A déli félteke síparadicsomai az Andoktól Új-Zélandig

Zöld színben pompáznak kedvenc sípályáink, a télen zajos hütték előtt békésen legelésznek a tehenek. A csendet csak időnként töri meg egy-egy tovasuhanó hegyi kerékpáros. Kezdetét vette a nyár, a sísport végérvényesen a még nyitva tartó európai gleccserek lejtőire szorult. A déli félteke országaiban első táncukat járják a hegyek felett a hópihék. Lassan fehér ruhát ölt a táj, elkezdik róni köreiket a felvonók és megjelennek az első síelők. „Odalenn” négy síhatalom osztozkodik a téli sport képzeletbeli tortáján; az Andok hegyláncai közt Chile és Argentína kínál jobbnál jobb havas lejtőket, míg távolabb Ausztrália és Új-Zéland csalogatja a tél szerelmeseit.

Ausztrália - Havas élmények a kenguruk földjén

Homokos tengerpartok, a Nagy Korallzátony és a vörösben izzó Ayers Rock. Ha Ausztrália, a legtöbbünknek ezek a képek ugranak be először, azt már csak kevesen tudják, hogy Sydneytől 4-5 órányi autóútra egy teljesen más világba csöppenhetünk. Az Ausztrál Alpokban a téli szezonban tizenegy síterep üzemel Új-Dél Wales és Victoria tartományokban. A sísport népszerűsége éve óta töretlen, annak ellenére, hogy a világ egyik legdrágább desztinációja. A síelőket jól kiépült sífalvak, szépen kezelt és hóágyúzott pályák várják.

Az ország legnagyobb síparadicsoma a Snowy Mountainsben (magyarul Havas Hegység) fekvő Perisher. Az első felvonókat az 1950-es évek elején húzták fel a környéken, akkor még a négy síhegy, nevezetesen Perisher, Smiggin, Guthega és Blue Cow különálló terepként üzemelt, később egyesültek és így létrejött Ausztrália legnagyobb síterepe.

Nem csak a legnagyobb, hanem magasságának köszönhetően egyben a leghóbiztosabb is. Az alsó felvonók 1600 méter körül kezdődnek, legmagasabb pontja valamivel 2000 méter felett helyezkedik el. A síközpont széles és lankás lejtőivel kitűnő kezdők részére, nekik különösen a Front Valley ajánlható, ahol az ország egyetlenegy nyolcülésese üzemel. A freestyle szerelmesei a helyi funpark elemei közt ugrálgathatnak, a sífutók számára megfelelő hóviszonyok esetén 100 km sífutópálya áll rendelkezésre. A biztos hóról Perisher modern hóágyúrendszere gondoskodik, az utóbbi években több millió dollárt fordítottak a rendszer fejlesztésére és a hóágyú armada bővítésére.

A síterep érdekes ajánlatai közt szerepel az ún. First Tracks, amire heti kétszer nyílik lehetőség érvényes napi vagy szezonbérlettel. Amennyiben hajlandóak vagyunk ráfizetni a bérletünkre, úgy negyed nyolctól egészen kilencig csak nekünk és pár kiválasztott síelőnek megnyitnak néhány lejtőt és egy felvonót.

Közlekedés

A téli szezonban menetrendszerinti légi járatok kötik össze Sydneyt a Snowy Mountain repterével, ahonnan shuttle service vehető igénybe a sípályákhoz.

Költségek

Ausztrália a déli félteke sídesztinációi közül a legdrágább. A magasabb kategóriájú pályaszállásoknál öt éjszakáért 1800-2000 dollárt is fizethetünk személyenként, a hatnapos bérlet Perisheren - legnagyobb síterep - 667 dollár, online vásárolva azonban 100 dollárral olcsóbb. Érdemes a helyi utazási irodák és a síterep hivatalos honlapján a csomag ajánlatokat megnézni, hiszen ezek kedvezőbb árakat kínálnak.

Mikor utazzak?

Hó szempontjából a legjobb időszak július és augusztus. Vegyük figyelembe, hogy Új-Dél-Wales tartományban július első két hete iskolai szünet, így ekkor az átlagosnál többen lehetnek a lejtőkön.

Időjárás

Az ausztrál hegyekben jóval enyhébb a tél, mint amit megszoktunk az Alpok vagy a Kárpátok síterepein. A leghidegebb hónapokban is nulla fok körüli hőmérsékletekkel számolhatunk napközben.

Kiknek ajánlható?

Elsősorban családosoknak, akik modern infrastruktúrára és a szolgáltatások széles tárházára vágynak, s emellett a kezelt sípályákat részesítik előnyben.

