Élménybeszámolók

Ma újranyitás volt MSZI-n. Ez azt jelenti, hogy ebben a gyenge télben átléptünk márciusba, amikor már rügyeznek a fák, a hőmérséklet meg nem akarózik 0 fok alá menni, még a magasabb helyeken sem. Legfeljebb néha egy kicsit. Ezért pár napos szünet után néha még esély nyílik egy kis levezető síelésre. Kelenföldről 11 órakor a plusz 10 fokban indulva Pásztó után már jelentősen esett a hőmérséklet, MSZI-n már csak 2 fok volt. Az idő gyönyörű szélcsendes napsütés, néha sötét felhőkkel.
Ment a tanuló pálya két kis lelkes tanonccal, a tányéros, hogy lentről azért még haza is tudjunk menni meg a négyüléses a teljes 4-es pályával. Volt egy kissé és időszaktól függően vegyes halmazállapotú többnyire fehér színű valami a pályán, amit hónak csak a nagyon elfogult sí fanok neveznének, de csúszkálásra tökéletesen alkalmas volt. Élvezhetőségét jelentősen fokozta, hogy szerintem a pályán a legzsúfoltabb pillanatokban sem voltunk 10-nél többen. Nem voltunk kevesen, de eloszlott a nép a felvonón, a hüttében. Volt akit csak a jó idő meg a napsütés csalogatott ki egy kicsit a természetbe. Láttam teraszán olvasgató vendégeket is.
Szóval lehetett nagyon jó köröket menni. Kedved szerint akár a szlalomot próbálgatni, akár teljesen keresztben óriás ívek, akár teljes sebességgel csak a 4-es pálya nagyon jó vezetésű nyomvonalán lesiklás. Senkit sem veszélyeztetett senki sem.
Biztos, hogy sokan ilyen körülményekre el sem indulnak, vagy csalódottan távoznak. Nekünk most jött össze egy szabad délután amit kihasználva a jó időt igyekeztünk tartalmasan eltölteni. És nem bántuk meg a döntésünket. Összességében egy nagyszerű szabadidős nap volt.

Mentünk! Az újévi nyitásról lecsúsztunk, de az év első munkanapján egy munka utáni délutáni-esti sí a családdal azért belefért. Egy kicsit aggódtam, milyen lesz ez a kicsit vékonyabb műhó, amit sikerült felvarázsolni a mini-gleccserre, de a pálya ebben a délutáni 3-4 fokban is nagyon jól tartotta magát. A napsütés ellenére egyáltalán nem volt latyakos, inkább kemény, jó karcolós pálya fogadott. Nagyon jókat lehetett pörögni és ahogy két oldalról van az esti kivilágítás, a villanyfényes csúszásokhoz is tökéletesek a körülmények. Negyed 7 felé már -3 fokot mutatott a hőmérő, reméljük hamarosan sikerül további pályákat is megnyitni.

Csütörtökön estefelé mentünk síelni Donovalyba a hosszú hétvégére. Zólyomnál 8-10 fok és szórványosan eső. Besztercebánya felé már hidegebb, aztán Stare Hory után a csapadék elkezdett átmenni havas esőbe, az erdőben már lehetett látni a havat. Aztán Donovalyba már este fél8-kor erős havazásban érkeztünk meg. Kicsi izgulás volt, hogy a szállás felé vezető úton kell-e hólánc, de téli gumival simán odajutottunk. Éjjel esett 15 cm friss hó, másnap egy kicsit borús idő minusz fokokkal, ideális sielős idő fogadott minket. Először a Nova Holára menő Telemixhez mentünk, a szállástól térdig érő friss hóban kellett legyalogolnunk. A csúcson elég erős, hideg szél fújt. A piros pályákon kevesen voltak, mégis a friss hónak köszönhetően 10 óra után már buckásodott, főleg a letöréseken. Mindezek ellenére nagyon jó köröket lehetett menni. Igazi különlegesség volt a Nova Hola csupasz részén a pályán kívüli porhóban a szűzhavas síelési lehetőség. Délután átmentünk a másik oldalra, ahol egy kicsit többen voltak, de tömeg itt sem volt, néha egy-egy felvonónál kialakult egy pár perces várakozás, de ez volt a legtöbb. A szélen lévő csákányos és húzós felvonó pályáin pedig volt olyan, hogy egyedül mentünk. Pénteken és szombaton is volt esti síelés, gyakorlatilag a 7 órás jegy folyamatosan jó volt míg le nem járt, így még 5 óra után is mentük a köröket. Éjjelre erősen lehűlt a levegő, de szombaton napközben már a lentebbi részeken egy kicsit felpuhult, gyengén vizesedett a pálya. Vasárnap erősebben. Szombaton bejött pár síiskola és a helyi síklub számos gyakorlója, de még így is bőven elfértünk.
Igazi havas hangulat, nagyon jó körülmények és örömsíelés a márciusi télben.

