Julu által küldött hozzászólások listája

18 éve indítottam ezt a topicot. Azóta nem jártunk Alpe D’Huez-ben, de idén gondoltunk egyet és január elején ismét itt töltöttünk egy szép hetet. Azaz nem is volt olyan nagyon szép, mert a felében sűrű ködben és szélviharban kényszerültünk leevickélni a hegyekről. A maradék három nap viszont nagyon élvezhető volt. Ami változott, hogy sokkal többen lettek, úgy látszik nagyon népszerű lett a hely, amin azért nem is csodálkozom.
Lent a központból induló lifteknél általában össze is torlódtak a feljutni vágyók. A Pic Blanc csúcsra felvivő kabinnál délelőtt hosszú sorok várakoztak, előfordult, hogy fél óra is eltelt mire befértünk. A Sarenne pálya ezúttal szépen kezelve volt, többször is lesíeltünk. Először átvert a pálya, mert egy egyenesben továbbszáguldoztunk a Cassini pályára, amely aztán egy nagyon meredek és szűk, kezeletlen buckapályává változott, amit nagyon nem szeretek a magam részéről. Ez egy oldalpályája a Sarenne-nek. Ezek után, már nagyon figyeltünk, és a következő alkalmakkor maradtunk az eredeti feketén, amely csak egyszer-egyszer bizonyult valóban nagyon meredeknek. A végén pedig Aurisig meg sem álltunk. Ezúttal Auris piros pályái is remek élményt nyújtottak. Nagyon tetszett például a Frontfroid. Visszatértünk többször Oz-ba is, valahogy nem így emlékeztünk az odavezető pályákra. Szerintem valamit változtattak rajta, de elképzelhető, hogy az emlékeink fakulnak. Minden nap végén Vaujany/Montfrais feletti részeken csúszkáltunk még néhányat. Azért azt megnézném, hogy az ottani kékeken (Edelweiss, Cascade, Myrtilles,stb) hogy jön le egy kezdő. Szerintem sehogy, vagy kínkeservesen.
Szállásunk Vaujanyban volt, 50 méterre a liftektől. Remek kis apartmant kaptunk, francia viszonylatban tágasnak mondható. Maga a falu helyes, néhány kocsmával és kevés bolttal. A helyi turistairoda mindent megtett a síelők szórakoztatásáért. Magyarok közül csak mi vettünk részt programjaikon, amit nagyra is értékeltek.
18 év alatt több nagy francia síterepet kipróbáltunk már. Ezúttal elmaradt az a nagy hűha érzés, de ezzel együtt ez egy nagyon klassz pályarendszer sok hüttével, látvánnyal, „produkcióval”.

Sok újat nem tudok hozzátenni Andrea leírásához, de néhány sorral azért én is szeretném dicsérni a síterepet.
Vasárnaptól (!) vasárnapig tartott a hetünk. Nagy hóesésben érkeztünk Les Menuires-be, de másnap ragyogó napsütésben kezdhettük meg a 3 völgy meghódítását. Egészen elképesztő a pályarendszer. Alig volt olyan pálya, amin többször is lecsúsztunk volna, és biztos maradtak még olyanok, ahol nam jártunk. Lehetetlenség besíelni 6 nap alatt 600 km-t. A 3 vallées app szerint -ha jól számolt- 480 km távolságot tettünk meg. Szerintem számolta a lifteket is. A liftek zöme modern, gyors, és kevés a húzós. Úgy érzem minden csúcsról lecsúsztunk. A pályák hosszúak, lendületesek, csak ritkán keveredtünk lökdösős zöldre. Nem is tudnék kedvenc pályát említeni, annyira változatosak a lejtők, hogy mindegyik nagyon tetszett. Sajnos a versenypályák zárva voltak, pedig nagyon számítottunk egy-egy ottani csúszásra is.

Les Menuires település jó helyen van, mert a többi völgy is könnyedén elérhető innen. Igaz, építészetileg ez a legkevésbé barátságos település a hatalmas házaival. 5 része van, de jár az ingyenes navette, ha éppen nem lenne az embernek kedve sétálni egy fárasztó nap után.
Pályaszállásunk olyan volt, hogy szinte a lakásba csúsztunk. Nem lehet panaszunk a lakás felszereltségére sem: indukciós főzőlap, sütő, társasjáték, raclette készlet, stb.
A helyiek igyekeznek sok programmal szórakoztatni a népet, láttunk tűzrevüt, hatalmas tűzijátékot. Rengeteg játékos lehetőség áll a gyerekek rendelkezésére.