Új-Zéland: Kalandozás a fjordok, vulkánok és gleccserek világában

Bár a térképen közelinek tűnnek, a valóságban több ezer kilométer választja el a két országot, Ausztráliát és Új-Zélandot egymástól. Az ország két fő szigetre bontható, a smaragdzöld mezőkkel, gejzírekkel és vulkánokkal tarkított Északi Sziget és a háromezres hegyek, gleccserek és fjordok uralta Déli Sziget. A nagy hegyek és a Déli Sziget kiterjedt jégmezői ellenére az Európában megszokott sígalaxisokat ne itt keressük; itt még a természet az úr. Az ország jellegzetessége az ún. privát síterepek, amik helyi síklubok, nonprofit szervezetek kezében vannak, és „kőkorszaki” lifteket kínálnak, olyanokat, amik a síelés hajnalán szállították a síelőket. A terepek sípályái a kezdőrészeket leszámítva nem kezeltek, így egy igazi eldorádó a mélyhó kedvelőinek. Ezekre a síhelyekre már az odajutás sem egyszerű; Temple Basinnél a parkolótól jó egy órányi gyalogtúrával érhetjük el az első felvonót. Természetesen megijedni nem kell, modern ülőfelvonókkal felvértezett síparadicsomokat is találunk. Útunkat kezdjük az Északi Szigeten, ahol a távoli ország lakosságának döntő többsége el. Az üde-zöld síkságokat és lankás dombokat a nyugati parton és a sziget belsejében vulkánok törik meg, köztük a Mt Ruapehu, ahol az ország két legnagyobb síterepe üzemel; a hegy nyugati oldalán a Whakapapa, míg keleti oldalán a Turoa. Bár a szezon viszonylag későn, sokszor csak júliusban indul el úgy igazán, viszont ezt ellensúlyozza, hogy még tavasszal is jókat lehet síelni, a liftek számos évben még novemberben is üzemelnek, sőt megfelelő hóviszonyok esetén karácsonykor újra nyitnak, vagyis a nyár közepén. Mindkét síterep érdekessége, hogy egy máig is aktív vulkánon fekszenek. Utoljára 1995-ben tört ki, akkor a síliftek egy része megsemmisült. A kitettsége miatt ritkán fordul elő egy hétig tartó napsütés, ellenben tavasszal már lenyugszik az időjárás, így szezonvége felé a legkedveltebb síterep Új-Zélandon.

Dél felé haladva drámain megváltozik a táj, eltűnnek a milliós nagyvárosok, az urbanizáció nyomai. Az emberi létesítményeket a természet hatalmas terei váltják fel; égig érő havas hegyek, tágas medencékben kanyargó hegyi folyók és fjordok szabdalta tengerpart. Olyan ez mintha Svájcot gyúrták volna össze Norvégiával, itt-ott egy kis Angliát is beleszórva. A Déli-Alpok a korábban említett privát síterepek mellett jól felszerelt, modern síközpontokat is tartogat a látogatók számára. Canterbury tartomány legnagyobbja, Mt Hutt, amit a helyiek csak Mt Shuttként gúnyolnak, ugyanis sokszor előfordul, hogy a kemény időjárás miatt be kell zárni, akár napokra is a terepet. Igaz a marketingesek máshogy látják, szerintük még a bezárt napokkal is a leghosszabb szezont tudják felmutatni a Déli Alpokban. Mindenesetre szép időben a hely maga a csoda. A csúcsról fantasztikus kilátásban lehet részünk; Canterbury sík vidékeit a horizonton a kék színben sejlő óceán szakítja meg, a másik irányban a Mt Cook tornyosodik, ami Új-Zéland legmagasabb hegycsúcsa. A Déli sziget és egyben Új-Zéland legnépszerűbb sírégiója a havas hegyek és mélykék tavak által közrefogott vidék Wanaka és Queenstown közt. Wanakához közel találjuk Treble Conet, az európai síválogatottak kedvenc edző helyszínét, kicsit távolabb a családok közt népszerű Cardronát. Treble Cone száraz, könnyű, minőségi porhaváról híres, sokak szerint itt találjuk a legjobb porhavat. Queenstown síterepei Coronet Peak; a legmodernebb hóágyúrendszerrel rendelkező síparadicsom az országban, és a sziklás hegyoldalaival felejthetetlen alpesi kulisszát kínáló Remarkables.

