Előzmény és válaszok a Gyermek síoktatás topikból

Köszönöm! Büszke is vagyok rá. Igazából nem az én érdemem, hanem a kiváló oktatói munka.
Az én érdemem annyi, (és ezt próbálom itt a fórumon is terjeszteni) hogy a gyerekeket leadom oktatásra. És ennek rengeteg előnye van. A gyerekek megtanulnak rendesen síelni. A szülő(k) is mehetnek nyugodtan síelni. Bár ez az esetemben szintén az oktatásról szól, mert szeretem folyamatosan csiszolni szerény tudásomat. A legjobb az egészben, hogy mindenki jól érzi magát. Gyerek és szülő egyaránt. Nincs türelmetlenkedő kiabálás a hegyen, hogy így csináld, meg úgy, miközben ettől megy el mindenkinek a kedve.
Szóval én ebben hiszek. Jó a családnak, és munkát ad annak aki evvel foglalkozik.

Gratulálok a sráchoz!
én nem mondtam ,hogy a módszer nem működik!
vannak elemei amelyek nem tetszenek ,ezt vállalom.
De legyen ez oda-vissza így!

Nos. Ma az én kicsi fiam is belement egy párszor a hullámokba gondok nélkül. De a tűzött pálya sem okozott gondot neki. Ja és a kezeit már ő sem a térdén pihenteti. Tudja már nagymenősen maga mellett lógatni. Igaz nem a 3. óra után, hanem ez már a 4. nap hogy lécben állt. Korban viszont még nincs 4 és fél. Szóval működik ez a oktatási módszer minden körülmények között.

Ja a kidölés! Elösegíti a Körperknick kialakítását amit bizony ha megnézzük akár az Ozsi vagy a többi lelkes elvtársa fotóját ,bizony elő előkerül!akkor hogy is van ez?Egyszerü. Ha egy meredek pályán egy knickből beugrok fejest a völgybe előre befelé akkor a felsőtest már egy előkészített előfeszített állapotból tette meg ezt a mozdulatsort ezzel időt nyert, és odalenn (alsótest)az égvilágon nem kell csinálni semmit ,mert minden magától történik meg!és még rohadt jól is néz ki!képzeld magad elé:a lábaim még fennt vannak eközben már akár fejjel lefelé lógok a völgyfelé,full élen síelve.és bizony ez a mozgás benne van a mi elavult hóekénkben is,csak ennek mértéke mindíg helyzet és sebesség függő!

És hogy nem csak a levegőbe beszélek:tegnap két tanuló gyerekemmel 5-6évesek , a harmadik óra után hullámpályában sieltünk 70cm hullámokon!elöször akadtak gondjaik 15 perc gyakorlás után már ez is megvolt.egyszer nem volt a kezük a térdükön!

Hasonló gyakorlatok léteznek ,de ezek nem a kanyarban hanem rézsutsiklásban történnek!nagyon nem mindegy!Az általad preferált mozgást egy speedmotoros mozgásához hasonlítom. A kanyarban mindig befelé döl,a fizika és a gép korlátai nagyban meghatározzák a bejárt utvonalat.én triál motoroshoz hasonlítom az enyémet ,lehet hogy a váz vonalában van itt ott egyegy törés,a csípő befelé megy közben a váll kifelé eközben még az egyik lábam is a levegöbe kerül.....na ja lehet hogy tök egészségtelen.a fizika határai is tágabbak.de ha a két motoros gépet cserél látni fogod a tudás beli különbséget.

Elnézést a késedelemért!

"Ilyen jellegű gyakorlatot (ív külső mellett húzni a botot a földön ...) velem csináltattak anno (Hochkaron - JoSchi). Jelezte a srác, hogy ez egy eltorzult mozgás, de rávezet az ív külső léc belső élének terhelésére."

Eltorzult mozgást semmiképpen nem szabadna gyakoroltatni, szerintem, mert rögzülhet. Egyébként nem értem, hogy ha kifelé dőlsz, hogyan terhelheted automatikusan (hiszen ha rávezető mozgás, akkor automatikusnak kell lennie) az ívkülső léc BELSŐ élét.

Az említett gyakorlatok márpedig vannak. Párhuzamosítás után az ívbelsőt fel kellett emelgetnie a kanyarokban egy tanulónak, akivel beszélgettem. Az ívbelső ívkülső mellé rántása pedig saját megfigyelés: a tanuló nem utánozta az oktatót, hanem az oktató állt, és figyelt, a tanuló az oktató kanyarban "hopp-hopp" felszólításától kísérve rántotta a lábait, pár kanyar után megállt, az oktató hangosan dicsérte a mozgását, és utánacsúszott. Mögöttük állva, figyelve kivártam.

