Élménybeszámolók

Egy kis helyzetjelzés gaboca "házi síterepéről"! A múlt héten hétfőtől péntekig voltam kint egyetemi sítáborral. Fantasztikusan szép időnk volt, végig a napsütésé volt a főszerep, reggeli sejtelmes párával. A pályákon a hóviszonyok nem várt módon jók voltak a hóinséges idő ellenére,különösen a középső pálya piros szakaszán. Ami meglepő volt számomra (most voltam itt először) az a kezdő síelők száma! A buszok ontották a kék pályára a tanulni vágyókat! Aki hezitál, hogy menjen-e, azt csak biztatni tudom!

Tegnap átestem a gopass tűzkeresztségen s megejtettem idei első lomnici síelésem.
Először néhány szót a gopass tapasztalatomról. Gond nélküli regisztráció után előző nap megvettem a napijegyet, kinyomtattam a visszaigazolást. A helyszínen beálltam a gopass iroda sorába (hárman voltak előttem). Várakozás közben felfigyeltem, hogy a készpénzes pénztárak egyáltalán nem működtek, egy sem volt nyitva. Kb. 15 perc (!) után került rám a sor, miután a 3 előttem álló kb. 10 bérletet (kártyát) váltott ki. A kártyát regisztrálták hozzám, alkoholos filctollal ráírták a (kereszt)nevemet és már mehettem is. Ez így elsőre elég hosszú idő volt - figyelembe véve, hogy csak 3-an voltak előttem -, de ezt követően nagyon kényelmes lesz a rendszer! Hiába, minden kezdet nehéz :)
Miskolc-Bánréve-Dobsina-Káposztafalva-Poprád-Lomnic útvonalon mentem, gyakorlatilag végig száraz úton. Poprád után a Tátrába vivő útszakaszon látszott, hogy korábban a szél kb. félméteres torlaszokat építhetett az úton, út mellett, de mostanra már hibátlanul eltakarították az úttestről. A fenti úton Lomnic felé délelőtt még több helyen jégbordás, kásás volt, de délutánra az a szakasz is sokat javult.
A pályák tökéletesek, kellő mennyiségű és minőségű hó volt rajtuk. A felvonóknál gyakorlatilag sehol nem kellett sorban állnom, mert egyedül voltam és single soron sosem álltak. Egyébként sem voltak nagy sorok, még a nyeregbe vivő múzeumi kettesnél sem. Most is lenyűgözött az az infrastruktúra amit ide beépítettek!
Végig napsütés és kb -10 fokos idő volt, egyszerűen szuper volt!

Január 7-én hétfőn jártam itt. Először az újdonságokról. Az első az új körforgalom, ami a városon belül található a Nowy Sacz felé vezető kereszteződést váltotta fel, így valamivel nagyobb eséllyel lehet "bekanyarodni" a sípálya felé vezető útra. Aztán egy újabb körforgalommal találkozunk a völgybe vezető út kereszteződésében.
Most sem kellett a parkolásért fizetni.
A napi jegy ára 110 zloty, a kaució 10 zloty.
Aznap a fekete pálya kivételével minden pálya működött és szuper hóviszonyok voltak. Időközben (csütörtökön) a fekete pályát is megnyitották.
A síelők jól eloszlottak a pályákon, így sehol nem kellett a felvonóra várni, a pályán nem kerülgettük egymást.

Csak azért mentem ide,hogy válaszolni tudjak a kérdésekre. :)
Korábban egyszer már voltam itt, de akkor a hóhelyzet nem tette lehetővé az átsíelést. Ma minden adott volt a remek naphoz.
Muszyna felől közelítettem a terepet, ott is parkoltam. Kevesen voltak a szikrázó napsütés ellenére. Ezen az oldalon egy használható pálya van, ami mellett a beülős megy. A fölötte lévő, tányéros által kiszolgált pálya remek kezdő pálya lenne, csak hogy jön le a teljesen kezdő?
A Wiercholmai oldal szerintem jobb. Hosszabb a pálya. Többen is voltak. Itt is a beülős melletti pálya a felkapott, de a hosszú tányéros melletti is kellemesen lankás. Az átkötő pályák csak az átkötésre jók, ott nem is síelt senki. Visszafogott a vendéglátás is, igazából egy "hüttét" láttam a pályán a Wiercholmai oldalon.

Tegnap kiruccantam, miután napos időt jósoltak. Szerencsére mire belefogtam a beszámoló írásába elolvastam a sporttársak egyéb terepekről (Stuhleck, Chopok) írt beszámolóit, így relativizálódtak a tapasztalataim. :)
A napi jegy ára 39 Euró + 2 Euró a kaució. A szilveszternek is köszönhetően sokan voltak Csorba-tavon, gondolom a szállások megteltek. A parkolók biztosan! Ezért nem is engedtek fel, a központi, nagy parkolóba tereltek minket. Innen rövid sétával elérhető volt a síbusz, ami 10 percenként járt. A pénztárnál (11 óra körül) nem volt nagy tömeg, minden pénztár működött, de így is kb. 10 perc volt a jegy vásárlása. A Soliskora vivő négyes liftnél már tisztességes tömeg volt, de kb. 15 perc alatt - surranó pályán - oda lehetett érni. Szép napos idő volt és hideg. A pályák már kicsit buckásak, a jég elő-elő kandikált. A pályákon elviselhető volt az embermennyiség. Délután feltámadt a szél és felhőket is hozott, ami megtizedelte a sporttársakat.

Pénteken itt nyitottam a szezont. Az első kellemes meglepetés az ingyenes parkolás volt. Aztán jött a következő a pénztárnál: nem 110, hanem csak 80 zloty volt a napi jegy (9-16 óra közötti idő). Ki tudja meddig lesznek ezek így!
Nem voltak sokan, a buborékosnál is alig kellett sorba állni, a négyülésesnél pedig egyáltalán.
A természetes hó itt hiánycikk, csak műhó volt. Ami érdekes volt, hogy a pálya felső szakasza (3-as kék) volt jeges, a piros 1-es csak helyenként (aztán a nap végére persze egyre több helyen). Éles lécekkel teljesen jó, életlenekkel (mint amilyen az enyém volt), óvatosan.

Január 30-án voltam kint. Nem sok minden változott, a parkolás most is 10 zloty, viszont a napos síbérlet 105 zlotyra emelkedett. A bérlet nem visszaváltós, így nincs óvadék, illetve 9-től 18 óráig lehet a jegyet használni. Ha jól emlékszem korábban talán csak 15-ig lehetett.
A pályák meglepően rendben voltak, különösen ahhoz képest, hogy néhány nappal előtte itt is eső esett. Leginkább a 3-as kék pálya egyes részei voltak jegesek.
Szerencsére a 2-es pálya szinte tökéletes volt - egy két kődarabtól eltekintve - és nem buckásodott.
A kabinosnál volt egy kis sor, de max. 5 perces. A többi liftnél meg várakozás nélkül lehetett beszállni.
Csak az 5-ös (fekete) és a 4-es pálya nem működött, a többi igen.
Ismét nagyon jól éreztem magam és jót síeltem itt!

