Előzmény és válaszok a Síelésünk kivesézése topikból

Sziasztok!

A kiemelt kép utáni „korrekció” csak és kizárólag azért lehetséges, mert mégsincs "kiszolgáltatott helyzet", azaz ott van a szükséges tartalék.
Amúgy valóban a legszarabb váltást sikerült kiszedned.
Ami a forgatás fogalmát illeti, az is forgatás, amikor a léceket a "levegőben" forgatod!
Ugyebár a lécek külső és belső erők által forgathatóak. Minél több a külső erő (kormányzási szakasz) annál kevesebbet dolgozik a síző a forgatással, azaz a talaj és a felépített/létrehozott erők forgatják a sít. De ettől még az is forgatás, amikor a tehermentesített sít az új ívbe bevezeted, beforgatod! Csak éppen talán több belső vagy létrehozott forgatóimpulzus bevetése által. Így lehetséges a lécek csőrét az ívbe befelé irányítani. Aktívan. Nem a csodára várni, hogy majd az erők behúzzák az esésvonal irányába.

Azt, hogy a forgáspont a léc csőrén lenne, cáfolnám. Szerintem egész szépen halad az a sí az ív körvonalán. Ok, a kivett kép után valóban törik a ritmus, de be is ugrik a síző a kép bal oldalára.
Szerintem ez a pálya lejt is enyhén balra...

Ami a térdek hajlását illeti, azért a menetben bőven találni határozottabb hajlításokat. Nem a kép utáni váltásról beszélek, hanem a többi ívről. Ami szembeötlő jó néhány ívnél az az, hogy a léc visszarúgása fellöki a térdeket is egy nagyon rövid pillanatra, de gyorsan vissza is kerül a sí a talajra.
A mozzanat tán épp azért olyan gyors, mert a végsőkig ki van tartva a sín a terhelés. Ettől olyan "megakasztós", sarkos.
Ezt sokkal jobban el lehetne osztani az ív folyamán, azaz korábbra kéne tenni a lécek megterhelését. Én ezen javítanék, már ha ez egyáltalán célja a sízőnek.

A hát szerintem nem homorú, bár ezt ebből a szemszögből megállapítani nem tudom. :)

Szerintem megfelelő gyakorlással sílécen is javítható ez a hiba. Tény, hogy megfelelő fizikális előfeltétele van -elküldjük Ozsihoz gyalogoló tréningekre- de lényegi beavatkozás a pályán is eszközölhető, sőt.

Szerencsére egy ilyen tanítvány sokkal változatosabb körülmények között terhelhető. Így a gyakorlás is sokkal élvezetesebb.

Ami az anticipáció fogalmát illeti, valóban nem azt a mozzanatot takarja, amit ez az összefüggésrendszer megkövetel, de egyelőre -sajnos- ennél elterjedtebb fogalmat nem tud a magyar szaknyelv. (Sajnos nem ez az egyetlen kulcsmozzanat.) A szaknyelvi agyalást viszont meghagyom az illetékeseknek.

Lehet, hogy a technikai kérdések boncolgatása miatt félreérthetővé válhat az egész, ezért megerősíteném:

Ez egy nagyon jó rövidlendület, csak néhány oktató szerint csak részlethibák vannak benne, szerintem meg található benne egy elég lényeges technikai hiba is. Ilyen rövidlendületet kevesen síelnek, és még kevesebben tudnak lényegében beleavatkozni.

Természetesen csiszolni mindenképpen lehet rajta, de a általam látott hiba kijavítása kicsit sem egyszerű, ugyanis habituális törzsizomzati tartóreflexekbe kellene beleavatkozni. Valószínű, hogy csak a síelésen belül ez nem is megoldható. Viszont ha sikerül, akkor egy újabb komoly lépcsőt sikerülne megmászni.

Másrészt szerintem ez van akkora probléma, amibe még többször bele fogsz akadni.

Update:
Reggeli közben dumáltunk még róla Pirivel, és megállapítottuk, hogy Soma a síelők legjobb 1%-ába tartozik, örülnénk, ha sok ilyen tudású síoktató lenne. Senki egy büdös szót sem szólhatna, ha nem küzdene ezzel a meglehetősen feladattal (nekem valószínűleg nem lenne rá energiám, hagynám a francba). De ha fejlődni akar, akkor meg érdemes.

