TibiF által küldött hozzászólások listája

A múlt héten a hegyekben kb. 10-20cm hó hullott. Hétvégén kemény mínuszok voltak -10C-20C körül. Hétfőn végig esett az eső nálunk a völgyben, a hegyen ez hó formjában jött le. Szerdáig az Alpok északi részére Svájcban kb. 40-60 cm havat jósolnak. Sok síterep tervezi a megnyitás köszönehtően a sok hónak. Jól indul a síszezon hó szempontjából.

Múlt vasárnap a Titlisen a gleccser sípálya illetve a Laubersgrat felvonó volt nyitva. Ez azt jelenti, hogy 2700 és 3000 méter között illetve 2000 és 2400 méter között lehetett elvileg síleni. Azért írtam elvileg mert gyakorlatban több helyen lehetett: a gleccser alatti részen le lehetett jönni, volt annyi hó így 3000 méterről 1800 méterig (Trübsee) lehetett csúszni. Egész nap mentek a hóágyuk mivel 0C alatt volt a hegyen a hőmérséklet (kb. -15C lehetett). Készülnek a szezonra ezerrel. Erős volt a szél egy időre a gleccseren le is állították a felvonót.

Múlt szombaton (november 22-én) már 3 pálya nyitva volt ezen a síterepen. -15C volt a hőmérséklet de a szél miatt -23C-nak lehetett érezni. Végig hóágyuztak most a Schilthornról is le lehetett csúszni. A héten hullott kb. 10-20 cm hó a hegyen ami sokat javított a hó helyzeten. 2400 méter feletti pályák voltak nyitva.

Október 11-től Engelberg is nyitva van a síelők számára. Igaz csak a Titlis gleccser két pályával. Hó csak a gleccseren van 2700m-tól 3000m-ig. Pálya mellett még semmi hó. Késöbb nyit a Trübsee környéki pályák, majd ha hideg lesz meg behavazzák nyithatnak a völgy pályák. Pár kép a hétvégéről.

Amit nem értek az árazás, illetve értem de nehezen magyarázható matematikailag. Illetve magyarázható de az csak egy szóval amit úgy hívnak, hogy profit. Mondok egy példát: a síelő napijegy jelenleg 69CHF. Ez annyit jelent, hogy 1000m-ről felvonóval felvisznek 3000m-re majd ott 2 pályán lehet többet csúszni a nap végén meg felvonóval lehoznak 3000m-ról 1000m-re. Eddig világos. Most jön képbe amit nem értek: a turista jegy az 102CHF-be kerül. A turista az a személy akit 1000m-ról felvisznek 3000m-re majd miután fent körülnézett ugyanott lejön. A turista elivleg kevesebbszer használja a felvonót mint a síelő több pénzért. Értem én, hogy az árat a kereslet/kínálat határozza meg és turista sokkal több volt mint síelő, illetve a svájci turizmus szárnyal mert sok az ázsiai, arab, stb. aki ide jön hegyet/havat nézni jó sok pénzért ezért pörög a gazdaság. Nekem ez kicsit átverős miért fizet a turista többet holott kevesebbet használja a felvonókat? Értem én, hogy árazás, fejleszés de akkor is ez nekem matematikailag nem levezethető. Lehet nálam van a gond :)

Szia, igen egyedül túráztam. Szerintem biztonságos (saját vélemény). Még februárban mentem fel Blattenből a Lötschen völgyből a Lötschenlückére ott is gleccseren a Langgleccseren. Onnan láttam közelről az Aletsch gleccsert. Akkor döntöttem el, hogy ezt az utat megcsinálom. Láttam olyanokat akik csoportban mennek, egymással össze kötve, volt aki külön, volt olyan csoport akik nem voltak össze kötve. Követem általában a nyomokat, gleccser szakadéhoz közel nem megyek. Persze ettől még be lehet esni gleccser szakadékba. A gleccser itt olyan mint egy jól "lebetonozott" sípálya. Saas-Feeben is pl.3000m felett gleccseren síelsz. Azért mentem egyedül mert abban az időben mikor túráztam senkinek nem volt ideje velem jönni, tökéletes idő volt ezt pedig ki kell használni.

