1978 óta járok síelni téli iskolai szünetekben. Először a próbálkozásaim ellenére ez csak téli kirándulás volt számomra, amit nagyon kedveltem, és csak később vált síeléssé, amikor már élveztem és meg is szerettem.
A férjem a középiskolájában, de a városban, és szinte a megyében is, elsőnek vittek egy testnevelő barátjával gyerekeket sítáborba és ilyenkor a család is ment velük. Később a bárátokkal Karácsony és Újév között rendszeresen mentünk, de sokszor hosszú hétvégéket kihasználva irány Szlovákia, még március 15. környékén is.
Szlovákiában nagyon sok helyen megfordulhattam. Itthon Kékesre, Bánkútra jártunk, Sátoraljaújhelyen és Dobogókőn is csúsztam egyszer.1981-benegy súlyos autóbaleset miatt nem mehettem, de Tálén 1982-ben amikor a lécet felkötöttem ráéreztem a csúszás örömére, no onnantól síelni megyek!
Síterepek felsorolása ahol síelettem:
Jugóban; Popova Shapka, Szlovénia; Kranska Gora, Krvavec, Bohinj, Ausztria; Krippenstein-Dahstein, Bad Kleinkirchheim és más helyek..)többször, de 1994 óta Olaszország Marilleva, Sella Nevea,Sappada,1999-től Ravascletto, a Zoncolan a sláger számomra, most kint vannak a fiamék, én meg február 27-én megyek egy csoporttal.
A stílusom hagy kivetni valót maga után,de így is nagy örömet okoz, hatalmas élményt jelent nekem még mindig.
Alföldi lévén sajnos nincs módomban gyakran lécet kötni, de a 2012-es év ki is maradt a bal térd meniscus műtéte miatt. Így megállapítható sajnos, hogy a 2011-es év volt a "hattyúdal" számomra, nem kockáztattam már ezek után, most már az emlékeimből élek csak.