diesirae által küldött hozzászólások listája

Mi féltünk a vasárnaptól, inkább hétfőn mentünk fel. Gyakorlatilag sehol sem kellett várni, egyedül Langwied-nél volt kisebb tömeg 10 óra felé. Tényleg jól eloszlik a nép, dél körül pedig beülnek enni, akkor nagyon szellősek lesznek még a kékek is.

A pályák kitűnőek, a piros bal szélen és a jobb fekete szélen gyakorlatilag senki sincsen, a hó és a meredekség is tökéletes. Nekem mondjuk az Alpincenter-Langwied piros pálya jön be leginkább, főleg a gyors ülőlift miatt, na és reggel a Black Mamba is nagyon klassz volt. Délután ezek a pályák a meredekebb részeken kicsit kijegesedtek, volt pár túrás is, de még tűréshatáron belül voltak. A szokásos 60 km-erünket itt is lenyomtuk.

Négynapos hosszú hétvégénken a 24-i hétfőt töltöttük itt. Már régen ki akartam próbálni a Gasteinertalt, most végre sikerült. Großarlban parkoltunk, egy kis buszozással egész kényelmesen végignéztünk mindent egészen a végállomás Badgasteinig oda-vissza. Csodálatos napsütés volt aznap, ezért is merészkedünk ide erre a napra, mert a magasabb régiókban én nagyon rosszul látok rossz időben.

Großarlban reggel két kis negatívum fogadott minket, egyrészt, hogy csak 8.45-kor indul a lift (hosszú túránk miatt kicsit féltem az időveszteségtől, de végülis nem hiányzott), a másik pedig, hogy a parkoló a két kabinos lift között, a johanni út és liftes utca közötti placcon terül el, emiatt elég sokat kell klaffogni a liftig, pláne annak, aki későn érkezik. A Fulseck környéke olyan klasszikus "sportweltes", jó hosszú pályák, erdők között, 2000 méterig, klassz modern liftekkel. Nekünk a Fulseck alatti hatüléses jött be nagyon a dorfgasteini oldalon, többféle piros pálya is volt hozzá, még délután is jó minőségben. A Kreuzkogeltől Großarlig tartó 3-as kék Familienabfahrt tényleg igazán családbarát, nagyon hosszú, alig lejtős pálya, esti levezetésnek is kellemes volt. A panoráma is szuper, fentről még a Watzmann is kikukucskált a Steinernes Meer mögül.

Dorfgastein és Hofgastein között nagyon jó a síbuszkapcsolat, fél óránként jár, de délelőtt és délután a csúcsidőben 15 percenként. Nincs tömegnyomor, a buszok gyorsak és atompontosak. A Schlossalmi sikló is elég gyors, az utascsere pöpecül megy, de azért volt egy 8-10 perces sorbanállás. A hofgasteini rész nagyon vegyes érzelmeket váltott ki belőlünk, a gleccserszerű hangulat és a magasság nagyon klassz, de itt megállt az idő 20 évvel ezelőtt. Az angertali új kabinoson kívül csak két elég régi leakadós lift van, a többi őskövület mind. És ami még zavart, hogy egy csomó pálya van összevissza, de olyan igazán jó kis piros pálya egy hozzá tartozó lifttel nemigen van itt sajnos. Viszont a Dolomitokat idéző hangulat a Hohe Schartén és a H1-es nagykör a maga 1400 méter szintkülönbségével, meg a csodálatos hegyekkel felejthetetlen élmény marad mindenkinek, az biztos...

A H32-es déli pálya Angertal felé felejthető dolog, jobb még dél előtt túllenni rajta. A badgasteini rész a Stubnerkogelen viszont nekem nagyon pozitív élmény volt. A Stubnerkogelbahn nagyon gyors, alig vannak rajta és a II-es Teilstrecke melletti pályák nagyon jók. Nekem bejött a Jungeralmbahn is (amit láthatóan egy régi liftből lett leakadós gyorsliftté alakítva), a mellette futó B19 és B22 pályák igen jó lejtésűek és változatosak. Jó volt a lenti folytatás Angertal felé is. A Talabfahrtok Hofgasteinben és Dorfgasteinben is nagyon le vannak gatyásodva, a Schlossalm aljában a barna trutyiban még a lecsatolás is megfordult a fejünkben...