Múlt hétvégén ismét a Jungfraujochon sítúráztam. Érdekes volt azon a héten Ausztriában hullott a hó itt Svájcban magas légnyomás volt egész héten, kék éggel semmi csapadékkal. A fagyhatár is 3000 méter környékén volt, mivel kevés volt a hó ezért mentem a gleccserre sítúrázni. Mások is így gondolták, a márciusi túrához képest legalább 3-4x annyi sítúrázó volt az első vonaton felfele. Most az eredeti tervet csináltam meg vagyis felmentem a Jungfraujochra (kb. 3400m) majd leereszkedtem a Kondordiaplatztra az Aletschgleccseren (kb. 2700m) onnan sítúra a Lötschenlückéhez(3156m) majd lecsúszás Blattenbe(1500m).

Aznap nagyon szép idő volt a szél sem fújt, a Nap már nagyon erős ilyenkor áprilisban a hó mindent visszaver. Könnyű volt követni a nyomokat. A Konkordiaplaztot már láttam néhány kiálló követ a gleccseren. Napközben sok sítúrázót láttam. 13 óra körül érkeztem a Lötschenlückéhez onnan felmentem a Hollandiahüttéhez. Itt nyugat felé szépet látszott a Mont Blanc csúcs, légvonalban kb. 106km-re volt tőlem. A Hollandia hütténél árnyékban 3200 méter felett +6C volt. Onnan mentem tovább az Äbni Flue felé amely egy 3900-as csúcs a Jungfrau mellett Bern és Wallis kantonok határán. Nem mentem a csúcsig mert az idő gyorsan elfutott, 16 óra volt amire kb. 3500 méterig értem. Ott már nagyon lapos volt a hegy, olyan volt mint egy kisebb domb, úgy ítéltem, hogy kell még legalább 2 óra amíg felérek az Äbni Fluere. Majd legközelebb, ide biztosan visszatérek.

Ezután jött a lecsúszás több mint 2000 méter szintkülönbséggel: az eleje 3500-tól kb. 2800 méterig porhóban, alatta firnesedett itt nem volt vészes 2200 méterig lecsúszni a Langgleccseren. Majd 2200 méter alatt igazi vizisí volt, a Lötschen völgyben ugyanis 16C volt aznap. Ahogy a dal is mondja: "tavaszi szél vizet áraszt", olvadt a hó rendesen a völgyben. Nekem nagyon tetszett a túra, azért is szeretem ezt a helyet mert az Aletsch gleccser nem olyan vad, nem annyira meredek. Beszéljenek helyettem a képek.

Március 8-án megvolt az a túra amit előző kirándulásom után terveztem. Vonattal felmentem a Jungfraujochra onnan sítúra a Lötschenlücken át Blatten(Lötschen)-ig. Habár légvonalban tőlünk (közép Svájc) a Jungfraujoch 70-80km-re van az oda út háztól házig legalább 5h volt, mert közben hegyen, völgyen át kell menni. Ezt le lehetett volna rövidíteni ha a kocsit is használom, de mivel van GA-m(ez olyan bérlet amely Svájcban minden tömegközlekedésre érvényes) gondoltam inkább azt használom. Az 5 óra út oda úgy jön ki, hogy Interlakenig vonattal legalább 3h(autóval 1,5 a Brünig hágón keresztül) onnan pedig Jungfraujoch 2h. Grindelwald Termináltól jegyet kellett vennem mivel a GA nem érvényes a Jungfraujochra. Egy oda jegy 49CHF-be kerül. Az új felvonóval mentem (nekem új mert most voltam vele először amelyet 3-4 éve adtak át), amely Gridelwald Termináltól visz fel az Eiger Gleccser állomásra. Ez gyors út volt kb. 10-15 perc alatt 1000 méterről felvitt 2300 méterre. Ott átszálltam a gleccser vasútra amely a Jungfraujochra visz fel, ez Európa legmagasabban fekvő vonat állomása 3467m-en fekszik. A vonat elején plusz vagon volt a sítúrázós cuccoknak: legalább 60-80 sítúrázó ment fel aznap az első vonattal. 9:10 körül már fent is voltam. A Jungfrajoch az Alpok fő gerincén található, az északi oldalon van Bern kanton a déli oldalon van Wallis kanton. Én északról mentem fel, a déli oldalon sítúráztam majd vissza jöttem északra. Ezt a túrát nem én találtam ki, már több leírást olvastam az útvonalról. Eddig nem próbáltam ki, de mivel múlt héten láttam, hogy az Aletsch gleccser (szerintem) nem veszélyes ezért gondoltam nekivágok az útnak. Az időjárás tökéletes volt, szerencsére a szaharai homok sem kavart be. Mikor felértünk a Junfgfaujochra a wallisi oldalon ragyogó napsütés fogadott, felhőtlen kék éggel.