A műanyagpályás tanfolyam után mentünk fel a Kékesre, hogy kihasználjuk a gyerekkel az utolsó téli szüneti napot egy kis havas gyakorlásra. Az M3-ason végig ködös, fagyos deres idő -7 fokkal. Mátrafüred után viszont kitisztult az idő, gyönyörű napsütés és a hőmérő -1 fokig emelkedett. A Veronika rét környékén egy szemnyi hó sem. A parkolóban bőven volt hely (600 Ft egész napra), nem voltak túl sokan. A pályán viszont van bőven hó. Néhol érezni lehetett a kemény technikai havat, néhol egy egész kicsit jeges, de nagyon jól síelhető felülettel. A csákányosnál várakozás gyakorlatilag semmi, zavartalanul lehetett egész szürkületig róni a köröket.

Megjártuk Kralikyt, Majdnem szó szerint értve, mivel az itt leírtak alapján mi is az Energy panzióban foglaltunk, viszont a motoros szános felvitel a házigazda elfoglaltsága miatt nem működöt. Kemény volt este a sötétben felcipelni a csomagokat, de megoldottuk. Sportoltunk egy nagyot. Szerencsére még maradt energiánk az esti síelésre. Besztercebányán és környékén csúnya -5 fokos hideg, ködös idő hó nélkül. De itt fentebb az erdőben kb 5 cm-es természetes hó és tiszta, gyönyörű napsütéses idő volt. A pálya teljesen rendben volt, vegyes technikai és természetes hó. Tömegről sem lehetett beszélni. Érdekes, hogy az esti sízésen többen voltak, mint napközben. A 3 felvonó közül a legkisebb, tanuló tárcsás mindig ment, de a csákányos vagy ülőliftes közül mindig csak az egyik.
Kicsit nehezen megközelíthető, de családi síelésre tökéletes kikapcsolódás.

Nem akartunk hibázni, kimentünk. A Tamás képein valószínűleg azért nem vagyunk rajta, mert azok még kora délelőtt készülhettek. Mi pedig innen Budafokról délre értünk ki. :) Napsütéses, szélmentes, gyönyörű idő. Ehhez képest egyáltalán nem voltak sokan. Sorban állás, várakozás semmi sem volt. A pályák egy kicsit felpuhultak, de legalább nem volt jeges. Sajnos a tárcsás felvonó egyik sem működött. A G felvonó alól szinte teljesen elolvadt a hó, a 2-es pálya teteje is már egy kicsit megkopott. Maradt a hagyományos váltakozó felvonózásos 1-es és 2-es pálya besíelése, de itt ezen nagyon jót síeltünk. Működik még a tanulópálya is, de már nagyon vigyáznak a még megmaradt hóra. Sícipőben, snowboarddal sétálva nem lehet a pályákon tartózkodni, csak lécen vagy deszkán, mert a vékonyabb részeken széttapossák az olvadó havat. Mindenki megpróbál tenni valamit, hogy minél tovább lehessen itt síelni. A pályakezelő munkások óvják amit lehet, a foltosodó helyekre hordják a felső részről a megtakarított havat. Tényleg mindent megtesznek, hogy a lehetőségekből a lehető legjobbat kihozzák. Mi szokás szerint a kisebbik pályán, a 2-en melegítettünk be, aztán pár pihenő beiktatása közben estig az 1-en pörögtünk. Mi ismét nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük a Nagyvillám sípálya minden egyes dolgozójának!