Összességében azt kell mondjam, egy erős 4-esre értékelem a terepet, mindenképpen ki kell egyszer próbálni, Schlossalm maradandó élmény, a régi liftek ellenére is. Haladóknak simán teljesíthető egy nap alatt a teljes Großarl-Badgastein táv oda-vissza. A panoráma tényleg csodálatos, a Hohe Scharte pedig magáért beszél...

Egynéhány kép:
https://sielok.hu/fotoalbum/gasteinertal-2014-02-24/

Négynapos hosszú hétvégénk részeként, 23-án vasárnap voltunk itt egy napot. Már többször áradoztam itt róla, és továbbra is a Hochköniget tartom Ausztria egyik legjobb terepének, de Salzburgban biztosan az. Egyszerűen nem volt semmi negatív élményünk, ráadásul az idő is csodálatos volt, a szombati nagy havazás után pont kisütött a nap, és még nem volt nagyon meleg. Csendes kis terepnek nem mondanám, nem kispályás tömeg volt itt vasárnap.

Mühlbachban parkoltunk, kényelmesen megjártuk a Königstour-t Maria Almig oda-vissza, és közben szinte mindenhol csúsztunk kettőt-hármat. A szuper körülményeknek köszönhetően sikerült 80 km fölé jutnunk.

Tanácsos jó hamar kiérni, és még a nagy tömeg előtt lehet csúszni kettőt a feketén a kabinos mellett. Aztán 9-től nagyon elkezd sokasodni a nép, fél 10-től már komoly tömeg van, a liftet is nehéz megközelíteni a gyülekező tömegben. Fent aztán egész jól eloszlott a társaság 2-3 percnél többet nem kellett várni sehol sem. Egyedül az abergi négyes ülős volt napközben kritikus, itt 5-10 perc sorbanállás sem volt ritka. Sajnos sok itt a pálya és azért a négyes lift kevés mindhez együtt.

A pályák kiválóak voltak, a szombati havazás után se nagyon buckásodtak ki, csak délután 3 körül voltak kellemetlenebb részek, de tényleg nem vészes. A dienteni piros 14-es és hinterthali piros 29-es pályák még délután is vasalódeszka simák voltak. Kicsit firnes, de jó kantnival álomklassz. Ennél a két pályánál a várakozás is 0 perc volt egész délután. A dienteni déli oldal volt elég ramaty állapotban, de legalább nem voltak méteres buckák, mint amiket 3 éve láttam itt.

Pár kép:
https://sielok.hu/fotoalbum/391964

Újabb gyorshétvégénken egy szombati Saalbach és egy vasárnapi kényszerpihenő utáni húsvéthétfőt töltöttünk itt.

Azt hiszem ilyen viszonyok április elsején talán ha 20-25 évente vannak. A vasárnapi egész napi hóömlés estére abbahagyta, így reggelre minden pálya tökéletesre volt ratrakolva és kifagyva. Enyhe mínuszok, csikorgó porhó, napsütés és felhők vándorlása, hótól roskadó fenyők: ilyet kifogni februárban is nehéz, áprilisban meg maga a csoda, egyszerűen elképesztő volt....

Már két évvel ezelőtti látogatásunkkor nagyra értékeltem ezt a terepet, de most közvetlenül Saalbach után is ugyanezt tudom mondani, nálam most ez az osztrák top. Hatalmas széles piros pályák, szupergyors liftek, alig vannak kényelmetlen botozós átkötések és a látvány egyszerűen káprázatos. A maria alm-i és mühlbachi két végpont között 2-2,5 óra alatt kényelmesen végig lehet érni, még 1-2 plusz csúszás is belefér. A legjobb pálya a hinterthali fekete FIS-pálya volt, még délután is makulátlan volt, szerencse, hogy ennek a tövében parkoltunk :) De teljesen élvezhető volt mind még délután is, a szombati iszonyatos buckásodásnak és kásásodásnak nyoma sem volt, csak egészen lent a völgyben olvadt kissé. Az embertömeg nem volt vészes, pont elviselhető volt, de azért voltak elegen a rentábilis üzemeltetéshez is.

