Rera által küldött hozzászólások listája

Az ígéretekkel ellentétben ma nem nyitották meg a 2-est és a 4-es fölső szakaszát, csak az 1-esen, a 6-oson és a 7-esen csúszhattunk. Ettől függetlenül megkövetem Eplényt. Három éve jártam először a terepen, akkor nem győzött meg... Azóta nem síeltem ott, de most kap még egy csillagot, így szubjektív rangsoromban felzárkózik MSZI-hez (és tovább nem is versenyeztetem őket). A Bakonyban most (is) kevesebb a hó, mint a Mátrában, de erről nem ők tehetnek. Mindent elkövetnek, hogy élvezhető pályákkal szolgáljanak minket. A Szent Sólyom lassan repül, közben meg-megáll (olyankor áldást oszt?;), de a beszállás után már nem rémít a szakadék (a patak fölé széles pallót építettek), és a mozgó szőnyeg is jól működik. A beléptető csak nagyon közelről érzékeli a bérletet, s mivel az enyém a mellényzsebemben volt, intim dörgölőzésekkel kellett ismerkednem a vassal..., de mások is hasonlóan próbálkoztak, különböző testrészeikkel. ;-) Nekem az 1-es nagyon bejött: 11-ig szinte a sajátomnak érezhettem a pályát. Aztán persze megszaporodtunk, de a liftnél sosem kellett várni. Az alsó szakasz hamar eléggé kásás lett, így 2-től a 7-esen róttam a köröket, a csákányossal jártam, csak néha csúsztam végig. Összességében nagyon szép nap volt, köszönjük!

Hétvégén még nem jártam Visegrádon -- s eztán sem fogok. ;-) DE muszáj volt, hiszen mára ígérték a felső rész és az erdei út megnyitását, s mivel azokat a pályákat nem tudják kezelni, első napra kellett szervezkedni. (A sielok.hu segítségével és ügyes logisztikával telekocsi vitt, másik autó hozott.) Végül csak 11 előtt valamivel mehettünk fel először a hosszú tányérossal: izgatottan vártam, még sosem jártam arra... A meredek csak az elején volt élvezhető, szerintem, amíg nem túrták szét, viszont a szélső erdei út (a pályaképen nem látható, hogy kettéágazik, aztán összefut) nekem nagyon bejött: lankácska, de gyönyörű panorámával a várra és a Dunakanyarra! A legjobb az volt az egészben, hogy így a megszokott "visegrádi feeling" (értsd: épphogy elindulsz, máris vége) nem kapott el! Délben a hosszú felvonó megadta magát, de a gyors intézkedésnek hála húsz perc múlva újra tudták indítani, csak azután be kellett tartani egy szabályt: három ember, egy üres tányér, megint három ember, megint egy üres, és így tovább. Az alsó részre hihetetlen tömeg gyűlt a nap folyamán! A felvonók győzték a sok embert (alig kellett várakozni!), a pályák azonban kevésbé... Délutánra jeges, sőt földes foltok is kialakultak, a tolókaros tetején és az erdei úton kövek is előbújtak, de azért ki lehetett kerülni (néha nem sikerült, mint látható a lécem talpán, szerencsére nem vészes). Fél 3-kor abbahagytam, lejárt a négyórás jegyem. Okosan csináltam: elég is volt, jó is volt! Köszönjük! (A képek telefonnal készültek.)

"Privát tradícióm" őrizve tömegközlekedtem (visszafelé kocsival hoztak, itt is köszönet érte), így 9.02-kor szálltam le a buszról. A Zsindelyesben megtudtam, hogy az első "turnus" már reggel 7 óta tapossa a pálya alsó részét, mi a meredeket kapjuk. Összesen körülbelül 15-en vállaltuk a feladatot. A kövezős lécem (huh, nagyzolok, szóval a régit) felcsatoltam, s irány a munka! Közben beszélgettünk, nevetgéltünk -- később már nem annyira: fájt a lábunk, kinek a vádlija, kinek a combja, jó kis bemelegítés! :-) Volt egy idősebb úr, aki már a második kört taposta, amikor én az elsőt (és így is lehagyott) -- mint megtudtam, ő profi ebben a "sportágban": a ratrak előtti korszakban kezdte. :-) Fél 12-kor viszont becsekkolhattunk a tányérosnál, és 4-ig ingyen csúszhattunk, mi, "pályamunkások". Déltől kicsit megszaporodtunk, de még így is kevesen voltunk. Én többször választottam a szűzhavas erdei utat, nyammm! Egész nap zuhogott a hó, ami nagyon jót tett a lábbal kezelt pályának: nincs jég, föld, fű, kő, csak sok-sok fehérség! HA ma este erre még ráratrakolnak (ahogyan Laci, az üzemeltető ígérte), akkor holnap ideális körülmények között síelhet, aki Dobogókőre megy!!! És még a nap is sütni fog. :-)