Ilyen gyakorlatok nincsenek az Osztrak tematikaban amit felsoroltál.Valóban vannak oktatói túlzások egy egy mozdulatsorban de ez szándékos.az a bizonyos kidőlés a kanyar 25 %-ában van jelen, amit annyira kifogásltok sőt az Ozsi egyenesen károsnak tart.akkor ez az 1/4 -ed az egész síelést tönkre teheti?meglehet. De azért ha már oktatónak tartom magam,és mások is magukat,akkor legalább az oktatás ideje alatt tegyük már fel azt a sisakot mert mégiscsak az oktató a példakép és az a gyerek aki nem ezt látja ,nem ezt szokja meg tőlünk ,18 évesen úgy vágja a sarokba a sisakot,hogy onnan már senki teszi vissza az okos kis fejére.és szerintem elsősorban ezzel kellene foglalkozni és nem azzal hogy hova dőlök,meg mikor mit fogok meg.Mert ebbe bizony bele lehet dögleni!

Köszönöm hozzászólásod, én is így vélem, EGYETÉRTEK!

Síbarátsággal, Replaci

Rera!

Elfogadván Csabor véleményét, én is legyintek. Annyit azért hozzátennék, hogy olyan szinten nem látod a fától az erdőt, hogy az már fáj.

- kiterhelés, ívkülső bakancs érintése:

Ilyen jellegű gyakorlatot (ív külső mellett húzni a botot a földön ...) velem csináltattak anno (Hochkaron - JoSchi). Jelezte a srác, hogy ez egy eltorzult mozgás, de rávezet az ív külső léc belső élének terhelésére. (Remélem elég szakmai voltam.) Az életem során egyedül ott vett 2x2 óra érzésem szerint nagyban segített síelésem javításában ... Utána úgy éreztem, hogy sokkal inkább élen síelek (stabilabban) mint előtte.

Ezeket NEM tanítják szerintem sehol:
- párhuzamosítás után ívbelső felemelése kanyarban
- ívbelső rántása az ívkülső mellé
Az előfordulhat, hogy a tanulónak így sikerül leutánozni az oktató mozgását, de ilyen jellegű gyakorlatot tudatosan végeztetni én még sehol nem láttam.

"Így aztán a profi síoktatás nem módszerekről, hanem a problémák megoldás irányába mutató kezeléséről szól." Laci, milyen problémát oldhat meg az ívkülső felé dőlés, amikor a hosszú távú cél az ívbelső húzása? A két oktatási módszer egymással éppen ellenkező oldali kormányzást tanít a kezdetektől. Hozzászólásodban megint ködösítesz. SíMan történetének nincs köze a felvonókötél elengedéséhez vagy a szülőkhöz való viszonyhoz.

Régóta zajlik a vita különböző topikokban, de még sosem kaptam tisztán érvelő választ arra (ezért lett rögeszmém), hogy a hivatalos tematikában miért van kiterhelés, ívkülső bakancs érintése, párhuzamosítás után ívbelső felemelése kanyarban, ívbelső rántása az ívkülső mellé stb., és amikor mindez már megy, akkor jön a mozgásforma-változtatás. Ameddig sok oktatmány már nem jut el...

Az újabb tematika szerint haladó bárhol hagyja abba az oktató által irányított tanulást, már a jó mozgásforma különböző szintjén lesz! Kezdem azt hinni, hogy ennek az egésznek hatalmi játszma az oka, és főként anyagi érdekek húzódnak a háttérben. Mert egyszerű logikával simán belátható lenne. Persze nehéz sok évtizedes oktatói rutint felülbírálni.

Nagy igazság hogy a pedagógiai kézség sokat számít.
De ugye hiába a jó pedagógiai érzék, ha tévútra visz a tematika. Ha mindkettő magas szinten van, akkor nincs mitől tartani.

Az a helyzet kedves „amatőr szakértők”, hogy a napi 4 – 5, heti 30, szezononként 2 – 300, tíz év alatt akár 3000 kisgyermek oktatását elvégző síoktatók szerint nem a módszer, hanem a gyerek (tanuló) született és idővel felvett készségei – képességei a síoktatás igazi próbakövei. Alapvetően más az a kisgyerek, aki azonnal elengedi a felvonó kötelét, amikor rászólok, (reakcióidő), és egészen más, akit méterekkel előbb kell a cselekvésre felszólítani. És folytathatnám a különböző megoldandó egyensúlyproblémákkal, stb.. Mert MEGOLDÁS NÉLKÜL NEM LESZ FELMUTATHATÓ EREDMÉNY. Így aztán a profi síoktatás nem módszerekről, hanem a problémák megoldás irányába mutató kezeléséről szól. Amiben vastagon benne van, a szülőkhöz való viszony kialakítása, kezelése.
Tévúton jár, aki a (bármifajta) módszerből vezeti le az akár jó, akár a kevésbé jó végeredményt.