A dienteni új átkelő jelenleg valóban elég kellemetlen, össze-vissza botladoznak az emberek azon a kétirányú lökdösődőn, de valószínűleg itt lesz majd (egyszer) a Talstation-ja az új Gabühelbahn-nak, akkor majd biztosan javul a helyzet. Bár a délkeleti fekvésű pálya, az elég meredek olvadós aljával komoly kihívás a kevésbé profiknak.

Mindent egybevetve azt kell mondjam, ennél fantasztikusabb helyet és időjárást nem tudnék elképzelni.

És zárásul egy képcsokor a leírtakhoz:
https://sielok.hu/fotoalbum/hochkonig-2013-04-01/

Két éve megígértem, hogy még járok erre nyugisabb időben, ez most megtörtént. Közben meglepve látom, hogy azóta nem sok beszámoló érkezett a terepről.

Amennyire nem jött be múltkor, annyira jó volt most. Szombaton voltunk, elég ramaty idő volt, ebből kifolyólag alig voltak. A liftek jók, isteni, hogy nincs kabinos és nem kell sehol sem lecsatolni. A pályák hosszúak, a flachauwinkli oldal teteje egy kicsit zűrös volt, a 8-10 centi friss hóban nem volt néha egyértelmű, hol is a pálya, merre kell menni. Nekünk kicsit idegesítő volt, hogy a lifteknek nincsenek kicsit beszédesebb nevei, mert ezt a sok shuttle-nevű bubblét elég nehéz megkülönböztetni egymástól.

A klenarli Talabfahrt az erős havazás ellenére még este is kifogástalan állapotban volt egész végig. Iszonyatosan sajnáltuk, hogy csak egyszer vágtázhattunk le rajta, mivel a túloldalon a sűrű havazásban rossz liftbe szálltunk és emiatt még így is csak sikítva értük el a 15.15-ös buszt, amivel még át kellett érnünk Wagrainba, hogy zárás előtt visszajuthassunk az alpendorfi bázisunkra.

A Wagrain-Kleinarl buszos kapcsolat gyors és kényelmes, de számomra továbbra is teljesen érthetetlen, hogy miért hétvégén járnak 30 percenként és munkanap 15 percenként. Wahnsinn...

Kétnapos Sportweltes hétvége keretében besíeltünk mindent Alpendorftól Zauchensee-ig, Flachaut is beleértve. Bár valójában egy síterepről van szó, a korrektség kedvéért mindent a helyén:

Wagrain két részre van osztva, de inkább egymásra hasonlítanak, mintsem a velük szervesen összefüggő alpendorfi vagy flachaui részre. Hosszú liftek és hosszú pályák mindenfelé, nagyon jók. A Grafenberg teteje ugyan elég lapos, tényleg kék, szélessége miatt is igazi kezdőparadicsom. A Grafenberg Express I. melletti pálya az egész hétvége legszuperebb pályája volt, alig volt rajta valaki, az új kabinosban pedig soha senki. Egy baja van, hogy nagyon sokat kell klaffogni a beszállóig, meg kell kerülni körbe a régebbi kabinos fordulóhelyét.

A Flachau felőli oldal már inkább meredek, a Repülő Mozart melletti pálya nagyon klassz. Igaz, az állós lift elég gáz, ráadásul pont megállt 10 percre, mikor átértünk, olyan tokiói metrós nyomulás lett sajnos belőle. Nagyon jó volt látni, hogy a 90-es évek kis mosolygós Amadé figurái itt még életben vannak :) A Rote Achter pályája kicsit rövidebb, de ez is széles és viszonylag meredek a középállomásig, szuper volt.

A pályaállapotok szinte tökéletesek voltak, délután felül kicsit buckás lett, de abszolút tűréshatáron belül volt még. A két oldal között 15 percenként jár a busz, kis szerencsével lecsatolástól liftbeszállásig meg lehet úszni 8-10 perc alatt a transzfert. Aztán jövőre ennek is vége, már állnak az új GLink oszlopai, épül a kabinház is.

