Puskás András által küldött hozzászólások listája

Hát egy kicsit hagytam leülepedni a Paradiski január végi "tavaszi síelés élményét", aztán össze vagdostam két anyagot a két síterepre, hogy a szép emlékek azért maradjanak meg:

https://sielok.hu/video/604808/

https://sielok.hu/video/407040/

Paradiski sírégió január 20-27, szállás Les Coches, Backgammon 8 fős apartman, két fürdőszoba, két külön wc, kettő db cipőszárítós síléc tárolós szekrénnyel az alsó szinten.
Az apartman szobái elég szűkösek, szekrény, pakolási lehetőség minimális, de a konyha jól felszerelt.
A kettő síléc tároló szekrénybe nem fértünk be heten, egy cipő mindig kiszorult, a lécekkel is állandóan matekozni kellett. Ha mind méretesebb lett volna be sem tudjuk rakni, pedig csak egy bord volt.
A szállás valóban pályaszállás, kb.: 50 m emelkedő és lehetett csatolni, de mivel az időjárás nem volt hozzánk kegyes, erős plusszok, olvadás és még eső is, ami éjszaka kifagyott, így a kijövetel a jégpáncélon elég horrorisztikus volt.
Mivel néhány baleset is történt közvetlenül a bejáratnál, tettek ki két db gumiszőnyeget a lépcső aljához, de ez csak az elindulásban segített, a feljutás és lejövetel sícipőben, elég kalandos volt.

A La Plagne pálya rendszer a térkép alapján szupernek tűnik, kék, piros és fekete pályák rendezett formában a hegy két oldalán, de a gyakorlatban azért nem olyan egyszerűen átjárható. A szállásunk elhelyezkedéséből adodóan úgy fogalmaznék, hogy egy kisebb, szállás oldali és egy nagyobb, a hegy két oldalát felölelő pálya rendszerről van szó, mely egyszerű halandóknak csak egy útvonalon járható oda és vissza is. Ebből adódóan szinte állandóan zsúfolt, főleg reggel és délután.

A pályákról röviden, csak a főbb ismérvek:
Feketének jelölt pálya mind kezeletlen bucka pálya, melyek jó része lezárt állapotban volt.
Ami nyitva volt, azt csak az különböztette meg a pályán kívüli résztől, hogy két oldalt fel volt tűzve, s a karók között sokkal nagyobbak voltak a buckák mint mellette.
Néhányukat megcsúszva “kegyetlen” kemény, bucka síelésre sem alkalmas, csak adrenalin függőknek javasolt. Természetesen ilyen időjárási körülmények között nem is lehet másra számítani.
A pirosnak jelölt pályákat esetenként igen sötét pirosnak mondanám, s nem egyszer tapasztaltam, hogy már jó ideje ratrak sem járt rajta, mert igen masszív bucka tenger borította.
A kéknek jelölt pályák is érdekesek voltak, mert nagyon sok helyen ha nem volt megfelelő lendült (ami egy kezdőnél, sokszor közép haladónál is hiányzik), akkor kellett botozni, vagy gyalogolni rendesen.
A másik probléma talán azoknak akik ijedősebbek, hogy némelyik kék pályán váratlanul és kikerülhetetlenül fekete pályákat megszégyenítő meredek letöréssel lehet találkozni.

Mivel rendelkeztem kiegészítéssel a síbérletre, így két napot Les Arcs síterepen időztem ami a Vanoise Express-el könnyen megközelíthető volt.
A pálya rendszer sokkal átjárhatóbb, a tapasztalatok a pályák jelölésével ugyan az mint fentebb, azzal a különbséggel, hogy itt a kékek sokkal egyenletesebb lejtésűek.

Szerencsére a felsőbb részeken nagyon jók voltak a pályák, de ahogy egyre lejebb jutott az ember, jeges, kásás, műhavas, esetenként igen vizes havon lehetett csak csúszni. Ebből adódóan teljesen olyan benyomás alakult ki bennem, mintha egy tavaszi síelésen vetten volna részt, így január végén, ami elég romboló hatással van az össz képre.

