Hétvégi "small resorts tour"-unk második, tegnapi állomása Rauris volt.
Reggel nagy hidegben (-16 a völgyben), de tiszta napsütésben indultunk fel a hegyre. Illetve indultunk volna, mert kissé visszafogta lendületünket a kabinos aljában a pénztárnál feltorlódott sor. Ilyenkor mindig eszembe jut, milyen jó, hogy csak egyszer kell egy évben bérletet vennem, de mivel pajtásaimnak jegyre volt szükségük, kénytelenek voltunk kivárni a fél órát, míg hozzájutottak. Egyikünk, emlékezve a szombati galsterbergi élményekre (beszámolót lásd ott), még mélyhó lécet is bérelt, ez jóval gyorsabban ment, mint a jegyvásárlás.
A kezdeti nehézségek után a kabinoson ültünk, és nagyon jónak tűnt fentről a hó. Nem csak fentről volt jó, úgyhogy egyből mentünk is tovább a következő kabinossal a csúcsra. Itt nem a helyes kifejezés, hogy csikorgott a hó a lécünk alatt: recsegett. Egy bemelegítés a tükörsima, tökéletes nyomvonalú és lejtésű pályán a felső kabinos aljáig, nagyon szépen lehet rajta eregetni, főleg az alsó szokatlanul széles rész engedi a hosszú, kövér íveket. Második kört már a mélyhóban futottuk, a csúcstól balra nagy területen csupasz a hegyoldal, jó messzire kilehet csúszni gyakorlatilag szintvesztés nélkül, aztán csak lefelé a mélybe, aaaaaaa :)
Ezt nyomtuk egész délelőtt, egyszer a felső csákányos tetejétől jobbra (felfelé nézve) is kimásztunk. Itt van aztán az igazán nagy freeride terep, több száz méter széles teknő, az alján összeszűkül és ritkás erdőbe ér, egészen le az alsó kabinos középállomásához vezető 4-es összekötő erdei pályáig. Először kicsit bizonytalankodtunk, mert kint lógott a kötelező lavinaveszély tábla, de mivel máshol nem találkoztunk figyelmeztetéssel, és a liftkezelő is szótlanul figyelte merre indulunk, belemerészkedtünk. Mit mondjak, pompás volt, 500 méter szint távol a pályáktól, emberrel sem találkoztunk, csak a pow-pow és az erdő, nyamm.
Délután átcsúsztunk a terep másik részére, itt a kétszékes alatti, tökéletesnek ítélt 1-es piros pályán még találkoztunk néhány síelővel, azonban a fenti csákányos mellett több körön át konkrétan senkivel. Itt, a pálya két oldalán szintén elég szép freeride lehetőségek vannak, bátran kikalandozhat az is, aki csak kóstolgatni, gyakorolni akarja az érzést.
A nap végén visszatértünk a kabinos oldalra, nyomtunk még egy nagykatlant, de már nem volt olyan, mint pihenten, amiről nem a hegy tehet (illetve közvetetten persze mégis).
Két kör erejéig felfedeztük a 3-as pálya melletti, szintén alig betört szűzhavas részeket. Mentünk volna még itt, de addigra bezártak a liftek, így csak a fülbedugító hegy-völgy ereszkedés maradt hátra. A nap értékelése ötös, a szombati Galsterberg álomkategóriát éppen alulról súrolva.
A small resorts tour utolsó, mai állomása Werfenweng, hamarosan indulunk, beszámoló később.
Keresés
