petib által küldött hozzászólások listája

Sziasztok!

A március 15-i héten voltunk ezen a terepen, szállásunk Cervinia Cielo Alto részén, a Condominio Circus épületkomplexumban volt. A 6 fős, jól felszerelt szállás 5 személy részére kényelmes volt, az épület aljában van bár, étterem, és egy meglehetősen drága kis bolt, valamint egy síkölcsönző, ami egyben bérletpénztárként is üzemel. Cervinia központjából - igaz, elég ritkán - közlekedik síbusz, ami 1.20 Euróért vehető igénybe.

A Cielo Alto felvonó a ház aljából indul, ez egy régi, 2 személyes ülőlift, kb. 10 perces menetidővel. Fentről egy nagyon jó, még délután is kiváló állapotban lévő fekete pálya vezet le, amin sokszor szinte egyedül száguldoztunk. Ebből ágazik el a nemrég átadott 34-es pálya, amivel a cerviniai kabinoshoz lehet csúszni. Itt reggelente kisbb-nagyobb sorállásra számítani kell, csakúgy, mint a Plateau Rosá-ra vivő két további kabinos felvonónál.

Az olasz rész önmagában is egész jó, és ha nyitva van az átjárás Svájc felé, akkor napközben tömeg sincs. A gyors, buborékos ülős felvonók mellett jó kis piros pályákon lehet egész hosszú meneteket csúszkálni, nekem például kifejezetten tetszett a 6-os piros, valamint a 62-es fekete pálya.
Érdemes eltúrázni Valtornenche felé is, a Bec Carré felvonó tetejéről a városba levezető 7 km-es pályán jó érzés egyhuzamban lecsúszni :) .
Még ennél is hosszabb (10.4 km) a Klein Matterhorn-ról Cielo Alto-ba levezető pálya, igaz, ennek első, a Plateau Rosá-ig vezető szakasza először egészen lapos, utána pedig van egy rész, ami késő délutánra általában kibuckásodik, és ez a hazafelé tartó tömeggel kombinálva nem igazán teszi lehetővé a gyorsabb haladást.

A terep nagy rizikófaktora az időjárás, a svájci átjárást ugyanis az itt elég gyakori erős szél esetén nem nyitják meg. A mi 6 napunk során 3 alkalommal lehetett átmenni, így már megérte a nemzetközi bérlet megvásárlása. És szép, napos időben a svájci oldal maga a csoda! Tökéletesen ratrakolt, hosszú pályák, gyönyörű környezetben, háttérben a Matterhorn jellegzetes csúcsával. Már a kezdés is élvezetes: a Plateau Rosá-ról vagy a Theodulpass-ról Furgg-on keresztül a délelőtt még kiváló 62-es fekete pályán Furi-ig lehet egyhuzamban lecsúszni (9.4 illetve 8.4 km). Egészen jók a Furggsattel-ről és a Hirli-ről levezető piros pályák, sajnos viszont a 69-es és 55-ös pályák zárva voltak, így a Hirli-ről az 56-os (egészen jó) kék pályán érdemes Aroleid-ig csúszni, ahol fenti irányba be lehet szállni a kabinos felvonóba.

Egyszer mindenképpen érdemes a 24 percenként közlekedő vasúttal felmenni a Gornergrat-ra, ahonnan káprázatos a kilátás a gleccserekre és a Monte Rosa tömbjére. Mi két alkalommal is eltúráztunk a terep túlsó szélén lévő Rothornra, ahol szintén nagyon kellemes pályákon lehetett síelni (11-es, 9-es, 12-es, 13-as, 15-ös). Egész jó volt az Obere National, vagyis a Blauherd alatti 8-as fekete pálya, és a Sunneggá-ról levezető 4-es piros is. Egyszer lementünk az 1-es pályán Zermattba, ahonnan a sikló visz vissza Sunneggá-ra.

