Elkerülhetetlen volt a snowboardosok halála Tignesben

Tegnap az angliai Bury városában lezárult egy vizsgálat, amelynek az eredményét már mindenki sejtette, csak a hivatalos megerősítésre kellett várni. Ez év április 26-án két fiatal brit snowboardozni indul a francia Tignesben található Grande Motte gleccser északi oldalán és mindkettőjüket halálos lavina sodorta el. A bíróság megállapította, hogy az adott helyzetben nem lehetett megakadályozni a tragikus balesetet.

Sam Harber és James Rourke, a két szerencsétlenül járt snowboardos életét távolról sem lehetett hétköznapinak nevezni. A fiúk igen aktívak voltak és életcéljuknak tekintették azt, hogy másokon önzetlenül segítsenek. Különösen Harber, aki az egyetem elvégzése után Új-Zélandon kötött ki, hogy az őslakos maori gyerekeket taníthassa. Később önkéntesként részt vett lakóhelye hajléktalan szállójának építkezésén. Tavaly nyáron három hétig feküdt egy sri-lankai kórházban, mert szörfözés közben egy haluszony által okozott seb elfertőződött. Később megtudta, hogy a tavalyi hatalmas ázsiai szökőárban az őt kezelő orvosok és nővérek mind meghaltak.

Az összes cunami áldozat emlékére szimbolikus hegymászást és gyalogtúrát szervezett egyből a katasztrófa után a francia Alpokban. Hatan indultak Val d' Isere-ből, csak hótalpakon és mászóvasakkal, valamint mindenki egységesen a mozgalmat hirdető sárga pólóban, mínusz 13 fokban. A mászás célja a Grande Motte gleccser volt és összesen 6 és fél millió forintnyi összeget gyűjtöttek ezzel az ázsiai térségnek. A sors kegyetlen fintora, hogy halálukat ugyanaz a gleccser okozta, ahol a jótékonysági akció a bajbajutottakon segített.

Mindketten a francia síterep egyik panziójában dolgoztak és április végén véget ért az idény. Már készülődtek vissza Nagy Britanniába, amikor úgy döntöttek, hogy búcsúzóul még csúsznak egyet. Mindketten jól ismerték a terepet és a katasztrófa is messze a kijelölt pályáktól történt. A gleccser északi oldalán 3200 méter magasságban hirtelen egy 500 méter széles és másfél méter vastag lavinafal szakadt le, ők pedig ott álltak alatta kb. 100 méterrel, ahogy a bíróság megállapította, nem lehetet semmit sem tenni, esélyük sem volt. Hirtelen kb. tíz méter vastag hótömeg temette be őket.

Rourke holttestét a csipogó segítségével azonnal megtalálták, azonban Harbertet nem sikerült azonnal megtalálni és később az időjárás is akadályozta a kutatást. Olyannyira, hogy csak két hónappal később, a sors újabb furcsasága éppen a 26. születésnapján, június 29-én találták meg a francia hegyimentők, végetvetve ezzel a család hónapok óta tartó szenvedéseinek.

A temetés hű volt az elhunyt szelleméhez. Rengeteg fiatal vett részt élénk színű ruhákban, a koporsót egy túrázáshoz használt autó hozta, a tetejére pedig egy szörfdeszkát helyeztek. A búcsúztatót pedig farmerban mondta el a pap, igazodva Harber egyéniségéhez.