Fun Carving tanácsok

Kicsit késői hozzászólás, de talán sikerül lebeszélnem pár síelőt erről a fun-carving baromságról.

Nem véletlenül nevezem így, mert az egésznek nem sok értelme van, egyenesen szembemegy a síelés alapvető működésével, nem is szép, és nem is annyira fun.

Le szeretném szögezni, hogy nagyon nem új számomra ez a technika. Sível azért nem gyakoroltam, de szinte bármikor be tudom mutatni sima pályán. Boarddal voltam "extreme carving" őrült, majd amikor bekerültem egy normálisabb síelő környezetbe, főhetett a fejem, hogy is szokjak le róla. Mivel a snowboard oktatás bőven nincs olyan szinten, mint a síoktatás, saját magamat kellett kihúznom az extrém carving zsákutcából, hozzáteszem, síoktatók és versenyzők segítségével. Belekerült 6 évembe, és örömmel mondhatom, hogy leszoktam róla. Nem volt könnyű. Ráadásul a visszajelzésekből is az jön le, hogy a teljesen fektetett kanyarok jóval kevésbé látványosak, mint a rendesen végrehajtott "kiflitartásos" versenytechnika.

Miért is zsákutca?

- a felsőtest pont ellentétesen mozog, mint ahogy egy normális élen vezetett kanyarnál szükséges. Normális esetben a felsőtest visszadől a sí/board fölé, funcarving esetén viszont bedől a kanyarba. A síző/boardos azt hiszi, hogy hű de jó, közel a hó, jól bedőltem. Az éltartás meg nem lesz sehol
- sok helyen látom (Ozsiék videójában is!), hogy funcarvingnál a vállat nem döntik vissza eléggé, merőleges marad a testre (legalábbis van a videón egy ilyen gyakorlat). Ez alapvetően hibás elképzelés, ha már a felsőtest rosszul áll, legalább vállal segítsük a kanyart. Az ilyen széttárt karokkal nyúljunk le a hóra hihetetlen rossz éltartást ad, ideális körülményeken kívül soha nem használható.
- boarddal (de sível is) a nyújtott láb nagyon nagy hiba. Túlzott deszkadöntést okoz, és ami még rosszabb, messze kerül a deszka a testtől, a boardos inkább eltolja a deszkát magától, nagyon romlik az éltartás. Ez ellen védekeznek a kézzel havon támaszkodással.
- pont a támaszkodás miatt boardon sok leendő funcarvert látok, akik frontos kanyarban derékból megtörnek, lenyúlnak a hóra, és onnan nyújtanak felsőtesttel. Végülis egy normál kanyarindítás ennek pont az ellenkezője...
- nem ideális havon, buckán, enyhe pályán gyakorlatilag lehetetlen megcsinálni, mert a test felakad az akadályokban.
- ja, és minden idényben új kabát, nadrág, kesztyű, kicsit drága

Meggyőződésem, hogy a svájci extremecarver srácok (a többek által linkelt Stoked videó szereplői) többet ártottak a snowboard sportnak, mint amennyit használtak azzal, hogy a látvánnyal pár embert becsábítottak az alpin boardosok közé.

"Persze, nyilván lehetetlen a nyújtott (belső) lábbal bedőlés sível. Sőt -ahogy te is írod- éppen hogy nagyon be kell hajlítani komoly bedőléseknél.
Lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam.

Nyújtott test alatt nem a nyújtott lábakra gondoltam, hanem a csípőben szinte nem -vagy a szokottnál sokkal kevésbé- megtört, az ívközéppont felé bedőlő felsőtestre. "

Nem tudtam egyébként hogy van különbség a fun carving meg az extrém carving között.
Sajnos pont akkor a legjobb érzés ha megpróbáljuk minnél nyújtottabb lábbal csinálni, ami kemény pályán ahogy te is írtad nem megy, nem is mehet, viszont amikor van 30 cm de meglehetősen aprókristályos sűrű friss hó akkor azért néha lehet hasonlókat csinálni mint a deszkások a filmen.

Mély tartásban tulajdonképpen meg tudom csinálni (bár videót még nem láttam magamról :) ) , de ha néha összejön ez a nyújtottlábas az az igazi. Persze teljesen instabil, a hajlítottlábassal ellentétben de pont ezért jó.

Annyit próbáltam már gyakorolni, hogy a végén már visszafejlődtem, és hátulra, meg középre terhelve szinte lábhajlítás nélkül kezdtem el síelni. Replaci is mintha írta volna fentebb, hogy sokszor középre kell terhelni.

Persze nyílván ha az ember gondolkozik, akkor egy normál pályán nem eshet ebbe a hibába, ott csak az erősen hajlítottlábas "normális" technika működik.

