tothlevente által küldött hozzászólások listája

Imádunk tavasszal síelni. Nincs hideg, nincs sor. Így tettünk most is.
A húsvét előtti nagyhéten meglátogattuk Marilleva 1400-at, ahonnan 4 síterepet síeltünk be.
Na de sorjában. Síbérletet érdemes előre váltani a neten, mert GoPass rendszer van itt is. Csak olasz. Elővételben olcsóbb, sőt ha nem egyben veszem meg a 6 napos bérletet, hanem külön vasárnap és külön az 5 hétköznap, még akkor is jelentős a megtakarítás. 5 főre pont egy pizzás ebéd a Dolomitok legfinomabb pizzázójában az Orso Brunoban.
Ausztria fele mentünk, mert odaúton sétáltunk egyet San Candido utcáin, és körbejártuk az olasz Alpok legszebb tavát, a Pragseer See-t is. Ez kb. 1,5 óra kényelmesen.
Amiért különösen szeretjük Dél-Európa síterepeit, az a hóbiztosság. Nem hócsíkon csúszunk, mint pl Ausztriában a világkupa döntősei, hanem az egész táj gyönyörű havas, sőt az egyik nap végig hózáporban síeltünk.
Marilleva 1400. Írtak már róla többször, én is. Szocreál szállodák, mind ugyanúgy néz ki, kb. 10 épület. Vasbeton és üveg. Hatalmas panorámás ablakok. A 10 épületből 8 bejárható úgy is, hogy nem megyünk ki a "hidegbe". Ez azoknak jó, akik a wellness szolgálatatást, az uszodát is szeretnék igénybe venni. Az épületek ugyanis átjárhatók. Igaz, az egyik épületben az 1. emeleten vagyok, a következőben már a 6-on. Meredek a hegyoldal.
Hallatlan előnye a szállodának, hogy szinte az ajtóig lehet síelni, és az egyik kabinos is innen indul.
Ami hiányzott a szállásról, de mi ezt tudtuk, a bakancsszárító. Az itt nincs. Van viszont minden más, boltok, éttermek gyönyörű kilátással a völgyre.
Nézzük a síterepet. Minden pályát besíeltünk a 4 hegyen. Mindegyiket.
Legtöbbet a fekete és a piros pályákon mentünk. A legmeredekebb fekete Madonnán volt a 90-es pálya, bőven 80% felett. Ehhez képest a világkupapálya, 91-es pihe-puha álom.
Kedvencek:
Pinzolo bármelyik pályája, de a 112-es fekvése fantasztikus panorámával párosul.
Madonnán kedvencek 88, 89, 93 és a 63 a maga hullámvasútjával és az 57-es. Madonna legszebb pályája, ahol fotózni szinte kötelező, a 65-ös.
Folgaridán a piros 8-as, a 32-es, ami igazi döngetős pálya, vagy aki a sebességrekordjait szeretné megdönteni, az biztonsággal megteheti a 12-es pályán.
Amire vigyázni kell, az a piros 10-es átcsúszó pálya. Vagy kora reggel elsőnek, vagy 11 óra után érdemes rajta menni. mert egyébként jó pálya, de az egyetlen, ami a túlzsúfoltnál is zsúfoltabb. Rendszeresen van rajta sajnos gázolás.
Marilleván pedig a 26-os volt a kedvenc.
A 4 hegy legveszélyesebb pályája is Marilleván volt a fekete 25-ös. A baj ezzel az, hogy ha valaki tájékozatlanul elindul rajta, nincs visszaút. A hegyimentők rendszeresen hoztak le ölben, háton gyerekeket. Kimondottan meredek és keményre fagyott, szinte már jeges volt.
Március második felében már nincs sor a felvonóknál sehol. Sőt! 60%-uknál sok az üres járat. Lehet egyből a székhez csúszni.
Hüttékkel legjobban Folgarida van ellátva, de nem marad senki sem éhes, bárhol csússzon is. A legfinomabb pizzázóról már írtam, de a legdrágább étterem a Cinque Laghi csúcsán van. Ezt lehet, hogy érdemes elkerülni. Véleményem szerint ár-érték arányban alul marad más hüttékhez, éttermekhez képest.
