A kulturált sízés megteremtéséhez azonban óriási vízmennyiségre volt szükség, ezáltal a szezon derekán már alig-alig árválkodott valamicske kis víz a hirschenkogeli mesterséges tóban, aminek a vizét a műhavazásra használják fel. Így a síközpontnak a helyi ivóvízhálózatból kellett megoldania az utánpótlást, ami egyrészt költségigényesnek bizonyult, másrészt a helyi lakosok és egyes szállodatulajdonosok nem tetszését is kivívta, hiszen - szerintük - veszélyeztette a lakossági vízellátást.
A nyári hónapokban Hirschenkogel ezt a problémát orvosolta. A síközpont az Eisteichwiesénél egy óriási - 60 300 m3 - víztározót épített, melynek mélysége a 10 métert is felülmúlja. Ezen felül huszonhárom új hóágyút is vásároltak, melyből tizennyolc az USA-ban gyártott SMI cég keze alól kerül ki.
Ez óriási fegyvertény Hirschenkogel történetében, hiszen a 23 új hóágyúval megduplázzák a hókészítők számát, így egy tekintélyes; 49 darabból álló armada fogja várni a fagypont alatti hőmérsékleteket.
A Dürrgraben projektet elnapolták, így a hegy stájer oldalán továbbra sem épül meg az új felvonó. Helyi pletykák szerint azonban ez a következő szezonban már megtörténhet. Hasonlóan halogatják a szomszédos Sonnwendsteinnel való összeköttetést, úgy látszik Maria Schutznál még sem elég a pénzügyi háttér a Sonnwendsteini sícirkusz megépítésére, egyes források szerint a korábbi "titokzatos" befektető elállt a tervtől, így Maria Schutz gyakorlatilag hoppon maradt, lévén a település önrésze legfeljebb egy gyakorlóliftre lenne elegendő, a korábban beharangozott ülőfelvonókra azonban semmiképpen sem.