Tegnap ezt a síterepet látogattam meg. Most voltam itt először. A muszynai részhez mentem először. Ez Miskolctól ("háztól-parkolóig) 187 km volt (Kassa, Eperjes, Kisszeben, 68-as és 77-es főúton)és valamivel több mint 2,5 óra gyér forgalom és száraz utak mellett!
A muszynai rész valójában Szczawnikban van, ahol ingyenes parkoló található a 4 üléses (székes) felvonónál, valamint egy fűtött, ingyenes, szagmentes konténer wc.
A napijegy (9-től 15 óráig) 75 zloty volt, a kártya letéti díja 15 zloty. Sajnos még nem használható az egész pályarendszer, mert itt is kevés a hó. A muszynai részen a 4-es ülős (H jelű) és az I jelű tányéros felvonó működött. Az ülős lift melletti pálya (7-es) kezdetben kék, majd átvált pirosba, kb 1,5 km hosszú, nem túl széles.
Az I jelű tányéros melletti kék pálya (8-as) a (teljesen) kezdők paradicsoma lehet, nagyon enyhe lejtésű, letörések nélkül. Ha az ülőssel le is lehet jönni (?), akkor a kezdők itt tudnak gyakorolni (bár a piros, völgybe levezető pálya sem vészesen piros, de a kékhez képest jóval meredekebb). A kezdők egyébként lent a völgyben is tudnak szárnyakat bontogatni, mert van egy tanuló pálya, tányéros felvonóval (a sítérképen nincs jelölve).
Az ülős felvonó elég sokat állt, ezért 11 körül kisebb sor alakult ki előtte. Fél 12-kor kocsival átmentem a síterep másik végébe, Wiercholmára. Ez 32 km-re van és bő fél óra volt azt út.
Itt is két felvonó üzemelt, a négyüléses (A jelű) és egy tányéros (B jelű). Mind hangulatában, mind pályáit tekintve jobban tetszett. Valószínűleg felkapottabb is, mert sokkal kiépítettebb a környéke is.
Az ülős lift melletti pálya (1-es) nagy része erősebb kék kisebb letörésekkel, a vége pedig piros.
A tányéros (B) melletti kék pálya (4-es) szintén kezdőknek is jó (ez azért meredekebb, mint a muszynai!).
Ha az összeköttetést biztosító felvonók, pályák működnek, akkor kifejezetten élvezetes terep lehet. Miután most még csökkentett üzem volt, ezért most még nem értékelem pontokkal. Az elmondottakat néhány képpel is illusztrálom.

Vasárnap végre láttam Krynicát napsütésben is! Fantasztikus síelés sikeredett, tökéletes feltételek mellett: napsütés, -5, -8 fok, előtte esett friss hó, amelyet szépen eldolgoztak,kevés ember, jó pályák! A háttérben még a Magas Tátra vonulata is látszott. A feketének minősített erős piros pályán is remekül lehetett menni, nem volt összetúrva, volt hely bőven, lehetett "élezni" a helyzetet. Az ismerősöm, akivel voltam most volt itt először és vagy 10x elmondta: nem gondoltam, hogy ilyen jó hely, milyen jók a pályák, milyen változatos és kultúrált az egész!
Korábban a GPS Bártfa előtt mindig levitt és egy alsóbb rendű úton közelített a határhoz, amelyen alig lehetett haladni a nagy hó miatt. Most úgy döntöttem nem megyek a GPS szerint, hanem maradok a Bártfára vezető úton. Mit ad Isten, nem volt hosszabb és végig letakarított úton, gyorsabban lehetett haladni. 3 óra alatt ki is értünk. Sajnos vasárnaptól ott is inkább eső fog esni az előrejelzések szerint, így lehet az utolsó csúszásom volt ebben a szezonban.

Ha február, akkor Krynica! Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt voltam itt először, köszönhetően moto moto-nak, aki felhívta a figyelmemet erre a síterepre. Akkor is nagyon tetszett, most is. Az időjárás is hasonló volt, akkor is esett a hó, most is. A múlt évben készült és a most kattintott képek között semmi különbség. Tylicz után másnap, vasárnap itt síeltünk. Most a teljesen kezdő szemével néztem a terepet. Ha felmegyünk a buborékos felvonóval a legtetejére, akkor ha balra csúszunk a J jelű tányéros felvonó mellett van egy elég lapos, rövid kék pálya, ahol az első csúszasok megtehetők. Szerintem aki már ici-picit is tud síelni, az hamar megunja és jöhet a E jelű tányéros felvonó melletti kék pálya. Szerintem ennek abszolút ideális az esése kezdőnek is és haladónak is, mert jól lehet rajta gyakorolni. Nyomtam is rajta rendesen a hóekét én is, sokat fejlődtem ebben! Bár a tányéros adagolós, de egyáltalán nem ránt, egészen finoman indul el a kezdőkkel is. Ennek a pályának a hátránya csak annyi, hogy innen vagy lesíel a delikvens a piros pályákon (1, 6) az aljába, vagy felgyalogol kb 300-400 m-t a kabinos tetejéig. Mi a nap végén inkább ezt választottuk, két léccel a vállamon azt hittem kiköpöm a tüdőm, de azért nem olyan vészes, mint látjátok 5 nap alatt összeszedtem magam annyira, hogy írni tudjak. Tyliczhez képest az árak magasabbak (pl. itt 1 pont a pontos bérlethez 1,4 zloty, míg Tyliczen 1 zloty volt, vagy ugyanaz a Bigos leves /?, hasonlít a mi székelykáposztánkhoz, csak tejföl nélkül/ itt 13 zloty, Tyliczen 10 zloty volt). Volt szerencsém még szombaton sötétedés után (5-től zárásig, azaz 6-ig) csúszni a kivilágított pályákon. Azért nagy fény nem volt, helyenként romantikusan félhomályban lehet csúszni! Miután előző napokban is folyamtatosan esett a hó, így a nap végére rendesen össze is túrták az 1-es, 6-os piros pályákat. Az elég rossz liftkapcsolatok ellenére is az egyik kedvenc közeli síterepem lett. Tavaly nem tettem fel képeket, most pótolom!

Számomra is új és úgy látom a fórum számára is új lengyel síterepet tudok kicsit bemutatni. Tylicz a szlovák határtól néhány km-re lévő kis síközpont, kb. 10 km-re Krynicától. A honlapját itt találhatjátok meg:
http://www.tylicz-ski.pl/index.html
Sajnos csak lengyel nyelven, de ettől függetlenül szerintem nagyon informatív. 5 km-nyi sípályával rendelkezik, amelyek gyakorlatilag kék besorolásúak, némi piros szakaszokkal. Miután feleségem teljesen kezdő (na jó, túl volt már 5 SKI C.U.L.T. módszerrel vezényelt műanyag pályás órán), ezért is választottuk első napra. Ha a sítérképet megnézzük, akkor az 1-es számozású székes felvonó környéke jelenti a "központot", itt több az infrastruktúra (pénztár, hütte, wc, síkölcsönző, síiskola, bár, stb.), míg a 2,3 tányéros felvonó környékén pénztár, hütte és
wc található. Felszerelést (síbakancs, síléc) is kellett a feleségemnek bérelni, amelyet korrekt áron (30 zloty/nap összegért) sikerült (Völkl léc, Rossignol bakancs). Lehet venni napi jegyet (70 zloty), vagy órásakat (2, 4), illetve pontokat is (1 pont 1 zloty), amelyeket a chipes kártyára töltenek fel. Valószínűleg elég sok hó esett az utóbbi időben, de elég tréfás volt, hogy a felvonó beléptetőrendszere majdnem térd magasságában volt! A tányéros felvonók mellett van egy ingyenesen használható baby lift, amely nagyon jó a fokozatosság szempontjából. Ezen az oldalon a 2 számú kék pálya felső szakasza teljesen kezdőknek kicsit meredek, de kellően széles, így leküzdhető.
A pálya aljában található hütte kultúrált és elfogadható árakon dolgoznak (10 zloty felett kaja nem is volt!). Sajnos a másik oldalra, a székes felvonóhoz most még nem mertünk átmenni, mert a páromnak még sok lett volna, így az ottani pályákat nem tudom bemutatni. Teszek fel néhány képet is.

