Ski C.U.L.T. információk

Újabb kérdés, és rá a válasz:


Miért van kevesebb sulykoló gyakorlás és hibajavítás az oktatásaitokon?
Kívülről nézve úgy látszik, hogy kevesebbet álltok gyakorolva a pályán, kevesebb egyéni hibajavítás van, mintha sokszor csak síelgetnétek. Nem lenne jobb többet javítani és alaposabban begyakorolni az elemeket?



Ennek az oka nem a lustaságunkban gyökerezik. Alapvetően két fontos ok miatt alkalmazzuk ezeket a módszereket:

A mozgástanulásnak több fázisa is van. Eleinte keresgetjük a megoldást, sok felesleges, hibás megoldást, izommunkát alkalmazunk. Ebben a fázisban nem szabad túl szigorúan gyakorolni egy-egy mozgásformát, mert jó eséllyel a hibás megoldást fogjuk jó alaposan megtanulni. Sokkal hatékonyabb eleinte sokféle oldalról, változatosan keresgetni a helyes megoldásokat. Így hamarabb összeáll a szükséges, széles körű mozgástapasztalat, és nagyobb eséllyel „érezzük” meg a mozgást.

Később, már bizonyos körülmények között nagy eséllyel meg tudjuk síelni a feladatot, bár időnként elveszítjük a fonalat. Ebben az időszakban már hasznos egyre többet gyakorolni, sulykolni a mozgást, mert most már a helyes mozgás fog rögzülni.

A másik ok tanuláslélektani. A mozgástanulás lényege abban áll, hogy egy tudásunkat meghaladó feladat megoldásához keressük a megoldásokat, és megerősítések alapján eldöntjük, hogy sikeres vagy sikertelen volt-e a próbálkozás. Éppen ezért a mozgástanulás alapvetően kreatív folyamat, és mint ilyennek kifejezetten ellazult, könnyed lelki állapotra van szüksége. A teljesítménykényszer, a túlzott akarat kifejezetten hátrányosan befolyásolja a sikert. Így például az egyenkénti próbálkozás és hibajavítás tipikusan az a helyzet, amely a legtöbb ember számára tökéletesen alkalmatlan a tanulásra. Sokkal inkább a felszabadult, sokféle feladattal, sok síeléssel járó foglalkozásoka jók, ahol a gyakorlás és a szabad feldolgozás ritmusa segíti a kreatív tanulást.

A hibajavítás a tanulás szempontjából a visszacsatolást jelenti. A megerősítések esetében sokkal hatékonyabb, ha a síelő megtanulja maga megérezni és eldönteni a megoldások helyes vagy helytelen voltát. Az oktató szóbeli visszajelzése ebből a szempontból nagyságrendekkel gyengébb hatékonyságú, és egyben sokkal pontatlanabb.