Zalaegerszegen megszereztem a jogosítványom, a levizsgázottak 3/4-e ( köztük én is) - elméletben és gyakorlatban sem rendelkezett a közlekedéshez szükséges tudásanyaggal, mégis vezetett mindenki. Az autó talán még a síelésnél is veszélyesebb üzem, ezek alapján ne üljek többet kocsiba?

Szia,

Előre is elnézést kérek, de kiragadok pár dolgot a hozzászólásodból.

- Nagy részüknek ez volt az egyetlen síelése a szezonban
- hogy két nap de oktatóval, szerintetek mi lett volna a válasz
- Sokat nem értek a síeléshez
- piszkosul élvezték, a vigyor nem ült le a szájukról

Lehet, hogy túlzok (biztos), de klasszikus esete a töltött fegyver "szindrómának", egy oktató megtanít síelni, de megtanít, hogyan kerüld el a veszélyes helyzeteket, hogyan ne okozz balesetet (megmondanám melyik este a legjobb kocsma, hol a legolcsóbb bolt a környéken, hol lehet orvos, mennyibe kerül,és ki indítja el neki az autót -20fok alatt).
FIS 10........valaki?
Ha találkoznék egy "nagyrészt diákokból álló csoporttal", akikről ordít, hogy nagy részüknek ez az egyetlen síelése a szezonban, sokat nem értenek a síeléshez, de piszkosul élvezik, én a három éves kislányommal biztosan másik sípályát választok.
Mert nem az a kérdés, hogy okoznak-e balesetet, hanem, hogy mikor.

Jó, jó kicsit lehet, hogy túlzok.

:-)
Bocs, messze nem az volt a szándékom, hogy kirakatba tegyelek, ezért is hoztam ide át a témát név nélkül. Viszont fontos kérdést vetett fel (mint ahogy a vitából látszik is), és nagyon ebbe a topikba tartozik.

Egyetlen leírt soroddal sem tudok vitatkozni. Egy kiegészítésem lenne:
Attól, hogy valakinek csak két nap síelésre van pénze oktatás nélkül, nem lesz kevésbé veszélyes, sőt... Akkor lehet igazán rettegni, ha egy ilyen csoport megjelenik a pályán.

Kétségtelen, hogy a sítársadalomnak (síszervezetek, mint képviselőknek) rengeteg feladata lenne itt (tájékoztatás, népszerűsítés, szervezés), de erre felesleges várni. Magunknak kell megoldásokat kitalálni és megszervezni.

Én biztos nem sértődök meg, mert mindenkinek a magányügye, hogy szúr ki magával. Legalábbis addig, amíg másokat nem veszélyeztet.

A megfigyelős játékban szívesen benne lennék! :-)
Sokszor előfordul, hogy a velem együtt síelők rácsodálkoznak valakire, hogy milyen szép és magabiztos, jó lenne így síelni. Én meg látom, hogy a profi külső ellenére bizonytalan és veszélyes, sőt még azt is meg tudom mondani, hogy milyen helyzetekben jelent veszélyt másokra vagy magára. És közben tudok mutatni olyan egyhetes síelőt nekik, aki messze nem tud olyan biztosan lerongyolni a pályán, de a saját tartományán belül sokkal nagyobb biztonságban van.
A jól összeállított oktatási menet egyik alapeleme, hogy olyan technikát és habitusokat tanít meg, amelyek egyszerre előremutatóak és adnak egy stabil, biztonságos alapot. Az én szememnek ez a kedves.

Részben egyet értek azzal, hogy ha valaki egyszer tud elmenni egy évben, akkor nem vesz igénybe oktatót. Bár én az oktatásokon tudásszinttől függetlenül többnyire csillogó szemeket látok, és a síelők azt mondják, hogy nagyon élvezték (kivételek mindig vannak). Sőt: gyakran előfordul, hogy az óra végén megkérdezik, hogy akkor most nem síelhetnénk tovább veled...? Mert az oktatást jobban élvezték, mint a haverokkal a csúszkálást. Délután háromkor rendszeresen úgy megyünk el egy-két levezető körre, hogy a csoport nagy része együtt marad. Én úgy veszem észre, hogy nem kötelező választani az oktatás és a síelés között (persze a pénzügyi kérdések más kategóriába esnek).

Én voltam aki az ingyenes síliftes topicot nyitottam.