Január 20-án itt kezdtük egy hetes síszabadságunkat. A keretes szerkezetnek megfelelően aztán 25-én itt is fejeztük be.
20-án felhőátvonulásos idő fogadott minket, amikor a P4-es parkolóban megálltunk, a Zehnerkarbahn kabinosával szemben. Gyors bérletváltás után irány a csúcs, ami fent, a kanyar után sajnos felhőben volt, így sokat nem lehetett látni. Az 1-es pályákon melegítettünk be, s rögtön szembesülnöm kellett azzal, hogy itt a piros pálya az nem kékbe, hanem inkább feketébe hajló! Néhány kör megtétele után átcsábított mindket a szemközti, jobbára napos oldal, ezért a Grünwaldkopfbahn székes/kabinos mix felvonóját támadtuk meg s mentünk fel a meseszép hóbirodalomba. A 9-es piros pályákat a Seekareckbahnnal sikerült megközelítenünk. Ennek mind a két ága nagyon jó, de talán a b valamivel élvezetesebb. Egy Hochalmbahni kitérő után - a 22a pálya nagyon rövidke - a Panorama melletti 10-es feketét és pirosat síeltük be, majd az 5b-n átcsúsztunk a Seekarspitzbahnhoz. Az 5-ös piros pályák nagyon tetszettek nekünk, ezért itt elidőztünk kicsit. A Schönalmbahnnal végül is csak azért mentünk fel, hogy a 4a-n elcsússzunk az Angerbahnig, cél az Edelweisshütte volt, ahová fél 2 küröl beültünk. Ebéd után a 3-as pályákat gyalultuk, majd a Schaidbergbahn melletti 2-eket, előszeretettel a kék b-t. Miután nem volt kedvünk botozni, ezért az Achenrainbahnnal átmentünk az út túloldalára, a még mindig felhős részre és a 14-es pályákon élvezkedtünk. A 26-os feketét (Gamsleitent) a nem túl ideális körülmények miatt inkább nem vállaltuk be (volt velünk egy nagyon ügyes 8 éves símanó is!). Miután az 1a kék pályán visszacsúsztunk a kiindulási pontunkhoz, a napot a kitartóan felhőbe burkolódzó Zehnenkaron fejeztük be, még egy utolsót száguldoztunk.
25-én sokkal kiegyesúlyozottabb volt az idő a két oldal között, ugyanis mindenhol felhő és hóesés volt a -11 fokban. Előző éjszaka esett kb. 10-15 cm friss hó, ezért a pályákon gyorsan jelentős buckák alakultak ki, amely a síelők legtöbbjét komoly fejtörésre késztette. Ezen a napon zömében a 20-án kihagyott pályákat fedeztük fel.
Nagyon régen szerettem volna ide eljutni, ami most végre sikerült! Féltem tőle, hogy túl nagyok lesznek vele szemben az elvásáraim és ahhoz képest csalódást fog okozni, de szerencsére nem így történt. Ez egy nagyon jó síterep. Mondanom sem kell, az összes e héten felkeresett terepek közül itt voltak a legtöbben, de egyáltalán nem sokan, csak némely pályán kellett jobban figyelni az emberekre. Néhány kép a két napról:

Santa Caterina: Mint ahogy korábban már előttem is írták még mindig nincs megoldva rendesen a buborékos felvonónál a parkolási lehetőség. Ahogy láttuk egy nagy parkolóház épül, de számunkra úgy tűnt még csak a tetején ( az út szintjén) lehet parkolni, mi is a közeli házak között álltunk meg egy foghíj telken. Meglepő módon itt sokkal, de sokkal jobb állapotban voltak dél körül a pályák, mint Bormioban.
A buborékos felvonó középső állomásánál át kell szállni az 5 m-re induló másik körre. A felső szakasza nagyon érdekes, mert a hegytetőn úgy adja magát a kiszállás és csak utána jön rá az ember, hogy még tovább lehet vele menni egy völgyecskébe. A gerinc másik oldalán is van 2 pálya, amelyeket pirossal jelölnek, de szerintünk teljesen kékek, még komolyabb letörések sincsennek igazán bennük. Ezen a túloldalon van egy kívülről hangulatosabb hütte, amelynek nagy területen fekvő kiülős része is van.
A jobb pályák a falu felé esnek. Érdekes módon a sítérkép betűkkel, míg a valóságban számokkal jelzik a pályákat. A sítérképen I betűvel jelölt piros pálya szép nagy körben hoz le a hegyről, amelyről becsatlakozhatunk az E, F és G jelű pályákba. Ezek a pályák nem túl hosszúak és két tányéros felvonó közlekedik rajtuk. Az I pálya viszont nagyon jó, a vége a buborékos felvonó középső állomásánál van. Mindenképpen kiemelendő a két fekete pálya, amelyek a kabinos felvonó mellett jönnek le a falu felé eső részen. Ha a kabinosból a tetőn kiszállunk, akkor indulhatunk a jobb oldali fekete pályán, amely elég rémísztőnek tűnik a kabinból, ugyanis meredek, féloldalra lejt és ami a legrosszabbnak tűnt, hogy kisvártatva egy szűk átcsúszóba megy át egy kanyar kíséretében. Itt szerintem nem tanácsos elesni. Ha ezt a fenti - egyébként rövid - szakaszt sikeresen vettük, akkor utána teljesen élvezhető fekete pályán leszünk. Ha balra megyünk, akkor egy szük részen tudunk lecsúszni, amely egy ellenlejtőben végződik és utána tudunk ráfordulni a pályára. Ezt követően kettéágazik az út és két fekete pálya lesz belőle,, az L és az A jelű. A L jelű a meredekebb, az A jelű az inkább erős pirosnak tűnt, bár hozzá kell tenni, itt is nagyon fújt bizonyos helyeken a szél, ezért volt úgy hogy a fekete pályán lefelé "ráfeküldtünk" a szélre és normál sebességre lassított minket.
A völgybe vezető pályák közül csak a piros A és a piros N, C jelzésűeken síeltünk. Az első dél körüli lecsúszásnál még szinte porhó (!) volt rajtuk, akkor amikor Bormióba már szinte latyak. Zárásra aztán itt is megadta magát az alsó szakasz és erősen kásás lett.
Ami megdöbbentő volt, hogy síelő alig lézengett a pályákon, annak ellenére, hogy szerintünk a legszebb síterület a Livigno-Bormio-Santa Caterina hármas közül és az itteni pályák tetszettek nekünk a legjobban. Aki a környéken jár ne hagyja ki ezt a terepet, mert nagyon jó, függetlenül attól hogy nem 100 km-es nagyságrendű pályarendszerrel kecsegtet!