A eredeti terv az volt, hogy a Jungfraujochtól(3467m) az Aletsch gleccseren lecsúszok a Konkordiaplatzig (kb. 2800m) majd onnan felmászok a Lötschenlückéig(3154m) majd onnan lecsúszok Blatteing. Utóbbi részt tettem meg egy hete ez ismerős volt nekem. Igen ám de a Jungfraujochon fényépezés közben beszélgettem egy német párral akik mondták ők a Louwihornra(3776m) mennek ha akarok csatlakozhatok hozzájuk. Mivel "könnyű Katit táncba vinni", illetve megmutatták merre van a Louwihorn és megbeszéltük, hogy nem veszélyes ezért hozzájuk csatlakoztam. Azt mondták az eredeti tervhez képest ez egy órával hosszabb út. Mondtam sebaj mert erről is olvastam már, valamikor a jövőben úgy is meg akartam mászni, szóval itt az ideje. A felfele menet egyszerű volt, nem fújt a szél 3300 méterről indultunk felfele. Nem tudom hány fok lehetett de olyan 0C-nak éreztem, izzadtam felfele mint egy ló, rövid nadrágban simán el lehetett lenni. Sokan jöttek ma erre fele. Mikor a Louwihornra felérkeztünk ott már volt egy kis szél, ott már a hőérzet -10C lehetett. A Louwihorn(3776m) ismét a határ Bern és Wallis kanton között. Felfele menet érződött, hogy ritkább a levegő. A Jungfraufirnen mentünk fel a Louwihornra. Ott rengeteget fotóztunk, a 4 ezres hegyek csak egy karnyújtásnyira voltak tőlem mint a Mönch(4110m), a Jungfrau(4158m) vagy a Finsteraarhorn(4275m). Onnan lecsúsztuk majdnem a Konkordiaplaztig majd a Grosser Aletschfirnen felmentünk a Lötschenlückeig. A kilátás az csodálatos volt, minden fele havas hegcsúcsok meg gleccser, teljesen más világban voltam. A Lötschenlückétől a leereszkedés Blatten(Lötschen)-ig már egyszerű volt. Hosszú volt az út de szerintem megérte: 27,8km volt a táv 750m szint felefele, 2680m szint lefele. A környéken rengeteg a sítúrázó út, sok variációval. Ide biztosan még visszamegyek. Ki merem azt mondani, hogy az eddigi legszebb sítúrám volt az Aletsch gleccseren való sítúrázás.

Március elején a Lötschen völgyben sítúráztam. Erre már jártam az elmúlt nyáron illetve egy éve februárban akkor hótalpal. Blattenből indultam, addig közlekedik télen a busz 1500 méterről. Onnann Flafleralpig (1763m) ratrakolt út vezet amit télen sífutóknak alakítanak ki. -9C volt a völgyben mikor indultam, amerre mentem kevesen sítúráztak aznap, a legtöbben Wiler(Lötschen) településre jöttek síeni. A terv az volt, hogy felmegyek a Lötschenlückeig (ha bírom) amely 3154m-en fekszik. Az út a Lonza völgyében vezetett, 2200 métertől a Lenggleccseren mentem felfele. A hó jó volt nem olvadt napközben sem. Előttem két sítúrázó ment aznap a völgyben max. 10 emberrel találkoztam. Az út tetszett habár hosszú volt, a gleccser nem olyan meredek. A Lötschenlückétől pedig a táj csodálatos: kelet felé az Aletsch gleccser látszik amely Aletschfirn, a Konkordiaplaztól balra felfele a Jungfraufirn.A Konkordiaplaztól jobbra(lefele) az Aletsch gleccser folytatódik az Eggishorn felé. Rengeteg sítúra útvonal van a környéken, ki is találtam egy következő sítúrát a jelenleginek egy könnyített verzióját: vonattal felmenni a Jungfraujohra(3467) onnan lecsúszni a Konkordiaplaztig, majd felmászni a Lötschenlückeig majd onnan lecsúszni Blattenig. A hó ma gleccseren nagyon jó volt, igazi porhó. Aznapra a Lötschenlückere -11-17C-t mondtak, ezért nem olvadt a hó. Nagyon jó túra volt.