Bocs, lehet hogy csak rosszul érzem, és tudom hogy segítő szándékúak a hozzászólások, de a lentiekből mégiscsak elég negatív hangélt véltem kiolvasni.
Bár biztosan nem fogok osztatlan sikert aratni, lássuk az én szemszögemből. Nyilván több évtized tapasztalatával és profi szemlélettel máshogy látjátok a világot...

Pár éve úgy kezdtem, hogy szóltam az egyik haveromnak, hogy ugorjunk ki Ausztriába, próbáljuk ki a síelést. Kért is kölcsön az egyik ismerősétől mindkettőnknek lécet, bakancsot és hajrá. Mönichkirchen közel van, frankó, reggel indulás. Sok hó volt és ment a pálya alján az a kb 20m-es köteles, azonnal neki is álltunk. Egy óra után feltűnt, hogy hosszú lesz ez a léc nekem tanulni, meg olyan nehéz volt, szinte esélyem sem volt elfordítani. Szerencsére találtunk egy magyar oktatót aki épp ráért, kezdetét vette az első óra. Aztán a második... rengeteg hasznos tanácsot kaptunk a síelésre és a felszerelésre vonatkozóan is. Másnap visszamentünk, még egy kis gyakorlás az oktatóval és mivel tényleg nagyon jól és látványosan haladtunk irány a hegy (oktató nélkül). Eltelt sok lesíelt nap mire ismét felvetődött az oktató kérdése, de a mozdulatok, testtartás nagy része már berögzült (naná, hogy nem a legjobban) ... Azóta is - amennyire telt - vettem igénybe oktatást, de teljesen nem sikerült kijavítani a hibákat. Tisztában vagyok vele, hogy nem szép testtartással síelek, ráadásul tutira van jó pár olyan mozdulat, amit az optimális energiaráfordítás helyett a többszörösébe telik kivitelezni. Mentségemre legyen szólva, amikor kezdtem nem volt internetem és nem volt egyetlen síelő ismerősöm sem!!! Tavaly vettem egy jó lécet és most a hasznos tanácsaitok révén (ezúton is köszönöm mindenkinek a tippeket, főleg neked AAron) egy jó bakancsba szeretnék beruházni.
Nekem pl meg sem fordul a fejemben hogy valakit tanítgassak, hiszen sem az elméleti sem a gyakorlati tudásom sincs meg, ráadásul valszeg idegzetem, türelmem sem lenne hozzá. Ha újra kezdhetném, akkor csak oktatóval!! De ez a hajó elment :( A másik topicban is írtam hogy én csak tájékozódtam a lehetőségekről, az oktató nem az én döntésem. Mellesleg a kettő miért zárná ki egymást?

A LENTI HOZZÁSZÓLÁSOKKAL SZINTE TELJES MÉRTÉKBEN EGYETÉRTEK, DE szerintem számtalan féle/fajta/lelkű/felfogású ember van, ezért az ok is számtalan lehet, hogy miért nem oktatóval kezdi. Pl. néhány:

- eszébe sem jut, ahogy nekem sem. Aki nem látta élőben, és nem kapott hasznos tanácsokat, miért gondolná hogy oktatóra van szüksége? Bár a lenti számítógépes példa kicsit meredek, de pl a korcsolyázás szerintem hasonló kategória. Nagyon nehéz jól megtanulni, óriási a sérülésveszély (törött, kificamodott testrészek) és ráadásul egy műjégpályán több száz ember van bezsúfolva egy 30 méteres kis jégdarabra!! Kíváncsi lennék, hogy akik valamelyest elsajátították a korcsolyázást, azok közül hányan vettek igénybe szakoktatói segítséget. 0,1%? Vagy optimista voltam? :)

- lehet hogy ő a keménycsávó. Mit nekem síelés meg síoktató? Majd rájön :))

- lehet hogy annyira félénk, vagy szégyenlős. Viccesen hangzik, de ilyen is van.