Bocs a rövidségért, de tényleg iszonyú feszített a meló...

A berakott kép után nem megy befelé a léc orra, hanem kicsapódik a sarok, a forgáspont a csőr körül van. Forgatásról sincs szó, mert levegőben van a léc. Utána valóban szépen teszi le a csőrét, de a probléma nem itt van, ezért is javasoltam azt, amit. A probléma előtte van, a kikormányzás végén. Utaltam rám, hogy nincs rendben a hasizommunka. A hasizmok végig túl passzívak, a hát homorú. Ez megblokkolja a medence és a láb hajlékony mozgását, a kanyar végén a térd nem tudja hajlítással elvenni az erőket, és emiatt kell derékkal kivenni (meg kell nézni, a térdek nyújtottak, a hajlásszögük nem változik lényegesen: ez törzsprobléma következménye). Szerintem ez messze nem anticipáció, hanem a nem megfelelő törzsizommunka következtében előjött kényszer. És mivel ez kevés, emiatt ugrik el a léc, ez a tartás rántja ki a nyomvonalból. Utána a korrekció ügyes, de megint egy kemény ütést tesz a derékra.

De mivel épen itt volt mellettem Piri is, gondoltam megkérdezem, neki elég jó szeme van. Szerinte is ez történik.

De majd Soma eldönti. Ha szerinte ez jó irány, akkor nyilván ebben az irányban tanul tovább, ha nem, majd korrigál rajta, hiszen az ő mozgása, az ő síelése. Szerintem viszont van benne egy olyan elem, amelyiken érdemes lenne viszonylag gyorsan változtatni a dereka és a síelése miatt.

Ugyan már, rád? Nem, az érdekes kérdésre! ;-)

Uraim, ez már lassan egy doktori disszertáció anyaga lehetne. Most pironkodva bevallom, hogy bizony sok dolgot nem értek a leírtakból, (ez csak és kimondottan az én hibám!!!) de amit értek, azt majd megpróbálom beépíteni a síelésbe.
Köszönöm,hogy ennyi időt áldoztok rám.

Sziasztok!


Szerintem egyáltalán nem veszíti el a felgyülemlett energia nagy részét, csak másra használja.
Például arra, hogy a súlypontot oldal irányba megtolja, míg a felsőtest már a következő ív középpontja felé törekszik. Ez látszik azon a képkockán is, amit kivágtál ide.
A felsőtest az esésvonal felé fordul, míg a lécek még rézsútos irányba keresztezik az esésvonal irányát. A lécek még a hegyfelőli élen vannak, így a felsőtest egész kontrolláltan tud már-már rotációba fordulva a következő kanyar felé haladni. Ez igazából egy anticipáció, azaz megelőlegezés.
Így az élhelyzetből oldott lécek kontroláltan és ívesen forgathatók a következő ív bekormányzási szakaszában. Azaz a lécek pont, hogy csőrükkel befelé haladnak a kanyarba, nem pedig a lécek vége van kicsapva, mely az általad írt módon ún. keresztbevágott lécvezetést eredményezne. (Azt ennél a tempónál meg sem tudná tartani.)
Ha ily módon, csőrrel befelé halad egy léc, pont hogy folyamatosabb nyomásfelépítést tesz lehetővé az ív folyamán. Ez pont, hogy az ellenkezőjét eredményezi a keresztbevágott forgatásnak! Azaz, a folyamatos nyomásfelépítés a léc csőrén kezdődik, majd a kanyar végére a sí hátsó felén lesz kivezetve. Ennek extrémebb formáját nevezik FISH HOOK nak is. Most maradjunk az egyszerűbb HINTÁZÁS kifejezésnél.
Ez jeges pályán épp biztosabb lécvezetést eredményez, hisz a léceket nem keresztbevágod a külső erőknek, hanem a lécek élei által irányítod az erőket új irányba, azaz kormányzod.
Nem egyetlen ponton akasztasz meg minden erőt.

