köszön szépen a sok hozzászólást.
Akkor ha jól értelmezem Gergő és a többiek, amit leírtok az egy olyan kanyar, amivel egy szlalom versenyen is operálank, ha nincs mód végig íven húzni. Ott látom, hogy végig brutális élszög mellett forgatnak és szinte nem is látni az átmenetet, ahonnan már élen síeli. ha jól következtetek a megvalósításának a lényege a patent élváltás után, hogy meg kell keresni azt az egyensúlyi helyzetet előre terhelve, ahol még nem tud tisztán íven menni a léc annak ellenére hogy már komolyabb erőt kap, és a súlypont hátra helyeződésével, illetve valamilyen mértékbe a növekvő terhelés hatására megy át tiszta íven csúszásba a sí. és mindez kívülről szinte láthatatlan, nincs benne ez a szögletesség, mint nálam. Nekem ez jött le.
Tavaly láttam ezt élőben egy előttem síelő versenyző csajszitól, és egyből feltűnt ez egészen más, mint amit én csinálok. elkezdtem próbálgatni megvalósítani ezt a látott kanyart, és szerintem volt amikor egész jól sikerült, mert anynira más érzés volt. ( valami fenomenális ) Persze azt a szlalom símmel csináltam, és nagyon meredek pályán siekrült úgy igazán nagy élszög meleltt. nekem ebben a nehézség, hogy eltaláljam ilyen nagy terhelésnél ne akadjon be az élbe, de ne is ruccsoljon lefele a léc.
ezzel a freeride léccel is siekrült pár hasonló kanyar húzni egy jobbféle feketén és ideális hó mellett, de anynira nem erőlködtem ezt gyakorolni, hanem kifejezetten ezt a megakasztásos dolgot csináltam, mert egyszrűen így tudtam a legpattogósabb síelést elérni. én belülről nem érzem a csípőrángatást egyáltalán, hanem a léc futott át magam alatt, mert amenynire csak tudtam ellazítottam magam. talán annyi, hogy ennek a sínek igazából hosszabb a hátulja mint az eleje a nagy rocker miatt, így nem tudom megcsinálni azt a fajta előreterhelést, ellenben a hátuljáraigencsak lehet támaszkodni mert nagyon hosszú.