Élménybeszámolók

Tegnap, március 25-én zártuk a szezont Chopokon. Tále mellett volt a szállásunk, reggel felvonónyitásra ott voltunk Krupován. Talán az egész parkolóban volt akkor 15-20 autó. Reggel esett a hó, az út sem szórva, sem takarítva nem volt, ha kicsit több esik, fel se tudtunk volna menni. Kicsit de ja vú érzésem volt, emlékeztetett a 2019. márciusi 14-i helyzetre, de most nem történt baleset. Azt nem találtam meg itt az oldalon, linkelem az egykori Index.hu beszámolóját: https://index.hu/mindekozben/poszt/...2019/03/19/mint_a_biliard...

Szóval két napig tél volt az Alacsony-Tátrában vasárnap (03.24. és 03.25.) és azért hétfőn jöttünk, mert kisebb a tömeg és a szél is lejjebb állt. Ez nagyjából be is jött, habár erős volt a szél erdőhatár felett, de nem annyira, hogy ne lehessen látni semmit, illetve a felvonók is jártak. Egyből felmentünk a csúcsra és irány át északnak.

1400 méteren volt egy nagyon erős választóvíz, alatta gyakorlatilag nem volt természetes hó, felette viszont hirtelen és gyorsan növekedett, igazi téli világ volt. Lukován, 1670 méteren kb. egy méter hó volt, a csúcson meg másfél méter. Az látszik, hogy alul hónapok óta nem volt nagy havazás, bődületesen rossz volt a tél. Nekünk szerencsénk volt, a két hideg nap alatt kifagytak a pályák 1400 méter felett, és esett 5-10 cm friss hó is, gyönyörű fehérré változtatva mindent.

1800 méter felett dühöngő hóvihar volt délután kettőig, utána megjavult az idő. 1400-1800 méter között eszményi idő, hideg, csikorgó és sok hó és a pályák is nagyon jók voltak ebben a magasságban. Nagy szívfájdalmam, hogy a régi kétüléses, ami Ronvá Holától Konsky Grünig jár, pont az ominózus magasságon (1491-1843 méter) nem üzemelt, pedig a piros 11a pálya zseniális állapotban volt, talán az egész terep legjobbja volt, de az 1-es is remek volt. A 11-es nem volt túl élvezetes (főleg az alja nem), ellenben a kék 5-ös tök jól tartotta magát még Záhrádkynál is. Az 1a lenti része már zárva volt hóhiány miatt, de azért én lementem rajta a régi lécemmel, igaz, el is estem. De azért sikerült megcsinálni, erős a gyanúm, hogy ebben a szezonban én voltam az utolsó léccel lesikló ezen a pályán. :)

Sajnos a Lukovára felvivő ülőliftek közül egyik sem járt (se Jasna, se Otupné), amit nem is értettünk, mert így nagy kerülőkkel lehetett csak felmenni, egyedül a kabinossal a csúcsig, majd onnan le. De mivel ott egész délután kettőig hóvihar tombolt, ez nem hozta meg a kedvünket.

Otupnéról sajna csak gyalog lehetett visszamenni Biela puthoz, de engem kellemesen meglepett, hogy kb. 100 méter volt csak, a régi, csak északot ábrázoló térképeken sokkal többnek tűnt ez.

Ebéd a Björson hotelben volt, nagyon finom és olcsó volt, de fel kellett lépcsőznünk Jasna és Biela put között a pályán megállva, de nem bántuk meg. Ebéd után kitisztult a csúcs, meglőttük a kötelező fotókat és irány dél. A 35-ös és 33-as felső részei zseniális állapotban voltak még délután is, az kell mondjam, hogy március legvégén ilyen szezon után még kész csoda, hogy ilyen állapotok voltak. Viszont 1400 méter alatt, Kosodrevina után már tényleg nagyon kásás volt és olvadt, szenvedés volt a 33-as. Utolsóként jöttünk le a pályáról, 16:15-re értünk le Krupovára egy erfurti családdal egyetemben. Számomra ezzel zárult a szezon.

Összességében remekül éreztem magam, a tracker szerint 71 km-t mentünk (felvonózással együtt), vagyis a tiszta síelés kb. 45-50 km lehetett, ami szerintem tavasszal, sok felvonó nem működése esetén nagyon jó érték. Igaz, csak ebédelni álltunk meg, amúgy végigtoltuk az egész napot. Kb. 35 km-nyi sípálya üzemelt az 51 km-ből, ami végülis elfogadható március legvégén, pláne ilyen gyatra szezon után.

Ismerősöm, aki életében először volt Chopokon (kb. 20 év Franciaország után), nagyon dicsérte. Nekem is abszolút pozitív volt, visszamentem egy napra a télre. Mától nagy felmelegedés jön, szóval szerintem ebben az évben utoljára március 25-én lehetett igazán télies körülmények között csúszni. Felcsavarok pár képet albumba is.

Január 27. és február 3. között voltunk egy négy fős baráti társasággal Ischglben. Régi álmom vált valóra, már évek óta beszéltük, hogy nagyjából 15 év franciaországi síelés után legyen Ausztria is, ahol kényelmesebbek a szállások, kedvesebbek az emberek, jobb a pályakezelés, és nyelvi problémák sincsenek.

Ezt a síterep maximálisan hozta, életem egyik legnagyobb sítábori élménye volt, pedig nem így indultak a dolgok. Kimenetelünk előtt három héttel esett az utolsó hó, és kb. rekordmelegeket mondtak e hétre, szóval kétséges volt sok minden. Végül elmentünk, a szállásunk Kapplban volt, a Pezza Lischa apartmanban. Kiváló elhelyezkedés, tágas, nagy terek és nagyon laza, korrekt szállásadók, imponáló volt a sok szűk, embertelen francia lyuk után. A buszmegálló 30 méterre volt a szállástól, ahogy a kappli pályák völgyállomása is, ami baromi nagy előny! Reggelente kb. 10-15 percenként jöttek a buszok, kb. kétszer kellett állnunk, minden más alkalommal jutott ülőhely. 15 perc alatt Ischglben voltunk, szóval nem vészes, a sofőrök nyomták rendesen, kellett kapaszkodni. :D A jegyeket online vettük meg és a Pardatschbahn első emelét az automatákból vettük át, gond nélkül. Csak néztünk nagyokat, hogy mennyi ökör meg a pénztáraknál áll sorba.

A terep tényleg csillagos ötös. Nagyon sok széles piros pályája van, de a feketék is szinte mind szélesek. A pályakezelés is nagyon magas szintű, ahhoz képest, hogy hetek óta enyhe idő volt, meg nem esett hó, kihozták belőle a maximumot. Nem mondom, voltak jeges részek, meg délutánra már a forgalmas részek buckásodtak, nade ez hol nincs így?

Nagy előnye, hogy a pályák 80-90%-a 2000 méter felett található, és ott azért rendben volt a hóhelyzet. Nincsenek olyan rendkívüli hosszú sípályái, mint mondjuk a Sarenne Alpe'd Huezban, vagy Les Arcs, Val'd Isére pályái, de nincs gond a hosszokkal. Kezdő síelőt kb. nem is láttunk a terepen, ez érezhetően nem az ő világuk, a pályák színezése inkább a franciák felé hajlik, sok a kemény pálya. Kevés a boardos is, az emberek 80-90%-a síelő, a korosztály zöme 30-50 éves között van.

A felvonórendszer tényleg első osztályú, szerencsére kevés a kabinos felvonó (a három lenti az, hogy rossz pályaviszonyok között le lehessen menni), viszont cserébe szinte az összes ülőfelvonó buborékos és sok fűtött is. Várakozás nem jellemző a liftek előtt, max 1-2 perc.

Olyan átkötőpályák, ami sokszor jellemzi pl. a francia terepeket (alig van lejtése, lökni kell magunkat) gyakorlatilag egyáltalán nincsenek, tán csak a piros 15-ös felső része és a 40/b voltak ilyenek.

Személy szerint a Greitspitzéről lejövő feketék és pirosak voltak a kedvenceim, főleg a 14/a, amely 70%-ot is meghaladó esésű. A svájci oldalon az Alp Bella és Alp Tridára lefutó pirosak is mind nagyon élvezetesek voltak 60-70 közötti számmal. A Samnaunba lefutó hosszú piros 80-as felső fele se rossz, az alja már inkább egy szekérút. Viszont végig le lehet csúszni rajta a felvonóig Samnaunban, ha balra tartasz a falunál.

Galtürt nem tudtuk kipróbálni, Kappl-t viszont igen, meglepően jó volt, magasságkülönbsége ugyanakkora, mint Ischgl, alig vannak rajta, méltatlanul alulértékelt. See-be sem jutottunk el.

Ischglben komoly éjszakai élet van, érdemes a Kuhstallba benézni síelés után, sok fiatal német lány ropja. Az italárak itt nagyon drágák, az ételárak ellenben teljesen rendben vannak. 30 euró alatt nem lehet kártyával fizetni. :D Ischglben van még egy zseniális termálfürdő. Drága, de azt mondom megéri! Bel,- és kültéri medencék, panorámaszaunák szeánsszal (felöntés), ami ingyen van. Fontos, hogy a német szokás szerint nem lehet fürdőnadrágban szaunázni, vagy törölköző, vagy meztelen. A hütték nem olyan vészesek, az ételkínálat rendben van, az osztrák oldal olcsóbb, a kiszolgálás is általában gyors. Életemben nem síeltem még olyan helyen, ahol több magyarral találkozok dolgozóként, mint síelőként, de Ischgl ilyen. :D

Egyértelműen 5-ös nekem a terep, ez a harmadik ilyen, ami megkapja tőlem. Alig pár olyan dolgot tudok mondani, ami más terepen jobb.
Tignes/Val'd Isére-nek még jobb a tömegközlekedése, illetve a termálja is kb ez a szint. Zermatt jobb a tájképben, de a pályái nem érik el ezt a szintet. Még Alpe'd Huez egyes piros pályái közelítik meg ezt.

De összességben Ischgl a legjobb nálam, szorosan előzi Tignes/Val'd Isére-t, majd Zermatt és Alpe'd Huez jön.

2013 januárjában voltam itt utoljára, akkor 5 csillagot adtam ennek a helynek. Akkor már lényegében november végétől egy permanens havazás volt, mire odaértünk január közepére, 3 méter hó volt fent és 2,5 méter Val Claretben, életemben nem láttam még annyit, mint akkor.

Most nem ez volt a helyzet, március 13-18. között síeltünk itt, és kifogtunk a téli félév kb. legmelegebb hetét, az afrikai (szaharai) homokkal együtt. Vasárnap és hétfő még viselhető volt, de keddtől csütörtökig a fagyhatár 3000 méteren volt napközben, a völgyben, 1500-on akár +12 és +14 fok is volt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy indulásunk előtti egy hónapban összesen esett 25 cm friss hó, ez nem sok jóval kecsegtetett. Látszott már odafelé, hogy az olasz oldalon nagyobb a hó, mint a francián, és hogy eléggé le van olvadva a Nyugati-Alpok. Sokszor voltam már Franciaországban márciusban, de ennyire leolvadva még sosem láttam, főleg visszafelé volt elszomorító a látvány. (Fun fact: most jobbak a hóviszonyok, így április közepén, mint egy hónapja vola9, és az idő is azóta végig hidegebb volt.

