esslegg által küldött hozzászólások listája

Március 21.
Ismét egy egynapos, most a tinédzser fiammal. Jó eséllyel a szezonzáró. Előző éjszaka nézem a webkamerát, nagy pelyhekben hull a hó. Drukkolok, hogy essen legalább 10 centi másnap reggelig.
Mikor kiérünk, látjuk, hogy annyi sajnos nem jött össze, de 4-5 cm igen, a semminél ez is jobb. A déli oldal sokkal "foltosabb" mint 3 hete, ismét kilátszanak a nagyobb sziklák ill. törpefenyők. Nettóban bizonyára fogyott a hó az elmúlt időszakban.
A legutóbbi tapasztalatok alapján felbuzdulva most itt kezdünk, de nem adja, túl vékony a frissen esett hó, alatta pedig nagyon göröngyös, olyan minta "megsuvadt" volna korábban. Egy kör után elengedjük.
Az időjárás most a szokásos Chopok, a csúcs felhőben, de szerencsére nem tejföl köd, és a szél sem fúj. Átmegyünk az északi oldalra. Ahogy haladunk lejjebb, egyre tisztábban látni. Megnézzük a kétüléses alatt, sokkal jobb, mint a déli oldal, mert a friss hó alatti kemény réteg egyenletes. Keressük a még érintetlen sávokat. Vissza fel a kettes ülőssel, a következő körben a 11a fekete pálya bal kanyarjánál csúszunk ki pályán kívülre, a régi tányéros irányába, sőt még azon is túl. Találunk szuper új sávokat a szikásabb részek között, lejjebb az erdő besűrűsödésénél visszakanyarodunk a régi lift nyomvonalába. Ez a rész igazán élvezetes, megyünk még vagy 2 kört. Várakozás - szombat ellenére - gyakorlatilag egyik liftnél sincs, max. 1-2 perc, érezhető, hogy március második felét írjuk.
Ebéd után megnézzük a régi 3-as fekete pálya környékét, ami most már teljes egészében freeride. Ugyanakkor itt jövő szezonra kialakítanak egy új kék pályát, a nyomvonalban a fenyőket már kivágták. Ez a rész jobban összejárt már, de azért élvezhető.
Régi vágyam, hogy egyszer a csúcsról / az 1b pálya legtetejéről lentről nézve jobbra kicsapva, a gerinc alatti freeride zone-ban lecsússzak Brhliskáig, az A3-as kabinos tetejéig. A fenti korlátozott láthatóság miatt ezt most sem vállaljuk be, de a B5-ös négyes ülős tetején mondom a fiamnak, hogy próbáljunk meg szintben áttraverzálni a térképen Deressky Kotol néven jelölt terület felé. Szerencsére nem kell őt győzködni, nekiindulunk. A szintvonalak úgy adják ki, hogy csak egyszer kell lecsatolnunk és másznunk felfelé úgy 20 métert, de sikerül átcsúszni az északi és déli oldalt elválasztó gerinc alá, ahol régen, gyerekkoromban még volt működő pálya és egy tányéros felvonó Brhliskától felfelé, aminek az oszlopai még most is megvannak. Ennek a liftnek kb. a feléhez érkezünk, és onnan már sima ügy. Visszanézve látjuk, hogy jönnek páran - helyi erők? - fentről, a csúcs irányából. Sebaj, majd legközelebb, tiszta időben és még jobb hó esetén.
Ezzel az élménnyel elindulunk vissza a déli oldal felé. Még találunk egy általunk eddig nem ismert völgyet a kettes ülős nagykabinos felöli oldalán, az alsó állomástól lefelé, ami egy átcsúszó pályában végződik - ez már a harmadik új útvonal "felfedezésünk" ezen a napon.
Délen megyünk még egyet a Deres tányérossal, csak az élmény kedvéért - ki tudja, mikor lesz erre lehetőség újra -, aztán ismét a kásabuckák tengere a parkolóig.
Ebben a szezonban 4x1 napot sikerült Chopokon csúsznom, ebből 3 nap egész szuper freeride volt. Változatosság és lehetőségek szempontjából freeride-ra szerintem egyértelműen Jasna a legjobb Budapesttől 5-600 km távolságon belül. Remélem, a következő szezonban is eljutunk párszor.

