Klara által küldött hozzászólások listája

A hét elején (január 14.-17.-ig) 3 napot volt módom (először) síelni ezen a terepen. Kellemes meglepetés ért, mert kevesebbet vártam. Igazán jót tudtunk síelni, de azért rá fog férni a síterepre a jövő évre tervezett fejlesztés, az új kabinos felvonó megépítése. Nem is annyira a Kreischbergre történő "felcsákányozás" zavart, hanem a meglévő kabinosból a felvonó aljáig való gyalogolás, vagy botozás, meg a csákányos tetejéről a 15-ös pályához való átjutás. Az új felvonó ezeket a gondokat ki fogja váltani. Remélem a következő fejlesztésük az a Rosenkranzra felvivő dupla-székes felvonó modernizálása lesz, mert a szél miatt még hiányérzetem maradt az 9-10-11-es pályák besíelésében.
Az időjárás az előrejelzések ellenére kedvezőbben alakult, vasárnap még a völgyben semmi hó nem volt, hétfő reggelre azonban Holle anyó megajándékozott legalább annyi menyiséggel, hogy télies hangulatot varázsoljon a környékre. Hétfőn, és kedden napközben csak hószállingózásban volt részünk, és aránylag jó látási viszonyok között ismerhettem meg a pályarendszert, bár a szél elég erősen fújt, különösen kedden. Szerda délelőttől jött az intenzív havazás, ami csak hasznára vált főleg az alsó 1-es pályának. Jelenleg kifogástalan hóviszonyok maradtak a hegyen.
A pályák közül tényleg nagyon jók a "Sixpack" melletti 15-16 és 17-esek, de a legnagyobb élmény számomra a Kreischberg tetejéről a völgyig való lesíelés volt az új 18-as, majd a 13-as és az 1-es pályák útvonalán.

Ezen a síterepen töltöttük az elmúlt hetet. Dél felől közelítettük meg a helyet, és Mallnitz-Obervellachból vasúti szerelvényre ráhajtva keltünk át autóstól egy alagúton Böcksteinig. Nagyon érdekes volt a vonatozás, kifejezetten tetszett a jól szervezett fel- és lehajtás. A retúr jegy 30 euróba került. Ha körbe megyünk, úgy sokkal hosszabb az út és fizetős alagút is van közben, de árban nem hiszem, hogy olyan nagy különbség lenne a két útvonal között. Mi inkább kíváncsiságból választottuk a Tauernbahnt.
Bad Gasteinben a Stubnerkogel felvonó mellett laktunk. Az első három napon télies időjárás volt, erős széllel időnkénti havazással és a felsőbb pályák felhőbe burkolózva. Reggelente a Stubnerkogel kabinos felvonó felső szakasza nem is járt, de szerencsére a félállomástól át lehetett csúszni egy jelöletlen pályán az Angertal felé a 11-es pályához. Sajnos az út utolsó 1/3-a már inkább felfelé vezetett, tehát rendesen kellett botozni, jó bemelegítő torna volt az első két reggel. 3 napig a piros B11-es pálya volt a kedvencünk, mindenhonnan, még a Hofgasteini pályákról is visszajöttünk ide, mert itt voltak a legjobb körülmények (bubis székes felvonó, aránylag széles, és jó vonalvezetésű a pálya, kitűnő minőségű hó az északi fekvése miatt, valamint itt elfogadható látási viszonyok voltak). A B 18-as erősen sötétpiros pálya a Stubnerkogelről a gerincen vezet lefele, nyitottsága miatt nagyon szeles, és jeges, valamint buckás volt amikor mi oda keveredtünk, valahogy máskor már nem is kívánkoztunk vissza. Kedd este és éjszaka még havazott, de szerdán már az eső esett. Akkor már fel tudtunk menni a hegy tetejére, reménykedve, hogy feljebb a hó esik, de sajnos mindenütt átváltott esőre, és sűrű ködben botorkáltunk le Angertálig a teljesen felpuhult, nedves, nehéz (lábtörős) hóban. Mire leértünk a völgybe már teljesen átáztunk úgyhogy szégyenszemre síbusszal mentünk a szállásunkra megszáradni és megőrizni testi épségünket. Vigasztalásul másodszorra is elmentünk a meleg fürdőbe, úszással pótolni a kimaradt aznapi mozgást.
