A rendelkezésemre álló információk(fórum, személyes tapasztalat, hóhelyzet, nyitvatartó pályák, síelésünk célja...) alapján döntöttem Kékes mellett, s szerencsére egy csodás (teg)nap kerekedett belőle.
Célunk egy kis gyakorlás ("besízés") volt, melyhez a jól kezelt, kellő szélességű, déli kék pálya a rendelkezésre álló 800m-es hosszban tökéletesnek bizonyult, folyamatos csúszás, szinte üres pálya mellett.
A személyzet korrekt, a hangulat baráti, a Tátra látványa számomra továbbra is mesebeli.
Ám mivel a magunkfajta sí- és síkörnyezetbarát ember a símentes időt(felvonózás, hütte, séta) általában az adott síterep elméleti fejlesztésével tölti, felmerült néhány gondolat/kérdés.
Az egyik természetesen továbbra is a kettévágott déli pálya helyzete, a másik pedig az északi működésének hiánya, ill. esetleges működése esetén a déli pályával való, lecsatolásmentes összeköttetése.