Sok a fiatal Marilleva 1400-on, rendszeresek a tematikus esti bulik, discok, koncertek. Családok jól fogják magukat érezni.

Mürren. Sokak szerint Svájc legszebb falva. Személy szerint én ezzel nem értek egyet, bár valóban szép. És autómentes.
De mi nem ezért jöttünk, hanem a 007-es ügynök miatt. Itt forgatták a híres James Bond filmet - Őfelsége titkos szolgálatában 1969 -, amelynek eredeti kellékei ma is ki vannak állítva a csúcson, Schilthornon.
Persze, hogy le akartunk száguldozni ott, ahol Bond is. Meg is tettük.
Feljutni a platóra egy nagykabinossal lehet. Ezt követően átszálltunk a fogaskerekűre és végig mentünk egészen Mürrenig. Hiba volt. Mert így kimaradt az alsó rész, Winteregg. Legnagyobb csajszink visszasíelt ide - ő minden pályát besíelt -, de mi letettünk róla, hiszen március végén már inkább a magasabb fekvésű pályákat keresi az ember. De délelőtt még jó lehetett.
Szóval mi egyből a csúcsra mentünk és a fenti régióban töltöttük az egész napot. Volt benne síelés, gyönyörködés Birg éttermének a teraszáról, sok-sok fotó készítése a Schilthornon. Oda szintén kabinossal lehet felmenni. Ez a Jungfrau-régió legmagasabb pontja 2970m, ahonnan sível kezelt pályán le lehet síelni. Persze ezt végképp nem ajánlom, csak az igazán jól síelőknek. A többieknek is megéri felmenni, de léc nélkül. Fönt minden Bondról szól. A filmkészítés majd' összes kelléke ki van állítva, Lehet sziklafalba épített ösvényen közlekedni, lábunk alatt üveg, vagy drótháló, függően attól ki meddig vállalja be a sétát.
Aki sível ment fel, az számítson arra, hogy egyetlen fekete pálya jön le a csúcsról, amely meredeksége 76%.
De ha a tudás megvan hozzá, akkor az élmény megéri. Egyébként a Jungfrau-régió legmeredekebb pályája is itt van a maga 88%-ával igazi kihívás. Ez a fekete 9-es pálya. Nyam.
A legtöbb pálya errefelé egyébként fekete jelzésű, de nem kell annyira megijedni, mert a 17-es pálya pl egyáltalán nem meredek, a bánkúti 1-2 pályák simán túl tesznek rajta.
Ami a legnagyobb "legyűrtük"-élményt adja, nyilván a csúcsról levezető 10-es pálya. De ahol önfeledten lehetett róni a kilométereket, és ezáltal nálunk leginkább bejött, az a kék 11 és a piros 15.
Késő délutánra a piros pályák és a már említett fekete 17 felpuhult. Hiába a magasság, ha március végén 10 fok van 1600m-en. Ezért nem mentünk lentebb.
Schilthorn kipipálva, valóban szép, de jöhetnek az újabb bakancslistás helyek.

Grindelwaldi tartózkodásunk alatt 2 napot szántunk a Kleine Scheidegg síterületre, amelynek a wengeni része a hegy egyik, méghozzá a naposabbik oldala. Úgy gondoltuk, hogy számunkra kötelező lemenni a Lauberhorn-Weltcup Abfhart pályán. Ott volt a bakancslistán. És megérte. A start-állomáson fotopont van, ahol fénykép készül és ingyen letölthető a megadott weboldalról. Éltünk vele, a gyerkőcök többször is. Valóban fantasztikus végig menni a leghosszabb világkupa-lesiklópályán! Az aljában pedig ott vár a szlalom pálya, ahol szintén a legjobbak mérik össze tudásukat minden év februárjában.
Természetesen a 45-ös és 47-es pályák mellett az összes pályát besíeltük, így kipróbáltuk a világkupafutam mellett lejövő kék 35-36-os pályát is. Ezen melegítettünk be már csak azért is, mert a feketék délelőtt edzések miatt zárva voltak.