Bormio: Miután besíeltük a Mottolino és a Carosello oldalt úgy döntöttünk átmegyünk kocsival Bormioba. Az ismerősők korábban kicsit elrettentettek ettől az úttól, hogy milyen nehézkes az átjutás. Nekünk most nagy szerencsénk volt és minden összejött (száraz út, nulla forgalom, jó látási viszonyok), így kb 50 perc alatt már a Bormio 2000 felé vivő felvonónál voltunk.
Ami az út érdekessége volt, hogy Trapelle elhagyása után, ahol elhagytuk a vámmentes területet volt egy őrbódé, ahol megállítottak minket és megkérdezték mit vettünk, mit viszünk ki. Miután modntuk, hogy csak egy napra átugrunk Bormioba síelni tovább engedtek és nem pakoltattak ki.
Bormioba a kabinos aljában választhatunk, hogy a kinti parkolóban állunk meg (ha jól emlékszem egy napra 8 EUR), vagy lemegyünk a mélyparkolóba. Mi ez utóbbit választottuk, ahol 2 EUR a parkolási díj összesen. Egyébként Bormio 2000-re elvileg kocsival is fel lehet menni és ott is van parkoló, de azt nem próbáltuk ki. Egy buborékos visz fel Bormio 2000-re, ahol át tudunk szállni egy nagy kabinosba, ami felvisz egyenesen 3000 m-re. Pont elértük a nagykabinos csatlakozást és percek múlva már a nagy szelet "élveztük" a tetején. A csúcsra vivő székes felvonó nem is járt e miatt. Bemelegítésként a B-D-A piros, majd az I jelű kék pályán lecsúsztunk az aljáig. Remek volt, szuperek a pályák. Aztán Bormio 2000-ről már nem a nagykabinossal mentünk a tetejére, hanem csak a 4-es beülőssel. Onnan a C jelű piros pályán jöttünk le 2000 m-ig, amely nagyon jó pálya, csak annyi a negatívuma, hogy a végén, a nagykabinos előtt a 4-es beülőshöz csúszva eléggé összeszűkül a lapos terület. Ezen túlmenően a B jelű pálya felén edzést tartottak, úgyhogy tolongtak a fiatal versenyzők. Újra a 4-es beülőssel felmentünk, majd az E jelű pályát vettük célba. Mit mondja ezt is nagyon lehet szeretni! Az F jelű pályát szégyenszemre nem találtuk meg. Fél 12-kor megálltunk egy ásványvizet meginni, amikor a többiek kitalálták, hogy ha besíeltük Bormiot menjünk át Santa Caterinára, hogy még egyszer ne kellje autózni. Egyébként fél 12-kor Bormio 2000-ren a 3 kijelző 16-18 fokot mutatott, ami a pályák bizonyos részén meg is látszott, különösen a 2000 m alatti részek voltak nagyon "folyósak". Nehéz szívvel, de alávetettem magam a többség akaratának és 12 körül lecsúsztunk a G-A jelű piros pályákon a parkolóig és elindultunk Santa Caterina felé.
Bár nagyon rövid volt a bormioi ízelítő, ennek ellenére majd minden pályán voltunk és kifejezetten hangulatos helynek találtuk, nagyon jó pályákkal. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

Livigno: Megállapítottam: Livigno az az a hely ahol síelni IS lehet! A síterep Livignot mutatnám most be, az egyebekről mások már írtak.

Mottolino oldal: Ide legkönnyebben a pályarendszer szélét jelentő kabinossal lehet a legkönnyebben feljutni (vagy a Treppale oldalról a 4-es beülőssel). Ha felmegyünk a Mottolinora, akkor talán legcélszerűbb a liftházzal szemben lévő hüttét balról megkerülve egyenesen átcsúszni a Treppale oldalon található piros pályán kezdeni. Ez a pálya nem hosszú, de jó esésű és 3-4 csúszás alatt igazán be lehet melegedni. Ugyan csak egy 4-es beülős lift szolgálja ki, de nagy sorok sohasem alakultak ki. Ezen az oldalon található egy showpark, amely ott tartózkodásunk alatt leginkább le volt zárva valamiért. Ha a 4-es beülőssel feljövünk a Mottolinora, akkor onnan tovább tudunk csúszni a másik oldalon található - zömében - piros pályákra. A Mottolinotól indul a gerincen végigfutó 2 üléses - békebeli - lassú székes felvonó, amelyet nem szükséges igénybe vennünk, mert a másik csúcsra (Della Neve) síelve is fel lehet jutni. A livignioi oldalon lévő piros pályák sem túl hosszúak. Nekünk leginkább a Della Neve részről induló fekete pálya tetszett a legjobban, pontosabban annak a jobb oldala (ha lefelé jövünk). A bal oldali fekete pályát nem ratrakolták (amíg ott voltunk), ezért az közdősebb. A fekete pálya egyébként szép hosszú és a 6-os beülős felvonó mellett még folytatódik, így le lehet menni egész a völgyig. A 6-os beülős mellett ha elhaladtunk, akkor a fekete pálya második szakaszabán van két nagyobb letörés, amelyek alatt autóút vezet. Amit nagyon élveztünk még, az a Mottolinoról a kabinos aljáig vezető piros pálya. Ez is két szakaszra osztható, a választóvonalat az út jelenti, amely alatt át kell siklani. A felső szakasza nagyon élvezetes, carvingolható szakasz, aztán az út alatt a pálya összszűkül, majd néhány száz méter után kiszélesedik és lehet döngetni. A Mottolinoról a kabinos aljáig egy kék pályán is le lehet jönni, de ez nem a legjobb, ugyanis kezdőknek sem a legideálisabb, rögtön az elején egy pirosnak beillő letöréssel, majd egy hosszú lapos szakasszal, aztán ha az út alatt átcsúsztunk egy nagyon jó szakasszal, amely két éles kanyar után egy szekérút szélességű részbe torkollik.

Mottolino összességében egy élvezetes, nem nagy és bonyolult pályarendszer, amelyet 2,5 óra alatt kényelmesen be lehet síelni.

Tegnap végre kiszabadultunk egy kicsit a munkából és meglátogattuk ezt a síterepet. Miskolcról közel 200 km (Kassa-Eperjes felé) és kb. 3,5 óra alatt lehet megközelíteni. Kifelé még jól lehetett haladni és csak Eperjes után kezdett havazni és romlott drasztikusan az útviszony. Az látszott - különösen a lengyel oldalon -, hogy szép nagy hó esett. Sajnos a GPS-ben nekem nem volt a POI-k között a síterep, így Krynica belvárosát céloztuk meg, de amikor a városban már teljesen elbizonytalanodtunk, hogy jó irányba megyünk-e végre megjelent az első útbaigazító tábla. 11 körül értünk ki, 10 zloty a parkolás, amelyet irányítanak is.

Az első meglepetés a nagyon hosszú sor volt, amely pénztáraknál kígyózott, de szerencsére több is nyitva volt, így egy rövidebbet is ki tudtunk fogni. A bérlet chipes és 15 zloty a cautio-ja. 4 órás bérletet vettünk, mert 7 körülre vissza kellett vona érnem (fél 9 lett belőle). Nagy általánosságban elmondható, hogy igen kultúrált síterep. A pénztárak mellett lévő wc osztrák szinvonalú (2 zloty)és a hütte is, amelyikbe beszaladtunk (II. pálya alja) is jó benyomást tett ránk.

A fő atrakció a 6 személyes kabinos felvonó, amely a csúcsra visz fel! Miután sokan álltak ennél, ezért a mellette lévő 4 személyes beülőssel mentünk fel, amely a kabinossal párhuzamosan megy (a sítérkép nem jelöli!) és a síterep közepéig megy fel, a fekete pálya előtt van a végállomása. Innen át lehet csúszni a IV. piros pályára, vagy lefelé az I-en, ami szintén piros és kettéágazik (a térkép csak a facsoport bal oldalát mutatja, de a kabinos nyomvonalán is jön le pálya). Ha jól emlékszem ettől a 4-es székestől a fekete pálya csak némi felfelé gyaloglással közelíthető meg (mi nem innen mentünk rá).

Második alkalommal a kabinossal mentünk fel, a várakozási idő kb. 10 perc volt. Ha a kabinos felső állomásán kiszállunk, akkor balra is és jobbra is lehet menni. Ha jobbra megyünk, akkor előbb egy enyhén piros részen csúszunk, ami átmegy kékbe. A kék részen elég sok tanuló gyakorolt, azt egy tányéros szolgálja ki, majd a kék alja teljesen ellaposodik és gyakorlatilag vízszintesen lehet a fekete pályáig csúszni (V, ami balra esik), vagy a piros pályán továbbcsúszni (IV, vagy I. pálya). A fekete nem túl meredek, a nehézséget tegnap a előző nap(ok) nagy havazása után kialakult buckák jelentették. Ezt egy Tatrapoma tányéros szolgálja ki. 3 kör után átcsúsztunk a IV-es piroson a II piros aljáig. Itt egy 6-os beülős van, amelyet az intenzív havazás miatt egy Stil motoros lombfújóval folyamatosan takarítottak, hogy ne a hóra kellje ráülnünk. Ez a felvonó sajnos nem visz fel a II. pálya tetejéig, csak kb. a 2/3-ig. A végállomástól vagy lecsúszunk a II. pálya aljáig, vagy ha a túloldalra átcsúszunk, akkor egy tányérossal fel lehet menni a II. pálya tetejére. A II. piros pálya felső 1/3 része lankásabb, míg az alsó 2/3-a valamivel meredekebb. A II. pálya mindkét oldalán van egyébként tányéros felvonó a 6-os beülős felső állomásától, (csak a bal oldali - a 6-os felvonó "folytatása" - az kb. 50-100 m-rel feljebb).

