barabi76 által küldött hozzászólások listája

2023.01.04-07. Sajnos még csak kevés hó esett, ezért a szlovén oldal korlátozottan volt járható. De jöttünk, mert most volt szabadság. A Bovecből induló felvonó menetideje kb. 40 perc, cserébe 400m-ről kb. 2100m-re visz. Kár, hogy csak 4 személyesek a kabinok, és elég retrók, de ennek is megvan a maga hangulata. Annak ellenére, hogy a boveci oldalon a kevés hó miatt nem működtek a völgybe vezető pályák, a fentieken jókat csúsztunk, azok kiváló minőségűek voltak. Jobbak, mint az olasz oldalon. Itt azért már több hó volt (135cm). Verőfényes napsütésben hatalmas élmény a fahatár felett, a havas sziklák között siklani. Mintha a Dolomitokban lettünk volna. Sajnos alattunk a felhőréteg kb. 600m magasan egész nap megmaradt, így az Adriát nem láttuk, de majd legközelebb. Az olasz oldal is szenzációs, változatos, technikás pályáival. Kicsit meleg volt, így azt elég hamar összetúrták, úgyhogy kellett a rutin a buckák között. Mivel mindkét oldalon főleg piros pályák vannak, a technikásabbaknak a kevés kilométer ellenére is nagyon jókat lehet síelni, akár csak az egyik oldalon is. Összességében ez a síterep, a 39 eurós napijegyével, és azzal az élménnyel, amit nyújt, abszolút éri az árát. Ha van elég hó, érdemes Bovecben megszállni, mert olcsóbb a szállás, mint az olasz oldalon, ill. gyönyörű a város, tele természeti kincsekkel. Mi az egyik nap, pihenésként megnéztük a Boka vízesést, ami kb. 6km-re van a központtól. Biztos visszanézünk még.

Nekem a Dolomitok a kedvencem. Ezen a síterepen két napot síeltünk, és nagyon jól éreztük magunkat. A Passo San Pellegrino kék pályái, tányéros felvonói megfelelőek voltak a teljesen kezdő (egy napos sítudással rendelkező), négy éves kisfiamnak. Önállóan felvonózott, és jött lefelé a kék pályákon, mint a golyó. :) Ezeken a pályákon is van azért egy-két meredekebb letörés, ami kell a lendületes síeléshez. A pályák többi része zömében piros és fekete, mindegyik kiválóan kezelt. A feketék közül a Cima Uomo alól induló, 52-es pálya komoly felkészültséget igényel, mert igen meredek letörések is vannak rajta, amik délutánra jegesednek. A Col Margherita 41-es fekete pályája szintén kiváló, nincs olyan meredek, mint az előzőekben írt 52-es, így délután is vállalható. Az ide vezető 100 személyes felvonó gyors, hatékony, nem jellemző a várakozás. Szinte az összes pálya 2000m feletti, széles, élvezetes vonalvezetésű és lejtésű. Kipróbáltuk a Col Margheritaról induló, 10km hosszú 20-as pályát is (Innamorati). Igen élvezetes az eleje, később néhol lökni kell magunkat, de nem vészes. Félúton le kell csatolni, hogy átmenjünk a műúton, de aztán megint lehet csúszni. A végén, Falcade előtt van egy piros szakasz, mely elég szűk, technikás. Nagyon élveztük ezt is, de egyszer elég kipróbálni, inkább a felső szakaszokat ajánlom. Elég sok ember megfordul itt, de a várakozás nem jellemző, ahogyan a tömeg sem a pályákon, egyrészt a hatékony felvonók miatt, másrészt a széles pályák miatt. A jegy nem olcsó, de egyszer érdemes ide is ellátogatni, ajánlom mindenkinek.

Családi síelés első napjára iktattuk be, mert viszonylag olcsó, a kezdők tanulhattak a lenti pályákon, a "profik" meg mehettek a fenti, meredekebb részekre. Nagyon jól éreztük magunkat. Nem jellemző a tömeg, a várakozás. A városka elbűvölő. Egyszer megéri kipróbálni.