A wengeni oldalon azonban meglepetésünkre nem ez a pálya adta a legnagyobb örömöt, hanem a piros 35 és a piros 42-44-es pályák ezért a második napot már eleve itt kezdtük. A 35-ös egy nagyon széles pálya aránylag kevés síelővel. Itt lehetett igazán gyorsan menni, az utóbbi 2 pedig nagyon jó lejtő, hosszú, pont kellően meredek számunkra. Ezek a pályák azonban teljesen déli fekvésűek, így délelőtt lehetett igazán jókat csúszni rajta.
A wengeni oldalról dél körül mindenki át menekül a hegy túlsó oldalára. Mi is ezt tettük a Männlichen nagykabinossal, amelynek a völgyállomásáig még március végén is le lehetett síelni Wengen utcáin. Egyébként gyönyörű a falu. Itt is, akárcsak Grindelwaldban szinte minden ház fából készült alpesi stílusú ház.
A Männlichen kabinossal felérve 2340m-en fotopont fogad minket.
Ezen az oldalon szép rendezetten egymás mellett vannak a pályák, így mi is szép sorban egyiket a másik után síeltük be, míg a végén fönt, az Eiger Gletschernél találtuk magunkat.
Az 1-es, 2-es, 3-as pályákkal kezdtünk. Az 1-es az brutál volt, igaz aránylag rövid, de akkora buckákkal, amelyeket eddigi életem folyamán igazán csak kevés alkalommal láttam. A 2-es alján teljesen elfogadtható árfekvésű hütte van, nagyon nagy italválasztékkal és egyszerűbb ételekkel. A piros Riwella üdítőt mindenkinek meg kell kóstolni, ez a svájciak egyik büszkesége üdítő fronton.
Ezen az oldalon számunkra a piros 4-es, 5-ös, valamint a 21-es pálya tetszett a legjobban. Ez utóbbi árnyékos völgyben van nagyrészt, így még liftzárás előtt is teljesen rendben volt. A 21-es pálya felső szakaszán újabb élmény várt ránk. Speedcheck, azaz sebességmérő zárt pálya. Légellenállás szempontjából nem éppen kedvező sídzsekiben álltunk a rajthoz. Ezt az adrenalin érzést többször is át kellet élni. Így többször is lesiklottunk 100-110km-es sebeséggel. Erre kevés helyen van lehetőség, így aki itt jár, ne hagyja ki. Pláne, hogy az egészet videó rögzíti, ami azután a megadott weboldalról ingyenesen letölthető, megadva a síbérlet számát, amit a rajt előtt be kellett olvastatni.
A napot mindig az Eiger Gletshceren zártuk, ahonnan a 26-os, 22-es pályákon csúsztunk le Grundig, hogy visszavonatozhassunk Grindelwaldba, kihasználva síbérletünk minden előnyét. Ez a csúszás mintegy fél órán át tartott fentebb az Eiger-Nordwand fantasztikus pályáján, ami még ilyenkor sem volt buckás, majd egy hosszú kék erdei úton, amit még március végén is kb. 1 méter hó borított, hogy a városba való lejutást biztosítsák. Ez az út erdőben egy patak mellett vezetett. A völgy egyrészt szép volt, másrészt az erdő és a sok hó miatt kellően hűvös. Egy igazi családi pálya, ahol a legkisebbek is biztonságban le tudnak siklani.
Összességében a Jungfrau-régió 3 pályarendszere közül nálunk pont középen, a második helyen végzett. Ugyan itt van a legtöbb pálya számban is és km-ben is, de a legtöbb síelő is. Ráadásul a legalacsonyabban fekvő síterep a 3 közül, így sok pálya alja délutánra már össze volt túrva. Mindezek ellenére mi nagyon jól éreztük magunkat.

Grindelwald. Sok meseszép hely van Svájcban (másutt is), de ez különleges közöttük is. Nagyvilági, de mégsem, városias, de mégsem... Itt mindenki megtalálhatja a számítását, aki szeretné.
Ha nyüzsgésre vágysz, akkor a belváros szállodái, ha el szeretnél vonulni a világtól, akkor a pályaszállások gazdag kínálata vár. Ez utóbbiakhoz hatalmas területek tartoznak, különösen, ha a fentebbi régiókban keresgéltek.