Mire lejárt a 4 órás bérletünk, addigra az intenzív havazás ónosesőre váltott (-5 fok volt), ami szépen rá is fagyott a szemüveg lencséjére, így a végén már semmit nem lehetett vele látni.

Szerintem nagyon jó síterep, néhány apró átgondolatlansággal (pl. a bérlet ellenőrző általában a bal oldalon van, kivéve a fekete pályánál, ahol jobb kézre esik, a felvonók "átfedése" kívánni valókat hagy maga után). Teljesen kezdőknek azért nem ajánlhatom, mert a kék pályákat csak piros pályákon keresztül lehet megközelíteni, illetve piros pályán lehet lejönni a parkolóig. Ide még biztosan vissza fogok menni!

Egy kis helyzetjelentés Kaprunból, a gleccserről: november 10-13-a között síeltünk 4 napot gyönyörű napsütéses időben. Ilyen kevés hó még sosem volt, mióta (9. éve) itt kezdjük a szezont, jellemző, hogy Lagwiedig nem lehetett lesíelni, amivel eddig sosem szembesültünk. Ahogy Stani is írja a hóágyúk gőzerővel mennek, szinte mindenütt találkoztunk velük. A relatíve kevés hó ellenére szerintem a megnyitott pályák teljesen rendben vannak, jegesedés csak itt-ott fordult elő. Ami szintén meglepett, hogy a Schmiedinger csákányos liftek nem üzemeltek a 3-as pálya mellett, így a 9-es piros pályán (?, inkább szekérúton) lehetett lesíelni a Sonnenkarbahn 6 ülésese aljába és azzal felmeni. A 9-es pálya szűk, kemény, helyenként jeges, illetve miután becsatlakozik a 8-as pályába annak egy szakasza buckás és köves volt. Ugyanakkor a kevesebb hónak megvolt az az előnye, hogy jobban tudták tömöríteni, ezért kevésbé buckásodtak ki a fenti pályák (4-es). Vasárnap a Kristallbahnt is megnyitották és a 10-es pályát is lehetett használni, miután a hóágyúkkal megfújták. A Kitz- és a Kessliftek aljában jellemzően 5-10 perces sorok voltak. Összességében szuper 4 napot töltöttünk el remek körülmények között.

Utolsó két napunkra az eső átzavart minket a szállásunktól 60 km-re lévő kapruni gleccserre. Itt hó esett. Várható volt, hogy sokan lesznek, mert ahogy néztük 2000 m alatt inkább mindenhol eső esett/eshetett. Azért annyira nem volt rossz a helyzet, mint az előttem szólók leírták, de kétségtelenül ilyen tömegben én még nem síeltem Kaprunban (igaz eddigi a 32 napomon mindig novemberben voltam).
17-én csütörtökön új pályákat sikerült felfedeznem, amiken korábban még nem jártam (12-es piros, 10-es kék). A 12 tetszett, a kék az inkább a freeride pályákhoz vezető, szerintem felejtős. Eddig csak egy alkalaommal tudtam menni a 2-es pályán az aljáig, így kihasználtuk, hogy most nyitva volt, valamint az 5-ös feketét, ami általában novemberben még nem használható.
A Big Appel-ben ekkora tömeggel még nem találkoztam, 2 óra körül sem volt ülőhely, ez is új volt számomra.

Utolsó napunkra bejött, amire számítottam! A folyamatos intenzív hóesés hatására reggelre esett vagy 20-30 cm friss hó, amelyet már nem dolgoztak el (vagy nem tudtak eldolgozni). Ehhez társult a katasztrófális látási viszony, ami kezdetben inkább a mélyéségérzet elvesztését jelentette, később a teljes látás (látótávolság kb. 0 m lett!) hiányát. Tréfás egy nap volt. Az emberek estek-keltek. Én is próbáltam Ozsihoz, Replacihoz fohászkodni, hogy telepatikusan adjanak segítséget egy képzetlen (ez én vagyok) síelőnek hogy kell ilyen helyzetben síelni. De magamra maradtam, így gondoltam megnézem a tényleg jól síelők hogy mennek! De olyat sem találtam. Aztán próbáltam zárt lábakkal síelni, hogy a lesből támadó, felfedezhetetlen buckák, szűzhavas részek el ne vigyék az egyik lábam. Ez egészen jól bevált, lekopogom egyszer sem estem el. Aztán a fenti pályákon végre találtam síoktatót, aki az elvetemült tanítvánnyal síelt ezek között a kegyetlen körülmények között is. Láttam ők is a zárt lábas, kis íves lejövetetlt favorizálják, így azt gyakorolgattam délig. Ebédre meglátogattuk a csúcson (Gipfel) lévő felújított éttermet.
Sajnos olyan köd lett, hogy az orromig sem láttam utána, még szerencse, hogy ismertem a terepet, így egyrészt tudtam, hogy amerre csúszik a léc arra van lefelé, másrészt ha felvonóhoz értem be tudtam tájolni kb. hol vagyok. Bevallom a ködöt gyűlölöm, nekem attól mindig hányingerem lesz, így 2-kor be is fejeztem a síelést. Ezt már nem élveztem és féltem a sérüléstől is, örültem, hogy ezen a héten sem esetem el.

Egyébként a gleccseren nagyon jó hó van, még biztosan sokáig ideális viszonyok mellett lehet itt sielni.

Harmadik nap a már oly régen áhitott Fieberbrunn! Még a Familia kft-ben hallottam erről a helyről, amikor egy része (lehet több is) itt játszódott. Schneedorado, ahogy nevezték magukat (ma már a das beste versteckte skigebiet a jelszó). Most kevés volt a hó, de nem baj. Az összekapcsolt piros kabinosokkal mentünk fel 1645 m-re, az 1-es piros tetetjére. Onnan a pályák egy része belátható (1, 9, 7, 10), némi bámészkodás, melegítés után irány az 1-es, 7-es pálya, majd fel a 4-es beülőssel, kipróbálni a 9-es pirosat is. Ezt követően beültünk a Csabor által már megénekelt kétüléses hosszú felvonóba, ami "átröpített" minket a déli oldalra. Menet közben dörzsöltük a tenyerünket milyen csodás a 10-es pálya, még milyen jó rajta a hó és nem sokan jönnek rajta. De ha már fent vagyunk, először csússzunk egyet (?) a 11-es, 12-es pályán, majd utána élvezkedünk a 10-en. A 11-es pályát egyszerűen imádtuk, nem volt szivünk otthagyni, csak le-föl. A 12-est nem mertem bevállani, mert azt hittem azon az előző és az aznapi meleg miatt már elolvadt a hó. Mire el tudtunk szakadni a 11-től, addigra a 10-es minősége sokat romlott, az is kásás lett és rendesen összetúrták. Ettől függetlenül nem lettünk hűtlenek hozzá és rendesen bejártuk. Ebédre visszacsúsztunk a Wiladalpgtterlhez a 6a erdei úton, ahol a 3, 4-e kéken rótta a köröket a kezdő társunk. Itt, a tányéros tetején lévő hütte teraszán ebédeltünk és már teljes természetességgel kértük a pincértől a "szokásos" Huber csapolt sörünket! A nap égetően sütött. Ebéd után lementem a 3-as pályán a kocsihoz letenni a fölös cuccokat. Ez a pálya helyenként már nagy odafigyelést igényelt, hogy ne a sárba csússzon az ember, de ahol volt még egy kis latyak, ott tudtam döngetni. Nem bírtam magammal, csak fel kellett mennem a sárga beülőssel kipróbálni a 8-as pirosat. Jobbat délutánra már álmodni sem mertem. Teljesen használható volt, így utána már azt használtuk 4-ig. Imádtam.