Szombat dél után voltunk kint, este 7-ig. Remek kiránduló idő, a parkolók úgy tele voltak, ahogy én ezt még nem láttam. Pedig a sípályát üzemeltetők az út túloldalán bővítették rendesen a parkolási lehetőségeket. Ezen kívül is mindent megtettek, hogy mindenki, aki ide kilátogatott, a legjobban érezze magát. A szánkósoknak teljesen lekerítették a területet, még a megközelítési utat is. Nem ment a tubing, ennek a felvonója is a síelőket szolgálta ki. Ezt főként a kezdők használták ki, akik teljesen meg is szállták a kisebbik, 2-es részt. És igen! Üzemelt a tárcsás, készítettem is róla pár történelmi fotót. Tényleg igazi titkos tipp volt, itt valóban lehetett forogni megállás nélkül. Igaz egy kicsit kell botozni a beszállóig, de ez legalább a mozgás javára írható. Másnap igencsak fittnek éreztem magam. Amúgy sorban állás a többi felvonóbál sem igen volt pár percnél több. A pályák egy kicsit le voltak jegesedve, különösen az alsó részeken. Volt is ebből pár érdekes becsúszás.
Nagyon jó nap volt. Ahogy az időjárás alakulását nézem, csatlakozva a Síelj itthon! felhíváshoz, jövünk a következő hétvégén is.

Mi vasárnap és hétfőn voltunk a Kékesen.
A szombatról azt hallottuk, hogy kora délután a pénztár működésénél volt egy órás fennakadás, ezért volt a meghosszabbított nyitvatartás. Egyébként minden újdonság jól működött. A felvonó valóban hosszabb és a jegyek használatával sem volt semmi gond.
Az idő vasárnap borúsabb, hétfőn pedig egy kicsit melegebb, 2 fok körüli, gyönyörű tiszta, napsütéses volt. Sok síelőt ki is csalt a Kékesre. A vasárnapi tömeg egyáltalán nem lepett meg, ez várható volt. Ami meglepett, az az volt, hogy az ebédidő körül fogyatkozó sor 2 óra után megint elkezdett növekedni. Visszaszivárognak az ebédről a síelők, gondolnánk, de nem ez történt. Sokan vélték Gyöngyösről és a környékről, hogy most már hazaindul a sokadalom, és felugranak egy kis vasárnap délutáni csúszásra. Jöttek rendesen. Mi meg mentünk egy késői ebédre a Kékesi Vendégházba. Nagyon jó a kaja és a kiszolgálás. Mindenkinek ajánlani tudom a Kékesi palacsintát. Helyi sajátság áfonyás lekváros ízes palacsinta tejszínhabbal. Finom. Az ebéd után viszont most már tényleg megfogyatkozott a sor, és zárásig még jó pár kört tudtunk csúszni. A késői ebéddel viszont vigyázni kell, mert a vendégház csak 5-ig van nyitva, fél4 után pedig már nincs konyha.
Hétfőn első ránézésre a szép időn kívül semmi sem különbözött a vasárnaptól. Aztán kiderült, hogy csak rövidebb a sor, mert már nem hajtogatták össze szerpentinbe a várakozókat. De azért hétköznaphoz képest sokan voltak. Egy csomó gyerek. Nem kéne ezeknek suliban lenniük?
-Kivettük a gyereket 2 napra az iskolából és feljöttünk... ezt többször is hallottam a sorban állás közti beszélgetésekből. Azt hiszem, mindenkinek heveny hóelvonási tünetek kezelését írta elő az orvos. Vagy csak igyekszünk kihasználni az idei nagyon szűkös lehetőségeket. Ebéd felé viszont letisztult terep, folyamatos pörgés. Délután aztán megint megindult a jónép apraja-nagyja. Iskolák érkeznek buszokkal, délutáni alkalmi síelők, ahogy tudnak. Megint nő a sor, de mi ezt már nem várjuk meg.
Délelőtti jegyünk révén hazaindulunk. Meg kell mondjam, nehéz szívvel hagytuk abba. A sok sorban állás ellenére nagyon jól éreztük magunkat. A sorok sem voltak kritikusak, mert gyorsan haladtunk, hamar lepörgött a várakozás.
A képek a hétfői nap készültek.