Nos mi is itt voltunk az Obere Gletscher Strasse fölötti részen egy gyönyörű gazdaságban, ahol szállást is kiadnak, mindig csak egy családnak, társaságnak max. 6 főig. Ez a Holiday Swiss apartman Grindelwaldban, ahol egy majd' nyugdíjaskorú házaspár látott minket vendégül. Ők a ház alsó szintjén laktak, a felső szintet adták ki. Itt maximálisan gépesített konyha, fürdőszoba, étkező és 3 2-ágyas szoba van.
Saját maguk készítette sajttal vártak minket, joghurt, házi kenyér, fondue... Mind-mind kérhető és vásárolható náluk. 15 fiatal boci az istállóban és ki tudja hány tehén fönt a hegyen. Szomszéd egy szál se, a kilátás viszont annál pazarabb. Az egyik szoba a Schwarzhornra, a másik az Eigerre néz, a harmadikból Firstet látni.
Pályaszállás. Közvetlenül a 22-es piros pályánál. Kilépve a házból lehet csatolni még márciusban is, majd lesiklottunk a Blümlisalp megállóhoz, ahonnan a 121-es járattal értük el bármelyik sícentrumot, vasútállomást, vagy éppen a helyi Grindelwald-First síterepet, amelynek a völgyállomásánál is megáll a fentebb említett busz. A buszok 15 percenként, a vonatok 30 percenként járnak.
Természetesen a Jungfrau-síbérlettel a buszok, vonatok is ingyenesen használhatók egészen Interlaken városáig.
A helyi síterepről. First hegyállomásig kabinos felvonóval lehet menni, a menetidő kb. 20 perc. Innen 4 személyes székes felvonók mennek még feljebb is. A felvonók számához képest nagy területen fekvő síterület. Simán el lehet tölteni itt akár egy teljes hetet is, ha valaki kimondottan csak erre a terepre váltana kedvezményes bérletet.
Mi márciusban a szezon utolsó hetét, március 21-26, töltöttük itt (is). Hó bőségesen volt. Déli fekvése ellenére 1700m-ig kulturált volt a pálya is még délután is. A városba levezető pálya volt délutánra összetúrva. Épp ezért reggelente mindig mentünk egy pár kört 2500m-ről le 1300m-re. Fantasztikus volt! Sehol senki. lehetett döngetni. ;)
Ezt követően a fekete 5-ös pálya jött, mert azért az délutánra felpuhult. De délelőtt kiváló volt. Ami a Schreckfeld alatti pályarészeket leginkább jellemezte március végén: nagyon jó alappal elkészített pályák, a kék és piros pályák még a nap végén is nagyon jól tartották magukat a 10-12fok meleg és az állandó napsütés ellenére is. Buckásodás, összetúrt hó a pályarendszer aljánál jelentkezett a nap végére. De csak a meredekebb szakaszokon. Schreckfeld fölött viszont egészen zárásig pazar volt a pálya, sőt a First feletti régióban az Oberjoch pályáin még délután is fagyott. Így mindig itt fejeztük be a napot.
Svájc állítólag legnagyobb "szórakoztató" parkja van itt. Tény és való, hogy több sí- és snowbordcross pálya van ezen a területen fantasztikus döntött kanyarokkal és ugratókkal. Szinte semmi forgalommal. Ezen kívül is számtalan ugrató a legkisebbtől a több emelet magasságúig. Tűzött pálya, ahol mérik az időt is. El voltunk kényeztetve. Minden pályán lejöttünk.
Számomra itt a piros 1 és a 9-es, valamint kék 1-es és 10-es tetszett a legjobban, de a reggeli piros 1, kék 3 piros 22 kombinációnak nincs párja.
A First síterep mellet bejártuk még a Kleine Scheidegg mindkét oldalát és a Mürren-Schilthorn síterületet is. Aki ide utazik, azoknak nem szabad szerintem kihagyni, de egyértelműen First vitte el a pálmát nálam is és a gyerkőcöknél is.