Sajnos az 1c hóhiány miatt már le volt ezen a napon is zárva, így azt nem tudtuk kipróbálni.

Másnap is ide jöttünk, mert így döntöttek a többiek (hiába a demokráciának is megvan az árnyoldala!), amit azért nagyon nem bántam. Rögtön át akartunk menni a 10-es pályára, de valamiért nem ment a kis kettes beülős, így a 8-ast pusztítottuk, mit mondjak, remek volt. Miután beindult az összeköttetés irány a déli oldal. Most lementünk a 12-en is. Ilyen havat pályán én még nem láttam, pedig egész héten "folytak" a pályák! Az utolsó talán nagyede a pályának kb fél méter (lehet ez kicsit túlzás) mély massza volt. Itt már én is vakartam a fejem, hogy milyen technikával kell lejönni, inkább nem írnám le, legyen elég annyi leértem a sárga buborékos aljába!

A meleg miatt annyit romoltt a 10-es pálya is, hogy a fekete inkább barna volt. Nem a meredeksége miatt, hanem a színe okán.

Szép, szimpatikus pályarendszer, de csak 4-esre értékeltem.

Ezzel be is fejeztük a 4 napos Schneewinkl síbérlettel a síelésünket, mert csütörtöktől esőt jósolt az előrejelzés és inkább mentünk Kaprunba.

Második napunkat itt töltöttük, hárman, a teljesen kezdő társunk otthon maradt kipihenni az előző napi Steinplatte fáradalmait. Napsütésban a világ is teljesen más, ezen a napon pedig sütött! A Harschbichl kabinossal mentünk fel a teletéjére és bemelegítés után megindultunk a 6a piros pályán a 7a fekete felé. A már reggel is vizes, de szépen lekezelt és még szinte ratraknyomos pályán ismét csak gyermeki önfeledt örömmel siklottam! A 7a pályán aztán eltévesztettük az irányt és lezúgtunk a 6a piroson az aljáig. Frenetikus volt. Gyorsan fel a Penzing beülőssel a fekete tetejére és ismét nekivágtunk a 7a-nak, de most megtaláltuk a pályát és végig mentünk rajta egy szusszra. Egyszerűen szuper volt. Meg is álltunk egy almalére pótolni az elveszített folyadékot. A pálya aljában már délelött is tócsában állt a felvonó mellett a víz. Hiába, nagyon meleg volt. A Bauernpenzing buborékossal fel, 6a piroson le, csapattuk a vizes havat rendesen. Aztán haladtunk szépen fokozatosan egyre balra, besíelve az 5a piros, 1c kék pályákat. Ebéd előtt áttértünk a 1a és 3a pirosakhoz. Nagyon lentre már nem akartunk menni, mert fent is szakadt rólunk a víz. A 4-s pályákra megpróbáltunk átmenni, de arról már elég rendesen elfogyott a hó, így kihagytuk a dagonyát és visszacsúsztunk a 3a-ra.
A Jodalmbahn alsó állomása melletti hütte teraszán ebédeltünk, ahol többen rövidújúban napoztak. Szokásomat feladva ittam egy korsó Huber csapolt sört, amelyet - mint később kiderült - itt, St. Johann in Tirolban készítenek. Kellemes íze hívogatta volna a másika korsót, de síelés közben mégsem lehet inni, így a következő napra maradt a folytatása.
Nekem ez a terep nagyon tetszett, kiváló pályákkal, jó felvonókkal, ezért 5-ösre értékeltem! Ide jó hóviszonyok mellett mindenképpen szeretnék visszajönni! Csak ajánlani tudom mindenkinek!

Azt gondolom teljesen méltánytalan ezzel a sítereppel szemben, hogy csak a Sella Ronda részeként írjunk róla.
Arabbába mehetünk sílécekkel csúszva, vagy kocsival. Mindkettőt kipróbáltuk.
Mi sílécen Alta Badia felől érkeztünk. Arabbában a két oldal közötti felvonók között valóban nem nagy a távolság, ahogy azt Klara is írta kb. 250 m lehet.
A Porta Vescovo pályáit síeltük be először. Talán a Sella Rondához tartozó 4 síterep közül itt vannak átlagban a legmeredekebb pályák. A csúcsra vagy a nagykabinossal, vagy a kiskabinosokkal lehet feljutni. Mindkettő ugyanabból a liftházból indul, gyakorlatilag egymás mellett vannak, de nem teljesen ugyanoda érkeznek. A kiskabinosok hegyállomásától lehet lecsúszni a hagykabinos helyállomása mellett. A csúcsról egyébként tiszta időben látszik a Marmolada gleccser, illetva a rajat lévő felvonó. A Porta Vescovoról levezető pályák egy közös pályából indulnak, amelyet pirossal jeleznek a sítérképek. Ugyan elég széles, ennek ellenére - miután inkább sötét piros, világos fekete - hamar összetúrják, gyakorlatilag délre már komoly buckák alakulnak ki rajta, amelyen a különböző tudású síelők próbálnak leereszkedni.
Fantasztikus kilátás nyílik a Kulacs által javasolt önkiszolgáló étteremből, már csak ezért is érdemes itt kicsit elidőzni.
A síterep ezen részében (Porto Vescovo) az is jó, hogy a pályák a végén ugyanoda - a kabinos felvonók völgyállomásához - futnak össze, így a társaság különböző sítudású tagjai ott össze tudnak futni, illetve csúszni!
A piros 6-os pálya egyetlen gyenge pontja a középállámás melletti terület. Az teljesen lapos, ott el kellene engedni a léceket rendesen, ugyanakkor a középállomás előtt egy másik pálya keresztezi, így lasabban kell megközelíteni. A 3-as, 5-ös fekete pályák igazán élvezetesek. A piros 1-es, 46-os pálya a legnyüzsisebb, miután az része a Sella Rondának, így jóval óvatosabban síelhetők. A völgyben futó két 4-es ahhoz eléggé lejtős, hogy botozni ne kelljen és simán becsússzunk rajta a felvonókhoz.
A Belvedere arabbai oldalát nem síeltük - csak visszacsúsztunk rajta -, mert előtte esett kb. 20 cm friss hó és délutánra irgalmatlanul összetúrták. Teszek fel néhány képet is.

Próbálom magam megemberelni és irni. Február 27-március 7 között voltunk Zillertalban és egy napot itt sieltünk. 2000. óta vissza akartam jönni ebbe a völgybe és a kimaradt részeket - többek között Hochzillertal-Hochfügent - besielni. A terep szerintem is kiemelkedő, mégsem volt igazán jó siélmény, amelyről nem a terület tehet! Egyrészt rossz volt az idő (esett a hó, felhőben is volt időnként), de ami ennél is meghatározóbb volt: az a tömeg! Különösen a Hochzillertal-i részen. A lifteknél nem kellett sokat sorakozni, de a pályák kevésbé birták. Pedig figyeltünt a siszünetre is, ezek szerint jobban meg kell választani az időszakot. A S.E. Goldpiste amúgy egy álom lenne, de miután a völgyben + 8 fok körül volt, így a nap végére fél méteres teljesen vizes buckák között kellett kerülgetni a rémült sielőket. Erről sem a terep tehet! Igazából mindenkinek csak ajánlani tudom, de jobban időzitsetek, mint mi.