Ezen a héten több helyen sítúráztam Svájcban mint pl. Saas-Fee, Oberalppass vagy Belalp. Sajnos a svájci hegyekben elég kevés a hó. Volt olyan, hogy 2200 méter környékén le kellett vegyem a lécet és kézben cipeljem mert nem volt hó. Pedig tél van és nem az Alföldről vagy Afrikáról beszélek. A tegnap Belalp síterep környékén sítúráztam. Ez a hely Wallis kantonban található Brig városától északra. Déli fekvésű a pályarendszer, hóbiztos síterep mivel magasan fekszik. Sokan járnak ide szánkózni Belalp (2050) és Blatten bei Naters között a faluba vezető utat behavazzák és ott jól lehet szánkózni. A sípályák igazából Belalpból kezdődnek 2000 méter felett és a felvonó teteje 3100 méter környékén van. Ha van elég hó akkor Blatten bei Natersig le lehet csúszni ami 1800 méter szintkülönbséget jelent.

Svájcban van GA (General Abonament) amely az összes vonat, busz, hajó és néhány felvonóra érvényes. Belalp autóval nem megközelíthető hely, ezért a GA az alsó felvonóra érvényes. A tegnapi sítúrám Belalpból indult és a Tyndal téli útvonalon mentem fel a Sparrhorn mellé kb. 2900 méterig. Fent volt hó ugyanis előző nap hullott kb. 10 cm friss hó. Hideg volt, napközben a hó nem olvadt, igazi porhó volt. Felfelé menet jobbra láttam az Aletsch gleccser alját. Berntől egy idős bácsival utaztam a vonaton aki elmesélte, hogy ő hobbi fotós minden évben lefényképezi hogyan változik az Aletsch gleccser. Ő tegnap a mellette levő hegyre ment fel a Riederalpra és onnan fényképezi az Aletsch gleccsert. Azt mondta, hogy évente kb. 25m-t is huzódik vissza a gleccser. Mindig összehasonlítja a régi képeket a gleccserről a jelenlegi képekkel.

Belalpon sok hótalpas, gyalogos útvonal van. Sok családos megy ide síelni, a gyerekeknek itt tökéletes tanuló pályák vannak. A legjobb a tegnap a lecsúszás volt 2900-ról le lehetett csúszni egészen a völgyig 1300 méterig. Szerintem jó hely Belalp.

Kedves Csabor,
Jó olvasni a beszámolóidat. Én bíztatlak a Trans Fogaras megírására. Gyermekként jártam arra, mert Erdélyben nőttem fel. Jelenleg 1500 km-el nyugatabbra élek sok heggyel rendelkező országban. Gondolkozom a kerékpárral való megmászásra. Azóta sok lett a maci (nem a Laci) a környéken. A Stelvio is szép, idén a bicajos napon sikerül másodszor megmásznom kerékpárral a svájci oldalról, tavaly megvolt a klasszikus része a 48 kanyarral. Idén mikor feltekertem még nyár volt, rá egy hétre szeptember első hétvégéjén már lehullott az első hó. Kiváncsian várom a beszámolódat :)

Tegnap Saas-Fee környékén sítúráztam. Azért ott mert a héten a 14-16C hőmérséklet a havat "leradírozta" a környékünkön. Pedig bő egy hete még havat lapátoltam és a hó a völogyben is megmaradt. Ez van hozzá kell szokni a meleg januárhoz.
Saas-Fee 1800 méteren fekszik, itt forgatták 1984-ben a Wham! a Last Christmas című klippet. Kedvenc helyem, voltam itt már többször. Tegnap volt a legszebb sítúrázós idő, képeslapot jellemző időjárással: kék ég, semmi felhővel vagy köddel. A faluból indultam a sípálya mellett és próbáltam minél feljebb menni. Nyáron eljutottam kb. 3000 méterig igaz akkor a másik oldalon(Spielboen-Längfue-Fee gleccser). Most követtem a sípályát és a mellette levő utakat. 2200 méter felett már a Fee gleccser alja van és bizony sok helyen a sípálya a gleccseren visz, vagy mondhatom úgy is a gleccserből csináltak sípályát. Az időjárás tökéletes volt, úgy voltam vele addig megyek amíg bírom, illetve a Nap engedi. 15 óra körül elértem a 3300 métert, közel voltam már a Mittelalalinhoz(3456m) akkor fordultam vissza. A Nap már nem sütött be, a 4 ezresek takarták. Majdnem hat órát mentem felfele, fél óra alatt pedig lejöttem. Nagyon szép túra volt.