Amit még nem szabad itt kihagyni, az a szánkózás. Szánkózni ugyan mindhárom síterületen lehet, de itt Grindelwaldban találhatóak a világ leghosszabb szánkópályái. Mi is fordultunk párat. First és Bort között. Az 53-as és 55-ös szánkópályákat vizsgáltuk be. Ez utóbbi néhány helyen nagyon gyors 20% feletti lejtéssel, úgyhogy csak óvatosan!
A gyerkőcök nagy kedvence volt még a szánkós utolsó napon a First-Glieder. Ez egy 4 személyes sárkány, amellyel Firstról Schreckfeldig lehetett a levegőben lecsúszni. Nagy élmény volt számukra már a hátra felé való felhúzás is, hogy azután lefele száguldjanak. Van mellette beülős átcsúszópálya is.
Hüttékből talán kevesebb van, mint másutt, de azért senki nem marad étlen szomjan. Az Andis Skibar és s Schreckfelden lévő hütte minden igényt kielégít. Nemcsak gasztronómiailag, hanem panoráma tekintetében is.
Gyermekeink egyöntetű véleménye, hogy ide nyáron is vissza kell jönni. Így szállásadóinkkal már le is beszétük 2023 nyarát. Viszlát Grindelwald!

Február 9-16 között síeltünk itt. Besieltük Marilleva, Folgarida, Madonna di Campiglio szinte összes pályáját és Pinzolo nagy részét is.
Utóbbi 2 terepre 2 napot szántunk, a bérletet is így vettük meg, így ezek a napok beillettek egy síszafarinak, hiszen folyamatosan más-más pályán voltunk.
Szállásunk Marilleva 1400-on volt. Abszolút pályaszállás a 60-as 70-es évek retro stílusában építve. Hatalmas beton és üvegkolosszus szállodákról van szó, kb. 10 egyforma épület a síterepen. Sok ezer vendég elszállásolására alkalmas. A vendégek 70%-a lengyel, lengyel síiskolák és síoktatók sok száz lengyel síiskolás gyerkőccel minden napos látvány.
Az épületek a koruk ellenére rendben voltak, mindenféle szolgáltatás megtalálható az üdülőtelepen. Tényleg minden.
A kilátás a hatalmas üvegfelületeknek köszönhetően pedig pazar, bár ehhez kell némi szerencse is, attól függően, hogy épp merre néz az ablak.
Marilleva síterepe talán a legzsúfoltabb az összes közül, ennek oka lehet, hogy több völgyet ölel fel völgyenként 1-2 pályával. Ennek ellenére változatosak, a kezdőknek több kék pálya, hosszú pirosak, és kellemes feketék, valamint a pályarendszer legmeredekebb fekete pályája (37) is itt található 71%-os lejtővel.
A völgybevezető piros pálya (23) használódik el leggyorsabban. Érdemes délelőtt menni rajta 1-2 kört, mert hosszú és kellemes, de estére bizony már buckásak a szűkebb, meredekebb részek. A fekete pályák még a nap végén is jók voltak, aránylag kevesen síeltek rajta. Szerettük a 26-os feketét, ez inkább döngetősebb, nem extrém meredek, lehet rajta tempót menni, kellemesen hosszú, nem zsúfolt pálya.
Gyerkőcöknek kicsúszásbiztos ülőszékes felvonóval a 22-es pálya nyújt nagy élményt, kacsakaringós vonalvezetéssel, a végén alagúttal, de itt található a snowpark is különböző méretű ugratókkal, gyerkőcöknek, felnőtteknek egyaránt.
Gyönyörű a kilátás a Doss Della Pesa csúcsról, ahol egy kék pályán skimovie van tűzött kapukkal, időmérővel, letölthető videofelvétellel, mindez ingyen. (Sógoréknál több helyen 1-2 Eu). A kezdők erről a csúcsról egy világos piros pályán tudnak lejönni (20). Erről a csúcsról érhető el a 25-ös fekete is, aminek régi kétülésese már a múlté, így saját felvonóval már nem rendelkezik. A tanulók kedvencei még a 29-es 30-as pályák, amelyek egy nagyon szép katlanban találhatók, körbevéve hegyekkel.