Szóval nagy mázlink volt, hogy ilyen északra és magasra mentünk, a velünk egy busszal utazók, akik Sybelles-be és AdH-ba mentek nagyon panaszkodtak, hogy még éjjel sem fagytak ki a pályák. Nálunk ez azért megvolt. Jobb időjárás lehetett volna, de ez egy kültéri sport, benne van, hogy néha az ember kikap egy ilyet is. Nap végére sok zöld és kék pálya is már merő bucka volt, mivel sokan, akik alapból piroson vagy feketén síeltek volna, ide jöttek az erős olvadás miatt, így a kezdőknek nagyon nehéz dolguk volt. Igen, ez a rendszer nem a kezdőknek való. :D

Ez a pályarendszer még mindig nagyon jó, hatalmas és jól összekötött. Nagyon jól jött az, hogy főleg Val'd Isére-ben bőven vannak pályák 2800 méter felett, a nagyon meleg napokon, oda menekültünk, sok síelővel egyetemben. Hátránya, hogy ez volt a legmesszebb Tignes 1800-tól, ahol a szállásunk volt egy négycsillagos apartman képében. Vegyesen, felvonóval, busszal úgy 1 óra 10 perc alatt oda lehetett érni. És itt mosolygom meg azt, aki szerint nem jó itt a tömegközlekedés és nem járnak sűrűn a buszok. Ja, milyen gáz, hogy reggel és este 10-15 percenként jártak fel 2100-ra és 2100 és Val Claret között 10 percenként. Hát, nem tudom, hogy lehet ennél sűrűbb követést még értelemsebbé tenni. Persze tud kell térképet és menetrendet olvasni. Az vlaó igaz, hogy Tignes és val'd Isére között nincs síjárat, helyette naponta négyszer van kb. Volán-szerű járat. A leggyorsabban úgy lehet a völgyek közötti mozgást abszolválni, hogy Tignes 2100-ból, vagy Val Claretből fel a Toviére-csúcsra, majd lesöpörni az "OK", vagy "Orange" pályákon La Daillé-ba, majd buszra fel és elmenni Le Fornet-ig. Ott aztán felvonóra fel.

A főbb fundamentumok változatlanok:
- a Grande Motte az egyik legjobb esésű gleccser, ahol eddig valaha csak síeltem;
- az "OK" nevű pálya életem legjobb lesiklópályáka,
- a Sache nevű fekete Tignesben nagyon jó, főleg nap elején;
- a Lesserieres felvonó továbbra is zseniális
- a Signal nevű fekete Val d' Iséreben továbbra is kiváló, kihívás a felvonóval felmenni;
- a Col de L'iséran feletti pályák és gleccser jók, nagy melegben ideális menekülőút.

A hütték közül a Cascade volt csapatunk kedvence 9 éve és most is, Col de L'Iséran-hágó felett. Olcsó, bőséges és finom adagok. La Dailléban is a buszmegálló és a felvonó között volt egy jó kis hely, de szigorúan csak kiülni, a forró csokijuk zseniális (Restaurant Le Barillon Val d' Isére). A La Folie Douce a nagy zenés-táncos hely, délutéán sokszor hatalmas tömeg volt itt.

Negatívum volt a szállásunknál (CGH Résidences & Spas - Le Kalinda) az, hogy hiába volt négycsillagos, ez nem nagyon érződött. Ugyanúgy heverőágy volt a nappaliban két főnek és finoman szólva sem volt ez teljes értékű ágy, inkább pótágy. Szűk, a párna is gatya. Egy törülközőt adtak egy egész hétre úgy, hogy volt welness! :D Amúgy minden esténket ott töltöttük. A falu nem egy nagy szám, egy zenés-táncos hely van, pár bolt. Mindneképp Tignes 2100 vagy Val Claret jobb síelés szempontjából.

Pozitívum, hogy legutóbbi ottjártunk óta jó pár felvonót kicseréltek, a leglényegesebb a Toviére nevű felvonó, amit nagy kapacitásúra cserélek, ezáltal a nap eleji nagy sorok ott mérséklődtek. Összességben nem bántam ismét, hogy erre jöttünk.

Ma zártam a szezont. 9-kor értem fel, két dolog eléggé meglepett.

1) Viszonylagosan tömeg volt (az elmúlt napokhoz képest, amit a webkamerán láttam).
2) Szó szerint hófúvás volt, alig valamicske látótávolsággal, -4 fokban. Hát nem mindennapi az ilyesmi április 8-án!

Csak a kezdőfelvonó ment és a négyüléses. A négyülésesnél sorok alakultak ki kb. 10:30 és 12:30 között, de egyébként is egész nap telítetten ment. A kezdőfelvonónál is folyamatosan voltak emberek.

A pálya számomra meglepően JEGES volt. Habár volt ratrakolva, de borzasztóan jeges volt a reggeli órákban. Ezt idővel fellazítottuk, de ezután el is kezdett buckásodni. A viszonylag hideg idő (4-től -1-ig terjedt) és a felhős-havas idő miatt nem buckásodott nagyon durván, de azért jelentős volt. És ezt elsősorban nem az április napsütés okozta (hiszen az nemigen volt), hanem a nagyszámú síelő, akik lényegében csak egy pályát tudtak síelni.

A jegesedés egészen csak késő délutánra szűnt meg, de az alsó részek már rossz állapotban voltak, kifejezetten sok esést láttam. Az üzemeltető helyében elgondolkoznék azon, hogy jó ötlet-e valamennyi pályát egy közös nyomban befejezni alul (szerintem nem), illetve az az erős csapott balkanyar sem biztos, hogy szerencsés. Egyszerűen óriási terhelést kap a pálya utolsó 100 métere, ha van rá lehetőség, jó lenne az alsó részt áttervezni, átvinni legalább két pályát a felvonótól jobbra, enyhítve a nagy terhelést.

Meglepően sok hó volt még a többi pályán is, szerencsés lett volna, ha még legalább egy megy, akkor már biztos vagyok benne, hogy enyhült volna a tömeg és a pályák terheltsége is.

Szóval úgy 11-ig élvezetes két órát síeltem, utána jött a sorban állás, kimentem ebédelni, majd amikor visszamentem, a tömeg már enyhült, de akkora a pályák kezdtek szétesni. Összességben így sem semmi áprilisban Magyarországon síelni, ezért tisztelet jár az üzemeltetőnek, de egy déli órákban végrehajtott ratrakolás (egy órás pályazárral összekötve) aranyat ért volna az alsó résznek. Tudom, ez jenki szokás, de nem lenne érdemes egyszer megpróbálni itt is?

Na, köszönet az idei szezonért, menjen mindeni, aki még tud, találkozunk jövőre!

2021. március 14-19. között töltöttünk el egy hetet Zinalban, átsíelve Grimentzbe, St. Luc-ba és Chandolinba is. A szállásunk Zinalban volt a Swisspeak nevű helyen, sok év Franciaország után üdítő volt a kényelem, tágasság, újszerűség. A falu igen kicsi és csendes, nem nagyon van szórakozási lehetőség, vagy nagyobb tömeg.

A felvezető út a Rhone völgyéből igen meredek, baromi erős kanyarokkal, ilyen szerpentint még Alpe'd Huezben sem látni! A nagy háromtengelyes Neoplannal több helyen vissza kellett tolassunk, hogy el tudjunk fordulni,és hát a sziklába vájt szakaszoknál is voltak tolatások.

Az öt sínapból nagyjából 3,5 napon át szakadt a hó, ezáltal kiváló hóviszonyok jöttek létre, 70 cm hó esett le, de egyúttal a látási viszonyok és a pályák, felvonók is csak esetlegesen voltak használhatók, sok volt a lezárás, a lavinaveszély meg általában 4-es szintű. Egy napon átmentünk Zermattba, azt oda írom majd.

Szóval ez a terep eléggé új még, ez látszik rajta. Nagyon jó helyen fekszik, közel nagyvárosokhoz (Sion, Sierre/Siders, Visp), jó adottságokkal, de túlzottan felszabdalt. Zinalból csak Grimnetz volt könnyen megközelíthető, St. Luc és Chandolin nagyjából egy órás buszút Vissoi-ei átszállással (ingyenes). Vercorinba csak odafelé ment egy nap alatt két busz, visszafelé egyáltalán nem, így az kiesett a szórásból. Minden síbusz Vissoie-be tart, ott bevárják egymást lehetőséget biztosítva az átszállásra, ez jó.

Ez egy rendszernek van nevezve, de tulajdonképpen inkább nevezném két különálló rendszernek (Zinal-Grimentz és Chandolin-St.Luc), valamint egy Vercorin nevű pályának. Összességben ez sokat levon az értékéből, hiszen habár impozásnak tűnik a teljes számadat, az bizony három különálló pályarnedszer, ami bizony utazást igényel.

Maga Zinal és Grimentz nem egy nagy terep, Zinalban a pirosak úgy általában jók, de pl. a hosszasan a faluba levívő piros nagyon vacak, tele tűéles kanyarokkal és nagyon szűk, nem élvezetes. A Col nevű fekete egészen kiváló volt, nap elején többször megengedtem neki, volt, hogy 96 km/h-val jöttem le rajta. Grimentzben igazából a Foret nevű piroson mentünk többször, ami nap elején jó volt, illetve a szakadó hóesésben két napig csak itt láttunk némi kontrasztot, sehol másutt nem. Itt a Bendolla nevű étterem elég jó volt, magasan itt voltak a legjobb kaják a rendszerben, főleg a hambijuk volt fincsi! A Chamois nevű feketén lezárt állapotában jöttünk le, nagy szűzhavon, fent embert próbáló volt léccel, lentebb viszont az alsó fele egy szekérúttá változott.

Chandolin és St. Luc jobb terep, egy nap mentünk át, Chandolinban a nagy felvonótól jobbra lévő pirosak kiváló vonalvezetésűek, a többi pálya zárva volt, azokat nem állt módunkban kipróbálni. St. Lucban sok pálya ment, itt csapatunk kedvence a fekete pálya, ami a hegyivasúthoz vitt le. Igazán csak a vége volt fekete, addig inkább egy erős piros, piszok jó technikás, meredek, lehet neki ereszteni, kanyargós, erdős részen megy. A vasút gyorsan jár. A Tignousa nevű étterem igen jó volt. A fenti, hosszú húzófelvonók elég lassúak, azokat a pályákat ezért csak keveset síeltük.