Alapvetően nagyon jót síeltem, minden lehetőséget próbáltam kihasználni kezdéstől zárásig minden nap, így megfelelő pályakilométerrel és érdekes sí
élményekkel lettem gazdagabb, de biztos, hogy ide nem fogok még egyszer vissza jönni.

Sziasztok!
Kicsit bizonytalan vagyok, hogy jó ötlet-e most írni, még az események közvetlen hatása alatt, vagy majd otthonról, amikor már csak vissza emlékezik valaki.

Írok, miért ne írnék, hisz síelni nem tudok, időm mint a tenger, amíg szobatársaim az apartmanban készítik a kaját.

Hirtelen felindulásból kerültem ide, mivel a Dolomitokból hazatérve egy öt napos sítúrából, amiért mentem, hogy majd csúszok egy jót klasszikus körülmények között fejtetőig érő hóban a túrázások során, hát nem jött össze, de a túrák kiválóak voltak, a csúszások meg mint Chopokon a pályán kívüli részek lefagyott állapotban, csak 2.500-on.

Szóval azonnal ki kell elégítenem a csúszási igényemet valami elfogadható áron olyan helyen ahol még nem voltam, s mindig ki szerettem volna próbálni. Így botlottam bele ebbe az útba indulás előtt 10 nappal. Természetesen időjárás előre jelzés vagy négy helyen, mindenhol arra a hétre mínuszok, három napra havazás, összesen kb: 50 cm friss hó lesz, a jelenlegi ( akkor látott) 105 cm-hez. Szuper, gondoltam én, telefon, egy óra alatt lezsíroztam mindent, Jahorina március 4-11, 8 nap, 7 éjszaka, 6 nap síelés, kisbuszos utazás.

Szokványos utazás, szokványos érkezés, szokványos körülmények az apartmanban, a sípálya aljánál az esti síelésnél, mint Bukovel, csak nem annyira csili-vili.
Csak mintha olvadna, pedig este nyolc van, meg elég kásás, de majd reggelre kifagy, gondoltam én, hát nem.

Természetesen, mint ahogy az utóbbi években mindig az időjárás nem azt akarta amit előre bejósolt, hanem melegedet és olvadt rohamosan. Ma tartunk az ötödik síelési napnál, a pályák nagyon sok havat veszítettek, rohamosan romlott, éjszakára nem tudott kifagyni, ma viharos szél, nem mennek a csúcsra a felvonok, csak néhány legalsó felvonó és pálya amik csak buszokkal közelíthetők, a pályarendszeren keresztül nem.
Minden nap van 18-21 óra között esti síelés, tegnap a nőnap alkalmából a nőknek ingyenes volt. Nyílván jóval többen voltak mint szoktak, de még így is élveztem azt a három órát, most úgy néz ki, az volt az utolsó.

Szóval, hogy mondjak valami hasznosat is ne csak a saját “kínomat” ecsetelnem, a hat napos síbérlet 147 euróba került, lehetett kártyával fizetni, persze a helyi pénz került levonásra, kaucióval és fénykép készítéssel a bérlet átadása előtt.

A pályarendszer nem nagy, 40-50 km, minden lift és pálya működött eddig, egy nap alatt besíelhető, síeltük, annak ellenére, hogy vasárnap sokan voltak, hétfőn már jóval kevesebben és azóta is. A pályák jó esésűek, de persze rövidek, eleinte zavaró lehet a rengeteg átkötés, átvezető kék, de kiismerhető gyorsan, s ezeket beiktatva, hosszabb csúszásokat is össze lehet hozni.

Nagyon kedvezőek a pályák közötti pályán kívüli lehetőségek, de sajnos a viszonyok nem voltak megfelelőek, így csak minimális tekergés volt a kilátó, és a túra útvonal mellé.

A felvonók részben modernek, gyorsak, a régiek lassúak, de lehet nézelődni, a személyzet barátságos, készséges, a hütték sajnos cigi füstösek, így egy alkalmat kivéve mindig a teraszon voltunk, de ott is volt, hogy átültünk egy másik helyre.
Hütte árak elfogadhatóak, a választék szokványos, nyílván helyi sajátosságokkal.
A pincérek készségesek, pörgősek, legalább is nekem ez volt a tapasztalatom.