A fürdőtől különben nem voltunk elájulva, mi az utóbbi időben itthon nagyon sok helyen voltunk különböző gyógy- és élményfürdőkben és bizony fele, vagy egyharmada áron jobb fürdőkhöz volt szerencsénk. Persze nagyon klassz volt a kinti medencében jót úszni, rálátással a havas hegyekre és a sípályára. A meleg vizes külső medencében is jó volt áztatni magunkat, csak sajnos nem gyógyvíz volt, hanem alig 34-36 fokos, erősen klórozott víz.
Az utolsó két nap szerencsére verőfényes időnk lett, csak sajnos jó meleggel, így csak a felsőbb pályákra volt érdemes menni. Ezen a két napon az első számú favorit a Jungeralmi felvonó volt a piros B 22-es pályával. Ez is északi fekvésű és az egész terepen itt voltak a legjobb hóviszonyok, és a legkevesebb ember. Az utolsó nap még újra átmentük a Hofgasteini részre, mert még nem jutottunk el a Hohe Scharte felvonóra (korábban mikor arra jártunk vagy nem járt a szél miatt, vagy erősen ködben volt). A katlanban fekvő H 3-as, 4-es és 5 pályák a déli fekvésük miatt élvezhetetlenek voltak a nagy melegben. A H1-es pályára viszont fentem a fogamat. Különben jó vonalvezetésű a pálya, egy erősebb és sajnos szűk letöréssel, bár annak alsóbb felénél van egy kerülő pályaszakasz is. Azt hittem azonban, hogy a magassága és a fekvése miatt jobb minőségű lesz a hó, legalább a felső szakaszon, de nem, már a kora délelőtti órákban felpuhult és kásás lett, különösen a H2 része. Menekültünk is vissza a Bad Gasteini oldalra, a B 22-es pályára és ott még kora délután is jobb minőségű havat találtunk.
Ami nem igazán tetszett ezen a pályarendszeren, hogy elég sok volt a szűk keskeny pálya, különösen a völgybe vezető kékek. A Bad Gasteinbe levezető B 14-es pályán délutánonként olyan embertömeg zúdult le azon a keskeny, kijegesedett és buckás pályán, hogy szinte életveszélyes volt, kezdőknek még csak véletlenül se ajánlanám. Az utolsó napokban már a hó is eltűnőben volt róla, így a középső állomásról már inkább gondolába szálltunk.
A Grossarl- Dorfgasteini pályákról sajnos nem tudok beszámolni, mert oda nem jutottunk el. Terveztük ugyan, de nem úgy jött ki a lépés.
Összességében ezért jót síeltünk, volt elegendő havunk, és jól is éreztük magunkat, gyönyörű a táj és a vidék, de azért olyan végső következtetést voltunk kénytelenek levonni, hogy bizony síeltünk mi már jobb pályarendszereken is.

Tartozom egy beszámolóval, még az előző szezonról (2011. február vége március eleje), mivel hazajövetelünk után nem volt rá időm megírni, de talán még most is hasznos lehet mások számára.
Egy hószegény télben sajnos tényleg igaz, - amit már évekkel ezelőtt is megírtak itt a fórumban-, hogy a terep nem túl magas fekvése miatt március első hetében a völgyben már kifogásolhatóak a hóviszonyok. Most is így volt, különösen a déli fekvésű pályákon. Viszont a 290 km pályából még 266 km üzemelt és ragyogóan karbantartották, még akkor is, ha lent a faluban csak a pályákon maradt hó. A pályarendszer viszont nagyon változatos, és a hegyen még ragyogó hóviszonyok voltak. A táj tagolt, csodaszép panorámával rendelkezik, és fenyvesek között vezető, jobbnál jobb pályák találhatók. Nekünk 3 nap kellett a teljes kiismeréséhez, de mintha minden nap más síterepen lettünk volna. Egyszerűen nem lehetett megunni és a hatalmas kínálatból mindig ki lehetett választani a körülményeknek, valamint a kívánalmaknak legmegfelelőbb pályát. Szikrázó napsütésben a déli fekvésű pályákat csak legfeljebb 11 óráig volt érdemes használni, utána csak az északi lejtésűeken volt élvezetes a sízés. Szerencsére ebből van több, ezért még így is igazán kielégítő volt a választék.
Szállásunk Brixentalban volt, nagyon jó minőségben és helyen, közvetlenül a piros 1 sz. pálya mellett, 150 m-re a völgyállomás felett, elfogadható áron. Kérésre szívesen megadom az elérhetőségét. Az egyik hátránya az volt, hogy nem volt Internetezési lehetőség (de még a falu egyetlen Internet kávézójában sem volt működőképes világháló), a másik pedig, hogy az 1 sz. pálya déli lejtésű, és hazafelé megkínlódtuk a mélyen buckás, kásás havat.