Flachau viszont olyan mint múltkor, rengeteg ember, hangyabolyszerű élmény, sokszor a teljes pályát elállják a pihengetők, földön fetrengő deszkások. Nagyon idegesítő. Sok a kezdő és az apró gyerek is, nagyon kell vigyázni rájuk. A liftek és a pályaállapotok amúgy teljesen jók, a kicsit meredekebb Hermann Maier Rennstreckén azért a profik is élvezettel csúszhatnak párat. A liftekre általában 4-5 percet kellett várni, az Achter Jet és a Starjet 1 kicsit kevesebb volt.

A képeket belinkelem ide is:
https://sielok.hu/fotoalbum/skiamade-2012februar/

Nagyon régen jártam erre, akkoriban még nagy szám volt egy ilyen összekapcsolt síterep, elsők között a Sportwelt Amadé. Mára már felfejlődtek a többiek is, sőt jó páran el is húztak, de Alpendorf-Wagrain még ma is egy kellemes, élvezhető terep több napra is, hozzácsatolva egy kis flachaui vagy kleinarli kiruccanással.

Sok iromány nem keletkezett itt mostanában, ezért írok pár sort a jelenlegi állapotokról.

Szombaton rossz idő volt, nagyon kevesen voltak. Vasárnap viszont képeslapba illő napsütés volt, hótól roskadozó fenyőfákkal. Voltak jócskán, különösen a középső részeken. Az előző napi és éjszakai havazás után frissen ratrakolt pályák kb. 1500 méter felett 11 óra felé kezdtek kicsit leromlani, de nem volt vészes. A lentebbi pályák kicsit jegesebbek voltak, de teljesen jók még este is. Várakozás 3-4 perc volt max.

Az utóbbi évek újdonsága, a buchaui 8-as kabin nagyon jó, gyors és kényelmes. Több piros pálya is levezet ide, szélesek és élvezetesek. Sokan vannak, de gyorsan benyeli a népet. Mókás dolog az átemelős Panoramabahn, ami talán a leakadós ülőliftek egyik őspéldánya. A kettes lift viszont nem javallott, hosszú és lassú. Helyette jobb lecsúszni a kék síuton a buchaui kabinoshoz, ami ugyanúgy felvisz a Gernkogelre. Nagyon klassz a Hirschkogel hátsó csákányos feketéje, itt vasárnap is alig voltak.

Néhány kép:
https://sielok.hu/fotoalbum/337707/

Általában nem szoktunk magyar pályákon síelni, Ausztriához vagyunk szokva, de nagyon. Tegnap este valahogy mégis Eplénybe fújt minket a szél, hirtelen ránk jött a síelhetnék és itt még eddig nem jártunk.

Felkészülve bár a magyar viszonyokra nem ért bennünket csalódás, sőt, egész kellemesen elszórakoztunk. A pálya a nagy meleg után is egész tűrhető volt, kicsit karcos alapon 5-6 centi friss műhó volt. Viszonylag kevés ember, jó fény, semmi sorbanállás, a pályán is bőven elfértünk. A hétköznapi 3 órás jegy ára is egész elmegy.

Ami nekem különösen tetszett, hogy ez az első magyar síterep, ahol végre mi haladók is jól érezhetjük magunkat egy kis munka utáni 3-4 órás síelésen. Az 1-es pálya működött, de elég hosszú, a szélessége és a meredeksége is megfelelő. Itt szerencsére nem csak 4 focipálya méretű, alig lejtős mezőre spriccelik a rengeteg pénzt, hanem inkább hosszabb, ezáltal élvezhetőbb darabokra. Az ülőlift elég lassú, de mégiscsak jóval kellemesebb, mint egy csákányon lógni egész nap és nem kevés embert "tart távol" a pályától hozzá képest.

A fentiek fényében úgy éreztük, hogy kihozták ebből az aprócska hegyből a maximumot, ennél többet nem lehet elvárni ebben a kis lapos országban. Azért talán a ratrak szaladhatna 2-3 kört az esti síelés előtt is, zárás előtt nagyon klassz volt az egyik után leszáguldani.

Reméljük beindulnak jövő héttől a szuperszerdák, és akkor még biztosan leugrunk párszor mi is idén.