Az egyik nagyon kedves pályám a 10-es piros, amely azonban a reggeli, kora délelőtti órákban a legjobb, mert nagyon megsüti a nap, így később már puha hó fogadja a síelőket, ha nincs extrém hideg.
Folgarida síterepén már jobban találunk kevésbé forgalmas pályákat. Főként a Monte Vigo csúcsra vivő pályák terheltek.
Így érdemes használni a völgybe vivő pályákat, még a nap végén is pazar állapotban vannak. Itt nagy kedvenc volt az új 32-es pálya. Szintén döngetős, széles nagyon jó lejtésű és jó hosszú. Mindenféle tudásszintnek megfelelő völgypálya található Folgaridán. A fekete 1-est kimondottan haladóknak javaslom, nagyon komoly meredek szakaszok vannak rajta, (közel 70%), ráadásul abszolút nem süti a nap, így még délután is kemény, jeges. Többszöri ott jártamkor senki nem ment rajta. Nagyon barátságos viszont a piros 3-as és kezdőknek a kék 2-es. Ezen pályák tetején van a kezdők és síiskolások paradicsoma mindenféle szükséges kellékkel, a varázsszőnyegtől a tűzött pályáig. Titkos tipp haladóknak a 8-as piros. Szélső pályaként kevesen használják, igazi retro - tényleg székes - felvonóval.
A Monte Vigo csúcson található Orso Bruno turistaházban nagyon finom pizzákat lehet enni, helyben sütik látványkemencében.
A Madonna di Campiglioba való átcsúszás és a visszajövetel is piros pályákon lehetséges, ezért gyakorlott síelőknek ajánlom. 10 óra magasságában zsúfoltak az átvivő liftek, a várakozás akár 10 percbe is telhet, visszafelé 3-4 óra között akár fél óra sorakozás is normális. Így mi még forogtunk a völgypályákon - főként a 45 piros volt üres, mert az a többi felvonóról nem járható be - és fél 5 előtt már nem kellett sorba állni.
Mindenképp érdemes átmenni a szemközti hegyre, a Passo Grosste-ra. Egykoron még az úttesten kellett átkelni a kabinoshoz, ma már egy síelőknek épített felüljárón lehet ezt megtenni, amit úgy építettek meg, hogy az egyik irányba lejt, visszafelé pedig varázsszőnyeg hoz.
Ha abszolváltuk a csúcsközelébe vivő hosszú kabinost, pazar látványban lesz részünk. Érdemes felmenni azonban a 47-es felvonóval a csúcsra is. Kék és piros pályák jönnek le, valamint itt is megtalálható a snowpark, kisebb és nagyobb ugratókkal.
A csúcsról akár egész a völgyig lejöhetünk egy nagyon hosszú kék pályán, aminek az alján már több sétálós szakasz is van. De nem szabad egyből lesiklani, hisz annyi szép és jó pálya van útközben, amelyeket vétek lenne kihagyni. Ilyenek a 71-72-es pályák, vagy a gyönyörű vonalvezetésű 85-ös.
Akik nem szeretik a sétálós szakaszokat, azoknak a 41-es felvonót célszerű választani, az ottani csúcsról, akárcsak a Monte Spinale-ról gond nélkül vissza lehet jutni Madonna di Campiglioba kezdetben piros, később akár kék pályán is.
A visszaútnál érdemes betervezni, hogy már a visszahozó 32-es liftnél is nagyon nagy a zsúfoltság délután, több, mint fél órát várakoztunk, amihez hozzá kell még adni Marilleva-Folgarida irányába a 6-os liftnél való már korábban említett várakozást is. Így bizony a lesiklásokat is beleszámítva több mint 1 óra a visszajutás.
A Pinzoloba látogatókat ez a tumultus nem érinti, hiszen ők a völgy másik oldalán közlekednek.