Akkor néhány szót életem eddigi legjobb síterepéről. Március 15-17-ig volt szerencsénk itt síelni három napot. Azért írom, hogy volt szerencsénk, mert az élményhez tényleg szerencse is kellett, ami az időjárást illeti. Az első két nap szikrázó napsütésben volt részünk, a harmadik nap reggelén pedig hószállingózással indult a nap, majd napközben kisütött, végül hóviharral zárult. De ne rohanjunk ennyire előre! Már az odavezető út is kalandosnak indult, ami a magyarországi ítéletidőt illeti. Ausztriában aztán már jól lehetett haladni, és az olaszoknál sem volt gond az útviszonyokkal. Mi Brunico felől érkeztünk, Arabbán keresztül. A szállásunk Malga Ciapelában volt, a Hotel Garni Robertában. A hotel rendkívül családias, barátságos, a személyzet vendégszerető, segítőkész, mindenki nagyon kedves. Maga a hotel a 15. sz. felvonótól kb. 100m-re található, így szinte pályaszállásnak mondható. Itt meg lehet venni a kívánt jegyet, de csak kp-ban lehet fizetni. Aki kártyával szeretne, az csatoljon lécet, és csússzon lejjebb kb. 400m-t, és a Punta Roccára vezető felvonónál fizethet kártyával. Mi az első két nap Arabba/Marmolada síterepeire szóló bérletet vettünk (45euró), ami jó a Punta Roccától a Belvederéig, a Passo Pordoi-ra, valamint a Pralongiáig. Ezt csak azért írom le, mert sem itt, sem pedig a weblapjukon nem találtam ezzel kapcsolatban semmit. Teszek fel egy képet, amin megjelöltem pirossal, hogy mely felvonókat lehet használni ezzel a bérlettel. Egyébként a helyszínen minden jól ki van táblázva, csak figyelni kell, és persze szükséges az olasz, a német, vagy az angol nyelvtudás. A gleccser fantasztikus, a -20 fok alatti hőmérséklet ellenére is. Érkezésünkkor -34-et jósoltak, de mire felértünk, 9 óra körül, már nem volt ilyen hideg. A Punta Roccáról a völgybe vezető 12km-es pálya gyönyörű környezetben kanyarog. A völgyben 115cm, a hegyen 650cm. hó volt. A terephez egyébként véleményem szerint nem elég a kezdő sítudás. Az időjárás gyorsan változik, ahogy azt a harmadik nap megtapasztaltuk. Volt olyan szakasz, ahol a pálya szélét jelző karók révén tudtunk csak tájékozódni. A pályák zömében pirosak, van azonban jó néhány fekete is, melyek 1,5-2,5km hosszúak. Ezeket nagyon élveztük. A kék lankák szintén megtalálhatók, kellően hosszúak, így ott is be lehet gyorsulni. Mindegyik pálya kivétel nélkül jól kezelt. A fekete és piros pályák szélesek, biztonsággal lehet repeszteni lefelé. Fontos megemlíteni, hogy aki attól fél, hogy nem jut fel az időjárás miatt a gleccserre, az nyugodtan tegye félre aggodalmait. A Punta Roccára vezető felvonó szinte mindig jár. Legfeljebb a lesiklás okozhat gondot a tapasztalatlanabb sízőknek. Az első két nap a ragyogó időjárás miatt fantasztikus panorámában volt részünk. Aztán eljött a harmadik nap, melynek reggele Malga Ciapelában hószállingózással indult. Megvettük a Dolomiti Superski bérletet (50euró lett volna, de aznaptól levitték az árát annak is 45euróra) és megcsináltuk a narancssárga Sella Rondát. A körbe való beszállás Arabba fölött, a Pescoin történt. Ettől a résztől napos, enyhén felhős szakaszok váltogatták egymást. A körben található egy nagyon jó funpark (Val Gardena), melyen sikerült egy hatalmasat zakózni az egyik ugratónál. Volt röhögés az olaszok között. A síkör egyébként lazán teljesíthető négy óra alatt, így egy nap akár kétszer is belefér. Arra kell csak figyelni, hogy az utolsó felvonókat elérje az ember a végén. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a síelők.hu-n lévő sítérkép nem aktuális már. Tájékozódás céljából az alábbi oldalakat ajánlom:
http://www.arabba.it/index.php?page_id=1050&lang_id=3
http://www.olaszorszag-sieles.info/siberlet/Arabba-Marmolada
http://hu.snow-forecast.com/resorts/Arabba/6day/mid
Valamint a 3D reality maps térképeinek letöltését. Ez utóbbi nagyon hasznos, minden aktualitást tartalmaz a pályák és felvonók elhelyezkedése vonatkozásában, sőt, síútvonal tervezője is van szintkülönbség-jelzővel.
Minden síelő sporttársamnak ajánlom, hogy egyszer jusson el ide, mert fantasztikus, felejthetetlen élményben lesz része. Íme a képek:

Hatalmasat síeltünk tegnap Stuhlecken. Ez volt az első sízésünk itt. Nagyon megtetszett a pálya. Szerintem kezdőknek, haladóknak mint mi tökéletes, elég magas, elég hosszú és elég változatos, ráadásul tőlünk csak 240km. Délutánra el is fáradtunk rendesen. A pályák minőségével kezdetben nem volt gond, viszont nap végére a piros jelzésűek jegesek voltak, helyenként a földet is kifordították a lécek, de azért lehetett rajtuk menni. Nem voltak túl sokan, 1-2 perctől többet sosem kellett várnunk. Ajánlom indenkinek, aki még nem volt, hogy próbálja ki.