Hazafelé első alkalommal a Rothorn - Gant - Hohtalli útvonalon jöttünk vissza, aminek hátránya, hogy a Rothornról Gant felé vezető 19-es pálya alsó szakasza délutánra eléggé kibuckásodik, valamint a Hohtalli-ról levezető 44-es pálya nagy része egy nem túl élvezetes, keskeny szekérút. Ezért másodszor inkább az Sunnegga - Eja - Riffelalp - útvonalat választottuk, itt viszont a 27-es pálya vége elég lapos, ráadásul jól kell időzíteni, hogy ne kelljen túl sokat várni a vonatra. Ezzel mi Riffelbergig mentünk fel, ahonnan már le lehet csúszni Furi-ba.

Mindent összevetve egy nagyon kellemes hetet töltöttünk el, az első zermatti átsíelés életem eddigi egyik legjobb síelős napja volt. Viszont a már említett rizikófaktor miatt, nem biztos, hogy még egyszer megkockáztatnánk a cerviniai szállást, még ha jóval olcsóbb is, mint Svájcban megszállni.

Felraktam néhány képet:
https://sielok.hu/fotoalbum/cervinia-zermatt-2024/galeria/

Sziasztok!

Nyolc év után tértünk vissza erre a terepre, a szállásunk ezúttal az Avoriaz-ba vivő Prodains kabinos aljánál volt. Délután egészen a házzal szemben lévő kis húzós felvonó aljáig le lehet síelni, ha ez a felvonó működne (ebben az évben még egyszer sem indították be), akkor a reggeli kb. 250 méteres gyaloglást a kabinosig is meg lehetne spórolni. A házban van étterem és bár, de bolt a közelben nincs, vásárolni a ház előtt megálló síbusszal lehet bemenni Morzine-ba. Viszont reggelire a portán lehet baguette-t rendelni.
Parkolni vagy a ház alatti fedett (fizetős) parkolóban lehet, de tetőbox-szal sajnos nem lehet beférni. Így, vagy a kabinos aljánál lévő (elég drága) parkolót lehet igénybe venni, vagy pedig 1200 m-re van egy ingyenes parkoló, ahonnan a síbusszal lehet visszajönni (mi ezt válsztottuk).

Reggel két irányban lehet elindulni: a kabinos felvonóval Avoriaz-ba, vagy a síbusszal Morzine-ba. Ez utóbbi a Pleney kabinoshoz visz, ahol reggelente igen komoly sorállásra kell számítani. Az Avoriaz-i terület központi részei is eléggé zsúfoltak, különösen igaz ez a Tour felvonóra, valamint a Lindarets feletti területekre. A pályák közül nekem a Grandes Combes felvonótól levezető Jean Vuarnet volt a kedvencem, de jó volt a Lindarets feletti Vannes is, valamint a Cornebois felvonó tetejétől levezető piros pályák.

Chatel-ben a Morgins illetve Torgon felőli oldalon lévő területeken jóval kevesebben vannak, igaz, ott többnyire húzós felvonók működnek. Sok könnyű kék és piros pálya van errefelé, az egyik kedvencünk a nagyon rövid, de szinte kihalt Tour de Don volt. Sajnos az időjárás a márciust idézte, így az alsó pályák egy része le volt zárva, Morgins felé például csak levonózni lehetett a Corbeau lifttel.

A svájci oldalon is elég sokan voltak, főleg a Crosets felvonó környékén. Viszont az új Morgins kabinosnál dél körül alig volt ember, és itt találtuk a svájci rész egyik legjobb pályáját, a 46-ost (kár, hogy a kabinos építésével együtt leszedték a felső szakaszt kiszolgáló húzós felvonót, így le kell csúszni az alsó, kék 45-ös pályán a kabinos aljához). A térkép alapján érdekesnek tűnt a szép hosszú 35-ös és 31-es pálya, azonban ennek az alsó szakasza szinte végig botozós. És még egy, amire érdemes figyelni: a Chatel és Morgins közötti összeköttetést biztosító síbusz 12:30 és 13:30 között nem jár.