A múlt hétvégén túl jó idő volt ahhoz, hogy otthon maradjak, ezért túrázni mentem. Már régebb óta terveztem felmenni a Plaine Morte gleccsere amely az Alpok főgerincén fekszik Bern illetve Wallis kantonok határán. Az Alpok főgerince van ahol 2000 méter magas, de van olyan hely ahol 4400 méter magas, egy hete én csak 2950 méteren voltam. Szeretem az ilyen helyeket ahol a határig lehet menni, igaz ez csak kanton határ itt nagyon jó a kilátás. Illetve az ilyen túrákban azt is szeretem, hogy egy nap alatt több évszakkal is találkozok: persze jelenleg nyár van, de a reggeli 5C-t nem nevezem annak, a völgyben kellemes tavasz volt reggel, fentebb 2500 méter felett pedig tél van.

Mivel hegyre mentem és eléggé meredek illetve hosszú túrát terveztem ezért korán kellett indulni. Ilyenkor szinte a leghosszabb a Nap már 4 óra körül virrad Svájcban. 4 órakor indultam, a túra indulási helyszíne Lenk falu déli részén található. Lenk Bern kantonban helyezkedik, tőlünk kb. 150 km-re, kb. 2,5 óra alatt lehet oda jutni. Lenktől délre már csak hegyek vannak és nagyon magasak. Kb. 1300 méterről indultam, reggel még fáztam is egy kicsit ugyanis indulánál 5C volt. Hihetetlen ezt leírni nyáron mikor napközben 30C körüli hőmérsékletet mérnek. Persze az első 100 méter emelkedő után már nem fáztam, de egy sapka megy kesztyű jól fogott volna az elején. Majd legközelebb:)

Az első látványosság útközben az iffigbachi vízesés volt, amelyen a víz több mint 100 métert esik, hatalmas volt a zúdulás még 500 méterről is lehetett hallanni. Mondani sem kellett reggel útközben senkivel nem találkoztam csak a természet meg én voltunk. Fél nyolc körül megérkeztem az Iffigenalpi völgybe, mellettem hatalmas hegyek vettek körül. Néztem is dél felé merre lehet az út mivel előttem egy kb. 700 méter magas sziklafal volt. Mivel erre még nem jártam, szinte biztos voltam benne, hogy itt út nincs mert a hegy olyan volt mint egy függőlges fal. Ez a rész nem volt veszélyes, de aki szédül annak nem ajánlom. Kb. 1m széles út volt, arról nem volt szabad lelépni, mert akkor ott a történet be is fejeződik. 1600 és 2200 méter között volt ilyen az út, a Nap már akkor fent volt az égen de engem még nem sütött mert a hatalmas hegyek takartak. Ezen az úton még ingyen lehetett zuhanyozni is a vízesések miatt, habár felfelé nem akartam vizes lenni de kikerülni nem lehetett. Persze lefelé jövet mikor nagyon meg voltam izzadva kihasználtam ezt a természeti lehetőséget.

2200 méter után nem volt annyira meredek a hegy de akkor kezdtek megjelenni a hófoltok, ahogy emelkedtem egyre sűrübben, 2500 méter felett pedig összefüggő hóréteg volt. A havon jól lehetett menni mert itt a havat nem úgy kell elképzelni mint mikor frissen lehull és belesüllyedsz. Itt a hó olyan volt mint a jégpáncél, max. 1cm-t ha belesüllyedt a túra bakancsom. Itt már lehetett volna hótalpal felmenni, de ki cipeli még azt is magával.

A táj egyre csodálatosabb lett ahogy emelkedtem, a Nap nagyon sütött, a hó visszverte a napsugrakat. Habár hóban mentem felfelé de azért mégis nyár van. Tiszta kék ég, egy darab felhő nem volt az égen, a szél nem fújt. Csak azért nem vetkőztem le felfelé, mert tudtam, hogy leégek. 2950 méterig mentem fel itt van a kantonhatár északra Bern (ahonnan indultam) délre pedig Wallis. 12-re érkeztem a tetőre előttem kelet felé a Plain Morte gleccser volt látható. Igen francia neve van mert ez a rész már francia nyelvterület. Déli irányba az Alpok 4 ezres csúcsai tökéletes panoráma képet mutattak. Dél nyugat felé a Mont Blanc látszott, szemben velem a Matterhornt is láttam. Fennt a csúcson kb. egy órát töltöttem ettem, pihentem és csodáltam a tájat. 13 óra körül fordultam visszafelé, addig volt több mint 1600 méter szintkülönbség és 9km a lábamban.