Február 27.
Egynapos csúszás két kollégával - megmutatni nekik a chopoki freeride szépségét.
Nem a klasszikus jasnai időjárás, ugyanis szikrázó napsütés, nulla felhő és szél. Emiatt az ideálisnál kissé melegebb hőmérséklet, így gyorsan buckásodó pályák. De mi aznap nem azokért mentünk.
Az északi oldalon pályán kívül reggel kicsit kemény-karcos, de 1-2 kör múlva javul a helyzet, ahogy melegszik az idő. A régi kettes ülős túlsó oldalán - a már nem működő tányéros alatt-mellett - találunk még érintetlen sávokat.
Ebéd után visszamegyünk a déli oldalra. Jár a Deres tányéros (C6)! 3 éve várok arra, hogy újra kipróbáljam gyerekkorom ikonikus liftjét, Az induláskori dupla rántás még mindig megvan, a helyi freeride-os srácok látványos ugrásokkal szórakoztatják a lift aljában lévő retro "bár" közönségét :-). Szerintem ez a lift majdnem annyival megy, mint egy hagyományos ülős lift, így hipp-hopp fent vagyunk a csúcson.
Irány a lift fentről nézve jobb oldalán lévő szabad hómező. Kifejezetten élvezetes: nincs összejárva, és délutánra kellően megolvadt, olyan, mintha olvadt vajon csúszna az ember. Azért figyelni kell, mert időnként kicsit megfogja a lécet, deszkát. De nagyon élvezzük. Lejjebb a törpefenyők szinte teljesen hó alatt vannak, így a buckák-dombok között az útvonalvariációk száma szinte végtelen. Csak arra kell figyelni, hogy ne csússzunk túl, időben kanyarodjunk vissza bal felé a tányéros indulásához.
Teli szájjal vigyorogva megyünk vagy 3-4 kört. Az utolsó lecsúszás a parkolóhoz a pályán térdig érő kásabuckák között felejtős, de ez nem rontja el a kedvünk.
Küldetés teljesítve, sikerült 2 újabb embert megfertőzni a Chopok freeride "vírussal".

Tegnap, megunva a szombat-vasárnapi schaldmingi buckaharcot, a tinédzser gyerekeimmel úgy döntöttünk, hogy a hosszú hétvégénk utolsó napján inkább itt csúszunk, főleg, hogy nem nagy kitérő hazafelé. Utoljára 2023-ban voltunk, meg előtte is vagy 3-4 alkalommal, így bíztunk abban, hogy most sem lesz tömeg ill. esetleg még egy kis freeride is összejöhet.
8.50-kor a pálya aljában voltunk, gyors öltözés, 9-kor a liften ültünk a 4 órás bérletünkkel. A reggel még kifagyott pályák körröl-körre puhultak, de mivel ha összesen 100 síelő volt a terepen, buckásodásnak - ahogy vártuk - nyoma sem volt, sőt sokszor a privát síterep érzése kerített bennünket hatalmába, amikor adott pálya elejétől a végéig senkivel sem találkoztunk. Párszor felmentünk a nagy csákányossal is a retro feeling kedvéért - nekem snowboarddal külön öröm volt, főleg a meredek része :-) - a pályarendszer e felén aztán főleg nem találkoztunk senkivel. Az első 2 óra pályasíelés / carving után kipróbáltuk a freeride-ot, de a korábban kitapasztalt utak most nem voltak annyira jók, kemény és összejárt volt rajtuk a hó. 12.55-kor felmentünk még egy utolsót, majd becsúsztunk az egyik hüttébe egy finom kasespatzle-re. Két óra után egy kicsivel kellemesen elfáradva indultunk el haza. Planneralm most is hozta a formáját, ahogy az egyik gyerekem fogalmazott, ez a hely egy igazi "hidden gem".

Tegnap megjártuk a fiammal Jasná-t egy egynaposra. Észak-Pestről indulva 3 óra alatt, 8.45-re a Krupova parkolóban voltunk (kátyúkra figyelni kell mind a magyar mind a szlovák részen, vannak szép számmal), hely még bőven volt.
A hegy hozta a "klasszik Chopok" formáját: fent erősebb széllökések és felhő / tejköd olyannyira, hogy bár (szerencsére) jártak a liftek a csúcsra mindkét oldalról, a déli oldalon a felső pályákat biztonsági okokból (láthatóság) lezárták, középállomásig a lifttel kellett lemenni és csak onnan lehetett a csúszni a lenti néhány pályán. Az északi oldalon az 1-es pálya felső része működött, de sok síélményt hasonló okokból nem adott. Kb. 1600 tszf magasságtól lefelé nem volt gond a láthatósággal, és mivel péntek éjszaka esett kb. 10 cm hó, a pályák sem voltak jegesek - bár azért gyorsan buckásodtak, mivel a friss havat szombatra nem tudták bedolgozni. Kicsit meleg is volt, plusz 1-2 fok, így inkább március eleji feelinget adott a hó. Előzőek okán a nép az északi oldal alacsonyabb liftjeire csoportosult (B1, B2, B8, A3), itt azért 5-15 perces - de kulturált - sorbanállások kialakultak. A csúcsra vivő A1 liftbe viszont most egyből be lehetett szállni :-).
Mentünk az erdőben is Rovná Holá környékén (felette-alatta), kicsit fogós volt a nedves friss hó, de épp elég, hogy eltüntette a korábbi nyomokat, így szerettük ezeket a meneteket.
Ebédre kipróbáltunk egy számunkra új helyet: Koliesko étterem a B4 lift aljánál, régi stíulsú szlovák koliba ennek megfelelő berendezéssel és kandallóval, ami - mivel kicsit kiesik a fősodorból -, nem volt zsúfolt, és finom sztrapacskát szolgált fel 15 EUR-ért (mondjuk az adag mérete lehetne nagyobb, de a többi helyen is ez a szokásos, kivéve ott, ahol magadnak szedhetsz és súlyra fizetsz).
Ami még fontos, hogy ilyenkor januárban 15.30-ig mennek a liftek - emlékeim szerint a szezon második felében ezt kitolják 16.00-ig -, de nekünk ennyi most elég volt, kellemesen elfáradva zártunk egy OK napot. Legközelebb február első felében tervezünk menni, reméljük, akkor tiszta napsütésben tudjuk a déli oldal lejtőit és erdőit megsíelni :-).