A Morzine - Les Gets terület bizonyult idén a kedvencemnek. A központi részeken ugyan itt is nagy volt a tömeg, de a pályarendszer szélei felé már jóval kevesebben voltak. Mindenképpen érdemes felmenni a Pointe de Nyon-ra, és felgyalogolni a kilátóhoz. A levezető piros pálya is egész jó, bár ottjártunkkor eléggé ki volt jegesedve. A legjobbak a Charniaz és a Ranfoilly tetejéről induló pályák voltak, legalábbis kora délutánig, amikor már kezdtek azért buckásodni. A kellemes, üres kék pályák kedvelőinek tudom ajánlani a La Rosta tetejéről levezető Reine des Prés nevű pályát. És az idei kedvenc: a Perrieres ülős felvonó melletti Meleze nevű piros, ahol szinte alig volt ember, és még délután is nagyon jókat lehetett rajta csúszni.

A terep többi része (Mt. Chéry, Chappelle d'Abondance, Abondance, St. Jean d'Aulps) ezúttal - a nyolc évvel ezelőttivel ellentétben - kimaradt, de így is nagyon jó kis síelés volt, bár az időjárás lehetett volna kicsit kegyesebb hozzánk.

Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/24567/galeria/

A tavalyi évhez hasonlóan ezúttal is Ortisei-ben szálltunk meg a március 15-i héten, és innen kiindulva síeltük be a környék pályáit. Reggel a síbusszal indultunk - a szálláshoz hozzátartozott az ingyenes buszbérlet - vagy az egy megállóra lévő Ortisei központ felé, vagy Selva irányába. A síbuszok reggelente 10-15 percenként járnak, de a menetrendet nem mindig tartják, volt, hogy 2-3 perccel korábban, volt, hogy jó pár perccel később jöttek, sőt délután előfordult olyan is, hogy egy járat egyszerűen kimaradt.

Első nap ezúttal is Alpe di Siusi-n síeltümk. Reggel még kiváló volt a városba levezető Pilat pálya, de még délután is különösebb gond nélkül le lehetett rajta síelni. Bár elég meleg volt, de a pályák valamivel kevésbé kásásodtak, mint előző évben, viszont a Bullaccia fekete pályái délutánra most is kibuckásodtak. Viszont a Florian, Floralpina, Goldknopf pályái most is nagyon jók voltak.

Másnapi célkitűzésünk az volt, hogy végigsíeljük a Val Gardena-i Legendary 8 pályáit (amiért másnap a Selva-i turistairodában átvehettünk egy kis jelvényt). Ezek közül a Monte Pana-i Bravo idén megint egészen fantasztikus volt, ahogyan a Secedá-ról levezető La Longia és Gardenissima is. A Saslong és Ciampinoi nr.3 sem volt rossz, bár a Ciampinoi csúcs elérését eléggé megnehezítette az a hihetetlen idiotizmus, amit a Saslong kabinos felvonó tetején elkövettek. (Akit érdekel: a terület tuljdonosa lezárta, és biztonsági őrökkel őrizteti a kb. 10 méterre lévő 6 üléses felvonóhoz vezető utat, így mindenki kénytelen átgyalogolni - keresztezve a Saslong pályát - az ő tulajdonábanj lévő 4 üléses felvonóhoz, azzal felmenni, és úgy lecsúszni a 6 üléseshez. Állítólag rengeteg panasz érkezett emiatt a Dolomiti Superski-hez, de jogilag ők sem tudnak tenni semmit...)

A Falk ugyancsak kiváló volt még délután is, viszont a Dantercepies-ről levezető pályák, így a Cir is, délutánra eléggé kibuckásodtak. Kivétel ez alól a szerdai nap volt, amikor a hideg és az erős szél miatt buckák ugyan nem keletkeztek, viszont egész nap keményre fagyott pályákon lehetett csak korcsolyázni.

A Passo Sella pályái egészen jók voltak, és idén "felfedeztünk" egy korábban nem síelt pályát, a Gran Paradiso felvonó menti széles, kék, száguldásra csábító pályát, amin - mivel kiesik a Sella körből - nagyon kevesen voltak.

Mindent összevetve Val Gardena ezúttal sem okozott csalódást, a csapadékszegény tél ellenére is - a Resciesá-ról levezető pálya kivételével - az összes pálya üzemelt. Délelőttönként a pályák - az említett szeles nap kivételével - egészen kiválóak voltak, de még délutánonként is lehetett jó pályákat találni.

