A mai napon a Ziller Aréna volt soron.
Az előző két nap böjtje és havazása után ma bónuszt kaptunk: Tökéletes pályák, szélcsend és szikrázó napsütés.
A Kriml vízesés felöl mentünk fel az aréna eldugott sarkába. 9:04-kor mentünk be az első kapun. Egyből egy focipálya szélességű, kellemes lejtésű pálya fogadott mindannyiónkat. Egy órát élvezte a csapat a vasalt pályát, a tökéletes körülményeket.
10-kor egy hetes különítmény nekiindult a kalandoknak: Klári, Bendi, Zoli, Feribá, Kati, Levi és jómagam.
Tempósan, de kényelmesen mentünk hegyre föl, hegyről le, és eljutottunk jó messzire.
A 11 órás sör egy Fussalm nevű hüttéban ért minket.
Tovább mentünk, távolodtunk a kiinduló ponttól és 12:40-kor visszafordultunk. A táj gyönyörű volt, a pályák kezeltek és jók voltak. Errefele is voltak focipálya szélességű élvezetes carvingpályák. Végül belefutottunk a kikerülhetetlen fekete pályába. Meredek és jeges volt, de le kellett jönni rajta. Utána kényelmesen visszacsúsztunk a kiindulóponthoz, és újra találkoztunk az utóvéd csapattal.
Ki-ki erejéhez mérten még csúszott a helyi pályán, Sipi, Bendi, Levi még elkapták az utolsó felvonót, még egyet csúsztak, aztán bezárt a bazár.

Szép hely, remélem ide is visszajutok még!
F

Sziasztok Síelők!

Tegnapelőtt értünk haza az egyhetes, zillertal-i síelésünkből, így gondoltam, megosztom veletek a tapasztalatainkat.

Január 26-án szombaton hajnalban indult a 13 főből álló csapatunk, hogy új síterepet fedezzünk fel, ezúttal Tirolban. A relatív hosszú út miatt érkezésünk napján nem síeltünk. A szállásunk Ramsau faluban volt, egy igényes Gasthaus félpanzióval, amivel annak ellenére rendkívül meg voltunk elégedve, hogy a wifi-nek meglehetősen borsos ára volt.

Első két napunkat a Zillertal Arenaban töltöttük, egyik nap szikrázó napsütésben, másik nap óriási hóesésben, és a csúcson nem túl jó látási viszonyok között, de mi ezt a fajta csúszást is mindig nagyon élvezzük. A Zell am Zillertal-i részen kezdtük a napokat, és a Karpitz csúcsról induló pályák voltak a kedvenceink (16, 17, 14) A második napon a hegy ormán átsíeltünk Gerlos-ba is, az ottani pályák szintén pazarak voltak.

Harmadik naptól kezdve Mayrhofenben síeltünk, itt is rendkívül változatos időjárással. Volt amikor inkább a nap sütött, volt, amikor hideg volt, és volt amikor meglehetősen borult volt az ég. Rövid, kék pályás bemelegítés után általában a 150-er Tux felvonóval jutottunk fel a csúcsra, és az ottani pályákon síeltünk: a kezdőbbek a kék 6-oson, a bátrabbak inkább a piros pályákon. Délutánonként lejjebb ereszkedtünk - ki csúszva, ki libegve - és vagy a 13-as, vagy a személyes kedvencünkön, a 7-es pályán jöttünk-mentünk. A csoport jobban síelő tagjai a fekete pályákat is bevállalták (sokszor jobbak voltak, mint a mellettük futó pirosak, mert a kevesebb síelő kevésbé hordta le róluk a havat), de a Harakirit inkább kihagytuk.

Az utolsó nap délutánján fedeztük fel a penkeni pályákat, amelyeken még több hó volt, igazán klassz síélményt jelentettek.

A csapatunk 4 főből álló kis csoportja egyik nap ellátogatott a Hintertux gleccserre is. Mayrhofenből indulva, ameddig csak lehetett csúsztunk (egészen az Eggalmbahn aljáig), majd síbusszal tettük meg az út hátralévő részét. Felejthetetlen élmény volt a harmadik Gletscherbus-szal feljutni egészen 3250 méterig. Odafenn már meglehetősen extrém szél fújt, igyekeztünk is minél hamarabb elkészíteni a fotókat, röviden gyönyörködni a tájban. A síelést itt is nagyon élveztük, lentebb szépen sütött a nap, de pályák itt kifejezetten buckásak lettek délutánra.

Összességében meg kell jegyezni, hogy a síbuszokra sosem kellett túl sokat várnunk, és relatív könnyen hazajutottunk a szállásra.

Sajnos Hochzillertal idén kimaradt, de legalább van miért visszatérni jövőre is! Mert hogy visszatérünk, az egészen biztos!

A távolság és a számtalan közelebbi jó lehetőség valahogy úgy adta ki a dolgot, hogy még soha nem jártam itt.
A hosszú hétvége négy napját azonban ezeken a pályákon töltöttük (jórészt elkerülendő a kokárdás síelők hadát). A választás utólag tökéletesnek bizonyult.