Most értünk haza Kosutkáról.
Remek hely egy családi üdülésre. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki nem akar sokat utazni, vagyonokat költeni síbérletre és csak egy kis kikapcsolódásra vágyik.
Mi a pálya aljában található panzióban laktunk. A szobák nem túl tágasak, sőt inkább szűkösek, de a célnak teljesen megfelelnek. Minden szobának külön van a meleg vizes bojlerre. A fűtés egyedileg szabályozható, a zuhanynál szabályozható padlófűtés. Valóban abszolút pályaszállás. Fűtött, zárható sítárolóval az alsó szinten, amihez külön kulcsot kapsz. Parkolás a ház előtt, illetve mellett. További előnye a könnyű megközelítés, gyakorlatilag egy utca végén található. Az ellátás bőséges és finom volt.
A sípálya nem túl nagy és nincs is magasan. Ennek ellenére a mostani felmelegedős időszakban mégis nagyon jót csúsztunk. Pénteken délutánra értünk ki, körülöttünk mindenfelé zöldbe szökkenő mezők és erősen barna színeket öltő domboldalak. Mi meg erősen aggódtunk, de mint kiderült feleslegesen. A pálya teljesen rendben volt. Vacsi után az esti síeléssel kezdtünk és folyamatosan pörögtünk egész a zárásig, 9-ig. Szombaton az egész nap a síeléssel telt, lévén reggel 3/4 9-től majdnem 4-ig, majd egy kis szünet után este 6-tól 9-ig lehetett menni.
Azért a meleg idő itt is megtette a hatását. Éjszaka sem hűlt a levegő 2 fok alá, friss havat sem tudtak gyártani. Napközben a pálya közepétől már kásásodott, erősen kopott. A végére a tetején teljesen rendben volt minden, viszont a középső részen a hó nagyon elvékonyodott, itt már sok helyen kilátszott a föld. Estére ki is tettek egy figyelmeztető feliratot. Sajnos a felső rövidebb húzós lift nem működött, ezért minden alkalommal végig le kellett menni. Ez azt jelentette, hogy fentről egy élvezetes 5-600 m-es indulás után óvatosabb ereszkedés, majd az aljában megint egy jó befejezés.
Tömeg egyáltalán nem volt, a csúcsidőben talán 4-5 perc várakozás volt a legtöbb. Mi nagyon jól éreztük itt magunkat!
I :) Kosútka!

Mi is pénteken, március 16-án voltunk itt.
Elég nehezen indultunk neki. A tavaszi jó idő csábított egyéb programokra, kirándulás, túrázás, bicikli. Meg ott van a kert is, metszés, veteményezés. Utószezoni hangulat, kezdünk a síeléssel erre a szezonra telítődni, az M3 Budapest-Gyöngyös szakaszon lassan már visszaköszönnek az útszéli jelzőtáblák.
De MSZI-n erre a napra az oktatásra nyílt napot hirdettek. Erős a csábítás. Nagyon jó lenne kipróbálni, mit szólna hozzá a gyerek. Aki teljesen neveletlen. Beíratnánk egy másfél órás kurzusra. A hosszú hétvégére még érvényes az autópálya matricánk. Az infok alapján jó a pálya, jó a hangulat. Akkor mire várunk, menjünk!
De azért az út sem volt teljesen zavartalan. Gyöngyösön kiderült, hogy a Mátra Vasút elindította a szokásos kisvasútját. Meg kellett nézni. Kékesen egy rövid nosztalgia. Tényleg elolvadt a hó java része, sok kiránduló, éled a Mátra. De azért sikerült még délelőtt odaérnünk.
Gyöngyösön 10 fok, MSZI-n 8. Napsütés, gyönyörű tavaszi idő, hangulat van, a DJ nyomja. Pályák, amilyenek ilyenkor lenni szoktak. Közelébe sem ér a 2 héttel ezelőttinek. A kedvenc 5b-m a kanyarokban összetúrt latyak miatt teljesen élvezhetetlen. Vergődés rajta lemenni. Ugyanez a nagy csákányoshoz vezető minden út alsó részén. A Híd alá jó bemenni, de aztán van egy egész kicsi vízisí. Utána lévő rész árnyékos, egész jó volt rajta a hó. Az 1-es feketéből ami megmaradt keskeny rész, le volt jegesedve, aki bevállalta (mi is egy kör erejéig) jót csúszott rajta.
A felső rész viszont teljes szélességben meglepően jó állapotban volt egész nap. Itt zajlott gyermekem oktatása is. Számomra meglepően jól fogadta a dolgokat. Igyekezett együttműködni, türelemmel volt, csinálta a többiekkel a gyakorlatokat. Végül is nem bántam meg, hogy eljöttünk, nagyon hasznosnak láttam az oktatást. Köszönet az oktatóknak! Valószínűleg fogunk még jönni oktatásra.
Nekem úgy tűnt, sokan gondolták, hogy szintén kihasználják a nyílt nap adta lehetőséget. Több csoport oktatása is zajlott egyszerre, kezdők-haladók, gyerekek-felnőttek számára egyaránt. Ennek megfelelően elég sokan is voltak, de semmi kritikus sorbaállás sem volt. Néha egy kicsit összetorlódtunk a lifteknél, de ez sem tartott pár percnél tovább.
A nap végére ezen a szezonvégi küzdelmes pályán jó alaposan elfáradtunk, jót síeltünk ezen a tavaszi napsütéses napon.

