Tegnap, március 9-én síeltem egyet Eplényben, és megdöbbentően jól sikerült. 9:20 körül érkeztem, bőven volt hely a lenti parkolóban, a jegypénztárnál sem volt sor, sem pedig utána egész nap: 45 kört síeltem 7 és fél óra alatt, azaz minimum hat órát ültem egy nap felvonón, de inkább többet, ami azért elég durván hangzik, persze még mindig sokkal jobban, mintha ennyit töltöttem volna sorban állva (ahogy korábban lett volna, amikor még tényleg síszezon volt).
Egész nap egyetlen percet sem kellett sorban állni, az esetek 90%-ában egyenesen az üres felvonószékekig csúsztam, összesen háromszor volt olyan a 45-ből, hogy állt előttem valaki, és egyetlen egyszer nem egyedül ültem a négyszemélyesben, tehát covid-szempontjából eléggé rendben volt a dolog :)
Az A1, az A7 és a kettőt összekötő Q3 volt (van) nyitva, és mivel egyrészt egész nap 1 fok körül volt a hőmérséklet a városi 8-cal szemben, másrészt meg alig használta valaki a pályákat, semmivel nem voltak rosszabbak egy téli, de műhavas napnál. Délután ötkor még mindig minimális volt az állagromlás. Sokszor volt olyan, hogy induláskor teljesen üres volt a pálya, de egész nap nem volt olyan pillanat, hogy egy szakaszon 4-5 embernél több lett volna, ráadásul láthatóan rengetegen csak reggelre jöttek, ebédidő körül sokan hazamentek.
Tavasz ide vagy oda, összehasonlíthatatlanul jobb élmény volt, mint a tél első havas napjain, amikor még csak egy pálya volt nyitva, viszont 1500 ember zsúfolódott össze rajtuk.

Eplény ma is jól vizsgázott.
Szokás szerint 7 órakor indultunk Albertfalváról és 8h30-ra értünk Eplénybe egy budaörsi tankolással. A pénztárnál ekkor még nem volt sor sem. Gyors öltözés után rekordot javítottunk, mert 9h03-kor már a Szent Sólyom ülésein haladtunk a hegytető felé.
Külön öröm volt, hogy a szokásos két pályán kívül (1-es, 7-es) most két újabb, eddig még nem bejárt pályával is próbálkozhattunk.
A 4ill. 2üléses felvonók mellett mentek a csákányosok is, így gyakorlatilag folyamatosan lehetett körözni.
Az olvadó hó próbára tette a combizmainkat, de élvezetes volt a két óra, ami alatt 10 kört tudtunk abszolválni (egyszeri WC szünettel).
11 körül már nőtt a tömeg, így jobb volt abbahagyni, no meg a jegyünk is lejárt.
Fura dolog, hogy csak a parkolóban szabad akár a forró csokit is elfogyasztani. Így ott kellett hagyni a büfénél a léceket és a csokizás után vissza kellett menni értük. De ez legyen a legnagyobb bajunk.
Azért azt most is megemlítem, hogy a kártya olvasót ideje lenne már rendbe tenni, mert ma is sokaknak okozott bosszúságot. Nekem az jelentette a megoldást, hogy mindig kivettem a kabátujjamból a kártyát és kézzel pontosan pozicionáltam. Azért ez elég fapados megoldás a XXI. századi informatika szintjéhez képest, de ez volt, ami gyorsan és megbízhatóan működött.
13h30-kor már otthon is voltunk és kezdhettük az ebédet.
Hajrá Eplény, talán még lesz esély lemenni!
Kellene azért néhány fagyos éjszaka...