Összességben azt tudom mondani, hogy a Val'd Anniviers völgy jelen állapotában nekem szétszabdalt, nehézkes az átjárás, habár a pályák vonalvezetése általában igen jó. A szállások minősége sokkal jobb a franciákénál, viszont látszik az, hogy ez nem régen lett így összehangolva. A nagy távolság és a terepek kicsisége miatt nem tartom valószínűnek, hogy majd épül egy Vercorin-Zinal felvonó...

Viszont abban nem értek egyet az előttem íróval, miszerint Svájc kényelmetlen lenne. Azt gondolom, hogy egy terepről nem lehet sok mindent levonni, ami ráadásul a francia részen fekszik. Nem az, és pl. egy Zermatt felvonórendszere oda-vissza alázza az összes nagyobb francia síterep technikáját, kivéve talán Tignes-Val'd Isére. Ezek kisebb terepek lettek összegyúrva, azért ilyenek.

COVID miatt most sok magyar jött ide, megkockáztatom, jövőre már kevesen lesznek. Ár-érték arányban kedvező volt, a zermatti átsíelés meg nekünk nagyon bejött. Egyszer elég volt, de alapvetően nem távoztam elégedetlenül. Ingadozom a három és a négy csillag között.

Életemben először volt alkalmam síelni most február 12-én (pénteken) esti síelésen Kékesen. Rendkívül hideg volt, 15:50-re értünk fel és -14 fok volt már akkor (aznap akkor volt a legmelegebb), életemben nem volt alkalmam még ilyen hidegben Magyarországon síelni.

Mivel pont a napnyugta idején értünk fel, ezért káprázatos volt a színek változása, ami nagyon sokat hozzáadott a látványhoz. A COVID miatt ugyanis a meghirdetett 17:00 helyett 16:00-tól 19:00-ig tartott az esti síelés. A hó ropogott, igazi tiszta, hideg volt, de itt be is fejeződtek a pozitívumok.

Életemben nem síeltem még ilyen gyenge pályán. Egyszerűen hihetetlen, hogy itt van az ország legmagasabb pontja és ilyen méltatlanok a körülmények. A pályából 400 méteren (!) lehetett síelni úgy, hogy 30 cm természetes hó volt és lehetett hóágyúzni is. Megjegyzem, ehhez képest kifejezetten sok volt a jeges rész. Egyszerűen érthetetlen, ki van építve a felvonó a Veronika-rét irányába, de oda nem lehetett lesíelni, pedig hó volt rajta. Kérdésünkre válaszul az volt az érv, hogy nincs kapacitás hóágyúzni. Tehát kiépítik több százmillió forintból a felvonókat, de hógyártó kapacitást nem? Avagy nem lehetne az erdőből havat tolni rá? Mert nem sok kellett volna rá, sokan így is lementek Veronikáig. Egyszerűen értelmetlen beruházások, sokkal inkább a hóágyúk kellenének, mert azok vonzanák a tömeget, így előbb utóbb jutna felvonóra is. Így átgondolatlan, riasztó, a nagy északi is állítólag évek óta nem működött és nem is nagyon tervezik megnyitni. Ebből a helyből sokkal többet ki lehetne hozni.

Ha azt írtam nemrégiben, hogy fájó, hogy Bánkút ilyen lehetőségek mentén nem fejlődik megfelelően, akkor Kékesre ez még inkább igaz. Itt nincs nemzeti park, nincs karszt, mégis topog egy helyben. A hegytető is rendezetlen, jellegtelen. Mind a két hütte bezárt 16:00-kor, még elvitelre sem lehetett kapni semmit. Alig voltunk, ez még pozitívum, de így nem is csodálkozom. Nem hinném, hogy egyhamar visszatérek ide.

Tegnap és ma életemben először eljutottam Bánkútra. Nagyon nagy élmény volt, erről részletesebb lejjeb, most némi bevezető.

Békéscsabai gyerekként, lesve anno az MTV1 (akkor így hívták) hójelentését, izgatottan figyeltük mindig tesómmal az adatokat. Arra hamar felfigyeltünk, hogy Magyarországon Kékestető és egy Bánkút nevű hely viszi mindig a prímet, a többiek általában a közelükbe se tudtak érni.

Ez nekünk zavart okozott, mert Békés megyében is van egy Bánkút (Medgyesegyháza településrésze), és amikor vonattal mentünk nagyszüleinkhez Mezőkovácsházára, mindig átmentünk rajta. Az idősebbek úgy ismerhetik, mint a bánkúti búza kifejlesztési helyét. Sosem értettük, hogy Csabától 25-30 km-re miért vannak ilyen nagy havak, amikor nálunk alig, vagy semmi? Szüleink nevetve mondták, hogy van egy másik Bánkút is Magyarországon, fent, az Északi-khg-ben, és meg is mutatták térképen, nagyjából hol. Ettől fogva mindig is terv volt, hogy én oda el akarok jutni, "a másik Bánkútra". Persze, egy osztálykiránduláson nem vettem részt gimiben, naná, hogy akkor voltak a többiek Bánkúton...

Évek óta gyenge havak voltak, hétfőn viszont láttam, hogy Bánkút az előrejelzett 15-25 cm helyett, 30 cm felett kapott és már nagyon reménykedtem. Csütörtökön nyitottak, aznap délután 13:00-kor telefon a Miskolcon élő havernak, hogy lenne-e hely négy személyre még aznap estétől, mert KINYITOTT BÁNKÚT! Azonnal igen volt a válasz, pedig ő is épp Budapestről tartott hazafelé. (Köszi, Pisti!)

Pénteken nyitásra fent Bánkúton, kiváló időjárás, jó hóviszonyok. Bánkút teljesen eltért az eddig itthon tapasztalt síélményeimtől. Mivel eddig csak Eplényben és Mátraszentistvánban volt alkalmam síelni 2016. óta, így először ért az az élmény, hogy bizony nagy természetes hó van, és nemcsak a pályán, hanem a pályán kívül is, sőt még nagyobb. Havas tetők, fák, jégcsapok, igazi téli mesevilág. Az utóbbi idők hószegény telei után ez számomra felüdülés volt. Egyből eszembe ötlöttek a 90-es szlovákiai sítáborai Dedinkybe, a Magas-Tátrába, Donovalyba, stb... Fokozta a hasonlóságot a felvonók és a technika, gyerekkoromat juttatták eszembe a Tatrapoma felvonók, az indításnál nagyot rántó tárcsás felvonók és a hangosan zúgó elektromotorok. Tényleg, minta vissza az időbe 20-25 évet.

Az itt síelő emberek ruházata, síléce is részben idézte ezt a korszakot, sokkal kevesebb csili-vili szerelés, a parkolóban nem bumfordi városi terepjárók, viszont kevés snowboardos és határozottan sok az igazán jó síelő ember. Nincs annyi hóekéző kezdő, mint Eplényben, vagy Szentistvánban. A pályákra a hó éppen elég volt csak, pénteken még csak pár helyen látszott ki a föld, ma már több helyen is.

Számomra óriási élmény volt, egy igazi időutazás, visszahozva a gyerekkorom élményeit. Itt jól kell tudni síelni, a fekete pálya tényleg fekete, a piros is, a kék is. Pozitívum a pályák vonalvezetése, lejtése, a magyar szinten kiemelkedő hóviszonyok és a nagyon szép, igazi hegyi, némileg már alpesi táj (sokkal szebb, mint Eplény, vagy Szentistván.)

Negatívum, hogy nincs hógyártási kapacitás, továbbá a felvonókat és azok belépési pontjait jó lenne fejleszteni, módosítani. Továbbá elférne pár kötélfelvonó a "B" és "C" felvonó helyállomása között, mert így a "B" sokkal jobban tudná tehermentesíteni a "C"-ét. Ugyanez igaz a "D" felvonó völgyállomásától jómagam telepítenék egy hasonló kötélfelvonót a síházig, hogy ne kelljen gyalogolni.

Összességben Bánkút egyáltalán nem trendi hely, itt nem lehet Instagram képeken bohóckodni (legfeljebb a radarkupola alatt) :D, de épp ezért a sport iránti alázata is nagyobb az embereknek, egyszerűen családiasabb, barátságosabb. Nagy hó esetén ideális, továbbá remek lehetőség megtanulni síelni az alapokat a tanulópályán, továbbá haladóként hasítani a pirosokon és feketéken. 4/5.

2004 februárjában voltunk utoljára Chopokon (még külön északon) gimnáziumi sítáborban és most, 15 év elteltével visszatértünk egy hosszú hétvégére három sínapra, március 15-16-17-re. Hát, Chopok nem okozott csalódást, sőőőt!

Chopok-délre foglaltunk szállást, a Kosodrevina szálláshelyre, amely 1440 méter magasan helyezkedik el, lényegében a déli oldal közepén. Mivel Srdieckoból nem járt a B6-os felvonó, ezért Krupovára siettünk, hogy elérjük a 16:00-ás utolsó felvonót, mert csütörtökön csak eddig jártak. Jól haladtunk, odahaza még +12 fok volt aznap. Bár intő jel volt, hogy Besztercebányánál már csak +8, Breznóbányánál meg már csak +5 fok volt, de arra nem számítottunk, ami ezután következett. Ahogy megkezdtük az emelkedést, Tálét elhagyva már összefüggő hóréteg volt, majd olyan 800 méter magasságban már az út is elkezdett latyakosodni, bár szórták, tehát nem volt gond. A Krupovára felvivő utolsó 300 méteres út viszont nem volt takarítva, 0 fok alá hűlt a levegő, az autónk elkapart, miután elfogyott a lendület. Kiszállás után derült ki, hogy tükörjég az egész út, semmi esélyünk feljutni, bár már láttuk az emelkedő végét. Az autót kézi erővel megfordítottuk az úton keresztben, majd a sofőr egyedül beülve lépésben elindult vele lefelé. Ekkor fentről lassan elkezdett csúszni egy Mercedes kisbusz, ami a jégen keresztbe fordult, elzárva az utat. Ezután villámgyorsan követték egymást az események, alig bírtam elugrani a lefelé egyre jobban begyorsuló és a jégen teljesen kontrollt vesztett autók elől. Hiába integettünk a lefelé haladóknak, ahogy csak tudtunk, hogy álljanak meg, ők nem értették, mert a kanyar miatt nem látták a keresztbe állt Mercit, továbbá az út nem csillogott, nem látszott, hogy le van fagyva, jöttek tovább. Másodjára egy fehér teherautó száguldott bele a szalagkorlátba majd a Mercibe, majd ezt követően két magyar rendszámú autó rohant bele a keresztben álló kisbuszba. A legvégére egy BMW tette fel a koronát, amelyik a fehér áruszállítót találta el. Mindez kb. egy perc alatt zajlott le. Ezután fentről lezárták a parkolót, majd alulról is. A jégen teljesen irányíthatatlan volt minden, életemben talán csak egyszer láttam hasonlót, 1994/95-ben az Alacsony-Tátrában jártunk hasonlóan egy Ikarus 250-sel. Három autó totálkár, kettő súlyosabban sérült, mi kb. egy percen múlt, hogy megúsztuk.