Az árak eléggé felmentek 4 év óta, főleg a hegyi "pihenőkben". Kávé:2,50-3, sült krumpli: 7-8, a fő ételek 20-30 euróba kerülnek.

Covid helyzet: Szinte semmit nem éreztünk belőle. Talán kétszer kérték reggel kezdéskor az igazolást. A lifteknél figyelmeztetnek, ha nincs rajtad maszk, vagy bármi, ami takar. A hangulaton viszont nem látszott, tele voltak az éttermek is, főleg Courchevel-ban.

Még sokat tudnék ömlegeni a helyről. Aki teheti, egyszer menjen el az életben. Fantasztikus élmény.

Szállásunk Val Cenis/Termignonban volt, de az Eski-Mo bérlet feljogosított, hogy egy-egy napon más, közeli síterepeket is kipróbáljunk. Ráadásul ingyenes buszjárat közlekedett a terepek között, igaz csak meghatározott napokon. Így jutottunk el Valfrejusbe. Itt a fórumon írtak már róla mindenfélét. Nekem kifejezetten tetszett. Igaz, csak egy napot töltöttem el itt, de tényleg csak jó tapasztalataim vannak.
Ott kezdeném, hogy nagyon közel esik az olasz határhoz. Átjutsz a Frejus alagúton, és hamarosan ott is találod magadat. Szerencsénkre kifogtuk a hét legszebb napját, már ami az időjárást illeti. A pályákat rendesen kezelték. Persze befejezéskor már buckáztunk is, szétsíelték a szemtelen síelők. Lent már kásás is volt. Nem voltak sokan, élvezhető volt minden pillanat. A táj mesebeli. A Jeu nevű hosszú kékpályán kétszer is lecsúsztunk, annyira tetszett. Ez vitt le a Pas du Rock 2300- as oldaláról az 1550 méteren található állomásig. A térkép szerint 10 km hosszú. Nem tudom, hogy van-e ennyi, mindenesetre gyönyörű az útvonala. Pláne, hogy előtte napokig esett a hó.

Szállásunk Val Cenis/Termignonban volt, de az Eski-Mo bérlet feljogosított arra, hogy egy-egy napon más, közeli síterepeket is kipróbáljunk. Ráadásul ingyenes buszjárat közlekedett a terepek között, igaz csak meghatározott napokon. Szóval így jutottunk el La Normába is, amit egyáltalán nem bántunk meg. Nagyon helyes kis síterep. Kicsi? Bárcsak lenne ilyenünk nekünk is… 65 km. Amit láttunk, hogy nagyon gyermek/családbarát. Nincs autós közlekedés a házak között, nagyon kedves kis savoyai üdülőterep. Úgy is hirdeti magát: La Norma la station cosy.
A faluból egy ülős, és egy kabinos visz fel. Onnan még tovább lehet jutni 2500 vagy 2750m-re. Átcsúszási lehetőség van ide is, oda is. A pályák többsége piros jelzésű, és kb. ennek megfelelőek is, de nem hirtelen esésűek. Tisztességesen kezelik is őket. Kezdők is le tudnak síelve jutni a St Anne nevezetű zöldön, ami nem is annyira tologatós. Egyetlen rossz élményünk az időjárás volt: percenként változott. Néha hétágról sütött a nap, a következő percben pedig már jöttek a felhők, és havazott is keveset. De hát ugye erről az égiek tehetnek, nem a síterep. Bármikor visszatérnénk egy-egy napra