Gastein-völgyi túránk utolsó napján (02.26.) csúsztunk itt egy napot. Lent a völgyben esett az eső, de szerencsére a hegy közepétől átváltott szép, csendes, szél nélküli hóesésre, össze is jött kb. 10 cm friss hó. Mi a dorfgastein-i oldalról mentünk fel, egy kabinos gyorsan felvisz a csúcsra, az meg külön szuper, hogy a grossarli oldalról az új Kieserlbahn kabinos pedig direktben visszahoz, így ha valaki Dorfgasteinből indul, szinte egész nap csúszhat a nekünk jobban tetsző, izgalmasabb grossarli pályákon, és elég csak zárás előtt felülnie erre a liftre, aminek a tetejéről már egy menetben vissza lehet csúszni Dorfgasteinbe.
Legjobban a Harbach ill. Kreuzkogel 6-os ülős liftek melletti pályák tetszettek, ezeket variáltuk, plusz a Kühageralm 4-es ülős pályáin mentünk párat. Pályaadottságaiban - több szép, széles pálya -, hangulatában nekünk jobban bejött ez a hegy, mint Bad Gastein-Bad Hofgastein.

Február 24-én, hétfőn csúsztam itt egy napot. Golo korábbi beszámolóit olvasgatva nagyon kíváncsi voltam a terepre, és azt kell mondjam, hogy - bár a hóhelyzet messze nem volt optimális - megéreztem, mit lehet benne nagyon szeretni. Tényleg nem egy szokványos osztrák síterep, összesen két lift - egy hosszú kabinos meg egy csákányos a fentebbi részen -, 6-8 pálya.... meg a "végtelen" freeride lehetősége. Annak ellenére, hogy aznap elég kevés volt a hó pályán kívül, a hegyoldal inkább volt foltos mint egybefüggő hómező, kicsit göröngyös ill. összejárt, de azért az 1-essel jelölt túraút környékén, a csúcsról a kabinos középállomásáig tudtam menni pár feelinges menetet gyönyörű napsütésben, főleg ebéd után, amikor egy kicsit megolvadt a teteje. Mivel mások nem nagyon erőltették pályán kívül, volt egy ilyen "semmi közepén" érzése ezeknek a csúszásoknak.
30-40 cm porhóban, meg ismerve az útvonalakat nem nagyon kell ennél jobb. Ha valaki a Gastein-völgybe jön síelni, mindenképpen érdemes felmennie Sportgasteinbe is.

Régóta bakancslistás volt a Gastein-völgy - idén februárban eljutottam és 02.23-26. között csúsztam három napot a tinédzser gyerekeimmel, egy-egy napot szánva a völgy mindhárom síterepére. A legkevésbé ez a hegy - Bad Gastein-Bad Hofgastein - tetszett nekünk: bár az igen hatékony, hogy akár Bad Gastein, akár Bad Hofgastein faluból egy-egy kabinos lifttel 10 perc alatt a hegytetőn, 2000 m felett van az ember, de a pályák igazán nem fogtak meg, jellemzőbben szűkebbek és kanyargósak, ill. most a melegebb idő miatt gyorsan szétestek, buckásodtak. Kivétel talán a Die Nord nevű, H1-H2 jelű pálya, aminek a felső kétharmada szép környezetben fut - ill. mellette a freeride is jónak tűnt, de most a hóhelyzet ezt kevésbé tette lehetővé -, meg a schlossalmi rész 2-3 ülős liftjének pályái.
A szállásunk Bad Gastein faluban volt, ami viszont tényleg nem a hagyományos osztrák sítelepülés, az 1800-as évek második felében / 1900-as évek elején épült, most is üzemelő szállodák elég impozánsak, és láthatóan az éjszakai élet is erős (van dedikált "night life district" kb egy tucat bárral és étteremmel).
Illetve ha valaki ebben gondolkozik, vonattal is könnyen el lehet jutni ide Salzburgon keresztül, láttunk sok nyugat-európai vendéget így érkezni.