A régió sajátossága a Snowfarm, ami egy síterep kizárólag freestyle síelőknek és deszkásoknak félcsővel, korlátokkal, ugratókkal és megannyi elemmel. Ha jó sorsunk a távoli szigetországba visz, feltétlenül próbáljuk ki a megannyi extrém sport valamelyikét. Télen heli- és ratrak (cat skiing) síelni mehetünk. Az országban mintegy tizenkét helisí cég kínálja jobbnál jobb útjait.

Közlekedés

Aucklandból menetrendszerinti járatok közlekednek Queenstownba. A városok és síterepek közt síbuszok járnak, de érdemesebb autót bérelni.

Költségek

Egy olcsóbb szállással akár 600-700 dollárból is megúszhatunk síbérlettel egy hetet. Itt is érdemes a helyi utazási irodák ajánlatait végigböngészni, illetve több autókölcsönző ingyen ad síbérletet adott terepekre.

Mikor utazzak?

Július közepétől szeptember közepéig terjedő időszak a legjobb síelés szempontjából.

Időjárás

Alapvetően az óceáni éghajlat miatt sok a csapadék, de az alacsonyabb völgyekben még télen is ritka vendég a hó, a hegyekben azonban hosszú hónapokig megmarad. Az utóbbi telek szokatlanul hidegek voltak és az átlagosnál több volt a napsütéses órák száma.

Kiknek ajánlható?

A kalandokat kereső síelőknek és hódeszkásoknak és családoknak, pályasíelőknek egyaránt.

Chile: az Andok csúcsain

Chile hosszú, de keskeny ország; hosszú, mert 5000 kilométeren keresztül nyújtózkodik északról dél felé. Keskeny, mert helyenként mindösszesen 90-100 km a távolság az óceán és a keleti, Andokban húzódó országhatár közt. Az Andok Dél-Amerika meghatározó hegyvonulata, 7000 kilométer hosszúságával közel hatszor hosszabb, mint az Alpok, és kiterjedésében maga mögé utasítja a Himaláját. Chilében összesen 18 síterepet találunk, ami az ország területéhez képest meglehetősen csekély szám, nagy részük a fővárostól, Santiagótól északra fekszik, illetve attól délre a vulkánok és tavak vidékén. Az országban négy jelentősebb síterepet találunk, ezek: a Chilei Három Völgy, Portillo, Nevados de Chilllán és Pucón. A fővárostól néhány óra autózásra fekszik Portillo. A síterepet az elszigeteltsége és a csodás fekvése teszi egyedivé. A Laguna del Inca (Inkák tava) mellé épült sípályák, melyek csúcsáról szép időben akár még a távolban meredező Aconcaguát - ami 6962 méterével Amerika legmagasabb hegycsúcsa - is megpillanthatjuk. Elszigetelt, mert a síparadicsomhoz nem tartozik település, „sífalu”, csupán egy felsőbb kategóriás hotel néhány száz ággyal közvetlenül a lejtők mellett. Így a friss havat, a remekült kezelt pályákat valóban csak azok élvezhetik, akik a hotel vendégei.

Portillo különlegessége az ún. va et vient húzófelvonó, aminek völgy-, és hegyállomása közt nincsenek tartóoszlopok az állítólagos lavinaveszély miatt. A Roca Jack a síterep legmeredekebb lejtőit szolgálja ki, és gyorsabban feljuthatunk vele, mind bármelyik modern ülésessel, ami itt található. Portillo kedvelt a freeride-osok körében, akik számtalan meredek hegyoldal közül válogathatnak, sőt akár egy helikopteres síelésre is befizethetnek.

Santiago pálmafái mögött fehér ruhába öltözött hegyek meredeznek a nem is olyan távolban. Utunk pálmafák és kaktuszok közt vezet, majd egyre feljebb jutva végtelen hómezők tűnnek fel és kisvártatva megérkezünk Chile és egyben az egész déli félteke legnagyobb összefüggő pályarendszerébe, a chilei három völgyként is emlegetett régióba, ami három, sípályákkal és felvonókkal összekötött síterepből áll. Itt találjuk a világ egyik legmagasabb síparadicsomát (3670 m), Valle Nevadot, az amerikaiak és a chilei felső tízezer kedvenc téli üdülőhelyét. Luxus hotelek és apartmanok, széles sípályák, hatalmas terek. Mellette La Parva és El Colorado havas lejtőin suhanhatunk alább. Utóbbiról nagyszerű kilátás nyílik a távolban fekvő Santiagóra.