Idén március 4-i hétvégével bezárt Wenizell sípályája, megértem őket. Tavaly a magyar vendégek kedvéért a március 15-i hosszú hétvégére még nyitva maradtak. Mi kihasználtuk ezt a lehetőséget, de rajtunk kívül nem sokan. Abban a 3 napban néha az volt az érzésem, hogy csak az Én családom kedvéért van nyitva a sípálya.
Mi naponta vettük meg a bérletet, mert van családi kedvezményes napijegy már egy gyerekkel is, és így jobban megérte, mint többnapos bérletet venni.
Az idő végig napsütéses, gyönyörű volt, igaz néha kicsit fújt a szél. Megérkezéskor pár autó a parkolóban, pár síelő a pályán. Az igen erős napsütésben 10-15 fok, úgyhogy a hólé patakokban folyt. A pálya állapota ehhez képest igencsak jónak mondható volt. Igaz, a 3 napban fokozatosan romlott. Föld sehol sem látszott ki. A legnagyobb gondot az olvadás a pálya közepénél, a felüljárónál okozta. Itt megrekedt egy kicsit a hólé és vízisíszerűen kellett átsiklani rajta. A tetején az árnyékosabb részt nem tudta annyira besütni a nap, itt volt a legtökéletesebb a pálya.
A hüttében is szezonvégi hangulat uralkodott, a kajából, italból igencsak beszűkült a készlet és a választék. Itt helyben készítenek saját paradicsomos mártást hagymával, ketchup helyett. Az nagyon ízlett, mindenkinek tudom ajánlani, aki erre jár, kóstolja meg virslihez vagy sült krumplihoz. Kár, hogy a végére ez is elfogyott. Kicsit olyan volt, mintha felzabáltuk volna a hüttét.
A környék nagyon szép. Igazi erdős, fenyőfás kiránduló helyek és útvonalak vannak. Mi utolsó nap délután kirándultunk is egyet. A szálláson pedig kaptunk a helyi fürdőbe szóló belépőt. Ez eléggé általános szolgáltatás a helyi szállásoknál, foglaláskor érdeklődni kell. Nekünk egyszer ingyenes fürdőbelépő, a többi alkalomra pedig kedvezményes belépési lehetőségünk volt.
Természetesen, ha átmentünk volna St. Jakobra, ott sokkal jobb hóviszonyok lettek volna, de mi most ezzel is meg voltunk elégedve. A 3 napban nagyon jól éreztük magunkat. Igazi, síeléssel egybekötött hosszú hétvégi kikapcsolódás, pihenés volt.