Nagyszerű terep a Zillertal Arena. Mivel elég magasan fekszik, a felső pályák még délután is kiváló állapotban voltak, simák és kemények, amilyen a legtöbb síelő álma. Pedig a hőmérő mutatott 13-14 fokot is pluszban, 2000 méter magasan, délben félmeztelen söröztem a hütte teraszán. A középállomások alatt és főleg a déli lejtőkön kezdett erősebben buckásodni kora délutánra, de az az általam nagyon kedvelt kicsit felolvadt, kicsit firnes tavaszi hó alkotta a huplikat, amin olyan jó veretni lefelé :)
Reggelre pedig a ratrakok és az égiek végezték dolgukat, a pályák szépen kifagytak, csak úgy sercegtek a lécek kb 10 óráig.

A felvonók egy-két ódivatú darabtól eltekintve elég modernek és ezzel együtt gyorsak is. A pályák összeköttetése nagyon logikus és követhető, alapvetően lineáris. Mi Krimml felől közelítettünk és vagy Gerlosplatte-n vagy a Königsleitenen szálltunk be a rendszerbe. Egyik nap elcsúsztunk egészen Zell am Zillerig és vissza, szépen követve a liftek útját, egy rövid hüttével fél 3-ra értünk vissza, a SkiData 53 kilométert jelzett.
További nagy előnye a terepnek, hogy freeride lehetőségekben kimeríthetetlen. 11 után, amikor a nap már felpuhította az éjszaka durván kérgesre fagyott havat, a felsőbb részeken gyakorlatilag bárhol biztonságosan tudtunk kikalandozni a pályákról.

A látvány külön érdemel egy elismerő mondatot, lenyűgöző a körpanoráma, főleg nyugatra a Hochzillertal felé tekintve csillogtak megkapóan a hegyoldalak a felhőmentes napsütésben.
Elnézve a jelenlegi viszonyokat, egy pár hétig még egészen jó kondíciókkal szolgál a Zillertal Aréna. Biztosan megyünk még.

Nálam csillagos ötös.

Sziasztok! Mi tegnap délután 3kor értünk haza Zillertalból!

Sajnos az egész napos napsütés és a +5 fokos átlaghőmérséklet miatt rengetek hó elolvadt! Mi főként Zell am Zilleri részen síelgettünk de kipróbáltunk más helyet is! Elmentünk Mayerhofenbe ami nekünk nagyon nem tetszett mert nagy tömeg, erősen vizes, buckás néhol teljesen elvékonyodott sáros déli oldali pályák! Északi oldal szinte mindenhol jeges volt!
Sajnos csak 2 napot síeltünk a Gerlosi részen ami nagyon jó volt mert nagyon könnyű piros pályák, gyönyörű táj és még ha déli oldalon is van Mayerhofennel ellentétben teljesen jó állapotban volt! Mivel itt is nagyon olvad a hó nem sokat akarták kipróbálni az Isskogelbanh-hoz vezető pályát mert az első szakasza tényleg rosszabb volt (de ez egy kb 300 méteres szakasz volt) de megérte lemenni mert könnyű piros pálya a hütte teljesen üres volt és a pálya is nagyon széles volt!Érdemes kipróbálni a Rodelspasst is mert nagyon jó árban is van és nagyon élvezetes vele menni!
Zell am Ziller.. Hát az is a hét során kezdett romlani de találtunk egy nagyon jó pályát ami teljesen jó állapotban volt (mondjuk néhány jeges, buckás rész volt) Ott van egy hütte amiben a kiszolgálás remek, kedvesek és van 5 magyar dolgozó is! Ott az ár is remek és az adagok is!

Hát ennyi összefoglalva! Én csak ajánlani tudom ezt a helyet!

Sziasztok!

Pénteken jöttem haza Gerlosból, a tavaszi időjárás következtében lemondtam a síelésről. Inkább a környékkel ismerkedtem, illetve kipróbáltam a 7 km-es szánkópályát a Gerlosstein-on! Óriási! Aki még nem szánkózott hasonló pályán, azoknak jó tanács lehet, hogy lehetőség szerint egyedül szánkózzunk és ne párban, két embert megtartani a meredek pályán sokkal nehezebb!

Gerlosban kitűnő Apré bárok vannak, A Cin Cin-ben és a Little London-ban eléggé pörög az élet délután 4 órától!

A síterepre rengeteget költenek, szerintem brutálisan jó a síhinta, márciusban már biztosan kipróbálom.

Érdekes, hogy éjszaka érkeztem illetve indultam a Gerlospass-ra, és egyik esetben sem kellett fizetnem. Ezek szerint éjszaka díjmentes a hágó? Nappal elég húzós, 7,5 EUR kell kicsöngetni.
Az utazás Bischofshofen-től, Zell am See-n keresztül Gerlosig jó idő esetén szenzációs. Jó utak, eszméletlen panoráma. Zell am See-től már csak egy óra Gerlos.