A vulkánok és tavak vidékén, 480 kilométerre Santiagótól találjuk Nevados de Chillán üdülőhelyet, ahol az alsó részeken a végtelen, havas hegyoldalakat erdők törik meg, majd a fahatár felett valósággal kinyílik a síterep, széles lejtőket kínálva pályasíelőknek és a mélyhó szerelmeseinek egyaránt. A völgyben meg-megcsillanó folyók sötétkék vize kanyarog, ide fenn fumarólák gőzölögnek, a távolban havas vulkánok pöfékelnek.

Ha már a vulkánoknál tartunk; az országban több síterep még mind a mai napig aktív vulkánon fekszik, így Pucón a Villarica vulkánon. Itt délen a pálmákat, kaktuszokat és a sziklákkal tarkított vidéket üde zöld erdők váltják fel, melyekből üveghegyként törnek utat maguknak a kúp alakú vulkánok. A hegyoldalakon behavazott araukária fenyők díszelegnek. Ez a rendkívül ritka és különös formájú fenyő csak a világ néhány helyén él meg, köztük Chile e területein. A meseszerű környezetben található pucóni sípályákat a ’80-as évek elején szinte teljesen elpusztított egy vulkánkitörés. Az üzemeltetőt ez nem keserítette el, és amint elszálltak a hamufelhők elkezdték újjáépíteni a síterepet. Azóta Villarica lejtőin újjáépült minden és a régió legkedveltebb síterepe lett.

Közlekedés

Santiagótól a közelebbi terepekre bérautóval (esetleg taxival) érdemes eljutni, a távolabbi sípályákra akár a belföldi légi járatokat is igénybe vehetjük. A magasabb kategóriájú szállások transzfert is biztosítanak.

Költségek

Portillóban 1900 euróért kapunk egy hét szállást, síbérlettel és napi négyszeri étkezéssel pályaszálláson. A síbérletek terepenként igen nagy szórást mutatnak; a Három Völgyben az egynapos jegy a főszezonban 43 000 pesót, azaz 64 eurót kóstál. Jóval barátibb az ár Pucónban, itt átszámítva 45 eurót kérnek az egy napos síelésért.

Mikor utazzak?

Júliustól szeptemberig a legjobbak a hóviszonyok, a vulkánokon kedvelt az októberi firn síelés.

Időjárás

A központi (Valle Nevado, Portillo) síterepeken magas a napsütéses órák száma, nem ritka az egy-két hétig tartó napsütés, ugyanakkor, ha havazik, akkor gyakran úgy igazán, derekasan. Néhány nap leforgása alatt egy méter is lehullhat, Portilloban pár évvel ezelőtt két méteres hó esett három nap leforgása alatt. Délen az óceáni időjárás hatására csapadékosabb az éghajlat, talán nem véletlenül kedvelt helyszínek egy tavaszi síelésre az itteni terepek.

Kiknek ajánlható?

Mindenkinek, a pályasíelőknek és családosoknak a chilei három völgy pályai, a freeride-reknek Portillo, a kalandoroknak a vulkánok és tavak vidéke.

Argentína: A pampákon túl

A pampák végtelennek tűnő síkságát nyugaton az Andok markáns tornyai törik meg, itt emelkednek az amerikai kontinens legmagasabb hegycsúcsai. Chiléhez hasonlóan a nagy észak-déli kiterjedése miatt igen változatos az éghajlat; míg északon félsivatagos területeken keresztül autózunk a síterepekig, addig délebbre erdők, azúrkék tavak és csillogó jégmezők jellemzik a tájat. Az országban 16 síterep közül választhatunk, közülük a két legnagyobb Las Lenás és Cerro Catedral. A borturizmusáról és kellemes, mediterrán éghajlatáról ismert Mendozától 500 kilométerre, délre fekszik Las Lenas. A megannyi három, négyezresek által határolt síparadicsom sok napsütést és kitűnő porhavat kínál az ide érkezőknek. Las Lenas gyakorlatilag a semmi közepén fekszik, valahol az Andok monumentális hegyláncai közt. A síterep legmagasabb pontjára a duplaüléses Marte felvonóval juthatunk, a 3440 méteres csúcsról a jelölt sípályákon kívül több freeride útvonal, így a közkedvelt Mercurio és Paraiso vezet le a völgybe.