Január 16-án itt zártuk egy hetes síelésünket. Egy napot tudtunk itt is síelni, de ez feltette a koronát az egész hétre! Miután felmértük, hogy ezt a terepet 1 nap alatt nem fogjuk tudni besíelni, ezért fájó szívvel lemondtunk Seiser Alm-ról. A napot St. Urlichból kezdtük. A Secedara vivő lift mellett parkoltunk, ahol 4 Euro volt a napos parkolás díja. Miután felértünk a nagy kabinos felvonóval varázslatos világ tárult elénk, amit Secadanak hívnak! Néhány fénykép, videofelvétel, gyors melegítés után rátapadtunk a 8-as piros pályára és élveztük a napsütésben! Majd innen lecsúsztunk egészen a Col Raiser buborék alsó állomásáig, hosszú, ragyogó pályán! A Col Raiserről kék pálya vezet le, ahonnan a Ronda Expressel lehet átmenni a Saslonghoz vezető felvonóhoz. A Ronda Experess nevével ellentétben egyáltalán nem ronda / J / viszont a föld alatt átrepít a falu másik végébe! S jött a híres Saslong fekete pálya. A tetejétől elég hosszú, de szerintem nem olyan meredek. Sokan voltak rajta, mindenki ki akarta próbálni. A Ciampionin található nem túl hangulatos bár-étteremben elköltött rövid ebéd után Wolkensteinba akartunk lecsúszni a Ciampioni buborék aljába. Ekkor 4-en három felé csúsztunk el! Én az 5-ös pálya felé kavarodtam el a Piz Sella nagy kabinoshoz. Elmondhatom, hogy a hely rabul ejtett! Mint később kiderült szó szerint is és átvitt értelemben is. A többiek a Ciampioni buborék alsó állomásánál vártak, miközben én próbáltam hozzájuk eljutni. Felmentem a Piz Sellaval, ahonnan a jobbra lévő fekete pályát választottam. Erről annyit érdemes tudni, hogy a teteje nagyon szűk és a sok megijedt nem túl gyakorlott síelő fél méter körüli buckákat túrt össze és a nem lehet látni a pályát! Szerencsére néhány méter után kiszélesedik és gond nélkül le lehet rajta csúszni. De ismét csak a nagy kabin aljánál találtam magam, pedig nagyon nem ott akartam lenni! Ismét fel, fekete pálya, megint a nagy kabinnál voltam! Itt éreztem azt, hogy megvan a hátránya annak, hogy a Rella Rondára vannak kihegyezve a térképek, ugyanis nincsenek beszámozva rajtuk a pályák! Ismét fel, majd nagy nehezen az utolsó pillanatban megtaláltam a nekem szükséges, a faluba vezető piros pályát. Ilyenkor jó a mobil! Miután ismét együtt volt a négyesünk felmentünk a Dentercepies tetejére és onnan a piros pályán megkezdtük a visszacsúszásunkat a Seceda felé. Visszafelé kipróbáltuk a Saslong piros változatát. Végül még a Secedai részt élveztük ki, amennyire erőnkből tellett. A síelésünket a 10,5 km hosszú piros 2-es pályán zártuk, ami levitt minket a kocsihoz! Fél 5-kor még elgondolkodtunk egy utolsó csúszáson, de már nem volt hozzá erőnk! Val Gardena röviden: THE BEST!

Január 13-án Kronplatzról sajnos csak egy napra léptünk be S. Cassianon keresztül ebbe a mesevilágba, amelyet Dolomitoknak hívnak. A sárga tojások vittek a fel a Piz Soregara. Annyira jónak tűnt a faluba levezető 7-es piros pálya, hogy azonnal le is csúsztunk rajta melegítésként. Nem csalódtunk, csak lelkendeztünk csúszás közben is. Ismét fel a Piz Soregára és irány Piz La Villa s azon belül is a várva várt Gran Risa fekete pálya! Mit mondjak, eddig is csodáltam a síversenyzőket, de így hogy le is jöttem ezen a pályán szavakat sem találtam. Elég meredek és még versenyeznek is rajta! Miután becsúsztunk a felvonó aljába meglepetten tapasztaltuk, hogy nem kell lépcsőzni a néhány méter magasan lévő szintén sárga tojásokhoz, hanem egy kis fogaskerekűhöz hasonló kabin visz fel! Volt aki a 17-es piros pályát választotta a fekete helyett és őt pedig egy 3-as beülő hozta fel a völgyből (néhány száz méter az egész!). Miután felmentünk a csúcsra belevetettük magunkat a kék pályák világába La Brancia felé. Élveztük ezeket is, aztán jött a nap egyetlen gyenge pontja a 6-os kék pálya a Pralongia alsó állomása felé. Ezt máskor kihagynám, mert inkább sífutás volt, mint siklás! Miután elértünk a felvonóig, kis tanakodás után a mellett döntöttünk, hogy lecsúszunk a Boé buborékhoz. Ez visz fel a 2000 m magasan lévő Boéhoz és onnan indul a csodálatos 1-es piros pálya! Ismét fel a kabinossal, majd onnan tovább a 2550 m magas Vallon fekete pályához. De itt álljunk meg egy pillanatra! A kabinosból kijőve jobbra pár tíz méter hosszú varázsszőnyeg feljebb vitt, hogy a fekete pályához tartozó beülőshöz ne kellje sokat gyalogolni! A Vallonról gyönyörű látvány tárul elénk, szinte az egész terep belátható! A nem túl kemény fekete pályáról csúsztunk tovább egyenesen a Passo Campolongoig, ahonnan tovább a Cherz csúcsra. La Vizzara vezető kék pálya ragyogó és szép környezetben vezet. La Vizzanál találkoztunk kis csapatunk többi tagjával az egyik hüttében. Míg fogytak a császármorzsák én nem bírtam magammal és kétszer lecsúsztam a Sole nevű kék pályán. Valóban nagyon lehet itt élvezni a kék pályákat is, mert nincsenek sokan és jó vezetésűek. Pralongiaról a kék pályán visszacsúsztunk S. Cassianoba. Miután még volt időnk, ezért ismét fel a Piz Soregara, át a Piz La Villara és csapattuk a 17-es piros pályát! A napot ismét a S. Cassianoba vezető piroson zártuk a lelkesedéstől csillogó szemekkel! Síutunk egyik csúcsa Alta Badia!

