A síelés és a kerékpározás szezonális tekintetben kiválóan kiegészítik egymást. Amellett, hogy az éves ciklusok során jól megférnek egymás mellett, terrénum szempontjából is kéz a kézben járnak - és itt főleg az extreme-gravity, azaz a downhill (dh) és freeride szakágakra kell gondolni. Mi is ezzel a helyzet?
Bikearena az ausztriai Aflenz Bürgeralmon - itt tárt karokkal várják a downhill bringázás szerelmeseit
h i r d e t é s
Magyarországon sajnos a hegyi bringázás gyerekcipőben jár. Nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű, és kedvezőbb hegyi adottságokkal rendelkező országokban már régóta rájöttek, hogy szezonon kívül ezer montis sem jelent akkora veszélyt semmilyen környezeti szempontból sem, mint például rossz időben egy teherautó. Simán megengedett a downhill, ha máshol nem, a felvonók alatt. Itt az a pénzügyi megfontolás húzódik a háttérben, hogy a montisok is igénybe veszik a felvonót, a szállást, az étkezdéket, így az ottaniak profitot realizálhatnak télen-nyáron - hiszen a legdrágább szolgáltatás mindig a kihasználatlan szolgáltatás.
Kezdeményezések ugyan vannak itthon, mint például a Kékestető-Mátrafüred útvonalat üzemeltető Hegyi Sportok Bázisa. Sőt, a Gellért-hegy versenyeknek is teret ad, bár nincs mindenhol ekkora szabadság: a sátoraljaújhelyi Zemplén Kalandparkban például nem engedélyezett a már említett bringázási forma. Eplényben pedig éveken át működött a Bringaréna, de valószínűleg nem hozott elég profitot, mert 2019-től profilváltás történt: a bringapark megszűnt, helyette családi kirándulóközpontként működik a síterep a téli szezonon kívüli időszakban.
A honi helyzet átfogó értelmezése sajnos kimerül abban, hogy a hegyvidéki tájak Magyarországon természetvédelmi övezeteknek minősülnek, ezért a.) tilos arra dh-zni, b.) a beruházások, fejlesztések sem mehetnek végbe a szigorú szabályozások miatt - azaz nem épülhet rá montis ösvény. Ahol mégsem "annyira" tilos, ott pedig fő az óvatosság, hiszen akár a vad lejtmenetben is történhet baleset, nem csak velünk, hanem egy arra járó turistával, aki adott esetben a vad lejtmenetünk szenvedő alanya lehet.
Ausztria legjobb bikeparkja Leogangban található. A leogangi park igen gazdag változatos kihívásokban (downhill, fourcross, dirt jump park, single trail, bongo bongo freeride trail) és látványos nemzetközi versenyeket is rendeznek itt. Igazi bringaparadicsom, összesen 720 kilométernyi hegyi és 480 km völgyi bringaút várja itt a kerékpárosokat.
Bad Kleinkirchheimben található a Európa leghosszabb, 15 km-es flow downhill pályája. 1000 méteres szintkülönbséget lehet megtenni a Kaiserburg felvonó hegyi állomásától a völgyállomásig, ahol gyakorló pumpapálya is található kezdőknek és gyerekeknek.
A 15 km-es flow downhill bringapálya Bad Kleinkirchheimben
Szlovákiában (Ruzomberok, Kálnica, Jasná, Bachledova) vagy Szlovénia magyar határhoz legközelebb fekvő síterepe Maribor, és Krvavec valamint az olasz határ közeli Kranjska Gora is kínálja magát. Ha tudsz ajánlani jó dh lehetőségeket a közelben, kérjük kommenteld a cikkhez!
Kihívás a bringások számára: Innsbruck fölött a Nordkette Singletrail Európa egyik legmeredekebb, leghosszabb és legnehezebb downhill terepe.
Egyébként Lillafüreden is fel lehet vinni a kerékpárokat, van az erdőben régebben készült, kicsit elhanyagolt pálya is félig szétesett ugratókkal stb. De az is jó túra lehet, hogy nem idegesítve az erdészeket,a libegő tetejéről az erdei úton be Bükkszentkeresztre, onnan az országúton vissza a völgyállomáshoz. Szép nagy kerülő, jó kirándulás. Vagy ellenkező irányban, Bükkszentkeresztről Bükkszentlászló felé lemenni, az az út szerencsére kevésbé forgalmas.