A mélyhó kedvelőinek külön programot, az ún. Extreme Expedition-t kínálja a síközpont, melynek keretében a guide (vezető) Las Lenas határain kívülre kalauzolja az elszánt síelőket és deszkásokat, oda ahol a hó érintetlen. Sokszor több napos túrák keretében fedezhetjük fel az Andok hegyeit. A kényelmesebbek cat skiingen (ratrak síelés) és helikopteres síelésen vehetnek részt. Pályasíelőket széles és hóágyúzott lejtők várják, kezdők számára enyhe, zöld jelzésű sípályákat találunk a völgyben. Érdemes megemlíteni az esti síelést, amikor kivilágított sípályákon szelhetjük a lejtőket a késő esti órákig. Las Lenastól jó 1200 kilométerre, déli irányba találjuk a festői Nahuel Huapi tó mellett fekvő Bariloche pezsgő kisvárosát. Nyáron túrázok, raftingosok és szörfösök lepik el a várost, júniusban az első hópelyhek után követik őket a téli sportolók, akik Argentína legnagyobb síparadicsomára igyekeznek; Cerro Catedrálra vagy más néven Catedral Alta Patagóniára.

Catedral története az 1930-as évekig nyúlik vissza, amikor is a tulajdonosok egy kabinost rendeltek 1939-ben Itáliából. A kivitelezésbe beleszólt a történelem, nevezetesen a második világháború. Így a felvonó csak a háború után érkezett a dél-amerikai országba. Felépítése után sem mentek olajozottan a dolgok, hiszen a két tulajdonos két síterepet húzott fel a hegyre, amik ugyan egy hógolyódobásnyira voltak egymástól, mégis külön bérlet kellett rájuk. Végül 2004-ben eljött az egyesülés ideje, és azóta töretlenül fejlődik az argentin síterep; szinte minden évre jut egy új felvonó vagy éppen sípálya. Napjainkban a több mint 120 kilométeres sípályát 38 felvonóval érhetjük el. Itt sem maradhatnak kihívások nélkül a freestyle-osok, őket egy nagyszerűen felépített funparkkal csalogatják. A hatalmas fahatár feletti részek és az alsó területeken fekvő erdők a freeride-osok kedvencei lehetnek.

Las Lenas és Catedral mellett szót érdemel La Hoya, aminek felső meredek részei kedveltek a profik körében, ráadásul a déli fekvése garancia a száraz hóra. A chilei határ közelében, Neuquén városától 400 kilométerre magasodik az araukária erdőkből kitörő Copahue vulkán, melynek lejtőin nagyszerű sípályákat találunk. A pályán kívüli síelőket ratrak sízésre invitálja Caviahue. San Martin de los Andes síhegye Chapelco, a zöld fenyvesekből és ilyenkor télen ritkás, fénnyel elárasztott lombhullató erdőkből fehér óriások emelkednek ki. Chapelco nagyszerű pályaszállásokkal, széles lejtőkkel és lélegzetelállító panorámával várja a síelőket.

Ne feledkezzünk meg, a messzi Tűzföldön fekvő Cerro Castor síterepéről sem, az európai edzőcsapatok egyik kedvelt helyszíne ez. Innen kaptunk egy érdekes beszámolót: klikk ide, ha szeretnéd elolvasni!

Közlekedés

Buenos Airesből bérautóval vagy belföldi repülőgépjáratokkal. Bariloche és Buenos Aires közt a téli hónapokban charter járatok közlekednek.

Költségek

A nagyobb terepeken átszámítva 40-50 eurós napi bérletekkel számolhatunk. Barilochében 780 pesót (53 euró) kóstál a napi jegy. Meglehetősen nagyok az árkülönbségek a szezonok közt, a mellékszezonban akár 250 pesóval is olcsóbb lehet a jegy; Barilochéban főidényben majd' 80 euró, míg mellékszezonban 53 euró az egy napra szóló síbérlet. A bérletekhez hasonlóan a szállásoknál is éles különbségek vannak; a kis panziókban már akár 25 eurótól megszállhatunk és még reggelit is kapunk. A távolabbi településeken ennél olcsóbb árak is előfordulhatnak, míg a síterep közeli hotelekben a határ a csillagos ég.

Mikor utazzak?

Júliustól szeptemberig terjedő időszak ideális síelésre. A síterepek többsége júniusban nyit és október elején zár be.

Időjárás

Chiléhez hasonlóan itt is nagyok a területi különbségek. Északon sok napsütés, délebbre csapadékosabb, a Tűzföldön kifejezetten hideg lehet.

Kiknek ajánlható?

Itt mindenki megtalálja a számítását.

A déli féltekéről készült összeállításunk nem lenne kerek, ha nem ejtenék szót Dél-Afrika és Lesoto két síterepéről; Tiffindelről és Oxbowról, ahol ha csak rövid, műhavas sípályákon, de lehet síelni.