- stb

Ami pedig az anyagiakat illeti, ez az egyetlen pont amiben nem értünk egyet.
Aki megteheti, hogy X százezer forintot költ évente a síelésre, emellett 3-4 évente még lécet és bakit is vált annak igaza van. Mit számít emellett ötvenezer forint. De sajnos nem mindenki van így ezzel. Az pedig tetszik nem tetszik el kell ismerni, hogy az oktatás drága, főleg az egyéni. (most sem azt mondom hogy nem éri meg, de drága)

Utánajárással, akciókkal, szervezkedésekkel azért lehet a síelésben is jó árat kifogni.
Pl: tavaly az egyik haverom rábeszélésére részt vettem egy nagyrészt diákokból álló csoportos síelésen. Praebichl 4nap sí / 3 éj teljes ellátással!, pályaszállással, útiköltséggel 63 ezer HUF. Kollégiumi szint, nem éppen háromfogásos vacsival, de elment.
Nagy részüknek ez volt az egyetlen síelése a szezonban, és ha megkérdeztek volna bárkit hogy két nap de oktatóval, szerintetek mi lett volna a válasz?
Sokat nem értek a síeléshez de volt akinek a testmagasságával megegyező, még az a régi egyenes léce volt, ránézésre is gumicsizma keménységű, egy vagy inkább két számmal nagyobb bakancsa. De élvezték, piszkosul élvezték, a vigyor nem ült le a szájukról. Ami azt illeti én is... életem talán legjobb egybefüggő 4 napja volt.
Nyilván közületek sokakat mosolyra fakaszt, de sajnos a magyar síelésnek ez is a része...

A következő kitalált történettel is egyetértesz?
Adott egy síelni vágyó (még soha nem találkozott ezel a sporttal) Úgy döntöttem ,hogy telemarkozni fog , mert így te is bele tudod magad képzelni a helyzetébe majdnem azonos adottságokkal.
Na szóval felviszem a hegyre, odaömlesztek neki mindenféle felszerelést, Túrasi , fóka , sífutóléc, telemárkléc, vizisí, tetőléc,túracipő, sífutócipő meg amit találok a kocsimban. első oktató nélküli óra: felszerelésismeret! Miként választja ki a helyes , neki való eszközöket?
Megjegyzem a hegy üres, lesni nem lehet!
tegyük fel , hogy sikerült!
Első lépések? ez nagyon nem fog menni, de mivel a majmok is tudnak másolni, utánozni , tegyünk a hegyre virtuálisan telemárkos síelőket, akiknek nagy része ugyanígy, magától tanulta meg a már-már élvezetet szerző siklást!
Tehát olyantól lehet lesni aki talán maga sem azt a képet síeli amit egy oktató elvár!
Na így nyomjon le az emberünk 3 napot!
Majd hasonlítsuk össze Y-al aki oktatóval kezdte, kiadott felszerelésre( bérelte!) és oktatásra 220eu-t ,és a negyedik napon mindketten egyedül nyomják a következő "lépcsőfokig".
Melyik döntött jobban? Kiegészíteném azzal, he én lennék az oktatója megmondanám melyik este a legjobb kocsma, hol a legolcsobb bolt a környéken, hol lehet orvos, mennyibe kerül,és ki indítja el neki az autót -20fok alatt.
Kíváncsi vagyok mi a véleményed a történetről?
Mert lehet hogy eddig tévúton jártam, ahonnan már nem fordulhatok vissza, de akkor nem adok több rossz tanácsot az embereknek!

"Kíváncsi lennék, hogy ha kiállnánk a pálya szélére megtudnák-e mondani mindenkiről, hogy az éppen mellettünk elmenő egyén vett-e oktatást vagy sem. "

Szerintem én igen

"Én magamról biztosan tudom, hogy jól boardozok."
Merész kijelentés aminek ellentmond a az alábbi két mondatod is:

"Az meg, hogy a kezem esetleg rossz helyen van engem nem érdekel"
Pedig nagyon fontos, hogy hol vannak ha jól boardozól akkor tudnod kellene.

"Számomra inkább most jönne jól egy oktató, ugyanis elértem azt a szintet ahonnan egyedül már nagyon nehéz tovább lépni."
Vagy pedig rossz irányba mentél teljesen és zsákutcába kerültél és ha a kezek helyzete nem érdekel akkor nem is csodálkozok, hogy nem tudsz tovább lépni.

Érted és használod a Vanczi értékelésénél leírtakat? (Persze a léctávolságot leszámítva) ugyanígy mködnek a dolgok deszkán is.