Az előző hozzászólás egy évvel ezelőtti. Sok mindenben igazat adok az akkor leírtakkal kapcsolatban. Tény, hogy nekem sem ez lett a kedvenc francia síterepem.
Val Cenis-ből március 17-én érkeztünk haza. Nekünk is Termignonban volt az apartmanunk, de nem okozott gondot az átjutás. Egyikünk kezdő volt, ő minden nap átbuszozott Val Cenisbe, hogy időben odajusson a kezdésre. Nagyon dicsérte az oktatót, aki felnőtt csoportot vezetett, sokfelé elvitte a nebulóit, rengeteget magyarázott és nem csak a síeléssel kapcsolatban. Mindezt jó humorral fűszerezte. Kezdőnk így sokat fejlődött a 6 nap alatt, és még jól is szórakozott. Igaz ehhez nagyon jó francia nyelvtudás is szükségeltetik…
Ha az időjárás kegyesebb lett volna hozzánk, azt nagyra értékeltük volna. Két napig zuhogott a hó/havaseső. Síeltünk vakon felhőben, sokszor süvített a szél, és szembejöttek a hópelyhek. Nem mondom, hogy ezt kifejezetten élveztük. Volt még két tűrhető vegyes és két ragyogó napsütéses napunk. Magunk szerveztük meg az utat, és Eski-Mo síbérletet vásároltunk, hogy több közeli terepre is eljuthassunk. Pl. La Normara, és Valfrejusbe. Ezekről külön számolok be. Magyarokkal csak Val Cenisben találkoztunk.
Síterep: Sok az átkötő út, a liftpark régi, nem éppen egy giga nagy francia pályarendszer. Az emberek kedvesek és készségesek voltak a síterepen, a hegyi éttermekben, vagy éppen a szálláson. Egy épített kilátóból pazar kilátás nyílik. Mivel az alattunk elterülő tó befagyott, és vastag hótakaró fedte, így az egész táj egy egybefüggő fehérséggé alakult. A pályák egy része nem volt ratrakolva másnapra, de a nagyobbik része igen. A pályarendszer egy nap alatt bejárható, akár többször is. Vannak lendületes pályák, olybá tűnik, mintha a helyiek ezen a terepen összekeverték volna a pályák jelzéseit. Olykor a kék átment pirosba, és a feketét is inkább pirosnak véltük. Akadt néhány buckasíelésre alkalmas pálya is, na ezek sosem voltak kezelve. Sok az off piste lehetőség. A zöld az un. escargot pálya nevéhez méltón valóban csigalassúságú a karerősítő gyakorlatok miatt. Aki síelni jött és nem sífutni, az inkább ne tévedjen ide  Nekünk viszont a termignoni rész tetszett, mert ott működött az időmérő, és találtunk sícrosst is. Igaz erre már fárasztó húzós liftek vittek, hosszuk és meredekségük miatt igazán megérdemelnének már egy ülőst is.
Aki nem szeretne az olasz határtól távolabbi pályákra utazni, és nincsenek olyan igényei, hogy minden nap más pályán csússzon, azoknak szerintem elég jó választás Val Cenis. Vagy inkább Valfrejus?

Megkértem lányomat, írjon az andorrai síélményéről. Íme.

Január 12-13-i hétvégén Andorrában, a Vallnord elnevezésű síterepen volt szerencsém síelni (életemben először, nem az Alpok lejtőin hanem a Pireneusokban). Az összességében 60km-es síterep két - Pal és Arinsal - részre osztható, amelyek között az összeköttetés profi módon egy telekabinnal valósul meg.

Pályák: A síterep pályái változatosak és pár csúszás után könnyedén átláthatóak, nem kell sokat bogarászni a térképet (vagy az okostelefonon az applikációt, mert ilyen is van). A zöld pályákat nem próbáltam, feketék nincsenek nagyon, illetve ami van az is csak azért fekete, mert nem kezelik, buckasíelésre kiválóak. A kékek között viszonylag sok szűket találni, de előnyük, hogy nagyon lendületesek, hosszúak. A pirosak meglepően meredekek, igazi piros pályák, élvezetes a vonalvezetésük. Óriási a szintkülönbség a pirosak teteje és alja között…Aki szeret off-piste síelni, annak is remek terep, rengeteg kijelölt, ellenőrzött hegyoldalon lehet erdőben síelni. Remek snow-parkokat alakítottak ki, Arinsal területén- a kezdőtől a profi sportolóig mindenki megtalálhatja a kedvencét.