Szóval most kiválóan megfogalmaztam mintent. Még így hogy miután visszaolvastam, és kijavítottam a szóismétléseket is hülyén hangzik az egész. :)

Én nem szeretem boardban sem az extreme stílust. (nem mintha tudnám) Nekem jobban bejön a kifli(Eddig csak vajasan párizsival) és különben is fetrengek eleget a hóban nem akarok még csúszás közben is. Ja a jó boardos kesztyű is drága...

:-)

Szerintem is, de csajozni tényleg jó :D (volt, már öreg vagyok bohócnak)

Szerintem ez a stílus többet árt a technikának, mint amennyire bejön a csajvadászatban. :)

Igen, az a "közel függőleges felsőtestű-beülős-guggolós-hátraterhelős-magunk mellett lenyúlkálós-belső sí terhelős-megsodródós" valami.

Én is láttam többször ilyet, bár hogy igazán mi az értelme ezt gyakoroltatni, még nem sikerült rájönnöm... :-)

igen te voltál :D kössz a magyarázatot. emléxem régen láttam ahogy egy oktató funcarvingot gyakoroltatott egy csoportal, és direkt olyat csináltak hogy csak a belső lábon síeltek mindig.

Jól sejted, hogy épp nem ott kellene lennie... ;-)

Természetesen mindkét léc közel hasonló terhelésére kell(ene) törekedni.

Persze más a helyzet, ha épp egy belső lábas terheléses gyakorlat lenne a cél, de ezeken a videókon általában nem az látható. Gyakran rosszul terhelnek, ilyen egyszerű a magyarázat.

(persze ha én voltam a megszólított Laci... :-) )

Persze, nyilván lehetetlen a nyújtott (belső) lábbal bedőlés sível. Sőt -ahogy te is írod- éppen hogy nagyon be kell hajlítani komoly bedőléseknél.
Lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam.

Nyújtott test alatt nem a nyújtott lábakra gondoltam, hanem a csípőben szinte nem -vagy a szokottnál sokkal kevésbé- megtört, az ívközéppont felé bedőlő felsőtestre.

Teljesen nyújtott testtel fizikailag csak teljesen belső lábon lehet síelni. Éppen ezért sível szinte mindig hajlik a belső láb. Nagy dőlésnél a belső láb maximálisan hajlított, és még így is túl sok terhet visz. Bordon nyilván teljesen más, mivel ott nem frontális a felállás, bár ott is a belső élen van minden teher (az ívkülső lábnak meg nincs külön éle).

SZia Laci

jól sejtem hogy ennek a funcarvingnak az a lényege hogy a súly a belső lábon van ? ahogy figyeltem az előzőleg linkelt videót úgy tűnt ahogy a srác a külső lábát szinte felt tudta volna emelni kis túlzással :D nem kéletlen jár olyan instabilan az a léc. de győz meg ha rossz a logikám :)

én nem vagyok jártas ebben a funcarvig dologban talán egyszer kipróbálom de nem igazán vonz :D csak mégis így érdekesnek találom.

Na ők aztán oda teszik magukat a hóra. Bár nem olyan egyenes testel mint a bordos kollégák, de amit síléccel ki lehet hozni azt maximális elkövetik.

Ez egy rövidebb.



Ez már kicsit hosszabb. Az eleje nem túl izgi, de a közepétől belecsap a lecsóba.

_ _

Joci

Ezek a srácok azért nagyon tudnak ám! ;-)
(remélem ezt a mondatot Replaci nem olvassa, mert kikapok... :-) )
Én eddig nem sok boardost láttam így menni, viszont az ilyet még nézni is egy élmény.

Sível teljesen ilyet nem fogsz tudni csinálni, mert egyrészt nem keresztben állsz a cuccon, hanem "hosszában", tehát hasra és hátra nem tudsz lefeküdni, annyira nem tudsz kitekeredni, másrészt le fog akadni a cipőd is.
Megfelelően spéci cuccal (rugalmas, agresszív sí, kellően kiemelt kötés, és jó alakú cipő, aminek nem akad le a csatja) azért megközelíthető a dolog.

Én egyébként ezt tartom a valódi extrém carvingnak. Teljes, viszonylag nyújtott testből bedőlés az ívekben, borításnál magasan átbillentve a teljes testsúlyt a lécek fölött, nagyobb tempónál már jóval az esésvonal előtt a völgy felé be(át)dőlve. Brutális érzés! :-D

És valóban nehéz megtanulni, sőt igazán nem is lehet, annyira ki van élezve minden pillanatban az egyensúly, a hibák csak ritkán korrigálhatók, viszonylag sok az esés. De itt a határok feszegetése fontos része az egésznek. ;-)

Amiket általában látni lehet, a "beülős, mély helyzetben váltott ívek" az inkább jópofaság, egy-két nap alatt bármelyik haladóbb síző megtanulhatja. A neve is találó: funcarving. Jó játék, de élményben semmi köze a valódi, nagy bedőléssel sízett extrém carvinghoz.