Ezért lehet megsértődnek néhányan, de nekem meggyőződésem, hogy oktató nélkül is meglehet tanulni szépen, magabiztosan, biztonságosan és élvezettel síelni.
Kíváncsi lennék, hogy ha kiállnánk a pálya szélére megtudnák-e mondani mindenkiről, hogy az éppen mellettünk elmenő egyén vett-e oktatást vagy sem.
Én magamról biztosan tudom, hogy jól boardozok. Képes vagyok folyamatosan kontrollálni a boardot, mindig arra törekszem, hogy íveket húzzak, soha ne sodródjak, a heggyel és a pályával szinte eggyé válik, az emberek mozgását már távolról figyelem, évek óta balesetmentes vagyok, így az itt felsorolt érvek közül mindet teljesítem. Az meg, hogy a kezem esetleg rossz helyen van engem nem érdekel.
Persze az is igaz, hogy a board előtt világ életemben síeltem, a téli sportok szerelmese vagyok és én tényleg folyamatosan figyelem magam és a mozgásom, erre nem képes/hajlandó mindenki. Kezdőként van aki megijed az eséstől, vagy örül, hogy képes lejutni a pályán és megelégszik ezzel az állapottal. Esetleg hiányzik a tapasztalata, amivel felismer bizonyos helyzeteket. Rengeteg embernek tényleg szüksége van egy oktatóra az alapok elsajátításához, de amikor azt olvasom, hogy oktató nélkül felelőtlenség megtanulni és csakis bizonytalan, labilis veszélyes emberek fognak születni azt azért erős túlzásnak érzem.

Számomra inkább most jönne jól egy oktató, ugyanis elértem azt a szintet ahonnan egyedül már nagyon nehéz tovább lépni. De amíg évi egy síelést engedhetek meg magamnak, addig elég kicsi az esély arra, hogy felbéreljek egy oktatót magamnak.

Halihó, sziasztok!

Bár hasznos lehetne, ha lenne, nem ismerek olyan felmérést, mely arra irányulna, hogy megtudjuk, a sípályák forgalmában részt vevők nagy létszámából milyen % -okban honnan, milyen inspirációk hatására érkeztek a síelők a síelésbe.

Talán jogosan feltételezem, hogy a nagy létszámnak csak kicsiny hányada származik a síoktatók által képviselt világból. Így aztán, (úgy vélem), a síoktatóktól nem várható el, hogy a síoktatásba általuk történő invitálás, (reklám) fő alkotóelemének a veszélyekre történő felhívásnak kellene lennie, mert annak nem a vonzó, hanem inkább az elriasztó hatása érvényesülne. Egy elkezdődött síoktatás folyamán aztán már (szerintem) a síoktatók jelentős része igenis foglalkozik a balesetveszélyekkel, és oktatásának része a síelés közlekedésének a szabályai is.

Úgy vélem, hogy az egész sí ipar, (sport szaküzletek, kölcsönzők, sípálya üzemeltetők, síiskolák, síoktatók, és nem utolsósorban a média) feladatának kellene lennie a veszélyek minimálisra csökkentésére történő felhívás, illetve a veszélyek csökkentésének a módjai, melyeknek vitathatatlanul maga a síoktatás a legfőbb eszköze.

Üdvözlettel:
Replaci, Kanyarsí Klub Síiskola Baráti Kör

Nincs tudomásom szerint. Sajnos a statisztikák nem nagyon gyűjtik sem a jártasságot, sem a valós körülményeket.

Valóban a határok feszegetése is nagy rizikó (bár a versenyzést nem sorolnám ide, az nagyon más terület). Viszont a határokat feszegető és ezért megsérülő síelők többségénél a tapasztalatok szerint inkább az az ok, hogy elég nagy az eltérés a saját sítudásukról alkotott kép és a valóság között. De ők már kevésbé sorolhatók az „ártatlan” áldozatok közé (kivéve persze, ha elütnek valakit).

Azért sem lenne reális a statisztika, mert az oktatásban eltöltött órák száma önmagában nem mérvadó. Sajnos rengeteg olyan oktatást látok, ahol a tanuló túl hamar, túl meredek pályán síel, emiatt görcsös mozgást rögzít. Éppen ezért szoktam nemcsak az oktatás mellett szólni, hanem tartom fontosnak szakmán belül a helyes módszerű és alapos szakmai munkát is elterjeszteni.

Szerintem ez részben igaz. Valóban a balesetek egy része abból fakad, hogy nem tudja az illető "mit kell csinálni adott szituációban", képzettség hiánya. De véleményem szerint jelentős részük a "határok keresése közben jön", ez a határ persze mindenkinek máshol van. Itt arra gondolok, hogy pl. egy versenyző, aki elvben a legjobban képzett, legedzettebb síelő is bukhat óriásit miközben a maximumot próbálja kihozni magából. Van egyébként olyan statisztika, ahol a balesetek eloszlását nézik sítudás/oktatásban részt vett órák száma ... alapján?