Csütörtökön voltunk itt. Az "Olcsóbb hétköznapi 3 napos" bérlettel szerintem egész tűrhető ár. Pláne, ha nyitva van a sípark teljes területe, nincs sorban állás, nincs tömeg és egész nap tudsz pörögni. Most például ez volt.
Megérkezésünk után, 11 körül volt egy gyengébb hóesés, aztán délután 2 körül egész rendesen havazott. A hosszú csákányos működött, semmi sorban állás. A mellette lévő húzós nem működött, de semmi szükség nem is volt rá. A pályák nagyon rendben voltak. Az 1-es teteje volt egy kicsit keskenyebb, pár helyen földes, de lejjebb az is rendben volt. A 3-as fantasztikusan nagyon jó volt. A 4-es, 5-ös is jó volt, kemény volt, néhol egy kis jégfolt kilátszott, de könnyedén kikerülhető volt. Az 5b, új pálya, nagyon élvezetes, a kacskaringókban nekem legalábbis nagyon jól eltalálták az íveket.
Februárban kerültük ezt a helyet, de most nagyon jót csúsztunk, síelő, snowboardos egyaránt. A hangulatról pár kép a társaktól.
Valamint egy érdekesség, a sports-tracker webes szolgáltatása. A szokványos telefon-fényképező-GPS kombinált eszközre lehet alkalmazni a sports-tracker szoftverét, amely elindítás után leállításig gyűjti a mozgásunk adatait. Hazamenve aztán ezeket az adatokat le lehet tölteni a weboldalon. (fényképeket is rögzíthet adott pontnál). Egyik társunk, snowboarddal, 4 részletet is felvett, itt megtekinthető (bele kell menni valamelyik Mátraszentistváni sorba):
http://www.sports-tracker.com/#/vie...w_profile/Geeza
Az egyik, a délután negyed 2-től egy valamivel több mint 1 órás részlet összefoglaló térképét ide is betettem. Jól látszik a mozgás, a csákányos tetejéről indul, aztán több körös pörgés van, mindig valahogy másként érkezett a felvonó aljához. Az adatok a kép tetején: távolság, időtartam, átlag, 1 km mennyi idő alatt, max sebesség, szívritmus ami itt nem volt(de csak mérve), aztán a szintkülönbségre utaló adatok és hogy mennyi kalóriát fogyasztott ez idő alatt.

A Dél-Tiroli Eisacktal völgy másik két síterepe a Gitschberg és a Jochtal. Legalábbis eddig a szezonig két különálló síterep volt, de az idei szezonra már összekötötték őket egy kabinos lifttel, és egy közös sítrepként jelzik. A Plose-i síbérlettel ide is érvényes. Ez az összekötő kabionos átmegy a két síterep közt egy hegyvonulat alsó gerincén is, ami elválassza a területet egymástól. A kabin megy lefelé is és felfelé is. Ez itt részben csak sítúrára alkalmas, síelésre nem. Mi nem is használtuk, inkább síeltünk egy-egy napot mindegyik helyen.
Gitschberg a nagyobb. Széles, változatos pályái vannak. Egy kabinos felvonóval lehet feljutni a felső, sziklás környezetben lévő pályákhoz. Szoktak itt versenyeket is rendezni, ilyenkor lezárják a felső rész egyik felét. Vissza a kabinos aljához egy erdei uton lehet lecsúszni.
Jochtal a kisebbnek jelzett síterület. Azonban szerintünk ez is elég nagy, csak másmilyen elrendezésben vannak a pályák. Talán nem annyira kiépített. Itt az alsó, egy karítéssel zárt részen gyerek varázsszőnyegek is vannak. A felső részen nagyon változatos, hosszú, erdei és kevésbé erdős részek váltogatják egymást.
Hó volt rendesen, pályák nagyon jók voltak. A tömeg nem volt jellemző egyik helyen sem. Nagyon jól éreztük magunkat mindkét helyen.