Fotók: https://sielok.hu/fotoalbum/valgardena-altabadia-arabba-2023/kep/1/

A tavalyi évhez hasonlóan ezúttal is Ortisei-ben szálltunk meg a március 15-i héten, és innen kiindulva síeltük be a környék pályáit. Amint letértünk a Sella Ronda kör útvonaláról érezhetően kisebb lett a népsűrűség, és így a pályák állapota is jobb volt. Egy kicsit hűvösebb volt, mint tavaly, így a pályák kevésbé kásásodtak, buckásodtak, igaz viszont, hogy az egyik nap az egész terepen jegesre csiszolt pályákon kellett síelni az erős szélben.

Délelőtt - az említett nap kivételével - egyenesen kiválóak voltak a pályák, de pl. Badia környékén még ekkor is nagyon jókat lehetett síelni a szinte üres pályákon (Sponata, Gardenaccia és a La Crusc pályái).

A központi részen az idei kedvenceim: a Mt. Cherz-ről a Campolongo-hágóba vezető két pálya, a Piz Soregáról levezető piros (12-es) pálya, a Col Alto 4-es pályája, valamint az Altin (17-es) pálya.

A Boé felvonó menti 1-es pálya szintén nagyon jó volt, az egyetlen probléma, hogy délelőtt a kabinos felvonó aljánál (mivel a Sella kör része) elég nagy volt a tömeg. Külön említést érdemel az Edelweiss-szektor, amely ezúttal sem okozott csalódást.

Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/valgardena-altabadia-arabba-2023/galeria/

A tavalyi évhez hasonlóan ezúttal is egy napra kirándultunk át Ortisei-ből, első magállónk a Falzarego-hágóban volt. A csúcsról visszavezető pálya kiváló volt, csakúgy, mint a Cinque Torri pályái, ahol a 11-es pályán egészen fantasztikus volt leszáguldozni, amit többször is megtettünk :)

1/2 1 körül értünk vissza a hágóba, és mivel tavaly a Tofana területét jártuk be, idén a Misurina-i rész volt a cél. A Rio Gere parkolóból indultunk, először a Cristallo felé, ahol fent teljesen üres, kiváló minőségű pályák fogadtak, igaz, ez mindössze 3 pályát jelent. A környezet is gyönyörű, és csak azt sajnáltam, hogy a Staunies felvonót 2016-ban technikai okok miatt megszüntették (a sítérképen a szaggatott vonal mellett az "Impianto in progetto" felirat szerepel, vagyis talán van remény arra, hogy a jövőben újra fel lehet majd jutni a hágóba). A parkolóba vezető pálya sem volt rossz, bár az alján már elég puha volt a hó, de március közepén ez azért nem meglepő.

A délután hátralévő részében a Faloria pályáit síeltük be, köztük a három lendületes fekete pályát. Itt sem voltak sokan, és a pályák még késő délután is elég jó állapotban voltak. A parkolóba visszavezető pálya elvileg zárva volt, de sokan mentek le rajta, a zárás oka talán az volt, hogy egy rövid szakaszon annyira kásás volt a hó, hogy csúszni nem, csak gyalogolni lehetett rajta.

Mindennel együtt nagyon jó kis nap volt, és igaz, hogy a Falorián kevesebb pálya van, mint a Tofana-i oldalon, de a kevesebb ember miatt a síélmény még talán nagyobb is volt.

Fotók: https://sielok.hu/fotoalbum/cortina-2023/galeria/

Január végén - csakúgy, mint három éve - most is egy napot síeltünk Carezzában. Azóta átadtak egy új kabinost, ami a Laurins Lounge-hoz visz fel, ami nagyban növeli a terep értékét. Az innen levezető két fekete pálya ugyanis egészen kiváló, és a tetszési indexet csak növeli, hogy alig vannak rajta. Gyorsan lehet itt pörögni, az egyetlen furcsaság, hogy a középső állomáson - bár az összekötés megvan - át kell szállni az egyik kabinosból a másikba. Nagyon kellemes a Paoliná-ról levezető 45-ös és az Antermont-i 54-es is - bár ez utóbbi nem túl hosszú.
Carezza egy napra ideális választás azoknak, akik szeretik a szép környezetet, nem bánják, hogy egy pályán többször is lecsúsznak, és egy kicsit menekülni akarnak a Dolomitok többi - főleg a Sella-körbe eső - területein lévő nagyobb népsűrűségtől.