Bár sokan voltak már itt, ennek ellenére igyekszem hasznos információkat megosztani az ide látogatókkal. Mi Bruneck felőli részről közelítettük meg a terepet. Jegyvásárlás érdekességei: a bérletek névre szólóak és nincs kaució, a 7 éves gyerekünknek ingyenes volt és szerencsére ő is kapott bérletet. Ha valaki szintén ingyenes bérletet vált a gyerekének fontos, hogy a gyerek útlevele kéznél legyen, mert elkérik és a gyermekről is ott legyen, mert fényképet készítenek róla a kasszánál!
A csúcsra két kabinos visz fel, az egyiknek van középállomása is, a másik (jobb oldali) „közvetlen járat.
Bruneck felé két fekete pálya jön le, az egyik a Sylvester, a másik a Hernegg. Mindkettő erős pirosból-gyengébb feketéből indul, majd van egy-egy inkább kéknek minősíthető szakasz (kb. harmada), aztán jönnek az igazi fekete részek. Talán a Herrneggnek van meredekebb letörése a fekete részen belül, de nem nagyon hosszú ez a szakasz.
A csúcsról Olang felé zömében kék pályák vezetnek lefelé ( a famentes rész kb. 180 fokban egyetlen sípálya, végig ratrakolva!) illetve az Olangig lemenő piros pályák. Olang felől egy buborékos (Olang) felvisz a csúcsra, a Lorenzi buborékos 1568 m hosszan. A fenyőfák megjelenése választja el egymástól az egyes pályákat. A kék pályák (17, 18, 20, 28) kellemes esésűek, a pirosak (21,22,23) nem sokkal meredekebb a kékeknél. Teljesen kezdők inkább a brunecki rész aljában ismerkedjenek a síelés örömével, mert az egészen enyhe lejtésű és egy kabinos (!) szolgálja ki őket (legszélső bordó).
St. Vigil felé a nagyon kellemes 9-e kék, vagy meredekebb 12-es piros pályán kell lecsúszni. Innen vagy a buborékossal lehet a 32-es erős piros tetejére, vagy a beülőssel a 34-es könnyebb piros pályához jutni. A 34-es piros becsatlakozik a 36-os kékbe, amely abszolút kezdő, tanuló pálya, s elhalad a struccfarm (2 struccot láttam a hóban csipegetni) mellett. A 36-es aljában egy buborék átvisz a falu másik oldalára, ahonnan szintén buborékkal lehet felmenni a középállomásig, vagy a csúcsra. Itt érdekes megoldással találkozunk: egy buborékos felvonó van, amibe két egymás melletti helyről lehet beszállni. A bal oldali felvisz a csúcsra, a jobb oldali a középállomásig. A csúcsról Piculin felé lesíelhetünk a 45-ös fekete pályán elérve a síterep másik végső pontját, vagy visszafelé a 41 piros, illetve 40-es feketén. E két pálya természetesen pirosból indul, majd kettéágazik.
Freeride-ra nem sok alkalmas helyet láttam – bár bevallom ez sajnos (még) nem az én műfajom.
A Belvedere nevű buborékos felvonó mellett hatalmas ugratók vannak az elszántak részére.

27-én kinyitott a Schmittenhöhe rész, az elsők között ott lehettünk ragyogó időben. Egyáltalán nem voltak sokan. Nyitva voltak a 13, 14 fekete pályák és le lehett jönni az Areitbahn alsó állomásáig is. A hóágyúk több helyen mentek napközben is. Néhány kedvcsináló kép.

Minket is nagyon megfogott ez a hely. 2005. március 15-én voltunk itt, Zakopaneban volt a szállásunk és onnak nincs messze. Teszek fel néhány képet.

Szasztok! Változatos időjárási viszonyok mellett telt az egy hetünk, volt sűrű köd, szakadó hóesés, viharos szél, ragyogó napsütés. Mint itthon megtudtam még kisebb lavina is érintette a területet. A Madritschen 6-os lift melletti Sölle-ben volt a szállásunk, csak ajánlani tudom. Ha valaki oktatáson akar részt venni Varga Laci a tuti a Sölle siiskolájában! A Carnia pálya csalódás volt számomra, szerintem inkább kék, mint piros, illetve nem tett jót neki, hogy 1200 m alatt már meleg volt és rendesen olvadt, illetve az eső esett. Teszek fel képeket.

Ide a képeket teszem fel, szöveges rész az "Élménybeszámlók" között.

(élménybeszámoló részlet átmásolva - a szerk.).
... A második nap Zell am See került sorra. Itt már meghirdettük a "ki lát felhőt először" versenyt. A Sonnenalm részen kezdtünk 9-kor, gyönyörű napsütötte pályákon, kevés sielő társaságában, igazán élvezetes piros pályákon (20,22,23,30). Majd lesieltünk a 15 feketén, hogy a Schmittenhöhe csúcsra jussunk. Itt már emberáradat fogadott minket, óvatosan kellett sielni, kerülgetni a tanuló csoportokat. A napot a 14-es feketével zártuk 4 óra magasságában. Szerencsére már nem voltak rajta sokan, de a havat részben összetúrták egész nap, részben pedig letúrták igy a korcsolyázást is tudtuk gyakorolni lefelé. ...

Maci-Laci 1, elég sokat jártam ide a korábbi években - volt úgy hogy minden hétvégén, de a múlt szezonban egyszer sem, illetve az idén is most először, ezért csak a régebbi tapasztalatokat tudom megosztani veled. Én mindig korán mentem, 9-10 között ott voltam és 4 órás jegyet vettem általában, így 1 óráig nem sokat kellett sorba állni és rengeteget lehetett síelni. A képen is látható, általam csak hosszú tányérosnak hívott felvonó a legnépszerűbb és a legzsúfoltabb, de ott sem kellett 10 percnél többet állni. Ezen túlmenően oldalt is vannak pályát és felvonók, nem olyan hosszúak, de azon meg szinte soha nem volt tömeg és azokon a pályákon is jót lehetett síelni. A gond inkább azzal volt, hogy nem kezdőknek való, mert meredek a teteje, de most láttam, hogy a Hotel mellett meghosszabbították egy Doppelmayr tányéros felvonóval a tanulópályát, így becslésem szerint közel dupla hosszú lett. Itt már a kezdők is el tudják tölteni a napot. Én a magam részéről csak ajánlani tudom mindenkinek, szerintem eléggé együtt van itt minden (parkoló, szállás, bérlés, síszervíz, hágyúzott, kezelt pályák). Fönt a beülős mellett is van szállás (Hutnik). A Hütték persze nem osztrák szinvonalúak, de az árak sem, nekem sikerült tegnap egy teát és egy hamburgert 38 SK-ért vennem!

Én is inkább Bad Hofgasteint tudom ajánlani. Bad Gastein elegánsabb, de drágább is. Mi is Bad Hofgasteinban voltunk az Appartement Haus Rosnerben. Közel volt a felvonó (nem pályaszállás!) és az élményfürdő is. A szállás ára teljesen elviselhető volt. Mi a TUI-val voltunk ott.

Kicsit másnaposan - nem az ital miatt, hanem a kevés alvás okán - síeltem itt. Ragyogó idő, de hideg (-11 fok) és szél fogadott. A Panoramabahn mellett parkoltam és az 1-es pályán kezdetem a síelését, így előszeör ezt az oldalt síeltem be, majd átcsúsztam az út alatt és jött a jobbik oldal. A 19, 20, 21-es pályák kifejezetten tetszettek és az hogy sehol nem kellett sorba állni. Ami kevésbé tetszett, hogy rövidek a pályák és sok bennük a bukkanó, amit azért nem szeretek, mert sosem lehet tudni mi, vagy esetlegeg ki van mögöttük. De ezek igazán elhanyagolhatóak voltak. Aki a környéken jár mindenképpen látogassa meg! Nekem Gerlitzenről kb. 70 perc volt és 56 km.

A felvonókra is ráfér a felújítás, pl. Kreuzekbahn. Egyébként nagyon érdekes időjárásunk is volt janur végén, szakadó hóesésben mentünk, vasárnap szintén esett, majd kitisztult és -17 fok volt.A hét végén pedig világkupa futam volt a Kandaharon, vasárnapra olyan meleg lett, hogy a vasárnapi versenyek elmaradtak. Nagy élmény volt látni és hallani az edzéseket, ahogy eldübörögtek az ember feje fölött! Szó szerint, ugyanis a Kandahar alatt vitt át a keresztező pálya. A sísánc melletti Eckbauer abszolút felejthető, de a többi jó volt.

A két pálya nincs összekötve, buszozni, autózni kell, mert néhány kilométerre vannak egymástól. Ischglből Svájcba tudsz átcsúszni, a hegygerincen van a határ. Ischgl nagy, felkapott, időnként zsúfolt, ezért érdemes a völgyben lévő többi részt is megnézni (különösen Kappl, Galtür, esetleg See). A többi rész kisebb, nem annyira felkapott és kevesebben vannak.