Plose 42 km sípályával az Eisecktal völgy legnagyobb sícentruma. Villach-on keresztül, Kronplatz mellett elmenve mentünk. Gyerekkel, többször is megállva alig valamivel több mint 10 óra volt az út.
A hely büszkesége a Trametsch lesikló pálya. Ez már jól látszik a közeli Brixen kisvárosából is. Ha a kabinos után még felmegyünk az ülőszékessel a legmagasabb pontra, innen lesiklani a Trametsch-en a kabinos aljáig mintegy 9 km. Mi megtettük többször is. Az idő fagypont körüli, de az feletti volt, délben 9-10 fokig melegedett és elég szutykos, néha ködös idő volt. A pálya állapotok ennek megfelelőek voltak. A legalja néhol kásásodott, délre már eléggé összetúrt volt. Néhány alsó hütte gerendákat tett a lesikló pálya mellé, hogy a vendégeknek ne a sáron keljen átgázolni. A felső piros pályákon egész nap jól lehetett síelni. Itt fent van egy kb 400 m-es húzós lift is, ami mellett a kék pályán a kezdők is nagyon jól tudtak gyakorolni.
A középállomáson lévő nagy hüttéhez fel lehet menni autóval is. Akkor a St Andra-i kabinos kihagyásával egyből az ülőszékes felvonóknál és a kellemes piros pályáknál vagyunk.
Brixen környékén, a völgyben és a Natz-i fensikon számos szállást találni. Ezekről a helyekről reggel és délután meghatározott menetrend szerinti síbuszok szállítják a síelőket a St Andra-i kabinos felvonóhoz. Azzal számolni kell, hogy ezektől a helységektől a menetidő fél óra vagy még több is.
Mi nagyon jót síeltünk itt. A megközelítése egyszerű, mert az autópálya mellett van. Jó, változatos, minden tudásszintnek megfelelő pályák vannak, a kilátás pedig a Dolomitokra gyönyörű.

Egy napot síeltünk Ponte di Legno pályáin is. Itt a kisváros fölötti hegyoldalon, csodálatos környezetben, fenyvesekkel borított változatos pályák vannak.
Pár éve Ponte di Legno - Temu sípályáit egy kabinos lifttel összekötötték Tonale pályáival, "Egy álom megvalósult" hirdette a lifttársaság. Azóta, jó hóviszonyok esetén egy keskenyebb erdei pályán le lehet síelni idáig, majd a kabinos mintegy negyedóra alatt visz vissza Tonaleba.
Ezt a részt ajánlom azoknak, akik szeretnek változatos tájakon, erdők-fák között síelni. Nekünk is nagyon tetszett. A sok kietlen sziklás terep után igazi felüdülés volt itt csúszni.

Ha már a Tonale hágó magasabbik felén síeltünk, természetes hogy felmentünk a Presena gleccserre. Ez a kabinos felvonót követően egy elég lassú, egyszerű ülőszékes felvonóval közelíthető meg. Ez a rész a gleccser húzós felvonójáig elég lapos, néhol dimbes-dombos, úgyhogy visszafelé jövet igencsak lendületet kell venni, hogy az ember ne kényszerüljön botozni. A pályaigazgatóság szerint a 3030 m-es gleccser tetejétől a fekete pálya aljáig, azaz a hágóig egy huzamban 11 km-t lehet síelni. A valóság az, hogy ez nekünk egyszer sem sikerült, mert csak rákényszerültünk, hogy lecsatoljunk és átsétáljunk az ülőszékes alatt a feketére. Igaz, láttuk a liftkezelőket lemenni, nekik sikerült nagy lendülettel átmenni, és a végén nekünk is csak kb 10 m hiányzott.
A gleccser egy rövid, meredek, jól lekezelt pálya. Igaz, olyan széles mint amilyen hosszú. Két párhuzamos felvonó szolgálja ki. Arrafelé elég hideg tud lenni, pláne ha fúj a szél. Viszont nagyon tud sütni a nap is. Érdekességnek jó volt, a napsütést nagyon élveztük, de azért ezen a síterepen vannak ennél jobb részek is.

Szombaton ismét a Kékestetőn síeltünk. A múltkori hétvégéhez hasonlóan most sem tudtunk felmenni a felső parkolóba, de Mátráházán a nagyparkoló még félig üres volt. Ismét jártak a buszok, de most jóval kevesebben voltak, nem is telt meg olyan gyorsan a busz, átlag 10 percenként indult egy felfelé. Gyönyörű napsütés és erős olvadás volt, néha felerősödő széllel. Az északi rész le volt zárva, a délin lehetett csúszni. A bejárat utáni részen erősen hókásás volt a pálya. Lejjebb érdekesen alakult, mert a napsütötte részen olvadt, tapadós hó volt, a fák által árnyékolt oldalon viszont fagyott, jeges volt. A technikai hó megtette a hatását, itt lehetett karcolni rendesen, egészen a csákányos felvonóig. Alatta már erősen kopott részek is voltak, volt olyan kicsit lejtősebb rész, aminek a közepén keresztbe tett karókkal külön figyelmeztettek is a kikopásra. Minderről egyébként még a jegypénztárban korrektül tájékoztattak. Tekintettel az alsó rész állapotára, meg hogy a felvonónál szinte semmi sorbaállás nem volt, most többet felvonóztunk, mint buszoztunk. Zárásig folyamatosan pörögtünk, de azért párszor végig is mentünk, mert így a buszon legalább kipihentük egy kicsit magunkat.
A Kékes-dél lankás pályáját ajánlom azoknak, akik egy kicsit könnyed síelős kikapcsolódásra vágynak, akár kezdők, akár haladók. A hétvégi buszok mindig megoldják a nagyobb tömegek mozgósítását. A kezelő személyzet segítőkész, a csákányos felvonóval semmi probléma nincs.
Mi ismételten nagyon jól éreztük itt magunkat.

