Síelésünk kivesézése

A sí szaknyelvében az általad leírtak miatt szoktuk kerülni a kanyarban a hegyláb-völgyláb kifejezéseket, helyette jobba szeretjük az ívkülső-ívbelső párokat, mert a kanyar szempontjából egyértelműbbek.

A hóekeívnek semmi köze a völgytámaszhoz, ugyanis a völgytámasznál lecsúszott a völgy felőli (ívkülső) léc, a hóekeívnél erről szó sem lehet.

A támasztott lendület az az irányváltoztatás, amikor a kanyart támaszhelyzetben (hóekeszerű tartás) kezdjük, és párhuzamos léccel fejezzük be. Különböző fajtáit nem a terhelés helyzete különböztette meg, hanem az, hogy a párhuzamos kikormányzásból a hegyléc nyílt-e támaszhelyzetbe (=hegytámasz), vagy a völgyléc csúszott-e le (=völgytámasz). Tehát nem a terhelés alap határozza meg, melyik támasztott lendületről volt szó. Egyébként a völgytámasznál inkább a hegylécen (ívbelső lécen) volt a hangsúly, míg a hegytámasznál a völgylécen (tehát az ívkülsőn).

Normál esetben a technikai elemtől függetlenül az élváltás előtt - mint ahogy a kikormányzás egészében - az ívkülső lécen (völgylécen) kell lennie a testsúlynak. Ez egészen addig így marad, amíg meg nem kezdődik az új kanyar, azaz optimális esetben a kanyar elején az ívbelső sí a terhelt, majd a repítő erők megjelenésével kerül a terhelés az ívkülsőre.