Szia Soma!
Az eleje nem tetszik, 1. 35.-től mondom, amit látok:
1. A botozásod most hasznosabbnak látom, mint amire korábbról emlékszem. Jelet ad a befordulásra, ezzel eleve szabályozva van a ritmus.
2. Már az esésvonal előtt beleállsz az új élekbe, és többet forgatsz szabályozott teherrel. Ez is egy jelentős (+) változás, szerintem.
Amin lehetne (tovább) javítani:
1. Az egyensúlykontroll egyik műszere a bot. Itt lehetne alakítani a szúrás előkészítésének a darabosságán, és a szúrás helyének a megválasztásán. Aki síelő ebbe tud harmóniát vinni, annál a mozgás általános képe is (további) változásokat szokott hozni.
2. Ezeknél a középhosszú íveknél én hasznosabbnak vélek egy enyhe torziós befordulást a jelenlegi, ro-torzióshoz hasonlító modellhez képest.
3. Kevés az él az irányító szakaszban, (esésvonalban). Ez következmény. Ha én lennék az edződ, kicsit visszanyúlnék és azzal kezdeném, hogy az új kanyar megkezdése előtt az előző kanyar végébe betennék egy tudatos leélezést annak érdekében, hogy a következő kanyarba történő befordulást már felélezés közben lehessen végrehajtani. (Most úgy látom, hogy amikor ív végén elkezded húzni befelé a lécek végeit, azok még éllel szemben vannak. És ezt azért tudod megcsinálni, mert sebességben vagy.) Persze ez már a készforma. A készformának vannak még olyan (leginkább terhelési) részei, melyekre most nem térnék ki. Edzésen az egymásra épülő részleteket lenne érdemes gyakorolni. Részemről ezeket vélem előremutató szempontoknak.
Síelős barátsággal:
Replaci
Keresés
30 cm