Saját videóim:





Szlovák híradó:
https://www.noviny.sk/krimi/422597-...sneh-dazd-a-lad-pri-chopk...

A hókotró kb. három percet késett, és ő sem bírt először feljönni, végül rückvercben tudott feljönni, hogy szórta a hajtott kerekek előtt a követ. Mint kiderült, az elágazástól az utolsó 300 méter az nem a Közútkezelő fennhatósága, hanem a lifttársaságé! Szinte hihetetlen, de március 14-én abban a rövid idősávban (kb. 15:50 - 16:00 között), amikor az út elkezdett lefagyni és amíg nem jött a hókotró, csak hólánccal lehetett volna kb. feljutni.

Miután telefonszámot cseréltünk a pórul járt magyarokkal és elirányítottuk a rendőröket és mentőket a baleset helyszínére, elindultunk Srdieckóra, hogy ott parkoljunk. A Hotel Srdieckóban elmondtuk a recepción, hogy fel akarunk jutni Kosodrevinára, erre némi telefonálást követően megjött egy hómobilos arc. Fejenként 10 euróért felvitt minket kettesével csomagokkal együtt, 75 km/h-val a sípályán, nagyon élveztük az utat. Így olcsóbb és gyorsabb volt, mintha a felvonóval tettük volna meg ugyanezt (18 euró egy menet).

A Chata Kosodrevina egy a 70-es években épült funkcionalista tömegszállás, amelyen nem sokat javítottak azóta. Az ágyak viszonylag újak és a közlekedők, de minden más a régi. A fűtés jó, továbbá a félpanziós ellátás is finom. Legnagyobb előnye, hogy ez tényleg pályaszállás!

Március közepéhez képest úgy 15-én és 16-án is hideg volt, a fagyhatár 1000 méter alatt, mínusz mindenhol, és mindkét reggelre esett vagy 10-15 cm hó, azt hiszem, ez nem túl szokásos március közepén 1000 méteres magasságban. A hóviszonyok ezért ideálisak voltak, 1200-1300 méter felett kifejezetten sok hó volt, a csúcson elérte az egy métert is. Vasárnap, 17-én bejött a meleg, az alsó állomásokon +12 fok volt (Magyarországon ugyanekkora +23 fok), a csúcson is olvadt kissé, szóval erősen kásásodtak a pályák 1400 méter alatt.

Mindettől függetlenül hihetetlen mennyit fejlődött ez a terep, 2004-ből három olyan felvonóra emlékszem Chopok-északról, amelyik még most is üzemel, a nagy hatos Záhrádkynál, továbbá a Jasnáról és Otupnéről induló négyes franciák Lukovára. Az összes többi cserélve lett, csak hüledeztünk. Megépült a dél-észak összeköttetés, új hóágyúk,jobb pályakezelés. A nagyobb felvonókapacitásnak köszönhetően jobban oszlik a tömeg a lifteknél, nincsenek a hosszú 10 percekig tartó sorban állások, de tény, viszont sokkal többen vannak a pályákon, mint mondjuk 15 éve. Kellemes meglepetés volt, hogy ennek ellenére a pályák aránylag jól tartották magukat, nem nagyon jegesedtek, bár nap végére már buckásodtak. A fekete 7-es pálya (ami régen mindig rettenetesen jeges volt) most egészen kiváló volt, a terep egyik legjobb pályája. Ugyancsak jók voltak a 11-es, 12-es pirosak, de a fekete 3-as sem volt rossz. Nagy sebességet lehetett elérni, csoportunk egyes tagjai 100 km/h felett is jöttek.

Vasárnap még megnyomtunk egy pályán kívülit, lejőve a csúcs mellől jobbra a Lukó-tóhoz (Lukové pliesko), majd végig le szűzhavon egészen majdnem Záhrádkiig. Ez sem mindennapos, hogy március közepén ezt még meg lehetett csinálni.

Összességben, rengeteg izgalommal telten (visszafelé Zólyom után elszállt az autónk generátora, az olaj a minimumon, továbbá majdnem kifogytunk az üzemanyagból is) jöttünk vissza, egy nagyon emlékezetes sítáborból! Chopok nemhogy még most is jó, sőt, most volt igazán jó, méltán a legjobb terep a Felvidéken, igazi profizmust sugall most már hüttékben és minden egyéb szolgáltatásban is. Felveszi a versenyt a jó pár osztrák tereppel is.

Azt hiszem, a következő télen megint útba fogjuk ejteni.

Ez a hétvége a magyar terepeké volt, megjártuk Mátraszentistvánt is. Mivel talán ez az utolsó egyik olyan hétvége, amikor minden pálya nyitva volt, ezért mindenképpen már nyitásra ott akartunk lenni.

Amikor decemberben voltunk, csak a fönti rész volt nyitva, most a 2-es fekete kivételével minden pálya üzemelt (azért azon is lecsúsztunk). :)

A hóviszonyok jók voltak, a fenti részen kifejezetten sok hó volt, a lenti részeken viszont kifejezetten kevés, a 1-es pályán már reggel látszott, hogy kevés lesz, délutánra már egyes szakaszai kritikusak voltak. Ezt nem egészen értettük, mert a terep egyik legjobb pályája, és a mellett futó, szintén jó lejtésű 3-ason meg állt a hó délután is. Az 1-es és 3-as pálya a rendszer két legjobbja, jó lejtés, csak kissé rövidek. 25-30 mp alatt megcsináltuk őket a nap elején padlógázzal. :) Nagyon szépen meg voltak ratrakolva, tényleg élmény volt az első 6-7 csúszás!

A 2-es fekete (le volt zárva) is meghódításra került, igazán ez egy sötétvörös pálya, nem sokban különbözik az 1-estől, csak annyi, hogy kezeletlen. A 4-es (erdei szerű) pálya kifejezetten kellemes, jó kanyarok vannak benne. A fenti pályák (4, 5, 6, 7, 8) rövidek és tényleg elsősorban a kezdőknek valók. Ezeken rengeteg hó volt még délután is, erős a gyanúm, hogy még március közepén is lehet majd rajtuk síelni.

A hütte árai drágák, a választék és az adagok ellenben jók. Az infrastruktúra igen magas színvonalú, viszont délutánra alul már jelentősebb sorok alakultak ki, 4-5 perces várakozási idő is előfordult, pedig minden felvonó járt. Egyértelműen kellene a lenti pályákra a nagyobb hógyártó kapacitás és felvonóteljesítmény, legalább hétvégére.

A helyet a magassága és hóbiztossága emeli az átlag fölé, illetve a magas színvonalú infrastruktúra. Ami hátrány, hogy a pályák egy része meglehetősen hasonló, a snowparkon is lehetne még erősíteni, mert kicsi.

Mindenesetre egy-két napra ideális választás, főleg gyerekesek részére. A parkoló nem túl nagy, érdemes korán érkezni.

Azért öröm látni, hogy fejlődnek a magyar terepek!

Életemben ma (2017.02.18.) síeltem először Eplényben. Rosszabbra számítottam, ez a síterep igenis pöpec! Szinte mindegyik pálya jó lejtésű, van meredeksége, de egyben változatosak is. Nem olyan rövidek, megfelelően szélesek is, az infrastruktúra is jó.

Igazából egy pálya lóg ki a sorból, az A3 alja, az annyira fekete, mint egy néger segge, de komolyan. :D Életemben nem sok helyen láttam ennyire meredek, szűk és buckás fekete részt, talán Chopok-északnak a 3-as feketéje hozzá hasonló.

A térkép bal oldalán található két piros pálya a legjobb (A4 és A5) és ezeket síelik a legkevesebben, főleg az A5-ös az, ami a legtovább tartja magát.

A kék pályák sem szekérutak, ha ki vannak fagyva, teljesen jót lehet rajtuk döngetni. Ami hátrány, hogy a négyüléses felvonó bizony elavult, a futószőnyeg lassú, a felvonó üt, mint 15 éve Chopokon Záhrádkynál a régi kettes. :) Emiatt ott sok a gond, rengeteget megy a felvonó lassújáratban vagy áll, ami a kapacitásból sokszor hiányzik. Az üzemeltetők helyében ez lenne az első, amire költenék. Látszik, hogy sokan nem tudnak már hagyományos felvonókkal menni, mert ha sor is van a négyesnél, akkor is ott vár, ahelyett, hogy átemenne a 3-as csákányoshoz. Pedig megéri, ott szinte sosincs sor.

Az infrastruktúra és kitáblázottság megfelelő, a snowpark kicsi, de elmegy. A büfékben a kínálat kicsit lehetne szélesebb, az ár kissé drága.

Az alsó pályákon (A1, Q2), bár szerintem az egy pálya, ott nagy az embertömeg, sok a kezdő síelő. Összességben egy kellemes kis terep, komplex, egy-két napra tökéletes.

A maximális sorbaállás pár perc volt a négyesnél, a pályák pedig 10-13 óra között voltak a legjobb állapotban. Előtte jegesek voltak, utána pedig kásásak. +7 fok volt, kész csoda, hogy az egész rendszer üzemelt. Ez nem sok napot fog már így kibírni.

És a Q5 és R8-as sípályákat mi nem találtuk, azok nem üzemelnek.

Breiul-Cervinia / Zermatt, 2017.01.14. - 2017.01.21.

Pontosan 10 év Franciaországba járás után, miután kipróbáltuk az összes TOP-terepet (Tignes, La Plagne, 3 Völgy, L2A, Alpe 'd Huez, Briancon) úgy véltük, hogy lehet még ezt fokozni. Általános iskolából és gimiből származó 5 fős brigáddal megjártuk ezt a síterepet is.

A költségek csökkentése érdekében az olasz oldalon voltunk, Breiul-Cerviniában, 2100 méteren a "Residence Petit Tibet" nevű szálláshelyen. Csak rosszat tudok róla elmondani, életemben ilyen undorító helyen nem voltam még, vizes falak, befagyó ablakok, ágynak nehezen nevezhető tákolmányok, kicsi és egyáltalán nem felszerelt konyha, (semmi mikró, vízforraló, grillsütő, vagy bármi), csak két ócska rezsó. Egyetlen előnye az volt, hogy nem volt nagyon drága. Egy méretes hazugság volt az is, hogy ez pályaszállás, baromira nem az, ugyanis a város keleti felének hegyoldalán (Ciao Alto) egyáltalán nem üzemelnek a felvonók, ránézésre egy jó ideje használaton kívül vannak. Mi nagy havat kaptunk el, így hátul, a szálló mögött le tudtunk síelni egész sokáig, de egyébként reménytelen és kifejezetten sokat kell gyalogolni nagy szintkülönbséget. Buszok óránként egyszer járnak, még véletlenül sem igazodnak a felvonónyitáshoz/záráshoz, és fizetni kell értük 1,10 eurót.

