Síelésünk kivesézése

Röviden: semmit. Hosszabban: ez az, amit írásban szinte lehetetlen elmagyarázni.

Általában mindenki sokkal bonyolultabban próbál síelni, mint kellene. Van egy fémmodellem, amelyik izomzat és agy nélkül is egymásra sorolt kanyarokkal síel le a lejtőn, bizonyítva, hogy az ember geometriai felépítése a síléccel együtt önmagában minden lényeges elemet tud a síelésről. Nekünk csak igazodni kell a fellépő erőkhöz, ki kell állni azokat, illetve nagyon finoman befolyásolni tudjuk a rendszert. De semmiképpen nem kell létrehoznunk az élhelyzeteket, azok automatikusan ki tudnak alakulni. Minden erőlködés, ami az élezés kialakítására irányul, inkább csak elrontja a végeredményt (nem megyek bele, de pontosan levezethető, hogy az izommunkával létrehozott élezés nagy eséllyel meggátolja, hogy később a kanyarban megfelelő tartás alakuljon ki). Tehát nem az a kérdés, hogy mit kell tenned, hogy élre kerülj és bemenjen a csípő (a térd meg semmiképp ne mozogjon oldalra!). Általában azt nehéz megtanulni, hogy hogyan HAGYD, hogy kialakuljon az élhelyzet és bekerüljön a csípő.

Nálatok is azt lehet megfigyelni, hogy az élváltás is tudatosan történik (izommunkával indítjátok el a csípőt), és rögtön az élváltás után tudatosan, a kifli kialakításával próbáltok meg élre kerülni. A tennivaló itt nem a több, hanem a kevesebb lenne: a kikormányzás végén ellazulásnak kellene következni, az élváltás során egy könnyed tartásban kell megvárni, amíg az élszög kialakul (ugyanis ez élhelyzet ki tud alakulni a mi közbeavatkozásunk nélkül is). Mivel a kikormányzás végétől kezdve az élváltás alatt nincsenek nagy repítő erők (hiszen nem mozgunk körpályán), így nagy izommunkára sincs szükség.

Amikor szinte magától kialakult az élezés, elkezdődik az új kanyar, és megjelennek a repítőerők. Ekkor kezd el nőni az izomtónus, kezdődnek el a szabályozó izommunkák. Az izomfeszülés mértéke a fellépő erők növekedésének megfelelően nő, egészen a kikormányzásig, ahol újra kezdődik a játék.

Ez jelenti azt, hogy a dinamika a megoldás: a kanyarok során folyamatosan változik a fellépő erők nagysága és iránya. A mozgásunkat pedig ehhez kell igazítani, azaz kis erő = kis izomfeszülés, nagy erő = nagy erőlködés. Ez maga a dinamika.

Megmutatni könnyebb lenne, azt hiszem...
--
Ozsi
http://www.skiculture.hu