De menjünk itt is sorjában. Ha már Madonnára átmentünk a 35-ös lifttel válasszuk a 48-as, vagy 49-es pályát. Így ismét egy kicsúszásbiztos gyermekbarát lifthez érkezünk, amelynek a tetején gyerkőcök számára kialakított Barna Medve Park van, mindenféle ketyerével, ami a kicsiknek fontos. Tűzött pályák, ugratók, hóvár, amin át lehet csúszni... Itt van tárcsás is a kezdőknek. A városközpont felé tovább haladhatunk a fekete 57-esen (ezt érdemes a csúcsról is kipróbálni, mert úgy kimondottan hosszú és talán a legjobb fekete - bár ez szubjektív), de akár a piros 53 - kék 56 kombináción is eljuthatunk az 31-es kabinos lifthez, ami a Pradalago csúcsra visz. Innen indul a kedvenc fekete 57, de akár kék pályán is csúszhatunk egy jó hosszút. Mindkét variáción lejöttünk és tovább mentünk az 55-ös kabinos lifthez. Ezt a liftet kell választaniuk azoknak is, akik tovább akarnak menni Pinzolora, mert az odavivő hosszú kabinos a 86-os pálya mellől indul.
De ne szaladjunk egyből Pinzolora, mert a csúcsról lejövő lejövő pályák megérnek néhány menetet. Amilyen rövid, annyira meredek a fekete 87 (70%). Beletorkollik a piros 86-ba, ami FIS pálya és annyira nagyszerű, hogy érdemes a székessel egész a tetejéig menni, és siklani még 2-3-at. Hosszú, széles, fantasztikus. És kevesen síelnek ezen a részen. Ez a többi itteni pályára is igaz. Aki szereti a sebességet, ezen a FIS pályán megtalálja a számítását. Akár egész nap el tudtam volna itt síelgetni.
Pinzolora a már említett kabinos visz át bő negyed óra alatt. (Azért a banskoi kabinos (Bulgária) hosszabb.) A síterepet csak gyakorlott síelőknek ajánlom, mert alapvetően piros és fekete pályák vannak. Ottjártunkkor a fekete sajnos le volt zárva.
A hegyeket bejárva kialakult bennem egy erősen szubjektív lista a kedvenc pályákról. Ezek Madonnán a 86-os FIS pálya, mindent visz, az összes többi közül. Ezt követi ugyanitt az 57-es fekete apró szépséghibával, az alja nagyon kék.
A 3. helyen a folgaridai piros 32-es pálya végzett.
De nagyon szerethető hely nagyon sok jó pályával az egész pályarendszer. Mindenki megtalálja a számítását. Nagyon sok helyen meg tudtuk tenni, hogy amíg a feleségem a kék pályán ment egyet, addig én a feketén kettőt. A pirosakon pedig együtt a legkisebb gyerkőccel.
A marillevai fekete 26-os pedig kb. a bánkúti 1-es pálya, csak sokkal hosszabb. Azt még a legkisebb gyermekünk is bevállalta, 45-46%-os legmeredekebb szakaszokkal.
A tömegről:
Marilleva piros pályái a legzsúfoltabbak, ott nem szabad száguldozni. Folgaridán a Monte Vigo csúcspályái szintén erősen látogatottak, ott egyértelműen a völgybe vivő pályákat kell besíelni. Madonnán és Pinzolon nem volt sehol tömeg, sőt sok helyütt szinte üres pályákon síeltünk.
Hütték:
Olaszország Ausztriánál drágább. Általában 45-50 Euroból étkeztünk, amibe 2 helyben sütött pizza, egy nagy korsó sör és 4 üdítő fért bele, vagy a 2 pizza helyett 4 bármilyen tésztás étel. Nem szabad kihagyni a Bombardino-t sem, alapból a jól ismert tojáslikör gőzölve tejszínhabbal, de mi a kávés változatát is kipróbáltuk, nagyon finom.
Mivel már másodszor jártam erre, így egyhamar nem valószínű, hogy visszatérünk, hisz annyi szép hely van, akár közelebb is. Nekünk ez 1000km volt háztól házig Ausztrián keresztül, hisz így rövidebb és a matrica is olcsóbb, mint Szlovéniának menve.
És végül megválaszolva saját kérdésemet a Marilleva 1400-re vivő SP206-os út meredek, de kellően széles, jól karbantartott út.
Aki még nem járt erre, annak mindenképpen ajánlom, hiszen a Dolomitok az Alpok egyik legszebb része.