Az időjárás is kedvező volt, első nap felhős második nap ragyogó napsütés, -2 és +4 fok közötti hőmérséklettel, szél nélkül. Hétvége révén nagy tömegre számítottam, de meglepően kevesen voltak, mondhatni üres volt a síterep! A lifteknél sem volt sor. A legtöbb felvonó modern és gyors, 4-6 személyes ülős.

Néhány negatívum: nap végére (a kevés síző ellenére is!) több helyen jégpáncél alakult ki a pályák bizonyos szakaszain. Személyes sérelmem, hogy a térkép alapján Pal részen az időmérős pályán semmi nyoma nem volt az időmérésnek! Apropó, térkép: nagyon rossz, nem tükrözi a valóságot. Máshol és máshogy futnak a pályák.

Kedvenc pályáim: jó szívvel ajánlom a két szektor találkozásánál, Pal-i részen a Setúria felvonó melleti Font Roja, piros pályát: gyönyörű kilátás, hosszú csúszás ahol a meredekebb és lankásabb részek pont jó arányban oszlanak meg. A legvégén pedig mehet, amennyi csak kifér a csövön, mivel viszonylag hosszú sík részen lehet a felvonóhoz csúszni. A legmagasabb ponttól (Pic del Cubil, 2364 m) csodálatos út vezet a La Massana településről induló bubis felvonóig, érdemes kipróbálni (végig a La Serra-n).

Különlegességek: hangulatos hütték, kedves és humoros síliftkezelők, rengeteg hótalpas turista a pályák szélén illetve a számukra kijelölt turistaösvényen.

Tipp: érdemes délelőtt Arinsal szektornál kezdeni, mert a fekvése/tájolása miatt ide 14 óra után már nem süt a nap.

Az elmúlt években kétszer egy- egy napot siklottunk ezen a terepen, és nagyon jó tapasztalataink voltak. Így idén úgy döntöttünk, hogy egyhetes síelésünk helyszíne legyen újra a Serre Chevalier.
Egyrészt,ami jó volt a kései időpont választásában, az a jó meleg időjárás. Még a hegyi hüttékben is rövid ujjúra vetkőzött síelőket lehetett látni.Éppen a meleg volt az oka, ami magát a síelés élvezetét kissé csökkentette. Vagyis a hó minősége, illetve a pályák korai buckásodása.Hiába ratrakoltak (ha egyáltalán eljutottak mindenhová, de ezt kétlem) másnap délre már észrevehetetlenné vált. Az agyon dícsért cucumelle-en kétszer próbálkoztunk lejutni, de harmadszor már nem kísérleteztünk vele, meguntuk a tömeget és a buckázást.
Azért találtunk jó pályákat is, például a félreeső aiguillette-t és eduits-t. Creux du loup,clot gautier, casse du boeufe, luc alphand is rendben voltak. Azok a pályák, amelyek levittek a falvakba, már nagyon lucskosak voltak, főleg az alsóbb régiókban. Az a keskeny földes sáv amely Brianconba az alsó állomásig levisz, szerintem csak a csodának és a kitartó pályakezelőknek volt köszönhető, én már rég feladtam volna. Mondjuk utolsó csúszásként a szállásra csak első nap vállalkoztunk, utána már minden nap felszálltunk a bubisra a középső állomásnál.
Nagyon ajánlom a telefonos alkalmazást, mutatja a napi teljesítményedet!
Szállásunk Aigle Bleu-ben volt, jó helyen van, kb.60-70 méter a mozgólépcső, amely felvisz a kabinos lifthez. Nekünk szerencsénk volt a szobával, tiszta volt.Akadt így is probléma, de a tisztesség úgy kívánja, hogy azt az irodával kell előbb letárgyalnom, ahol foglaltam.