A káros terheléseket hagyjuk, mert ez síelés nem pedig az orvosi szoba, és félek elveszünk hamar a részletekben. Amit leírsz akár igaz is lehetne, de csak abban az esetben, ha betonmód beleállna a síző ebbe a helyzetbe. Erről pedig itt szó sincs. Ha a külső erők összenyomják a sízőt ebben a helyzetben, akkor egyszerűen a boka- térd- csípő hajlításával úgy ereszti szabadon a felépített erőket, hogy
1. a felsőtest már a következő ívre felkészült helyzetet vett fel.
2. ez által a lécek csőre szabadon és aktívan forgatható az esésvonal irányába.
3. a hajlítás következtében a súlypont is határozottabban a következő ív középpontja felé halad, azaz átbillen az esésvonalat keresztező lécek felett.
4. így valóban még hamarabb élre kerülhetnek a lécek.
5. ami a következő ívben még komolyabb élszöget tesz lehetővé
6 ami még komolyabb erők felépítését teszi lehetővé
7 melyek így még határozottabb oldal irányú kitéréseket tehetnek lehetővé
8. valamint folyamatosabb, töretlenebb élváltásokat és előre fele haladást eredményezhetnek.

A csípő további hajlítását csak a lábak felhúzásával hoznám létre, mert a videón a felsőtest stabilan elöl halad. Ha ennél többet hajlít, bólogatós itatósmadár lesz belőle, amit mindenképpen elkerülnék.

Ezzel le is írtam, én min változtatnék.
Az élváltás pillanatába beépítenék több hajlítást boka- térd tájékon. Azaz a lábjátékot finomítanám. Hajlítás – nyújtás!
Itt leginkább az időzítés az, amit még gyakorolni kell. Először felépítjük a nyomást a sín, majd mielőtt a súlypont a lécek irányát keresztezi, a felépített erőt felhasználjuk arra, hogy a lécek a felsőtest alatt áthaladjanak.
Ez sokban hasonlít egy kompressziós élváltásra, de a súlypont inkább felfelé mozdul, mivel azt a léc visszarúgása mozdítja felfelé.

Az élváltás pillanatában létrehozott hajlítottabb helyzet lényegesen korábbi nyomásfelépítést tesz lehetővé a következő ívben. Egészen az esésvonal környékére lehet hozni. Már csak azért is, mert ugye hajlított helyzetből sokkal hamarabb lehet megtaposni a síket.

Kívülről nézve, sokkal kevesebb vertikális mozgás jelentkezne a sízőnél és sokkal sportosabban menne előre.

Viszont akkor a sí is gyorsabb lesz, azaz a kamerásnak is fel kell kötnie a gatyáját! :)

A fent leírt elem javítására egy 12m-es rádiuszú szlalom sí tudatos síelését is javasolnám, de pusztán az élváltás és időzítés gyakorlására. Jól ráérezhet a dinamikára és az időzítésre, majd visszatérhet a D2-es 18,1mes rádiuszú GS síéhez, hogy mind ehhez a szükséges forgatást is beépítse. Mivel a filmvégi élváltások valóban ígértesek, gyanítom, hogy SL léccel is képes lesz a technika kivitelezésére, begyakorlására.

Ami a kivágott képen látható buta helyzetet illeti, azért azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a 18m es GS sít megforgatni egy olyan ívre, amiben tisztán élen csak egy SL léccel tudnál közlekedni, bizony több forgatóimpulzust és erőt is fel kell használni. Ez látszik azon is, hogy a bottűzés milyen irányba és távolságra esik a látható képen. És éppen az is lehet, hogy a szükségesnél több külső erőt sikerül létrehozni, amit ismét csak valahova tenni kell.

Ami a videóról kevéssé jön le, hogy mennyit megy előre a sí ilyen oldalirányú kitérés mellett.
Szerintem szép kerekek az ívek, de itt ott pontatlan. Viszont nem csúszik le a sí még a megakasztás ellenére sem.

Valóban van előre út. Tudnék rajta segíteni... :)

Nem tartom nagy hibának, de gondoltam, ha elemezgetünk keressük, akkor meg a kitörési pontokat. Tényleg jó síelésnek tartom, de itt van egy hiba, és kár lenne nem kijavítani, ha Soma kíváncsi rá.