Tegnap már gyakorlatilag minden pálya nyitva volt, a schladmingi alsó piros 1-es, ill. a Golden-Jet melletti pálya nem megy, Hausban pedig a lenti fekete. Ezen kívül néhány átkötő kék/piros pálya nincs még nyitva.

Sajnos a Hochwurzen viszont még nyűgösen síelhető, a Pichl felőli oldal csak a hétvégén nyit, az ötösfogattal pedig nagyon lassú és macerás ott síelni akár egynél több menetet is.

A pályák amúgy extrán kiválóak, ratrakolt porhó, kevés ember, délután is majdnem olyan mint reggel. Csak a lenti pályák kemények, de nem jegesek. Várakozás abszolút nulla. Ennél jobb körülmények nemigen lesznek idén többet :-)

A múlt heti havazás végre hozott egy kis téli hangulatot. Bár nem megy minden pálya, a Planaion és a Reiteralmon bőven elég placc és lift áll rendelkezésre. Vasárnap még elég sokan voltak, a Reiteralmon a 6-os bubblénél szép kis sorbanállás is volt napközben, de a többinél nem volt sehol gond. Hétfőre aztán eltűnt mindenki, a legtöbb Bahnon 10-15%-os vagy az alatti volt a kihasználtság, a pályákon alig lézengtek páran.

A pályák nagyon jó állapotban vannak, de elég kevés még a hó rajta. A hosszú hétvége és a pénteki komoly olvadás azért megtette a hatását sajnos, hétfő este már elég rendesen le volt minden gyalázva, előkerültek a sárfoltok, kövek és fűcsomók is, a legfelső részen meg a tükörjég-mezők.

A legjobb állapotban a Planai piros/fekete 3-as pályája volt, egészen a schladmingi arénáig. Mivel elég sokszor volt köd 900 és 1200 méter között (vasárnap a síléceink orrát se nagyon láttuk ott egész nap), nem sokan jöttek le rajta. Kiválóak a viszonyok a Hochwurzen piros pályáin, gyakorlatilag nincs senki, csillagos ötös a pálya még délután is. Sajnos az ötösfogattal utazni elég nyűgös és hosszadalmas, így megvan a böjtje ennek is...

https://sielok.hu/fotoalbum/139985
https://sielok.hu/fotoalbum/769578

Hát igen, azért a térképbe nem árt néha belepillantani, hogy ne a Kitzbüheler Hornnál kössünk ki :-)

A Hahnenkammbahn aljában azt hiszem mindenhol fizetni kell. Mi ezért mindig 8.30 körül szoktunk megállni a Fleckalmbahnnál, azt nagyon könnyen meg lehet találni. Ilyenkor max. 8-10 autó van még csak a nagy ingyenes parkolóban, rögtön a kassza mellé lehet beparkolni. Fent nincs még sehol senki, szuperek a pályák. A "lustálkodást" jobb délutánra halasztani, amikor már minden szét van túrva, fel kell kelni időben :-)

Való igaz, hogy nem a totálkezdők síterepe ez, én is megírtam pár hete, hogy a völgyig érő kék pályákban vannak csúnyább piros letörések, keskenyebb részek és délutánra nagyon-nagyon lepusztulnak enyhébb időben. Azt is írtam, hogy a fenti kék összekötő pályák viszont nagyon kellemesek. Nekem a kedvenc pihi/panoráma-köröm az Ehrenbachhöhétől (Fleckalmbahn teteje) a kék 36-37 - C1 lift - kék 16 - C4 lift. Egy 20 méteres meredekebb rész van benne a kék 16-oson, amúgy békés lapos csúszkálás. A 29-es és a 28-as is elég széles és nem vészesen meredek. Az igaz, hogy nem az a lökdösős lapos pálya, de az már inkább a "zöld pálya" kategória.

A legjobb kék pálya, ami délután is mindig klassz volt és végig kevesen voltak rajta, a 64-es a Bärenbadkogelnél. Sajnos kis szépséghibája, hogy hazafelé a piros 62-essel a kezdők eléggé megkínlódnak, mert délután igencsak jeges.

A Fleckalmbahnba lefelé 17 óráig is be lehet ülni, szerintem kezdőknek nem szégyen, jobb, mint lekínlódni a széttúrt Talabfahrtokon.