Síelésünk kivesézése

:)

Kicsit olyan ez, mint amikor két ember úgy vitázik a "piros" színről, hogy az az egyik fejében a lila, a másikéban meg a rózsaszín. Persze mindkettő meg van győződve a saját igazáról, de mivel a szóban forgó piros nincs előttük, így marad a vita. Erre néha a külső szemlélők azt mondják, igen-igen kicsit mindenkinek igaza van...

De sebaj, folytassuk!

Igen, minden léctípus más és más finomságokat igényel, de ezek a finomságok ugyanabból a mozgásrendszerből táplálkoznak.
Az élre billentés, forgatás, terhelésváltások 3 dimenzióban...stb. Olyan ez mint a potméter, egyiknél ezt kell kicsit feljebb venni, másiknál azt, harmadiknál sokkal kevesebb kell ebből-abból...
De ettől még a kulcselemek maradnak, csak a mérték és mennyiség változik.

Tévedés, ha azt gondolod, én nem aggódom a 16-18-as rádiuszomon. De, nagyon is, pláne magamért. Pontosan tudom mekkora körültekintéssel indulok neki minden irányváltásnak. De ezt el is várom minden tanítványomtól.
A pályákat betöltő síző tömegektől meg ugyanúgy tartok, mint te.
Idén az 5 éves fiammal azért síeltünk szinte csak terepen, mert biztos voltam benne, hogy a pályán elütik. Rádiusztól függetlenül. A terepen kevesebb veszély fenyegeti. Tőle meg még nem várható el, hogy ránézésre felmérje a közeledő síelők képességeit...

Látom, a mások mozgáselemzésében nagyon nagy a gyakorlatod.
Igazad is van, ha kritizálod a kollégákat, hiszen ettől lesz több a mozgástani tapasztalat, meg ugye valóban nem szuperemberek vagyunk, hanem csak próbáljuk megsíelni az általunk ideálisnak tartott technikát. Ettől ember még a kiképző/vezetőoktató is. Pedig volt, aki azt mondta már, hogy tuti földönkívüli vagyok...

De itt a piros szín kérdése!
Valószínűleg a vita már ott el van ásva, hogy azt sem tudta még senki megállapítani és kitenni, mi a kívánt cél, technika, stílus. Valószínűleg kettőnkké erősen különbözik...

A Ti mozgásotokat is látják mások a pályán, és elemzik is. Hidd el, azokról az egységes mozgáselemekről, mozdulatokról és stílusbeli egyezésekről is meg van a nézők/elemzők véleménye. És akkor az egyéni technikai problémákra még nem is térek ki.
Ti is kaptok ám negatív kritikát is, ne félj egy percet se!
Csak esetleg azt nem részletezik ki egy ilyen fórumon, mert minek.
Akinek tetszik amit csináltok, az megy utánatok. Akinek nem, az meg jön utánunk. Akinek egyik sem, az keres olyan csapatot, ahol megtalálja a számítását. És ez még csak az esztétika. A technikai kérdésekről még egy képzettebb emberrel sem tudnál érdembeli szinten vitát folytatni, nemhogy egy alapvetően a kikapcsolódását kereső síbarát emberrel.
...

Az élváltás pillanatának fontosságáról semmi kétségem. Valóban meghatározó technikai szerepe van. Az ott rejlő "titkokat" valószínűleg teljesen más szemszögből és mércével közelítjük meg. Lehet, ez épp az általunk képviselt rádiuszkülönbség miatt is alakul így.

Az oktatós testtartás-feszülés-billenés kérdéseiből egy másik vitát is indíthatnánk, de tudom, hogy tök fölösleges, mivel úgy sem tudlak (nem akarlak) megingatni a lógatott-vezénylős-felsőtesttel pumpálós CULT-os karmunkátokkal kapcsolatban. Biztosan meg tudod magyarázni, miért jó technikailag... nekem akkor sem tetszik. Spec. technikai problémát sokkal többet látok benne, mint a feszülős-magas...stb.-ből. Persze jelezném, hogy az írott "ideális" képét a CULT-os mozgásnak nem ismerem, mivel írott anyag még nem jutott a kezembe. Bár tudom ez nehéz ügy, mert az "ideális" kép az folyamatosan alakul... mire leírod, már talán meg is változott.

"Az érem másik oldala, hogy valóban nagyobb tudás ezt átvinni a hosszabb rádiuszú lécre..."
Köszönöm. Akkor a -szerintetek-általunk sugalt ténynek mégis van valóságalapja. Ezek szerint a rövid rádiuszú sín elsajátított mozgásokat nagyobb tudás GS lécen síelni.
Tuti nem ezt akartad mondani, mert akkor jó néhány eddigi hozzászólásodat radíroztad. :)
Viszont így az is igaz, hogy a nagyobb rádiuszú sín elsajátított tudást, könnyebb átvinni a SL síkre. Ez jó, mert ezt meg én talán sugalltam, bár a felszerelsek sajátosságai miatt, csak akkor lenne szó erről, ha az SL sí fajlagosan puhább is lenne. De mivel az SL sí ugyanolyan versenykörülményekre van tervezve, mint az óriás - kemény,kezelt pályák - így valóban más finomságokat is igényel még a megsíelése.

"Ahogy szerintem nem csak csúszással elkövetett hibás forgatás és sodródás létezik. Hanem van más forgatási megoldás is (aminek a kritikájával indítottad a vitát, mondván, hogy az ugyanaz, mind a sodródás)."