A 4 napos ünnepet kihasználva síeltünk Bad Kleinkircheimben. Alapvetően tetszett, bármikor szívesen visszatérnék, de kedvencemmé mégsem vált.
Szállásunkkal abszolút elégedettek voltunk, pláne az ár-érték aránnyal, hiszen most a szállás ára fedezte a 4 napos bérlet árát is, és az 50%-os fürdő belépőt. Kerchleitn/ Dorf Kleinwild egyik házában kaptunk apartmant, a konyha és a fürdőszoba szinte új, és az egész nagyon tiszta. Sauna remek, kultúrált és ingyenes, a wifi meglepően jól működött.A lift viszont több 100 méter lett volna, inkább autóba ültünk, és lementünk a pályarendszer középső állomásához,a Nockalmbahnhoz.Már csak a velünk utazó kezdő kedvéért is tettük, ugyanis csak itt található kék pálya, vagyis a pályarendszer nem túl kezdőbarát. Szerettük volna beiratni őt egy tanfolyamra, de nem volt lehetőség rá,nem jött össze annyi nebuló. A magyar oktató , akit véletlenül a pályán találtunk sem volt túl rugalmas e tekintetben, pedig ott tanított néhány embert.Egyébként szinte csak magyar szót hallottunk.
A pályarendszer nagy, de jól áttekinthető. A pályák kellően hosszúak, változatosak, a 8-as fekete remek, és a St. Oswaldi rész is lendületes, a végét gyenge feketének mondanám. Tetszett a 19-es és a 21-es is. Néhol minősíthetelenül rossz volt a hóhelyzet, olvadt, buckás , kásás, de másnapra a ratrakok rendbe hozták. A St Oswaldi rész magasabban fekszik, itt valamivel jobb volt a helyzet.
Ízlésemnek kissé sok a húzós lift, de ez nem igazán számít. A lecsatolás és a pataknál való átkelés/cipekedés ugyan romantikus, ám mégsem nyerte meg a tetszésemet.Ez az egyetlen igazán negatívum a részemről, de azt hiszem csak azért van, mert öregszem...

Január 19-től három napot síeltünk itt. Felső régiókban megfelelő mennyiségű a hó, lent csak a pályákon fehérlik. Csütörtökön reggel esett kb. 5 cm a völgyben, nagy köd borította a pályákat, így inkább hazaindultunk és lemondtunk egy síelős fél napról.
Ami pozitívum: Jól átlátható sípályarendszer, remek infrastruktúra, nagyjából minden a kiírás szerint működik. Tetszett, ahogy a traktoros kis kocsik szállítják a parkolóból az embereket a nem túl messzi Millennium-Express bejáratához, és vissza. A pályák reggel még jól síelhetőek, lendületes és jó a pályavezetés.
Ami nem tetszett: Tömeg, pedig még nincs is igazi szezon,és a pályák korai jegesedése. Nagy a pályarendszer, de én sem éreztem a 110 km hosszúságot. Előfordult, hogy a reggeli feljutáshoz a Millennium-Expressnél 15 percet araszoltunk. Kezdőket nem hoznék Nassfeldre, mert kevés a tanulópálya.
Én Franciaországban síeltem az elmúlt 10 évben. Nassfeld ugyan csalódást nem okozott , de távolsága ellenére összességében én még mindig a fr. síterepeket favorizálom.

St Gervais-ben töltött hetünk 3. napján átmentünk Les Contamines pályáira. Mindenkinek ajánlom, annál is inkább, mivel a bérlet ide is érvényes. Petib leírása erről a terepről abszolút korrekt, ezért nekem felesleges bemutatni.
Rengeteg hó, remekül kezelt pályák, kevés ember. Sajnos valamilyen oknál fogva a Grevettaz, és Rebans feketéket lezárták. A Croche fekete/buckás nyitva volt. Aki nem szereti a buckákat, annak a lift másik oldalán lehetősége van egy piroson leereszkedni(ennél vannak sokkal hosszabb pirosak is) Egyébként fent a Aig. Croche csúcson található egy tájékoztató-szemléltető tábla a körülvevő hegyekről.Az Olympique feketének csak kétharmada volt síelhető. Egyébként a piros pályák is lendületesek, klassz élmény bármelyiken is csúszni. Egy rossz tapasztalatom volt csupán, és ez a nap végén a parkolóhoz való lejutást jelentette. A térképen egy piros hóágyúzható pályát jelöltek. Borzasztóan leszűkült (egyszemélyes lett), ami nem lett volna baj, csak rémes volt a kásás hó rajta. Bokáig ért, nagyon nehézzé vált rajta a haladás.Ha ezt tudjuk, nem ezen indulunk el , hanem inkább lefelé is kabinozunk.Azonban fent annyira jól kezelt pályákkal találkoztunk, hogy erre nem számítottunk.