Az összbenyomásom, hogy kellemes, barátságos, jól síelhető kezdőnek, haladónak, profinak egyaránt 3-4 napra hétköznap.

A lényeg ma nincs síelés, holnapra esőt jeleznek, ha az nem változik hóvá, akkor egy nappal korábban megyünk haza.
Talán majd kiegészítésként megírom mi történt, meg persze majd teszek fel fényképeket.

A négy napos szezonzáró negyedik napját (04.21.) Kaprunban töltöttük.
A Mölltal közeli szállásról két óra alatt sikerült eljutni Kaprunba, 08:30-kor parkoltunk le az egyik felső, oldalsó parkolóban, az őrök iránymutatása alapján, de ekkor már a közeli parkolók tele voltak, szerintem az elérhető parkolók fele már megtelt. Bíztunk benne, hogy a kedd esti éjszakai hóesés eredményét talán még tudjuk élvezni csütörtökön is.
Ez részben beigazolódót, "Kegyetlen", szikrázó napsütésben telt az egész nap, a fenti részeken kiváló, középen és lejjebb egyre olvadtabb vizes hó. Így még reggel, délelőtt próbáltuk megcsúszni az alsó pálya szakaszokat, majd egyre feljebb, míg végül már csak a csákányosok melletti pályák hiányoztak, de azokat is dél környékére letudtuk. Ebéd után kis kirándulás a csúcsra a vasúttal (sajnos a kabinos nem ment), lefárasztottuk magunkat a sícipős gyaloglással a barlang folyosón, majd pihenés képpen pár élvezeti csúszás a felső részeken. Olyan 15 óra körül elindultunk a csúcsról a völgy felé, az Alpincentertől inkább szörföztünk a vizes havon lefelé Langwied állomáshoz, mint síeltünk, de ezt is mosolyogva elégedetten, hisz ez is egy tökéletes nap volt.

https://sielok.hu/fotoalbum/kaprun-2022-04-21/galeria/

https://sielok.hu/video/925428/

A négy napos szezonzáró második és harnmadik napját Mölltal-on töltöttök.

Reggel volt egy jó kör, aztán erősödött a szél és lezárták a felvonókat, csak a kabinos maradt, ott köröztünk, majd délután el kezdett szálingózni a hó, egyre jobb lett a pálya.

Másnapra esett 20-30 cm hó, pályák mellett nyom nélüli területek, kiváló porhavas körülmények délelőtt, a nem napsütötte részeken még délután is.
Igen ritka, hogy ilyen szerencse érjen, s ráadásul csodálatos napsütés, természetesen melegedett az idő, délutánra már keresni kellet hogy hol nem buckás a pálya, de még a buckák is élvezhetőek voltak mert nem tömörödött meg csak az alsó részeken, így el lehetett tolni, vagy átgázolni rajtuk.
Természetesen amit lehetett még délelőtt megsíeltük a pálya mellett és távolabb az érintetlen vagy pár nyomos területen.

Nagyon, nagyon tuti volt, igazán kellemes szezonzárás, lesz mire emlékezni.

https://sielok.hu/fotoalbum/molltal-2022-04-19/galeria/

https://sielok.hu/video/586605/

Egy kis freeride:
https://sielok.hu/video/418762/

A négy napos szezonzáró első napját Obertauern síterepén kezdtük húsvét hétfőn.
Első alkalommal jártunk ezen a síterepen, így hajtott a kiványcsiság, hogy minden helyismeret nélkül teljesíthető e a két síkör, ebben a tavaszi időben mennyire vannak nyitva a pályák.

Grüne Tauernrunde
Menetirány az óramutató járásával ellentétes irányban kb. 12 km. A zöld Tauern körúton 4614 méteres magasságot hódít meg.
1.Zehnerkarbahn 1a, 14a, 18d, 13a
2.Schaidbergbahn 3b, 3a, 18c
3.Plattenkarbahn 3a, 12a
4.Hundskogelbahn 4a, 11a, 5c
5.Seekarspitzbahn 10a, 8a
6.Monte Flu-bahn 7a, 24a
7.Kehrkopfbahn 6a, 8a