Itt megint becsúszott egy hiba! kiforognak a szavaim, ha nem vigyázok a tolladra! (jóindulatúan, inkább félreértés)
Mint írtam, a "csúszás" az csúszás, a "DRIFTEN" az sodródás, az "élben kormányzás" pedig megint egy másik folyamat.
Valahogy úgy érzem, te elzárkózol az elől, hogy megértsd ezen különbségeket az én előadásomban. :-)
A "Driften"-sodródás jelentését és fogalmi hiányosságát én magam kritizáltam meg korábban. Most meg "ellenem" fordítod.
Ismét sportszerűtlen vagy! :-)


"te egy nagy rendszer részeseként azt kell, hogy nézd, ami ott rendszerbe van állítva..."
Azt gondolom, hogy erről elég kevés fogalmad lehet, mivel te tényleg könnyen abban a kellemes helyzetben érezheted magad, hogy bármit logikusnak gondolsz,átveszel, kialakítasz, kimondasz, azt simán megeteted másokkal. Hiszen fent ülsz a saját teniszbírói székedben, ahonnan irányítgatod a játékot, játékosaidat.

Nekem itt lent a nagy rendszer részeseként, Ausztria 8 síoktatói tartományának egyikében(+egy másikában), mint vezető oktató(a 15-ből az egyik), nap, mint nap, minden egyes vezetőoktatói koordináción meg kell vitatnom, meg kell védenem elképzeléseimet, gondolataimat, véleményemet, felvetéseimet.
Lényeges különbség, hogy nekünk meglehetősen kiforrott elképzeléseinknek kell ahhoz lenni, hogy egyáltalán vitába tudjunk szállni, melyeket meg is kell tudni alapozni.
Itt nem érnek véget úgy viták, hogy:
"ha elfogadod, ha nem, ez már pedig így van!"
Ez ide kevés.
Viszont én így azt is megélem néha, hogy a véleményem elsőre megbukik - vagy annak a véleménye, akihez én is pártolnék - de ettől még együtt dolgozunk ebben a nagy rendszerben. Ez a működtetésének alapja. Majd eljön az alkalom, amikor egy-egy véleményem átmegy. Az persze fenomenális érzés. Pont azért, mert itt szakemberekkel vitázik az ember, akikkel egy nyelvet beszél és akik hajlandóak azt mondani: te, hozzál már egy "piros" lapot, hadd nézzem, mire is gondolsz!"
Így lényegesen könnyebb elfogadni és magadévá tenni a másik váleményét. És igen, vannak olyan helyzetek, amikor nem is magát a véleményt fogadjuk el, hanem azt a tényt, hogy most egy csapatként kell dolgoznunk, ugyanazt kell átadnunk a képzetteknek. Igen, ilyenkor a rendszer kívánalmainak teszek eleget.
Tudod: ...ide nem magányos farkasokra van szükség, hanem képzett csapatjátékosokra...!


Valóban a kis országok a fejlődés motorjai, ha azt nézzük, bármikor bármit mondhat, hiszen azt csak 300emberen kell átvinni. Majd a következő kongresszusra megváltoztatjuk...

Egy télen 15000 síoktató dolgozik osztrák iskolákban. Szerinted?

Itt mielőtt valami átmegy, rengetg vita és fórum előzi meg. A végső döntésben pedig még mindig ott ül valaki a bírói széken.
Ettől még mindíg vannak különbségek a sítechnikai felfogásban, az oktatás felfogásában, az érvek és vélemények rendszerében. De idő és munka áttolni egy ekkora rendszeren. A benne dolgozók pedig a látszat ellenére, nem fentől kapják készen, mit kell bevenni...
Viszont, amikor átmegy egy változás? Mindenki azt nézi, mit csinálnak a nagy sínemzetek...

Valóban a kis nemzetek lehetnek a fejlődés motorjai, mert ma fekete, holnap fehér.
Te magad írtad, hogy mióta otthagytad az SMSZ-t, sokkal többet haladtatok a sítechnikai kérdésekben. Persze, mert nem nagyon ütköztök ellenvéleménybe. Vagy nem hallgatjátok meg, vagy már nem is mondják...

Tudjuk, hogy nem minden síma a nagy nemzetek síoktatásának elképzeléseiben és rendszerében sem. Ha az lenne, nem lenne vita, sem vitalehetőség. Pedig hidd el, van. Még nekem is bőven kijut belőle. Készülök rá, előadást szerksztek, írok, fotózom, filmezek... pedig én csak egy porszem vagyok a nagy gépezetben.
Sokkal jobb ebben, mint itthon a gittrágásban. A viták tartalmát valós és konkrét technikai problémák adják, nem megérzések, sejtések, hanem azok konkretizált eredői, okai.

Idehaza még a konkrét probléma sem kerül az asztalra, nehogy más is észrevegye. Majd mi tálalunk rá egy megoldást és elfogadtatjuk. Mekkora királyok leszünk! Aztán, ha megkérdőjelezik, akkor majd vitatkozunk.
Én sem írtam még semmi konkrétumot a fórumokba. Azok szoktak csak konkrétumot hallani, akik eljönnek egy-egy tréningre, gyakorlati táborba. Ott viszont a résztvevők elméleti tudását is fel kell turbózni, hogy egy nyelven tudjunk kommunikálni.
A végeredmény mégis ugyanaz: csillogó szemek, elképesztően belendített motiváció, és feltúrbózott tudásvágy.
:)

Ígérem, most már mindjárt elhúzok síelni megint. Addig kitartás!
...