Az olasz oldal nem egy nagy szám, tálszerű az egész, ezért jól belátható, könnyű tájékozódni, de sok a hasonló esésű pálya. A pályák zöme piros, de ez inkább kékbe hajlik néha, kicsit keveselltük a meredekséget, érezhető, hogy a francia színezés azért nem ilyen. A snowpark kicsi és nem lehetett használni, arról nem tudok mit mondani. A pályakezelés egészen kiváló, a mikroklíma is (napsütéses déli lejtők) és mindenképp előny a nagy magasság. A felvonók modernek, sorbaállás nem jellemző, csak az alsó pályákon voltak többen, de azt már a délutáni óráktól hóágyúzták, így nem volt vészes. A Valtournenchebe vezető pályák nagyon jegesek, és itt korán is zárnak a felvonók, utána már csak busszal lehet visszamenni, az is ritkán jár, 15 óra már ne menjetek arra.

Ottlétünk alatt volt az eddigi tél talán leghidegebb hete, az első négy napon nem ment -20 fok fölé a hőmérséklet 3000 méter környékén, de lent is -10 is alig volt. Ekkor még szél is volt, életemben nem síeltem még ilyen hidegben, az egyik hajnalban, -32 fok volt. Embert próbáló volt, többünknek megfagyott az orra, illetve a visszatérő vérkeringés után pokoli fájdalom volt az elgémberedett testrészeken. Az óriási magasságok miatt ide tényleg sok réteg ruha kell, ezt vegye mindenki komolyan! Az első két napon fújt a szél, ezért zárva volt a két átjutási lehetőség (Theodulpass és Platuo Rosa.) Zermatt felé. Az látszik, hogy csak kiváló időjárási viszonyok esetén nyitják meg a hágókat, nincs reszkír.

A harmadik napon megnyitottak az átjárók és onnantól már csak Zermattnak éltünk négy napig. A rendkívül hideg ellenére hat napon át azúrkék ég volt felettünk, felhőnek még nyoma sem volt, és a szél is leállt, szerintem erre nagyjából 5% esély van így januárban. Ez egy teljesen más világ. Habár csak 10 km-re van légvonalban a digó résztől, és a tőle nyugatra eső következő völgy is már francia nyelvű, de itt még a német az uralkodó mindenben. Elképesztően tökéletes minden, minden működik, semmi felesleges cicoma, itt 5-10 percenként jár a busz, a hegyi vasút is nagyon sűrűn a Gornergratra és minden ingyenes a bérlettel, természetesen. A kitáblázottság kiváló, a felvonók gyorsak, modernek, a pályakezelés hihetetlenül magas színvonalú. Itt igazi örömsízés van, a pályákon nincsen jég, nincs bucka, a fekete pálya sem küzdelmes (egy kivétel: 8-as pálya), épp ezért és a magas árak miatt sok a korosabb síelő. A tempó ezért elmarad mondjuk egy francia terepen tapasztalttól, sok a "tatásabb" síelő. Ordít a jómód, sok amerikai, ázsiai síelő van, hogy elmondhassa magáról, hogy itt síelt.

A terep sokkal tagoltabb, mint az olasz oldalon, kell a térkép, és észnél kell lenni a visszafelé jutásnál. Fontos, hogy Zermattból legkésőbb olyan 14:50 - 15:00 között el kell indulni felfelé, különben zárnak a felvonók. Első zermatti napunkon elkéstünk, jellemzően a felvonószemélyzet kérdezte, hogy az olasz oldalra megyünk? Folyamatosan figyeltek minket, CB-én szóltak a következő állomásnak, hogy még ne zárjanak, mert még van öt idióta, aki késésben van. Persze megvártak. Igen, ez a német-svájci mentalitás. Mindenki mosolyog, kiegyensúlyozott, alap, hogy az étteremben négy nyelven tudnak kiszolgálni, és még magyarul is ki vannak írva üdvözlő szavak pl. a Goernergratbahn állomásánál!

A pályák esetében itt sok a "szekérút" jellegű összekötő szakasz, ami legalább a pirosak 30-40%-ra igaz, ez nekünk nem tetszett. Ilyen magas arányt talán csak Les Arcs - La Plagne vonatkozásában láttam, és ez nem előnye a terepnek. Jópár helyen, főként a gleccseres részen padlógázzal kell ledöngetni, hogy elérjük a Trockener Steget, de így is kellett valamennyit botozni, de igaz ez a Furi-Zermatt részre is, ezt időnként lefelé is lifttel tettük meg. Ez kifejezetten zavaró, mert ezekre a helyekre nem ártana egy kis felvonó, vagy kötél (mint pl. Tignesben sok helyen) és már sokat javulna az ember komfortérzete, nem izzadná szénné magát. Kevés a fekete pálya, szinte mind piros, de a lejtésük hasonló, mint az olasz oldalon, kissé laposak. Mindegyik nagyon széles, jól kezelt. A Trockener Steg felett van a snowpark, kiváló a maga nevében, a felvonója pont az államhatáron van. A Klein Matterhornra mindenképp érdemes felmenni, életem legmagasabb síelési pontja volt eddig (3883 méter), onnan ideálisan el lehet dönteni, hogy hogyan megyünk vissza a digó oldalra, a Platuo Rosanál a Ciao Altó felé, vagy a Theodulpasson keresztül le egyenesen a városba. Ez utóbbi út egyébként gyorsabb. Jó volt az árnyékos, északi zermatti oldalról a nap végén visszaérni az olasz napfényfürdőbe.

Az árak drágák, de nem szédítően, mindenkinek ajánlom a Rothornon található éttermet 3100 méteren, és egyébként talán innen vezetnek le a rendszer legjobb pályái. Hohtälli csalódás volt némileg, Riffelberg sem nagy dobás, de a Schwarzsee környéke még nagyon ütős. :)

A kilátás meseszerű, a tájat teljesen uralja a Matterhorn, mindenhonnan látni, mintha egy ócska giccses képeslapot nézne az ember, pedig ez a valóság. A zermatti oldalon sok az éjszakai szórakozási lehetőség, az olasz oldalon szinte semmi. A pizza finom, annyira nem is drága, Cerviniában vannak jó éttermek. A jéggokart óriási csalódás volt, kamu emberek, lefulladó motorok, jobbra nem kanyarodó autók, flegma személyzet, sufni tákolmányok.

Összegezve, hihetetlen táj, kiváló infrastruktúra, példaértékű hozzáállás (a svájci oldalon), hibátlan pályakezelés, de síélményben hiányoltuk a kicsit meredekebb, sportosabb pályákat. A pályák tényleg nagyon hosszúak szinte mind, szélesek, de sok az átkötő jellegű. Az eszményi idő nagyon sokat dobott a hangulatunkon, a hat sínapból kettőn voltunk az olasz oldalon, négyen a svájcin.

Azért megkapja az öt csillagot, de nekem Tignes és Briancon síélményben többet nyújtott.

Egy napra ugrottunk át Brianconból Montegenévre-re egy egyhetes sítábor alatt. Nekem minden szempontból csalódás volt, mert a Grand Galaxie bérletünk csak a Montgenévre-Claviere részre volt érvényes, a Via Lattea többi részére nem! És ezt is csak 30 perces heves vita és tanácskozás után ötlötték ki a franciák, addig tanácstalanul álltak és mondogatták, hogy nem tudják, hogy mi van. 150 ember topogott ott, a pályán rajtunk kívül teremtett lélek sem, ennek ellenére várakoztattak minket.

Az idő sem volt jó, szakadt a hó, erdőhatár fölött a látástávolság kb. egyenlő volt a 0-val, ez sem segített. Alapvetően hiba, hogy kicsi a terep magasságkülönbsége. 1800 méteren van az alja, 2500 már a teteje, ezt még egy átlagos szlovák síterep is hozza. A pályák széttagoltan helyezkednek el, nehézkes az átjárás, sokszor csak egy irányba lehet mozogni. További hiba, hogy a kis magasságkülönbség miatt rövidek a pályák, ellenben sok a lassú és elavult felvonó.

Hüttéből sincs sok, a kitáblázottság viszont megfelelő. Érdekes ellentmondás, hogy sokszor egy helyen van egymás mellett a kőkorszaki technika és a legmodernebb.

Régebben mindig feltűnő volt, amikor a hágón át mentünk, hogy itt mindig milyen kevés ember van. Hát most már értem, hogy miért nincsenek többen. Egyszerűen a terep szintje nem üti meg azt a szintet, amit a közelben lévő nagyobb terepek simán meghaladnak (Briancon, L2A, Alpe'd Huez, Sestriere, stb...) Ez amúgy akár pozitívum is, hogy kevesen voltak a rendszeren, sorban állni sehol sem kellett.

Bántó volt, hogy a Via Lattea többi része Montgenévre-től nagyon messzi volt, pláne hogy nem is volt érvényes rá a bérlet.

Egy szó mint száz, ez legfeljebb is csak közepes, kb. egy Valfréjus-színvonal. Egyedül azért érdemel említést, mert igen jó helyen fekszik (a hágóút mentén) és igen hóbiztos terep a nagy völgymagasság miatt.

Egyértelműen többet vártam tőle.

Briancon - Serre Chevalier. Ez volt talán az utolsó olyan nagyobb 200 km-en felüli egybefüggő francia sírendszer, amelyet még nem próbált ki a csapatunk, és most rá esett a választásunk. A buszból már legalább 10-szer láttuk jövet-menet más terepekre, de még soha nem síeltük meg. Hát most január 30.- február 8. között töltöttünk itt egy hetet a Travalexszel.

Villeneuve települést néztük ki, mert a rendszer közepén van, jobbnak gondoltuk oda menni. Ez síelés szempontjából igaz is volt, de másban nem jött be. A brianconi szállások egyértelműen jobbak, van bennünk szauna is, és a kiváló buszközlekedésnek köszönhetően nem akkora az előnye a középső fekvésnek, mint hittük. Rögtön ez az egyik legnagyobb pozitívum, hogy a buszok csúcsidőben nagyon sűrűn járnak (5-10 perc) és fél óra alatt simán letolják a rendszer két vége közötti távolságot, amit léccel képtelenség lenne abszolválni ennyi idő alatt. Szóval, bátran használja mindenki a buszokat!

A rendszer nem mondható magasnak, sőt, a "nagyok" közül az egyik legalacsonyabb, erre mindenképp figyeljen mindenki, március nem biztos, hogy jó választás. Ellenben főnyeremény volt nekünk, mert olyan hetet kaptunk el, hogy egy nap kivétel esett/szakadt a hó, és nagyon jól jött, hogy a pályák 80%-a az erdőhatár alatt van. Afölött lényegében állandó volt a 60-80-100 km/h-ás szél és a kontraszt, valamint horizont teljes hiánya. Mivel teljesen északi fekvésű, ezért jó hótartó, de cserébe természetesen jegesednek a pályák, bár nem vészesen. Tömeg nincs, vasárnap szinte megdöbbentően kevesen voltak, nem fogható egy Les 2 Alpes-hez, vagy Alpe'd Huez-hez.