Anélkül, hogy Ozsiéknak akarnék udvarolni :-), érdemes megfigyelni az ő filmjükben, hogyan is csinálják.


Szépen látszik az ívek végén a kiemelkedés, és a súlypont nagyon határozott átbillentése. (van kimondottan ugrással bonyolított élváltás is, lassításban tökéletesen látszik)
Mutatnak kompressziós lendületet is, ott "átvezeti a léceket maga alatt" a síző. (Ozsi lécci ne szólj be, ha hülyén fogalmaztam, kösz! ;-) )

Ja, és még egy: nem attól extrém egy technika, hogy a manusz a havat matatja. Az "lépésben" is megcsinálható a beülős fun technikával, gyakorlatilag teljesen egyszerű egyensúlyi helyzetben. A teljes testből bedőléseknél pedig egyensúlyilag hatalmas segítség tenyérre vagy alkarra letámaszkodni. A valódi nagymenők nagyon komoly bedőlésekkel is meghúzzák az íveket úgy, hogy nem feltétlenül támaszkodnak le minden ívben. Na, az már az "überbrutál fíling"! ;-)

Ja, és még egy érdekesség, én is elcsodálkoztam rajta először, de egy széles közepű "all-mountain" sível meglepően jókat lehetett dönteni komoly emelés (platni) nélkül is, és nem akadt le a cipő. (kicsit hasonló volt az effekt, mint az alpin boardokon)

Hajrá! Vár téged az alpin világ de ez sem sokkal könnyebb út bár sokan hiszik azt.

Kicsit későn reagálok.
Akkor azért kicsit megnyugodtam, mert pirosabb pályákon a saját lécemmel (R15,6) is megyeget a dolog, csak pont ezekből a bemutató videókból úgy tűnik, mintha kisebb sugarú léccel lankásabb pályán is könnyebb lenne ezt megsíelni.

Amikor viszont nem sikerül akkor sosem tudom hogy most a hó nem alkalmas, a pályameredekség, vagy eleve nem olyan a lécem mint kéne. Lödözalpon azt hiszem hogy a Signalon(Vagy a Thhruiton?) sikerült folyamatos mély fordulókkal mennem szinte lefékeződés nélkül,(kék pályák) igaz, lendületből mentem rájuk.
Szerintem ez a legjobb érzés a síelésben, de főleg akkor ha nem megy át az ember kiflibe.
Amikor sok, de mégis tömör a hó, akkor azzal szoktam kísérletezni, hogy szinte teljesen nyújtott, összezárt lábbal fordulózgatok. Az a legjobb érzés, bár ritkán jön hozzá minden össze. Kis hóban ezt nem igazán lehet megcsinálni, mert úgy vagy a külső vagy a belső léc nincs szintben, nameg ez sokkal instabilabb mint a szélesebb tartás. A Cél valami ilyesmi lenne, bár lehet hogy át kéne nyergelnem hozzá a deszkára. :) :


Nyílván léccel esélytelen egy ennyire egyenes tartást elérni sajnos .

:-) Ok!

Százféle dologra gondoltam. Síelünk egyet együtt, és megbeszéljük...!

"Tény, hogy lapos pályán kifejezetten kínlódás az ilyen síelés."
Kösz, hogy megerősítettél, már azt hittem, valamit nagyon rosszul tudok... :-)
(persze sok mindent tényleg nem csinálok jól, de az más téma, ne feszegessük! :-) )

Pár évvel ezelőtt elég sokat erőltettem az extrém carvingot. Szerettem, jó dolog, nagy "fíling", de egy idő után az is unalmassá válhat. Persze ha olyan helyre kerülök, akkor mostanában sem tudom megállni, megyek pár menetet heverészve, megvan annak az íze.

Egyébként meg izgat, milyen technikákra gondoltál, ami nem a fekvős, de nagy élmény. Megoszthatnád velünk.

Hintertux, Olperer, alulról nézve a jobb oldal. Ezek közepes meredekségű pályák. Tény, hogy lapos pályán kifejezetten kínlódás az ilyen síelés.

A funcarving mindig is kegyes csalásokkal létrehozott trükksízés volt, csak a ma kapható síkkel kicsit kényelmetlenebb. De aki tudja a trükköket, az egy 16 méter körüli Nomáddal is le fekszik a hóra, ha muszáj (azért pont Nomádot említek, mert utoljára azzal kényszerültem rá, és azért „muszáj”, mert manapság úgy érzem, hogy több élményt lehet találni úgy is, ha az ember nem keresi erőltetetten a fekvő helyzetet).