5 éves korom óta síelek, azaz 44 éve, hála édesapámnak, aki először lécre állított, és hála a BME testnevelési tanszék síoktatóinak és a csodás gyerektáboroknak, amiket szerveztek.

Több, mint 50 síterepen síeltem, gyerekkoromban Szlovákiában, később a "határnyitás" után Ausztriában, majd Franciaország, Olaszország, Szlovénia, Svájc és Ausztria vegyesen. Egyik hobbim, hogy minél több síterepet fedezzek fel, eddigi kedvenceim: Les Trois Vallees, Val d'Isere, Paradiski, Zermatt-Cervinia, Verbier és Ischgl.

A legnagyobbak közül célom többek között Davos/Klosters, St. Anton és Megeve felkeresése, ezek eddig kimaradtak.

Az utóbbi években egyre inkább visszaszoktam Ausztriába.

Nemcsak magát a csúszást, hanem a hegyeket, a téli tájat, a havat, a csoportos síelést, a hegyi éttermekben elköltött ebédeket és a síelés utáni esti bulizást vagy társasjátékozást is imádom, azaz mindent, ami a síeléshez kapcsolódik.

A síelés mellett nagyon szeretem a különböző, síterepek összehasonlításával és jellemzésével foglalkozó kiadványokat, ezek közül a legjobbnak a korábban évente megjelenő, de már megszűnt angol Where to Ski and Snowboard könyvet tartom. Jó színvonalú volt a szintén angol The Good Skiing Guide is, de ez is néhány éve megszűnt.

Legnagyobb gyermekem, Marcell 4 éves korában kezdte a síelést két évig a K2 Freestyle Vasas SC színeiben versenyzett, de évekkel ezelőtt átnyergelt a focira, már csak hobbiként síel. A két kisebb, a 8 éves Melinda és az 5 éves Márk is tanulja már javában a sportot, a pesthidegkúti Slider Club-ban.

Ebben az idényben 2018 januári Kreischberg és 2018 márciusi Davos biztos, és valószínű egy szlovákiai hétvége, itt közel 30 éve nem síeltem.