A terep tagolt, a pályák változatosak, a kitáblázottság megfelelő, eléggé egyértelműek az irányok, nehéz eltévedni. A jelzett 225 km tényleg közel lehet a valósághoz! A pályák színezése is egész logikus, a pirosak tényleg pirosak, a kékek tényleg kékek. Síelés szempontjából csapatunknak a Chantemerle-i rész tetszett a legjobban, itt volt a legtöbb jó pálya. Ezt követte Villeneuve, majd a rendszer két széle. A briancon-i pályák nem voltak jók, oda nem érdemes túlzottan menni.

Lent is nagy hó volt, kb. fél méter, a helybeli taxisok szerint is ez ritka, hogy már a völgyben is ennyi legyen, odafönt meg másfél méter körül, de azért egy-egy követ beszedtünk. Az off-piste lehetőség és a szűzhavazás pont ezért működött egész héten, illetve töménytelen mennyiségű erdei pálya is van, tiszta Szlovákia-érzés fogott el minket. A felvonók a megszokott francia színvonal, sorállás gyakorlatilag nem volt.

Tetszetős volt, hogy sok kiegészítő szolgáltatás volt, Villeneuve egyik településrészen jég-gokart (mentünk vele kétszer is, természetesen csattantak az ütközők, üvöltöttek a négyütemű motorok), illetve a térkép jobb oldalán Le Monetir les Basins-on egy igen jó welness! Kültéri medence, szaunavilág, infram gőz, elég döfi. Viszont csak rövid fürdőruciban lehet bemenni, vigyen mindenki mert a helyszínen aranyárban mérik!

Szórakozási lehetőségek nem voltak nagy számban, ahol mi voltunk, bolt is kevés (az is drága). A hütték elhelyezkedése rossz, a választék gyenge, az ár magas, ilyen szempontból számomra ez volt a legnagyobb negatívum.

Szerdán átmentünk Montgenévre-re, oda írok majd, de röviden, nem voltunk tőle elájulva.

Visszafelé hatalmas havat kaptunk el, az olasz oldalon méteres friss hó, egészen Milánóig végig hóban mentünk, majd Szlovéniában is komoly helyzet volt, de szerencsésen hazaértünk. Külön köszönjük az utazási iroda munkatársainak segítőkész hozzáállását, mert nem volt egyszerű az utolsó két nap.

Megérdemli az 5 csillagot, mert a hasonló nagyságú terepek közül egyértelműen a legjobb, csak a 300 km+(-os) terepek tudnak hasonlót, vagy többet. Változatos, jó pályák, sok kiegészítő lehetőség, jó közlekedés, egyedüli negatívum a hütték.

A francia TOP-síterepek bejárása során az idei választásunk Paradiskire esett.

2014. január 24-én indultunk, pont bele a nagy havazásba. A Dunántúlon és Szlovéniában nagy hó, szóval lassan haladtunk. Torinót elhagyva hüledezve állapítottuk meg, hogy már 7-800 méteren összefüggő a hótakaró az olasz oldalon, ilyet még soha nem láttam az elmúlt 7 évben A francia oldalon nem volt ennyi hó, érdekes, máskor ez pont fordított. Les Arc 2000-en volt a szállásunk.

Les Arcs általános jellemzése:
A térképről mást lát az ember, a csapatunkat meglepte az arc-i oldal szabdaltsága, ez a rész rendkívül tagolt, sok a völgy, kuloár, hegycsúcs, bizony nem könnyű áttekinteni, még életünkben nem térképeztünk ennyit, pedig megjártuk már majdnem az összes nagy francia terepet. Sűrű a pályakiosztás ezen a részen, rengeteg az átkötő kék pálya, amely csoportunk egyértelmű véleménye szerint itt "valóban" kék pálya (szekérút) volt. Ez nem előnyös, ugyanis a síkilométerek bizony ~60-70%-a kék, ami nem igazán mondható jónak. Itt jön ki az a hátránya a rendszernek, hogy még ezen az oldalon is különböző időpontokban és önállóan épültek fel a központok (Vallandry, Peisy, Arc), és nem volt elsődleges szempont az összekötés, inkább minden síterep megcsinálta a maga részét.

Arc 2000 síelés szempontjából a lehető legrosszabb, egyetlen előnye van, hogy a gleccser közel van, gyorsan fel lehet jutni, egyebekben ha "igazi" síélményre vágyunk, sokat kell síhintázni, felvonózni, átsiklani. A Grand Col sípálya emelhető itt ki, amely félreeső fekvése miatt igen jó vonalvezetésű, hóbiztos, de kissé rövid pálya. A térkép bal oldalán Villaroger 1200 felé hosszú pályák visznek le, egyszer bőven elég kipróbálni őket.

Arc 1950 mesebeli osztrák, vagy svájci falu képét ölti, ez teljesen új településrész, tiszta zermatti hangulat, az árakkal egyetemben. :) Itt található a település szélén a Rason Hotel, amelynek a wellnessrészlege nyitva a turisták előtt is, szabadban lévő száraz szauna, nedves gőz, jakuzzi, 20 euróért. A falu alatt fekszik a Comborciere nevű fekete pálya, szerintem az egész rendszer legküzdelmesebb, buckás pályája.

Arc 1600, 1800 síelés szempontjából sokkal jobb helyen fekszik, ők ketten az arc-i oldal igazi központjai, főleg 1800. Mellette jó még Vallandry is, talán az utóbbi kettőnek vannak a legjobb pályái, piros, erdei pályák, amelyek csoportunkban amolyan Szlovákia (Chopok, Sielnica, Donovaly) érzését keltette. Itt nagyon jókat lehetett síelni, nem szétsíelt pályák voltak, és az erdőben is lehetett bátran menni a fák között.

Zavaró volt, hogy bizony sok felvonó csak 09:30-kor nyitott, köztük olyan vitálisan fontosak is, mint az Arcabulle, Bois De L' Ours, amelyek az egyetlen összeköttetést jelentették a terep többi részével, így addig mindig várni kényszerültünk. Egyébként egy ügyes pályaválasztással Arc 2000-től egészen át lehetett menni a térkép jobb széléig, a Vanoise Expresshez egy siklással.

La Plagne:
Sokkal fotogénabb, áttekinthetőbb terep, mint az arc-i rész. Magasabb is, zömében erdőhatár feletti pályákkal rendelkezik, és számos hegycsúcs, kilátópont van. A beépítettsége, települések egymással való közelsége és összekötőtettsége is jobb, mint a túloldalé. Egyértelműen jobb terep, mint Arc. Itt is kifejezetten sok a kék pálya, egyedül a rendszer két szélén van több piros, ezek jók is, főleg az express mellett fekvők, igen jó vonalvezetéssel.

Az itt lévő térképen nincs rajta, de La Plagne sírendszere folytatódik a hegyormon túl, Champagny-völgy a neve. Itt egész jó pályák vannak, a leghosszabbak az egész rendszerben. Hátrányuk, hogy déli fekvésűek és eléggé alacsonyan van az aljuk, ezért erősen olvadnak.

A gleccser megközelítése eléggé komplikált, kizárólag a Roche de Mio csúcsán át lehetséges, semmilyen más út nincs. Itt először a felvonó lefelé (!) indul el, majd újra fel. A gleccser nem egy nagy szám, nagyon rövid, a kilátás azonban gyönyörű innen. Mindenkit óva intek, aki időszűkében van és Arc felé kell visszamennie, hogy bepróbálja, mert mi is úgy jártunk, hogy a közvetlenül levezető pályákat lezárták (a térképen itt nem is szerepelnek), így nem tudtunk "alul" gyorsan visszacsúszni az expresszhez, hanem megint fel kellett mennünk a Roche de Mio-ra, ami a lassú felvonó és a kis kapacitás miatt nagyon sok időt elvett. Ez egyben az egész La Plagne oldal legszűkebb keresztmetszete. Végül is 3 lezárt pályán (Inversens: piros, Crozats: fekete, meg valami kéken) keresztül 15:20-kor indulva a gleccserről száguldottunk le az expresszhez, jellemzően 2-3 másik magyarral egyetemben, aki szintén késésben volt, csak mi mentünk a lezárt részeken a térkép bal oldalán.

A kék pálya valami katasztrofális volt, legalább 1 km-en keresztül semmi lejtés, végig keményen kellett botozni. Ez még zöldnek se jó! Kerülje mindenki, aki tudja! Végül az utolsó expresst kaptuk el 16:20-kor, majd Arc 1600-ig jutottunk, mire már leállítottak minden felvonót. :) Az Arc 1600-2000 között közlekedő busszal fejeztük be utolsó napi túránkat. Még ideális körülmények között a gleccserről 2 órát kell számolni Arc 2000, 1950 eléréshez!

La Plagnéból kb. egyetlen út vezet ezen kívül vissza, az Arpette nevű felvonó, ahol mindig sokan vannak, bár nagy kapacitású.

Összefoglalva, La Plagne sokkal jobb terep, mint Arc, amely nekem sok extrát nem mutatott, a jó erdei pirosak és a sok off-piste lehetőség ami kiemelendő itt. La Plagne ott van a szeren, bár mindkét terepnek lehetne kicsit több piros pályája, de ezt ellensúlyozta utóbbi nagyszerű panorámája, és a Champagny-rész hosszabb pályái. Mindkét helyen sok kiegészítő szórakozás volt, Snowpark, Jégrodeó, Jégrally, Wellness, amik feldobták a hangulatunkat. Nem sok fiatal, gyerek van a terepen, jellemző a középkorosztály, gondolom a borsos jegyárak miatt.

4/5-öt adnék rá. Ha visszamennék, csakis La Plagne!

Képek itt: https://sielok.hu/fotoalbum/831100/...galeria/

Tignes - Val d'Isere 2013. február 1-10. között. Évek óta terveztük, hogy elmegyünk Franciaország és Európa egyik TOP-terepére és most összejött. Gyakorlatilag a gimnáziumi még Szlovákiába járó társaságunk adta a magot, 18-an gördültünk nyugatnak. Az odaút teljesen kellemesen telt, habár este 11-kor még csak Siófok magasságában voltunk. A busz kényelmes volt, erős, modern.

Torinót elhagyva már Oulx felett esett a hó, látszott, hogy a hóból hiány nem lesz. Orelle-ben kiraktuk a 3 völgybe tartókat és irány Tignes. Simán feljutottunk, habár a hó esett, a forgalom minimális volt.

Val Claretben volt a szállásunk egy 12-es(!) és egy 6-os apartman képében. Hát finoman szólva, még francia viszonylatban is kicsi és elavult volt, tipikusan a 70-es évek funkcionalista stílusa köszöntött vissza ránk. A fűtés gyenge, minden tiszta pára, a falak "izzadtak". Hát na, kibírtuk.