Képek (legalábbis az első három):
https://sielok.hu/fotoalbum/carezza-passo-rolle-2022/galeria/

Január végén voltunk ezen a terepen, szállásunk Tesero-ban volt.

A hetet vasárnap kezdtük, és ekkor a Pampeago-i parkoló dugig volt, síbusszal kellett eljutni a parkoló végétől a liftekig. A pályákon is rengetegen voltak, a felvonóknál többször is hosszú sorok alakultak ki, de szerencsére ez a többi napra már nem volt igaz. A pályák között több kiváló is akadt: az Obereggen-i oldalon a 2-es 5-ös és 6-os, a Predazzo feletti piros 35-ös és 36-os valamint a fekete 38-as, de jó volt a Monte Agnello-ról levezető 28-as is. Nem rossz - bár elég rövid - a fekete 26-os sem.

Az egyik nap nagyon erős volt a szél, a Dolomitok legtöbb terepén a felvonók nagy többsége nem is járt. Az egyik kivétel az Alpe Cermis volt, ahol aznap is az összes felvonó üzemelt. Az itteni pályák egészen kiválóak, a Prafiori (5-ös jelű) ülős felvonó melletti 82-es és 83-as pályákon alig voltak, és nagyon jókat lehetett rajtuk száguldozni. A 80-as és 81-es fekete is igen jó, A Fondovallé-be visszavezető piros 87-es viszont inkább kéknek megy el, így - bár korábban terveztük - nem volt kedvünk ezért az egy pályáért visszajönni az esti síelésre.

A terephez tartozik még a távolabb lévő Oclini Jochgrimm néhány pályája, egy-két órát ott is el lehet tölteni.

Képek:
https://sielok.hu/fotoalbum/valdifiemme-2022/galeria/

Alta Badia a Sella-kör része, és így a Passo Gardena - Corvara - Passo Campolongo útvonal eléggé zsúfolt, szerencsére viszont bőven találni nyugodtabb részeket. Ilyen például a La Villa - Badia környéke, ahol mindenképpen érdemes ellátogatni a terep szélén lévő La Crusc-ra. A pályák közül tetszett a Piz la Ilá-ról La Villá-ba levezető piros és fekete 17-es, a San Cassiano-ba vezető piros 12-es, de kellemesek a Mt. Cherz és a Prealongia kék pályái is. A túloldalon érdemes felmenni a Piz Boe és Vallon felvonóval, innen nagy élmény egyhuzamban lesíelni Corvara felé.
A terep egyik legszebb része az Edelweiss szektor, érdemes leszáguldani a rövid, ám meredek fekete 45-ös pályán, de az összes itteni pálya igen kellemes, bár idén márciusban a nagy meleg miatt már dél körül kissé latyakosak, buckásak voltak.

Képek:
https://sielok.hu/fotoalbum/altabadia-2022-petib/galeria/

2019-ben már síeltünk ezen a terepen, idén márciusban viszont a szállásunk is itt volt, Ortisei-ben.

Egy napot szántunk az Alpe di Siusi-ra, ami - mint ahogy az előző hozzászólásban is olvasható - igen szép környezetben fekszik. A pályák nem túl nehezek, és a márciusi meleg miatt dél körülre már latyakossá, buckássá vált a legtöbb pálya, bár a Florian és a Punta d'Oro felvonó melletti piros pályák még délután is viszonylag jók voltak.