Rote Tauernrunde
Haladási irány az óramutató járásával megegyező irányban kb. 12 km. A piros Tauern körúton 4110 méteres magasságot hódít meg.
8.Grünwaldkopfbahn 9c
9.Seekareckbahn 9a, 10d
10.Panoramabahn 5a
11.Schönalmbahn 11a, 4a
12.Angerbahn 18a, 13a
13.Achenrainbahn 14a, 14d
14.Gamsleitenbahn 1 14a, 1a
15.Sonnenlift 1 16a
16.Zentralbahn 16b, 15a, 8a

A kitűzött cél sikerült, s a végére még maradt egy kis idő csúszni párat a Zehnerkarbahn melletti piros pályákon.

https://sielok.hu/fotoalbum/obertauern-2022-husvet/galeria/

https://sielok.hu/video/173314/

Sziasztok!
Ankogel-en síeltünk 2022.03.09-én és 11-én, nagyon rég síeltem ilyen kiváló körülmények között ilyen jót. Hát nem egy nagy pálya rendszer, ráadásul csak a közép állomástól felfelé lehetett használni, mert lejjebb, illetve a völgy állomásra nem volt hó, elolvadt, s nem hóágyuzták be szerintem egyáltalán. Nem bántam, fent annyira tökéletes volt a természetes hó a minuszoklban, hogy feledtetett mindent.

Szóval annyira megragadott a látvány a szikrázó napsütésben, hogy készítettem egy élő bejelentkezést a Símánia csoportba, úgy éreztem ezt meg kell osztanom másokkal is.

https://www.facebook.com/pusker.laszlo/videos/951054428878199

A hegytetőn csak a wc volt nyitva, ellenben a kb 200 méterrem lejjebb lévő étterem, mindenért kárpótolt, csodálkoztam is, mert úgy éreztem modernségével mintha kilógna a retro hütték, kabinok, felvonók, körülmények sorából.

A pályák viszonylag rövidek, a leghosszabb kb.: 3 km, de a hegyes, dombos, hullámos kialakításnak köszönhetően végig komoly oda figyelést igényel, pláne nagyobb sebességnél, mert igen komoly letörések vannak benne, fekete pályákat megszégyenítő meredekséggel.

Hosszabb időszakra csak akkor választanám, ha lehetne pályán kívül is síelni nagyobb hó esetén, merthogy kifogyhatatlan freeride lehetőségek rejlenek benne a látottak alapján, de most a kísérletek csak azt bizonyították, hogy a pályán sokkal kellemesebb csúszni.

Jelen pillanatban 1-2 napra számomra maximálisan kielégítő volt.