Ottlétünk alatt kb. 5 napon át esett a hó kisebb-nagyobb szünetekkel, vasárnaptól szerdáig, szerda délelőtt tiszta volt. Csütörtöktől péntek hajnalig szakadt a hó, míg pénteken, utolsó napon végre egész nap verőfényes napsütés és tiszta hideg volt. Szinte imádkoztunk már egy ilyen időért. Amúgy életemben nem láttam ennyi havat, "lent" hozzávetőlegesen 1,5-2 méter, míg fent 3 méter körülire saccoltuk. Tény, hogy kővel nem találkoztunk ottlétünk alatt.

Tignes:
Az egész egy katlanban fekszik, ezért talán jobban szélvédett, mint Val d' Isere, amit ellensúlyoz magasabb fekvése, nincs meg az erdők szélvédése. Jó, hogy minden a központ felé lejt, így kezdőbb síelőknek sem kell állandóan térképezni. A katlan nyugati oldala (térképen a jobb oldal) igen népszerű, viszonylag sok síelő volt rajta mindig, mivel itt zömében kék és piros pályák futottak le aránylag egyszerű vonalvezetéssel. A L' Agille Perce-nél van a híres fül, avagy barlangmaradvány, Tignes jelképe. Gyönyörű a kilátás, érdemes felmenni. Ezen pályák köze, amik itt fekszenek ideálisak off-piste-re, de ez így van gyakorlatilag az egész rendszerrel is. A lefelé, Les Breveries-be vezető piros és feka pálya (Sache) kiváló, de korán kell menni, mert nagy meredeksége és északi fekvése miat hamar jegesedik. Lentről kiválóan látszik a gát is.

A Grand Motte gleccser aljáig a legegyszerűbb a funicular-ral felmenni Val Claretből, amely gyors, kényelmes és nagy kapacitású hegyivasút. Viszont csak 9:30-kor nyit, ez turnusváltások kezdetén általában látszik is, sok a tanácstalan síelő, akik várják a nyitást. Az innen levivő pályákon mindig nagy tömeg volt. Magát a gleccsert csak nagyon tiszta időben nyitják meg, a vasút meg csak 3032 m-ig, az aljáig jár, mi is sem tudtunk rá felmenni egészen péntek délutánig.

A Toviere (2704 m) a rendszer egyik sarokpontja, központi rendkívül fontos csúcsa. Gyakorlatilag mindenki, aki nyugat-keleti irányban halad és Tignes és Val d' Isere között akar haladni, annak itt át kell mennie, ezen felül még sok pálya indul innen és több hütte is található itt. Egyszóval csúcsforgalom van állandóan, 3 nagy kapacitású felvonó önti ide a síelőket, és maga a csúcs teteje sem túl nagy, így gyakorlatilag állandó jelenség a tömeg. A Tovieréről zömében kék pályák visznek le, amik reggel-délelőtt még jók, de késő délutánra az óriási terhelés hatására erősen jegesednek-buckásodnak, el se hinné az ember, hogy reggel ezen síelt?

Tignes 1800, 2100 és Val Claret között sűrű autóbuszforgalom van, kb. 5 percenként járnak a modern gépek. Erre nagy szükség is van, ugyanis nehéz és körülményes a településenkénti eljutás, nincs közvetlen Val Claret - Tignes 2100-1800-1550 sípálya. Soha nem szerettem síterepen buszozni, de itt pozitív csalódás ért, nagyon sűrűn és gyorsan járnak a buszok.

Val d'Isére:
Teljesen más, mint Tignes. Nem a modern nagy apartmanok jellemzik, hanem a kisebb, kőből és fából készült szállások. Itt 4 völgy szabdalja a terepet, teljesen változatos. Itt a Rocher de Bellevarde a rendszer egyik sarokköve, hasonló funkciót tölt be, mint odaát Toviere. Csapatunk kedvence az innen levezető OK nevű piros pálya volt. Elképesztően jó vonalvezetés, jó lejtés, tényleg 10/10, életem talán legjobb lesiklópályája. A mellette párhuzamosan jövő kék és pirosak valamint fekete nem olyan jók. Leérve La Daile-be a Funival nevű felvonó jó gyorsan felröpít, itt délelőttönként jó volt pörögni, a pályák errefelé még délután is tartották magukat. A Bellevarderől lejövő, Val d'Iseré-be tartó pályák nem voltak kedvenceink, ugyanez elmondható a Solaise nevű csúcsról lefutó pályákról is is. A Face nevű olimpiai fekete egyébként jó, de csak délelőtt. Egy völggyel arrébb jobb a helyzet, az Arcelle nevű piros eldugatott pályája szintén nagyon jó volt még délután is. A Lesserriers nevű felvonót mindenkinek ki kell próbálnia egyszer az életében, olyan élmény ahogy átbukik nagy sebességgel a gerincen.

Ez amúgy az egész rendszer egyik gyenge pontja, hogy sok időt vesz el Iserében a völgyek közötti hintázás. Ezt úgy oldottuk meg, hogy reggel sível fel Toviere, majd le La Daile, innen buszoztunk Le Fornet-ig.

A Le Fornet-völgy csapatunk másik kedvence volt, az alsó kékek remekek, a Signal felvonók tetejéről egészen letoltuk off-pistével Le Fornet-ig, ami 850 m-es szintkülönbség. A Col d' Iseran hágótól felfelé (ami nyáron hágóút, az Alpok legmagasabb kiépített hágója) kiváló piros pályák vannak a gleccseren és mellette, ott is sokat pörögtünk. Illetve itt van egy nagyon olcsó hütte is, érdemes betérni. Ide már kevesebb síző jut, ezért a pályák egész nap kiválóak.

Pénteken meghallgatásra találtak imáink, délután kinyitott a Grand Motte! Most-vagy-soha alapon 1 órán vártunk, de végre fenn voltunk! Elképesztő hóviszonyok, ratrak nyomok 16 órakor a pályán, -23 fok, a Mont Blanc látképe... A non plus ultra. Nagyon jó pályák voltak fönt, kár, hogy csak egyszer volt alkalmunk kipróbálni.

Hazaúton Albertvillét 4 óra alatt értük el a turnusváltás okozta dugó miatt, Triesztnél kifogyott a buszból a diesel, 1 órát rohadtunk a hidegben, de megérte.

Pozitívumok: Nagy magasság, rendkívül kedvező off-piste lehetőségek, jó pályakezelés, jó vonalvezetésű pályák, nagy kapacitású felvonók, szép táj.

Negatívum: Val Claret-i szállások minősége, kevés bolt, völgyek közti átjutás időigényes.

Ment az 5 csillag.

Szia Carterutz!

Nem fogsz csalódni Risoulban Les 2 Alpes után. :) Én fordított sorrendben csináltam, és biza nekem pályák szempontjából bejött Risoul, nem rosszabb, mint L2A. Persze ez csak akkor igaz, ha szigorúan a pályáknál maradunk, nyilván Risoul nem tud versenyezni szűzhósízésben, nincs gleccsere, vasútja, stb... Szigorúan véve a pályák vonalvezetése szerintem jobb.

Részletesebben:
Risoulban a térkép jobb oldalán található L' Homme De Pierre nevű csúcson kevesen síelnek, még dél körül is sokszor lehetett látni a ratraknyomot. Jó széles pályák, de egyben technikásak is, lehet carvingolni rajtuk nagy sebességgel.

A tőle balra eső Peyrefolle csúcsról jobb felé lejövő pályák is hasonlóan, jó vonalvezetéssel, kellemes meredekséggel.

A Vars-i rész izgalmasabb. Már az átjárót nehéz megtalálni, legalábbis nekünk nehezen ment, nem egyértelmű a térkép, de remélem, azért nektek is menni fog. :)

Kezdjük a legmagasabbal: A Pic de Chabriesre felvivő hosszú tökösön nagyon lehet fázni, hosszú, lassú és nagyon szeles hely. A csúcs alatt van egy gyorsulási pálya, direkt erre kiképezve és egy radar van az alján. Engem 105 km/h-val fogott meg. A KL nevű fekete pálya teteje az lényegében, ahonnan ha jót akartok magatoknak, nem a csúcsról csúsztok le. :)) A Col de Crevoux-tól oldalazva a hegyoldalon pont oda lehet csúszni, bár lezárt terület.

Van ezenkívül Varban egy kiváló snowpark, síelőként is remekül ugráltunk rajta. A térkép bal oldalán lévő Peyner csúcsról jó erdei jellegű pályák vezetnek le, de inkább délután menjetek, mert délelőtt felettébb jegesek.

A végére hagytam a kedvencünket, az Olimpyque inf nevű pályát. Iszonyatosan jó vonalvezetés, lejtés, technikás. A teteje széles, carvingos, majd lesz szűkebb, kanyargósabb erdei és a végén megint szélesebb nagy kifutással. Padlógázzal végig lehet tolni gyakorlatilag egy jó carvingléccel, iszonyat jó lesiklópálya. A La Mayt-csúcs közepétől indul, max sebességgel 2 perc alatt csináltuk meg a kb. 500 méteres szintkülönbséget. :)

Itt van róla egy videó:


Szóval, Risoulnak nincs annyi pályája, akkora magasságkülönbsége, modern felvonói, gleccserei, de kárpótol mindenéért a kiváló vonalvezetésű pályái! Nekem a francia síterepek közül ahol voltam, egyik kedvencem. Les 2 Alpesen nem találsz ilyen jó pirosakat, nincs erdei jellegű pálya, valamint itt nincs tömeg sem. Teszek fel képeket is.

2012. március 13-án voltam egy napot a terepen, Les 2 Alpesből átjőve. Kövezzenek meg, de én még életemben nem láttam ennyi embert egy helyen. A felvonók újak, modernek, gyorsak (talán a legjobb felvonórendszer, amivel eddigi francia útjaim során találkoztam), de ez hozza azt, hogy a nagy kapacitás miatt rengeteg ember van a pályákon. Szó szerint kerülgetni kellett mindenkit, ez zavaró.

A táj csodálatos, eszményiek a kilátások, modern a felvonórendszer, nem egekbe emelkedettek az árak, de ennyi jót tudok mondani. A fenti részek egyértelműen kövesek, buckásak, a Sarenne csalódás volt, hihetetlenül buckás volt, olyan tömegű emberrel, hogy valami borzalmas. Itt jegyezném meg, hogy a Sarenne neve miatt rengeteg olyan ember síelt rajta, akinek keresnivalója nem lenne ott, egymás hegyén-hátán feküdt a sok kezdő, hóekéző síelő. Hátrány, hogy kb. 2300 méter alatt van a pályák 60-70%-a, így meleg esetén, amit mi is kifogtunk, irtózatosan olvadt. Az összes, hangsúlyozom az összes pálya erősen buckásodott és szét volt síelve már délre.

Hallottam magyar síoktatóktól, hogy mindig ennyi ember van, Huezen levették pár éve a síbérlet árát, azóta ez a tömeg. A pályák vonalvezetése amúgy jó, a falu is szép, de nem voltam hanyattesve tőle, főképp a rossz pályaállapotok és a rengeteg ember miatt. Képeket majd tolok.