A terep többi részén is délelőtt voltak jók a pályák, délutánra - főleg a Sella kör részei - erősen kibuckásodtak. Három éve az egyik kedvencünk volt a Monte Pana-i terület, most viszont már az odajutás is erős botozást igényelt, és ott még a piros pályán is szinte megállt a léc a nedves hóban. Ami még délután is jó volt, az a Sole felvonó tetejétől Plan de Gralba felé levezető piros pálya. No és persze ott volt a délelőtt, amikor például kiválóak voltak a Dantercepies-ről levezető pályák, köztül az újonnan átadott fekete is. Két olyan nap is volt, amikor reggel a Seceda felé indultunk, és délelőtt itt egészen kiváló pályákon lehetett síelni.

Kicsit hidegebb időben ez egy egészen kiváló síterep, több jó fekete pályával, egyetlen hibája talán a Sella Ronda kör vonzásából adódó nagyobb népsűrűség.

Képek:
https://sielok.hu/fotoalbum/valgardena-2022-petib/galeria/

Március közepén, Val Gardénából hazafelé (szombaton) síeltünk ezen a terepen. A Monte Elmo aljánál parkoltunk, innen mentünk fel a kabinos lifttel (és bár még szabály szerint kellett volna, de nemhogy az FFP2-es, hanem semmilyen maszkot nem kértek egyik felvonónál sem). Felérve meglepő volt, hogy egyrészt elég kevesen vannak, másrészt, hogy a márciusi meleg időjárás ellenére itt kérgesre fagyott pályák fogadtak. Az egész heti síelés után már elkopott élekkel nem volt egyszerű lejönni a fekete 13b pályán, ezért ezt többször nem is erőltettük.

A terep többi része felé vezető pályák viszont már kissé latyakosak, buckásak voltak, kivételt a piros 40-es és 10-es jelentett. A Croda Rossa-i részen jobb állapotban voltak a pályák, és míg a csapat egyik fele a Rudi hüttében ebédelt, mi az 5-ös húzós felvonó melletti 5-ös pályán pörögtünk néhányat. Egyszer lecsúsztunk a 3-as feketén is, ennek felső szakasza (3a) még jó volt, de az alsó (3b) kőkeményre fagyott, nem csoda, hogy alig volt rajta valaki. A Passo Monte Croce felé vezető pálya a kevés hó miatt zárva volt.

A Stiergarten és Sesto érintésével csúsztunk vissza a Monte Elmo-ra, zárásig a nyolcüléses 16-os felvonó mellett síeltünk. Napközben verseny miatt zárva volt a levezető 13-as piros pálya, emiatt a nap végén még igen jó állapotban volt, így egy kellemes száguldozással zárhattuk le az idei síszezont.

Egy nap természetesen nem volt elég arra, hogy minden pályát besíeljünk, és kimaradt többek közt a San Candido-i terület is, de ha a Dolomitokból hazafelé tartva valaki ki akarja használni az utolsó napot is, akkor ez a terep ideális választás.

Képek:
https://sielok.hu/fotoalbum/drei-zinnen-2022-petib/galeria/

Március közepén egy napra látogattunk át ide Val Gardénából, a kocsival a Son dei Prade parkolóban álltunk meg. Innen az erre az idényre átadott nagykabinos lifttel mentünk Bai de Dones-ig, majd a 5 Torri felvonóval kezdtük meg a Super8-as kört. A környezet csodálatos, a pályák szuperek voltak, különösen a 5 Torri felvonó aljához vezető 11-es és 14-es pálya. Dél elmúlt, mire felértünk a Lagazuoi csúcsra, szerencsére a felvonónál nem volt tömeg. Az emberek túlnyomó többsége Armentarola felé csúszott, így a Falzarego-hágóba vezető pálya szinte teljesen üres, és így élvezetes volt.

Akár egy egész napot el lehetett volna tölteni a Bai de Dones környékén lévő pályákon, de mi kíváncsiak voltunk a Tofana vidékére is. Ra Valles pályáin meglepően kevesen voltak, így a pályák is igen jó állapotban voltak (46-os, 48-as 50-es), bár az alján sok helyen lehetett apró kavicsokkal találkozni. A visszafelé vezető fekete 51-es viszont rászolgált a hírére: keskeny és buckás, még szerencse, hogy rajtunk kívül éppen nem volt arra senki.