A Choralpei oldalra egy napot szántunk, valahogy nem kívánkoztunk vissza, számunkra nem igazán volt jó hangulatú a hegy. Ami tetszett az a 120-as kék pálya, amin alacsony fekvése ellenére jó minőségben megmaradt a hó, a 118-as és a 119-es piros pályák, akkor is, ha azok egy kicsit rövidek. A 112 sz. fekete pálya felső szakasza viszont elég brutális. Mi meg se kíséreltünk lemenni rajta, de a felső hüttéből kijövet, messziről lehettem szemtanúja annak, hogy oda tévedt egy snowboardos kislány - a figyelmeztetés ellenére, hogy csak haladók használják -, nem tudva magát megtartani a kijegesedett pályán, pedig még el sem esett, de olyan félelmetes sikollyal zúdult le, hogy el kellett a környékéről menekülnöm. Azóta se tudom, hogy épségben megúszta-e. A 117-es 3 székes felvonó nagyon elavult és mellette lévő piros pálya környékén szinte már hó se volt, és nekem akkor se tetszett, amíg még a hó jó minőségű volt rajta. A haza vezető 11-es piros pálya nagyon erős, kezdőknek nem ajánlható, ráadásul délutánra már rendesen ki is volt jegesedve.
A Höhe Salvei pályák közül legjobban az 51-es tetszett, de jók voltak a 43-as, 45-ös pályák is.
A Hochbrixenen bemelegítésként mindig a 3 pályával kezdtük, utána a 2-es és 7-es volt a legsűrűbben használt.
A Zinsbergen a favorit a 71 sz. piros pálya, nem volt nap, hogy ne ezen időztük volna a legtöbbet, szinte mindig itt zártuk a napot.
Az Einbergen a 67 és a 68-as volt jó pálya, még ha rövid is, de a 99-es is érdekes.
Hartkaiseren több déli fekvésű jó pálya is van, de azokon ugye csak a reggeli órákban volt érdemes ebben az időszakban síelni. Az Elmauba levezető 80-as pályát, vagy a 91-est élveztük a legjobban.
Az Astbergi (Gooingi) pályákat az alacsony fekvése miatt már ki is hagytuk.
A pályarendszert leginkább a hollandok és a németek használják, találkoztunk még oroszokkal is. Magyar kocsit ugyan nem láttunk az egy hét alatt, de a hegyen azért hallottunk magyar szót is.
Összességében a pályarendszer nagyon jó, ragyogó infrastruktúrával rendelkezik, de talán érdemesebb szállást az északi oldalon (Söll, Scheffau vagy Ellmau) foglalni.

Sokan írtak sok jót a Flachaui síterepről. Most azonban olvastam egy egészen más topicban Flachaut kritizáló hozzászólásokat és jutott eszembe, hogy tavaly, mikor itt voltam, időm se volt értékelni és beszámolni erről a síterepről. A másik topicban nem akartam off lenni, tehát itt írom meg a véleményemet.
Igazából Flachauwinklben laktunk, Zauchenzén és a Kleinarli oldalon síeltünk, de egy napra átmentünk Flachauba is, kíváncsiságból, mert annyira dicsérték ezt a terepet. Hát nekem elég nagy csalódást okozott. Az igaz, hogy klassz modern felvonók vannak, jól kezelt pályák, de nézzétek meg a pályatérképet az egy szem hegycsúcsra (Griessenkoreck) legalább 5 nagy-kapacitású felvonó 3 településről ontja fel a síelni vágyókat. A nyitott hegyen eszméletlen mennyiségű ember, átjárható pályákon keresztbe kasul úgy száguldozott, hogy egyszerűen nem éreztem jól magam. Mint a hangyaboly úgy nézett ki a hegy. Eddig még soha nem tapasztalt tömegiszonyom volt, pedig máskor is síeltem mikor sokan voltak egy pályarendszeren, de egy tagoltabb terep valahogy feloldja, vagy eloszlatja azt a rengeteg embert. Hiába nem kellett sokat várni a felvonóra, de számomra zavaró volt, hogy a tömeget egy helyre koncentrálják. Iszonyatosan vigyázni kellett arra, hogy belénk ne jöjjenek, pályát ne tévesszünk, és ne veszítsük el egymást a párommal. Mi szeretünk együtt síelni, de szabadon, inkább a felvonó alján szoktuk bevárni egymást. No ez itt nem tudott működni.
Valahogy nem kívánkozok ide vissza, még ha a pályarendszer igazán korszerű, egyenesen futurisztikus.