2012. március 9. - 2012. március 18. között egy hetet töltöttünk Les 2 Alpesben. Az útvonal a szokásos volt, Bp - Ljubjana - Trieszt - Milánó - Torinó - Briancon - Les 2 Alpes. Már odaúton látszódott, hogy a januári-februári nagy havazásokból sok elolvadt, és a Pó-síkságon mutatott +21 fokos hőmérséklet sem ígért sok jót. Egészen a Col de Latouret hágóig alig volt hó, utána viszont téli világ fogadott minket. Az apartmanunk a Flocon d’ Or volt, a település déli részén, közvetlenül a szakadék mellett, a Pied Moutet pálya aljánál. Új építésű, átlagos francia szállás. Magáról a településről annyit, hogy döbbenetes nagyságú, nagyon sűrűn beépített, igazi nagyvárosias hangulata van neonfényekkel, közlekedő helyi buszokkal.

Most síeltünk először itt, de jó pár éves francia tapasztalattal, a meglátásaim a követezőek: Egészen fantasztikus a magasságkülönbség, volt, hogy a völgyben +15 fok volt (elkaptuk a téli félév kb. legmelegebb hetét), míg a csúcson -4 fok. Ez egyben nagy kihívást is jelentett, hisz a csúcson fáztunk, a völgybe leérve meg izzadtunk a melegtől. Furcsa volt ilyen hosszantilag elhelyezkedő terepet látni, még sosem volt alkalmam hasonlóan síelni. Ez a jellegzetessége egyben a legnagyobb hátránya is a rendszernek, 3-4 felvonóra és pályára hatalmas terhelés jut, a Jandri 2, 3, 4 nevű pályák a délután már erősen buckásodtak és vizesedtek, de ez a meleg hatása is volt. A másik nagy hiba, hogy a lenti részen csak 3 feketepálya mellett 1 zöld vezetett le, erre a szűk zöld ösvényre délután fél négytől özönlöttek a síelők, mint egyetlen nem fekete levezető pálya. A pályakezelés megfelelő volt, feltűnő volt viszont, hogy egyes helyeket az üzemeltetők teljesen „feladtak” idővel, amik nem voltak vitálisan fontos részek.

A hütték száma és elhelyezkedése kiváló, különösen lehet ajánlani Toura 2600-on található helyeket, kaja szempontjából a fentebbi, tehát nem a zenés hely a legjobb. A felvonók kellően gyorsak, a kapacitás is oké, csoportunknak elsősorban a felső pályák tetszettek, de ebben nagy szerepet játszott az évszakhoz képest meleg idő. 3200 méter felett kiváló széles, kék és piros pályák vannak, hóbiztosak, nem síelik szét őket, alkalmasak carvingolásra. Mindenkinek ajánlom a legfelső, 3600 méter feletti részt, ahová ratrakkal lehet feljutni. A túlsó oldalon, La Grave felé lehet off-piste síelni, az északi fekvésnek köszönhetően még most is kiválóak voltak a hóviszonyok. Nem túl nehéz, középhaladó síelők is nyugodtan megpróbálhatják. Nagy élmény, fantasztikus a táj.

Összegezve: Átlagon felüli pályahosszak, nagy magasságkülönbség, kiváló off-piste lehetőségek, sok szórakozási lehetőség a faluban, gyors felvonók. Különösen ajánlható a freeride és szűzhó kedvelőknek, nem ajánlott viszont kezdőknek.

U.I.: Mi is voltunk Alpe 'd Huez-ben, oda írom észrevételeimet.

Eddig nem akartam hozzászólni, de most megteszem. Túl negatívan festitek le a dolgot.

Lehet, nem egy helyen síeltünk?

Egyrészt marhára nem volt 10 fok. Egyik nap se ment a hőmérséklet +2 fok fölé, ezt azért tudom, mert nézegettem a fagyhatárokat a snowforecaston, még amikor ottvoltam, akkor is. Egyszer sem ment 2000 méter fölé. Tehát blődség azt mondani, hogy 10 fok volt. Ha annyi lett volna, akkor Lorenaa, már a második nap után nem síelhettünk volna. A hó marhára nem volt kásás. Épphogy jeges volt és köves. Ez igaz. Délután minden pálya jeges volt. +10 fokban nehezen jegesedik, de mindegy.

A hóágyúk is mentek. Ha reggel 9 felé kimentél, akkor az alsókat mindig hóágyúzták. Ratrakkal is gyönyörűen el volt dolgozva. Majd teszek is be képeket, abból mindenki láthatja, mi a tényállás.

Viszont az sajnos való, hogy gyakorlatilag szárazra szívták a tározókat, talán ezért is nem hóágyúztak éjjel-nappal. 1800 alatt is lehetett síelni, nem a magasságtól függött, hanem a fekvéstől. Az északi pályákon van hó, igaz, jegesek. A napsütötte olalak kövesek és kevés rajtuk a hó. Az első nap én is jól összekaristoltam a lécemet, de utána már tudtam, hová ne menjek. A nap végére viszont tényleg nagyon szarok voltak már a pályák, tehát reggel, délelőtt síeljetek!

A De ja loup-i pályák nagyon jók, van rajta hó és kiváló a vonalvezetése is. A legbaloldali piros pálya a tányérossal szintén remek pálya, sok hóval. A neve TK Sommarel.

Szóval nekem ezekből a képekből nem az jön le, hogy nem kezelték a pályákat. Ha először vagy Fro-ban, akkor valóban szembeötlő, hogy nem gondozzák úgy, mint az olaszok, vagy az osztrákok, de ez van. Én mindentől függetlenül kurva jót és sokat síeltem, változatos pályákon.

Na, látom idézve lettem. Szóval ebben az a vicc, hogy alapvetően Valfréjus is északias fekvésű, de nem annyira, mint La Norma. Szóval ha nem volt hó, az nagyon meglep, akkor tényleg ritka rossz tél lehetett. Amikor én ott voltam, egy hét alatt 120 cm hó esett! Ez tavaly március 5-12-ig történt. Igaz, mikor megjöttünk, még csak 60 cm-es volt a hó alul.

De vissza La Normára. Szóval jól írták,érvényes oda a bérlet. Nincs is messze, légvonalban valami 5-6 km-re lehet Valfréjustől, de az út hosszabb, mert le kell menni Modane-ig, majd újra fel Normára.

A síterep 1350-2750 tszf-on helyezkedik el, tehát nagyobb a besíelhető szintkülönbség, mint V-on. A legnagyobb különbség a két hely között, hogy La Norma pályáinak legalább fele erdőben van, így véd a széltől. Vannak remek kis erdei pályái (ami Fro-ban sokszor hiánycikk), de az igazi, Szlovákiában szokásos kanyargós, szűkek nincsennek itt sem. A pályák többsége, ami edrőben fut kék vagy zöld, emiatt pár helyen löknöd kell magadat. A felvonók itt is idősek, de jók. Több tányéros van, főleg magasan, mint V-on. Magasan, fent a jobboldali pályák, azok nagyon jók.

Amikor én ott jártam, hatalmas hőmérsékleti különbség volt a völgy és a csúcs között, erre érdemes odafigyelnetek! A csúcson akár 10-15 fokkal is hidegebb lehet! A katlan jelleg miatt ez szélvédettebb, még a fölső régiói is. A völyállomásnál sokszor nagyobb a szél, mint odafönnt.

Teszek be néhány képet is.

Szia Yeti!

Köszi a pontos és mélyreható leírást. Bár jelenleg úgy tűnik, Devoluyba megyek, de ha esetleg mégse, akkor ezt nem hagyom ki.

"Modane is bövelkedik VH-s emlékekben. Pl ott van egy 1938 ban épített beton bunker amit a Németek fel akartak robbantani de csak annyit értek el hogy az építmény 63 éve sértetlenül de természetellenesen megbillenve áll."


Igen, ezen mindenki törte az agyát. Többen várnak nézték, én láttam, hogy ez nem lehet vár, ahhoz túlzottan lapos, vastag és modern elrendezésű. Amúgy szvsz Modane, mint város hát elég ronda. Azok a hosszanti, minden izlést nélkülöző lakóépületek igen rondák. Engem itthon Salgótarjánra emlékeztettetek, ott ilyen a városközpont elrendezése (remélem nincs itt tarjáni, vagy nem sértődik meg rajta).

"VALFREJUS egy családi örömsízés, igaz voltam ott mínusz 27 ben is amikor a középső ülőszékes tetején a hóra hasaltunk, hogy a szél el ne sodorjon és a Hüttében bent mínusz 8 volt mégis egy családi pálya kicsiktől a nagypapákig 60 km
Ha küldsz Mail cimet átküldök képeket"

Akkor én is írnék a helyről pár infót, olyanokat, amiket a katalógusokból nem tud meg az ember. A felmenetel elég kemény, Modaneből igen húzós szerpentín visz fel, ha jól emlékszem 14 teljes fordítóval. Hólánc ajánlott. Magassági üdülőhely, kiváló hóviszonyokkal. Találkoztam olyan véleményekkel is, hogy Fro-ban itt szokott lenni az egyik legkiválóbb és legtöbb hó. Ennél jobbat csak akkor talál az ember, ha már a legmagasabb terepek tetejére megy fel (Val Thorens, Tignes, Les 2 Alpes), de hasonló terepek között Valfréjus egyértelműen hóbiztos. Alapvetően olcsó hely, mi március elején busszal (Békéscsabáról indulva kb. 1500km), apartmannal, síbérlettel nem fizettünk többet 57 000 Ft-nál. Idén is annyi. Ami feltűnt, hogy szerintem még az átlagos francia apartmanokhoz képest is szűkösebbek a helyek, legalábbis a mi szállásunk, a Le Cheval Blanc (A fekete lóhoz) ilyen volt, tiszta házgyár.

Maga a település igen jó elrendezésű, olyan, mint máshol Fro-ban. A felvonók minősége viszont nem olyan jó, sok a leharcolt, 15-20 évet is lehúzott lift. Ennek ellenére műszaki hiba, mint olyan, ismeretlen fogalom. Sorbanállás gyakorlatilag nincs. A sípályák nagyrésze sajnos erdőhatár feletti, így nagy szél és hó esetén semmi sem véd. Ráadásul az igazán jó pályák is felül vannak, lejjebb nem nagyon. Amik nekem hiányoztak - és talán a hely legnagyobb negatívuma - a jó piros pályák. Mondjuk ez azért is lehetett, mert mikor ottvoltam, márciusban, tavaly 1 hét alatt 120 cm hó hullott a terepre, a legtöbb Fro-ban! Erről a sielok.hu is beszámolt, a helyiek szerint az élvszázad legnagyobb márciusi havazásai voltak, - 24 fokban, tomboló szél mellett. Így rengeteg pálya zárva volt, végig 4-5-ös lavinaveszély mellett.

Képeket küldhetsz, szívesen nézegetem őket:
tobakl@freemail.hu

Postafordultával küldhetek én is egy párat.
Üdv.