A Tofana I. pályái már közel sem voltak olyan jó állapotban, és itt a tömeg is nagyobb volt. Időhiány miatt a Pomedes-re is csak egyszer tudtunk felmenni, majd zárásig az Olimpia felvonó könnyű pályáin (21-es, 22-es) csúszkáltunk.

Nagyon megérte ez az egy nap, remélem lesz még rá alkalom, hogy többet is síeljünk ezen a terepen.

Fotók:
https://sielok.hu/fotoalbum/cortinadampezzo-2022-petib/galeria/

2015 és 2018 után harmadszor látogattunk el erre a terepre a SkiNet szervezésében, és ezúttal is a már jól bevált Les Balcons apartmanházban szálltunk meg. Nyolcan laktunk egy 10 fős, tágas, jól felszerelt apartmanban. Mind a 4 kétágyas szobához tartozott egy fürdőszoba, plusz a folyosón volt még egy ötödik is. Az épületben van egy wellness részleg, de igénybe lehetett venni a szomszédos Alparena apartmanház medencéjét és szaunáit is.

Legutóbbi látogatásunk óta a francia részen átadtak egy új szektort két felvonóval, melynek piros pályája egész jó, bár van egy kis szűkület az alsó részen, amely gyorsan kijegesedik, némi nehézséget okozva a kezdőknek. A terepen a kedvenc pályánk továbbra is a Blanchot nevű piros volt, de igen jó volt a Plan du Repos felvonó aljába vezető Marmottes és Roc Noir is. És most is kellemes volt az erdei Fontaine Froide, csak az a baj, hogy az aljáról egy lassú ülős felvonó hoz vissza, így pár körnél több időt nem töltöttünk ott el.

Az első nap kivételével mindig átlátogattunk az olasz oldalra is, ahol most többször is kellemesebb volt az időjárás, mint a francia oldalon, ráadásul érezhetően kevesebben is voltak. Sajnos az Arnouvaz felvonó nem járt, és több pálya is le volt zárva ezen a részen, így az Argillien szektor élvezeti értéke valamivel kisebb volt. Viszont továbbra is nagyon jó volt a 9-es pálya (Chaz Dura), a 18-as, és az 5-ös fekete (Muret), bár ez utóbbi kettő a kijegesedő 6-os erdei szekérútban végződik. A Franco Berthod pálya (Világkupa futamok színhelye) legmeredekebb szakasza szintén annyira ki volt jegesedve, hogy elég volt egyszer leküzdeni rajta magunkat.

Idén több időt szántunk a Kis Szent Bernát-hágó környékén lévő pályákra, melyek az egész terep legélvezetesebb pályáinak bizonyultak (8-as, 7a, 7b, 22-es, 23-as, valamint a kedvencem, a Belvedere felvonó tetejéről levezető fekete 25-ös). Működött a körbevezető 7-es - pirosnak egyáltalán nem nevezhető - pálya, viszont a 4-es idén is zárva volt.

Pár szó a Covid-szabályokról: a szállás átvételénél elég volt egy embernek érvényes oltásokkal rendelkeznie, ő vállalt írásban felelősséget a többiekért, de a welnnes részlegek használatához szükséges az érvényes QR-kód. A lifteknél a francia oldalon a hat nap során egyetlen egyszer volt egy rövid ideig tartó ellenőrzés az Euchert felvonó aljánál, az olasz oldalon pedig csak a Bosco Express aljánál ellenőrizték a Green Pass-t (de az olaszoknál ugye sokkal többfajta oltás-kombináció elfogadott, ráadásul nincs a Janssen-re vonatkozó 2 hónapos őrület, mint a franciáknál...). Az olasz hüttékben egyszer sem kértek igazolást. A csősálat, símaszkot minden liftnél elfogadták, még annál a két buborékos olasz felvonónál is, ahol elvileg kötelező lett volna az FFP2-es maszk.

A végig kitartó napsütéses időnek köszönhetően egy rendkívül kellemes hetet töltöttünk el ezen a terepen, nagyon jó volt a Covid miatti egy év kényszerű kihagyás után ismét a pályákon lenni.

Feltöltöttem pár képet:
https://sielok.hu/fotoalbum/22990/galeria/