Tonale síterep a Tonale hágó két oldalán, a Passo Tonale-n helyezkedik el. A múltkoriban nagyon jót síeltünk itt. Igazán változatos pályarendszer. A hágó egyik felén ülőszékes felvonókkal elérhető, főleg kék és némi piros pályák vannak. Van pár rövid, egy zöld jelzésű felvonós is. Itt elég nagy tömeg volt, némi sorbaállással.
A másik, a magasabb felén a Pressena glecser és egy hosszú fekete pálya van. A két rész között nincs átsíelhető rész, van vagy száz méter, amit gyalogolni kell. Ide a feketéhez egy gyors kabinossal lehet feljutni, sorbaállás gyakorlatilag semmi. Mi főleg itt síeltünk. Itt is elég sokan voltak, néha a pálya elkeskenyedik, pár helyen buckásodott, nagyon oda kellett figyelni, hogy ne legyen baleset. Gyönyörű idő volt, a kilátás fentről nagyon szép. Nem véletlen, hogy a pálya úgy hirdeti magát, hogy itt mindig süt a nap.

Február 24-én, pénteken voltunk itt. Egerben 7-9 fok, Bánkúton 3-4 fok, erős napsütés, gyenge, de a csúcson felerősödő szél fogadott minket.
A pályák ennek megfelelő állapotban. Teljes egészében természetes hó, ratrakolva, ami ropogott a lécünk alatt. Az erős napsütésnek kitett részen kicsit olvadt, tapadós hó. A meredekebb részeken hamar letúrták a havat és sok helyen kilátszott a föld, ezért a feketének jelzett pályákat nem is próbáltuk. A pirosakon viszont nagyon jól, kellemesen lehetett síelni.
Hétköznap lévén csak a C felvonó működött, de ez teljes egészében kiszolgálta a terepet. Várakozás, sorbaállás semmi, és ezzel a legmagasabb pontra lehet feljutni, ahonnan egy nagy félkörív mentén lehet a kék pálya nyomvonalán visszajutni a felvonóhoz. Vagy több ponton lerövidítve az útvonalat, meredekebb részeken lehet lesíelni ugyanoda.

Csütörtökön, azaz hétköznap voltunk itt.
A síbuszok nem jártak, viszont simán fel lehetett menni a felső parkolóba. Ez fizetős, 1 órára 200 Ft, egész napra 600 Ft. Lent olvadás, viszont a pályákon fagyott, mert ugyan fagypont felett volt valamivel, de erősen fújt a szél, és ez vissza fagyasztotta. A délin nem túl sok ember, a csákányossal kellemesen lehetett síelni, sorbaállás gyakorlatilag semmi.
Az északin erős hideg szél, fagyos hangulat volt, síelő gyakorlatilag senki. Egy kép a kifagyott északiról, ami nem is annyira meredek, mint inkább van benne pár letörés. Viszont jó széles. A képen látni a fákon a zúzmarát, amit az erős szél a fákról folyamatosan az ember arcába fújt.

Mi idén többször is voltunk 1-1 napra. A bébipályán nagyon sok kisgyerek, semmilyen köteles felvonó sehol egyszer sem, viszont a sok síiskolás (itt ahol Stani szerint a mobil köteles szokott lenni) a csákányosból folyamatosan kiesett, ettől irtózatos tömeg gyűlt össze a sorbaállásnál. Gyakorlatilag félóra ácsorgás után ezen a részen senki sem volt a pályán, mindenki a sorban ácsorgott.