Lefelé óvatosan kellett jönnöm, mert már a hó is jobban olvadt illetve a meredek sziklafalon nagyon oda kellett figyelni. Fent a hegyen kellemes idő volt, ahogy ereszkedtem lefelé egyre melegebb lett. Érdekesség képpen fent a hó elég jól meg volt fagyva, olvadni csak 2500 méter alatt olvadt. Visszafelé kihasználtam a vízeséseket, nagyon jól esett az izzadtságot lemosni. 16 óra után érkeztem az autóhoz, a völgyben a 26-28C szinte levert a lábamról, nem ehhez vagyok én szokva hegyen. Teszek fel pár képet.

A tegnap túráztam. Egy ideje a wallisi munkatársam beültette a bogarat a fülembe, hogy a Rhone gleccseren szoktak sítúrázni. Nyáron én láttam az Aletsch gleccsert amelyen hatalmas lyukak voltak, akkor azt mondtam én életemben nem fogok gleccserre lépni mert életveszélyes. Tegnaptól ez az állítás nem igaz.

Szóval többször szemezgettem a Rhone gleccserrel, februárban pl. felmentem a Kleine Furkahornra(3026m), ez a gleccser egyik oldala onnan szép kilátás van a gleccserre. Akkor láttam, kb. 500 méterre a gleccser felett voltam, hogy teljesen be van fagyva és nincsenek rajta lyukak. Két hete felmentem a Furka hágóra, majd a wallisi oldalon 2500 méterről lenéztem a gleccserre. Ekkor láttam síelőket rajta. A gelccser úgy nézett ki mint egy sípálya. Olvastam is róla az interneten, hogy sokan túráznak arra.

Mivel a gleccser nem alacsonyan fekszik a völgyben oda fel kell menni. A Furka hágóút télen autóval nem járható, mindkét oldala az Uri illetve Wallis kantonból le van zárva a hó miatt. Ha a gleccserhez el akarok érni korán kell indulni mert a gleccser bejáratáig kb. 900 méter szintkülönbséget meg kell mászni. Tegnap korán kezdtem Realpban(1550m), 5:05-kor már sílécen álltam. Normális ember ilyenkor még alszik, ha azt hiszitek, hogy csak én vagyok ilyen bolod akkor tévedtek már hajnalban sokan voltak a hegyen. Onnan tudom, mert mindenkinek világított a fejlámpája, bármerre néztem azt láttam itt ott 5-6-os csoportok mennek felfelé a sötétben. Illetve nem volt sötét mert a Hold világított, előző nap volt telihold. 5:40 körül kezdett virradni, 7:13-kor már besütött a Nap. Hihetetlen kevés hó van a hegyen, 2000 méter felett láttam teljesen korpár részeket, itt más években 3-4 méter hó szokott lenni. 9:30-ra már elértem a Furkapasst(2436m) amely Uri illetve Wallis kantonok határán fekszik. A Rhone gleccser Wallisban van a hegy másik oldalán. A hágóról leereszkedtem a Belvederehez(2260m), itt van a Rhone gleccser bejárata.

Régebben 100-200 évvel ezelött itt még gleccser volt most sok helyen csak kövek vannak mert a jég elolvadt. A gleccser elején az emberek próbálják a gleccsert menteni, letakarták rongyokkal, hogy ne olvadjon annyira, szerintem kevés sikerrel. A globális felmelegedést sajnos naponta láthatjuk. A Rhone gleccser nem egy kis svájci gleccser, 7.7k hosszú 14,64km2 a felülete 2208-3620m között helyezkedik el. A felülete most olyan volt mint a jégpáncél, luykak nem voltak rajta. Csodálatos volt ahogy a természet alakította a környezetet az évszázadok folyamán. A kövek teljesen le voltak surolva ahogy a jég csúszott meg elolvad rajta. A gleccser nem olyan meredek, ezért is mentem ide, enyhe emelkedő. Mindössze kb. 2km-t mentem felfelé a gleccseren 2500 méter magasságig, mert vissza kellet forduljak. Ekkor volt dél volt, a Nap nagyon sütött és én már 7 órája túráztam. Az út csak oda 16km volt ez szintben 1300 méter szintkülönbséget jelentett. Ez volt eddigi leghosszab túrám 32 km sílécen, jól elfáradtam mire visszaértem a völgybe a kocsihoz.

Most megnéztem milyen a gleccser, ide biztos visszatérek május,júniusban sítúrázni, mikor a Furka hágón kevesebb lesz a hó és akkor feljebb lehet menni kocsival és nem kell annyi szintet mászni. A leglátványosabb rész a gleccser volt, azon fel lehet menni 3600 méterig. Teszek fel néhány képet.