Planai: ötvenedik évfordulóját ünnepli a stájer síterep

A második világháború után úgy tűnt, hogy beindulhat a helyi síterep. Egy kabinos liftet terveztek, amelyre nem jött össze a szükséges pénz. Azonban a szomszédvár, Hauser Kaibling, lecsapott a lehetőségre, és 1949-ben ott épült meg a kabinos.

Planainak még több mint 20 évet kellett várni az első síliftre. Persze korábban is létezett a képen látható Trücherl, amelyet elsősorban teherliftnek szántak, főleg a tejet szállították rajta a hegyi legelőkről a faluba, de később rájöttek, milyen jó dolog ezzel embereket is szállítani. Természetesen a sportosabbak a "hőskorban" már lift nélkül is nekivágtak a hegynek, a lustábbak pedig a kor népszerű gúnyos dalocskáját énekelték, hogy itt még sílift sem jár (O wei, o wei, es gibt koan Lift auf die Planai). Manapság erre a dalra már senki sem emlékszik, a mai kor gyermekének nehéz is felfogni az egyik legmodernebb osztrák síterep láttán, milyen lehetett itt a kezdetekben.

A hatvanas években elkészült a fizetős hegyiút, így a legforgalmasabb napokon 35 busz pöfögött a hegyen és szállított napi 13 ezer utast. A helyiek is látták, hogy Ausztria nyugati részén a síelők már felvonókkal jutnak fel a hegyekre, így a tiroli fejlesztésekben jártas vállalkozóval megegyeztek az első lift megépítésére. Az első ülőlift terveit az utolsó pillanatban változtatták kabinosra, amely 1972. december 21-én már utasokat szállíthatott. Ezt a négyszemélyes kabinost 13 évvel később 1985-ben lecserélték egy hatszemélyesre, majd újabb 34 évvel később a mostani tízszemélyesre, de ne szaladjuk ennyire előre.

Fontos lépést jelentett, hogy 1979-ben Planai egyesült a szomszédos Hochwurzen lifttársasággal. 1998-ban létrejött a legendás Négy Hegy, ahol a négy síterepet (Hauser Kaibling - Planai - Hochwurzen - Reiteralm) már liftekkel kötötték össze. Három évvel később pedig megalakult Ausztria legnagyobb közös bérlettel síelhető sírégiója, amelyet ma Ski Amadéként ismerünk.

Planai neve mára összeforrt a versenysporttal. A nyitás után egy évvel már lesikló világkupa versenyt rendeztek, ahol harmincezer néző előtt az osztrák legenda Franz Klammer először tudott nyerni életében. 1975-ben rendezték az első világkupa futamot szlalomban. 1982-ben már alpesi világbajnokságot rendeztek. A mai hírnév legfontosabb pillanata 1997. január 30-án érkezett el, amikor megrendezték a mára legendássá vált esti, villanyfényes szlalom versenyt. Az első versenyt az olasz Tomba nyerte és már ekkor 25 ezren látogattak ki, ezzel a számmal bármelyik világkupa verseny szervezői ma is elégedettek lennének. A nagy áttörést 1999 hozta meg, amikor az osztrák kedvenc Benni Raich az első futamban a 23. helyen végzett, majd a második futamban hatalmas teljesítménnyel szerezte meg az első helyet. Onnantól mindenki erről a versenyről beszélt, és a nézőszám minden évben közelített az 50 ezerhez. 2013-ban ismét alpesi világbajnokságot rendeztek, amely hatalmas lökést adott a további fejlesztéseknek. Az utóbbi 10 évben megépítették a 400 férőhelyes földalatti parkolót, két darab tízszemélyes kabinos liftet, valamint két nyolcszemélyes felvonót.

Az ötvenéves síterepen telente 420-an dolgoznak, 270 állandó alkalmazott és 150 idénymunkás. A síterepen összesen 31 sífelvonó közlekedik. A hivatalos ünnepséget már júniusban megtartották.