A megakasztás azt jelenti, hogy elveszti a kanyarban összegyűlt energia jelentős részét, ráadásul egy kifejezetten káros ízületi terhelést tol a térdekre és az ágyéki gerincoszlopra. Az energia elnyelése is ütést és terhelést jelent, a megállított lécről pedig csak és kizárólag derékkal tudja elindítani az élváltást (negatív csípőszöggel, ahogy a képen is látszik). Emiatt viszont már nem tudja élen bevezetni a léceket az új kanyarba, hanem flatteros lesz az eleje, későn és keresztbe állítva kapnak terhelést a sílécek, és nem íven futtatva.
A megakasztás túlterhelést tesz az élekre, ami kemény talajon kicsúszást eredményezhet, akárcsak a bekormányzásbeli flatter. A derékkal megindított élváltásban pont az optimálisnak ellentétes izmok dolgoznak, kizárva a biomechanikailag ideális izomszerkezetet. Ha ilyenkor balhé van (aminek itt tényleg nincs láthatóan esélye), akkor egy izomzati véghelyzetből kellene korrigálni, amiből vagy egy deréksérülés jöhetne, vagy/és a balhé elkerülésének kockázata. Kis hibának tűnik, de nagy következményei lehetnek az ilyesmire jobb odafigyelni. Annál is inkább, mert többször előfordul, keverve egészen jó élváltásokkal, bár az ágyéki derék majdnem mindig homorú. Ez arra utal, hogy a hasizmok nem dolgoznak eléggé, és itt lehetne sok terület egy jelentős előrelépésre.

Mivel a hibák jelentős része az élváltásban rejtőzik, én azt tanácsolnám Somának, hogy ide érdemes energiát fektetni, sok javulást lehetnek elérni a síelésében. Amelyik persze így is olyan, amit sokan bátran irigyelhetnének, de előre mindig van út! ;-)

Sziasztok!


Ami a „megakasztást” illeti, valóban érzékelhető, bár én nem érzem hibának akkor, ha a síző szándéka, hogy nem akarja elveszíteni a kamerást a látótávolságból.
Mert ugye akkor valóban kontrolláltabban kell síelni, azaz feljebb kell kormányozni az ív végét. Azaz nem hagyja magát olyan töretlenül húzni lefele, hisz akkor sokkal gyorsabb is lehetne, de elveszne a kamerás.
Ami a pálya meredekségét illeti, gyanítom, hogy legalább az első szakasznak elég jó húzása van lefelé… - néztem a fák „dőlésszögét” a jobb oldalon. Meredekebb terepen sokkal inkább az ív utolsó harmadára összpontosul a nyomáspont, amennyiben egyenletes sebességre kontrollált ívekről beszélünk.

Ami a kiszolgáltatott helyzeteket illeti, azt részemről cáfolnám.
Elsősorban azért, mert épp’ nem látszik olyan tényező, amire extrában reagálni kellene. A síző nem azért síel, mert arra készül, hogy – „mi történne,ha… jönne egy bucka,jégfolt,gödör…stb.”- hanem azt síeli, ami valóban előtte van. Most épp’ a ratrakolt pálya. Így azt valóban nehéz kimondani, mi lenne ha… mert ugye nincs mire extra reagálni a léceken keltett erőkön kívül....

...

Igen, D2 gs 178 cm

:-)

Jól látom, óriás a D2? Az utolsó szakaszon szép élváltások vannak, azokból ki lehetne faragni egy megakasztás nélküli rövidet, élvezet a négyzeten. Nagyon ígéretes!

Először nálam is az volt, de már megy. Jó kis videó ez, sokkal jobb, mint lassítva...

Azt írja: ez a videó nem érhető el :-(

Sziasztok,

Akit érdekel az eredeti, itt található.

Kösz.

Holnap felrakom

Szia!

Nincs meg esetleg ez valahol a neten normál sebességgel?

Én szívesen megnézném úgy is.

Sajnos ki kell ábrándítsalak, nem vagyok ennyire fegyelmezett. Ez az edzés előtti bemelegítő menet volt, utána egész délelőtt a pályában síeltünk.
Egyébként kiválóan látod a dolgot, valóban olyan vagyok mint egy szenvedély függő, ha valahol látok egy tűzött pályát, nem tudom megállni, hogy ne menjek bele. (MINDIG megkérdezem a pálya tűzőjét, hogy megengedi-e, szerencsére többnyire igen, ha mégsem, akkor lógó orral továbbállok).

Nem veséznék, azt majd a hozzáértőbbek (meg persze Csabor :-))...
Csak annyit jegyeznék meg, hogy csodáltam a fegyelmezettséged. Egy számodra gondolom Kánaánt jelentő pálya mellett húztál el, de még csak felé se pillantottál!
:-)