https://sielok.hu/video/565863/

https://sielok.hu/fotoalbum/23252/kep/1/

Sziasztok!
Egy napot, 2022.03.10-én síeltünk itt, nagyon jók voltak a körülmények, és a hó minősége, mennyisége egyes részeken, míg máshol katasztrófa mivel egy hatalmasat hibáztam a figyelmetlenségemből adódóan.
Csak röviden, szóval szikrázó napsütés, röpködnek a mínuszok, szél egyáltalán, a kabinból, beülősből keményre fagyott pályák látványa, s hóágyúzzák az 1-es, 2-es és 3-as pályákat. Megjegyzem ezen a részen egész nap mentek a hóágyúk, csak időnként fordítottak rajta. Mint ahogy a látvány igérte, sajnos számomra csalódást okozó, él és léc gyilkos kemény műhavon volt a csúszás, helyenként friss műhóval. Mit mondjak ez nem tartozik a kedvenceim közé. De az általam elkövetett hiba csak ez után következett, mert mit ér a síelés, ha nem nézünk meg minden pályát, így elérkezett a fekete 10-es is, ami a kabinból tükörsima, keményre fagyott résznek tűnt jég nélkül. Oh, hát meg lesz ez, megoldható gondolattal, aztán mintha helyenként szivacsba csúsztam volna, majd megint kemény, és folyamatosan éreztem, hogy megint, megint, és újra, újra meghúzza valami a lécek talpát, hiába próbáltam folyamatosan kerülgetni az alig látható kő darabkákat, mert hogy szó szerint tele volt vele a pálya. Amikor leértünk, kicsit "sírdogáltam", s elküldtem magam mindenhová, hogy ennyire figyelmetlen, gondatlan voltam, hisz bele gondolva, a látvány önmagáért beszélt, csak én a pályára fókuszáltam, miközben a pálya mellett közvetlenül a felső részen igen hosszan egy szinte derékszögű sziklafal húzódik, asmiről teljesen le volt olvadva a hó, ki volt száradva, ahonnan folyamatosan gurultak, vagy fújta rá a szél az apró kavicsokat, amik az egész pálya hosszában bele fagytak, majd kiolvadtak a hóból. Nem akarom tovább ragozni, dehát mit ér a síelés ha nem tudjuk le az összes nyitva lévő pályát, vagy akár a lezártat is, csak abban az esetben már jobban gondolkodik az ember, hogy miért is van zárva, hisz van rajta hó.
Dehát kárpótolt az Alteck oldal, mert ott a fekete 13-as és a piros 14-es is tökéletes volt, s végre műhó nélkül lehetett csúszni, gyorsan, lassan, élvezkedve a táj szépségében és a hó minőségében. Már el is felejtettem hogy milyen lett a lécem talpa, csak csúszni, csúszni, hisz ezért jöttünk a gleccserre, meg azért mert van egy "Gopass szezonbérletem", amit még 2020. májusában vettem kedvetzményesen. De mivel a 2020/21-es szezonban egyáltalán nem tudtam használni, így élve a lehetőséggel, át tetettem a 2021/22-es szezonra.
Természetesen az Alteck oldalon és a gleccser tetejénél is volt próbálkozás a pálya mellett, csak azért, hogy az is ki legyen pipálva, de őszintén szólva a pályán jobb volt síelni.
Alapvetően volt egy nagyon jó sínap, egy hatalmas tanulsággal.

https://sielok.hu/video/626241/

https://sielok.hu/fotoalbum/23251/kep/1/
Sajon a panoráma képek feltöltése nem megy.

