Síelésünk kivesézése

Így van ez tényleg bonyolult lenne.

Régebben én is így gondolkodtam a sebességszabályozásról, de ez túlhaladott. Akkoriban egyszerűen még gyengébben síeltem, sokkal kevésbé láttam át az összefüggéseket és a mozgás logikáját, ma már be kell látnom, hogy tévedés volt, és hibás dolgokat tanítottam. Itt a kollégákkal már ezeket az érveket sokszor megrágtuk, nagyon komoly és hosszú vitákat folytattunk róluk, sokszor ki is próbáltuk, és - utólag az eredmények ismeretében szerencsére - el is vetettük (ezeknek a vitáknak egy részét nyilván te is hallottad, amikor eljöttél valamilyen továbbképzésre). Éppen ezért visszük ebbe az irányba az oktatók képzését is.

Ha így gondolkodnék, nem tudtam volna felkészíteni a srácokat az interskire. Az ő technikai felkészítésüknek az alapja pont az volt, hogy minden körülmények között szigorúan tilos forgatni és sebességet szabályozni az élváltás-bekormányzás szakaszában. Ha meg nem a profikról beszélünk, mindenkit a tudásának megfelelő lejtőn kell oktatni, és akkor nem kell hibákra kényszeríteni. Ha a tanítványnak muszáj sebességet szabályozni az ív elején, rosszul választottam terepet (vagy a körülmények voltak alkalmatlanok). Még a 10-12 éves amatőr gyereknek sem okoz gondot szinte bármilyen meredekségen belezuhanni a lejtőbe forgatás nélkül, majd a kikormányzásban kontrolláltan befejezni az ívet. Egyébként nem is érdemes a meredekről beszélni ebben a kérdésben, mert nem a meredeken nehéz a tiszta élváltás, hanem a laposon.

Érdemes körülnézni itt is a profilképes videók között - különösen a hátulról felvetteknél látszik nagyon, hogy lapos pályán még egyik-másik oktatónak is csúnyán, slendriánul kilendül a csípője a forgatás miatt, ahelyett, hogy a következő ív közepe felé haladna. És mielőtt bárki azt mondaná, hogy ez egyszerűen esztétikai kérdés, jó tudni, hogy ez az egyik legfőbb oka annak, ha kemény pályán nem sikerül megfogni a sí élét.