Csütörtökön, 10-én Chopokon megcsúsztam az összes nyitva lévő pályát, plusz a zárt 32-es és 7-t, kivéve a 10-est, mert onnan nagyon körülményes, időigényes vissza jutni. Mivel Chopok-kal kapcsolatban mindig mindenre fel vagyok készülve, így rendkívül vegyes tapasztalataim nem értek váratlanul, csak ismét elkeseredtem annak ellenére, hogy jókat csúszkáltam egész nap, s volt amikor még élveztem is. Nem ragoznám külön-külön a pályákat, csak az éppen aktuális gondolatok:
Természetesen először a déli rész, korai érkezés, gyönyörű idő, látszik, hogy van hó, szuper, irány a hegy, a csúcson is lehet látni, alig fúj a szél, akkor egy gyors bemelegítő panoráma. Hiába tolom ezerrel golyóban, mégis van szembe szél, rendesen kell botoznom, hogy a kis emelkedőre feljussak, aztán megint, a fene egye meg, megizzadtam, nem baj, majd mindjárt kiszellőzik csak legyen egy kis sebesség. Hopp, végre kinyitották jobbra a 35-öst, mégse panoráma, szuper, vagy mégse, aztán Krupováig csont keményre kifagyott, hó nélküli pálya, ratrak bordákkal, nagyon kemény vályúkkal, mélyedésekkel. Szokásos felgyorsulás 50-60, de már ijesztően pattogtam, hiába csúsztam középen vagy a szélén, nem jó, teljesen keresztbe a vályúk miatt katasztrófa, de sebaj jobb lesz ez mert már olvad. Na majd a 33a, valóban jobb volt, ott már volt rajta egy kis hó a totál, egybe függően kifagyott pálya részen, levezetésnek az előbb kihagyott panorámán balra, kellemes, de mintha nem látnék, egyre sűrűbb a köd, Kosodrevina után jobbra ki a fenyvesbe már csak érzésre csapattam az erdei panoráma úton aztán a hálós résznél már ismét látom az utat, s jé az utolsó szakasz is Krupovához le van ratrakolva teljes szélességben, meglehetett küldeni, mintha egy csőben nyomtam volna, tök jó volt. Ha van köd ha nincs muszály megnéznem a 32-est, a kabinból jónak tűnik, elhesegettem a figyelmeztető jeleket, nagyon fénylik, nagy göröngyök, éles mély sínyomok, akkor is meg kell néznem. Természetesen totálisan lefagyott, hatalmas göröngyökön pattogva küzdelmesen végrehajtva, letudva. Tiszta felüdülés volt Kosodrevinától a siratóig, jó a pálya, hó is van rajta, csak ez a fránya köd, vannak a pályán is, így szinte egyenesen a csákányos mellett, ami nem megy, aztán a sirató is könnyen abszolválható és a 31a-is lendületesen lehet tolni, de már de már rendesen olvad csöpög a lécemről a megolvadt hó.
Egyértelmű, hogy hiába esett viszonylag sok hó, az előző napokban megolvadt a hóréteg teteje, majd éjszakánként kifagy, így pályán kívül teljesen felejtős, megint nincs szerencsém. Középen köd, fölötte szikrázó napsütés, olvadás, irány észak, majd ott kárpótolom magam. Mivel esett a hó amúgy is meg akarom nézni a lezárt 11a, meg 7-es pályákat.
Természetesen a levezető a szokásos, kereszt szél ami viszi a havat, alig lehet látni, a jég foltokat mindig az utolsó pillanatban veszem észre, csúszom át rajta mint állat fékezés nélkül, utána satu, mert kerülgetni kell a jó idő miatt a szokásosnál több elhullott bátor embert, közben jobbra tartok. Hiába a 11a nagyon le van zárva, két ratrak dolgozik rajta, felejtős. Aztán lezúdulok Luckyhoz, viszonylag kevesen vannak, a pályák jók, s ott a sor éppen a kitűzött hálóknál.
Aztán föl, le, föl le, de csak még mindig hatalmas a sor a kabinos aljánál, hisz jó idő van, mindenki akar pár mutogatható képet lőni a csúcson, hogy aztán “bátran” és elégedetten jöhessen vissza, így marad Zharadky, szerencsére, sikerül mindkét lifthez a hálok végénél becsatlakozni, de pár menet után uncsi. A sor még mindig nagy, legalább Lukováig fel kellene menni, irány a B4. A 2-es pálya felülről jól néz ki, nincsenek rajta sokan, kicsit meglódulok, majd a végén fölengedem szembe a dombra gondolattal, nem kellett volna, az alja csont kemény, vályús, egy kisebb domb megröpít, rosszul fogom a kifagyott talajt, már a hátamon csúszom ( még jó, hogy van rajtam gerinc védő), egy arra bóklászó majdnem rám csúszik, lehet jobban megijedt mint én amikor meglátta az égnek meredő síléceim talpait, tudott korrigálni, én is, sikerült átfordulnom, levágnom a lécek éleit, menet közben felállni és körbe tekingetve lassan csúsztam tovább, kerestem az illetőt, aki félre állva meredten figyelt. Gondolom elkívánhatott mindenhová, igaza volt ha azt gondolta, hisz nem ismerve mi vár rám a katlanban, ez elég meggondolatlan volt. Természetesen a B4-en felfelé szét fagytam annyira fújt a szél, szemüveg már fél úton lehúzva a szemre, csősál felhúzva az orromra, össze kuporodva alig vártam, hogy kiszálljak. Csak meg kellene nézni a 7-est, hogy tudjam mi a helyzet. Megtudtam, ez volt a nap legrosszabb döntése, nem ragoznám, és mégegyszer szétfagytam felfelé. De legalább a sor kicsit elapadt a kabinos aljánál, irány a csúcs. Fent gyönyörű idő, csak kicsit fúj, “ezren” szelfiznek, esnek kelnek, csúszkálnak a tábla mögötti dombon, irány dél, még egy pár csúszás a bucka pályákon, ami már elég fárasztó, majd a befejező panoráma, természetesen most is botozással, mert még mindig fúj szembe a szél, de már elég volt csak egy kézzel lökdösni magam a tetőn.
Krupovánál lecsatolás, majd megállapítottam, hogy ismét csak egy szokásos, küzdelmes, fárasztó, csak helyenként élvezetes síelésem volt Chopokon⛷