Február 25-én csúsztunk itt egy napot a tinédzser gyerekeimmel. Hinterglemmben, a hochalmi részen csatlakoztunk be a rendszerbe és mentünk egy kört Saalbach felé, óramutató járásával ellentétesen. A hét első felében a hóhelyzet elég ínséges volt - a szerda-csütörtöki havazás lehet segített kicsit a helyzeten -, a déli oldalon a hegy közepéig szinte csak a pályákon volt hó, a plusz fokok miatt pedig minden gyorsan buckásodott (kb. 10.30-11.00-től), úgyhogy most inkább március végi feelinget adott a terep, de legalább végig szépen sütött a nap. Ezt a kört kényelmes tempóban, ebéddel együtt kb. 4 óra alatt tudtuk megtenni úgy, hogy néhány pályán 2x is lecsúsztunk. Nagy kedvencem Saalbach, szerintem Tiroltól keletre a legkomplexebb síterep Ausztriában, a pályák változatosságát, a modern, nagy kapacitású lifteket most is értékeltük. Egyedül Saalbach központjában a két oldal közötti sétát nem szerettük (Schattberg Xpress - Kohlmaisbahn / Bernkogelbahn), erre kitalálhatnának valami "gépesített megoldást" - bár a Schönleitenbahn felé csúszva meg lehet spórolni, de erre most nem volt elég időnk. El is határoztuk, hogy 2026. januárjában visszajövünk, több napra.

Tegnap (02.01.) csúsztunk itt egy napot a fiammal. Az előre jelzett napsütéses, szélmentes időjárás bejött, szinte felhő sem volt az égen egész nap, a csúcsról szuper volt a kilátás minden irányba (Magas-Tátra, Liptói-tó). Nem túl gyakori ez Chopokon, ezzel szerencsénk volt.

Viszont a hó február elejéhez képest nagyon kevés. Freeride felejtős, még a déli oldalon is félig kint vannak a sziklák ill. a törpefenyves, nincs még összefüggő hómező a "powder zone"-ban, ami pedig csúszható lenne, az is kemény, összefagyott.
Hasonló mondható el a pályákról: 1-2 óra alatt előjött a jeges pályaalap, főleg a piros és fekete pályákon, a kékek kicsit jobban tartották magukat az északi oldalon - sajnos a mentőhelikopter is több kört fordult már délelőtt is. A hóágyúk sok helyen napközben is mentek, figyelni kell a friss hó buckákra, de kint vannak a jelzések. Meg lehet találni az ilyen pályakörülményekben is az élvezetet, de azért nem az igazi.

Viszont meglepő módon, szombat ellenére - lehet, hogy a hóminőség miatt - nem volt a szokásos főszezoni zsúfoltság: Krupova parkolóból csak pár tíz autó szorult ki a délelőtt közepére - mi 8.20-ra értünk oda, akkor még volt vagy 150 szabad hely a kijelző szerint -, és a lifteknél sem kellett pár percnél többet sorban állni, kivéve az északi oldali, csúcsra vivő kabinos, ott késő délelőttől kb 13.00-ig inkább 10-15 perces volt a sor, így azt ebben az idősávban hanyagoltuk (14.00-re ott is elfogytak a népek).

Ebédelni most a Strachan Family éttermét választottuk a kék 5 és 14-es pálya találkozásánál: az önkiszolgáló / saját magadnak szedős sor egy kicsit lassan haladt, de az étel ízletes volt, elfogadható áron (húsos-krumplis káposztaleves 7 EUR, egy tál főétel kb 10 EUR - súlyra adják), és jó volt a hangulat a napsütötte teraszon.

Összességében jó sínap volt, de a legközelebbi körrel megvárunk egy nagyobb hóesést.

Hazafelé (Bp) Krupina előtt megálltunk a Hanisberg étteremben egy sztrapacskára (8 EUR), szuper hangulatos útszéli fogadó-panzió (kandallóban lobogó tűz) jó konyhával és kedves kiszolgálással, csak ajánlani tudom.

2025. január 5-én csúsztam itt egy napot a tinédzser gyerekeimmel. Korábban még nem voltunk itt, úgyhogy bakancslistán pipa, de nem lesz a preferált síterepünk. Ahogy már mások is írták, a fenti plató, vagy inkább teknő pályái igen sok botozást igényelnek, snowboarddal pedig sokszor kell lecsatolni, síélményük összességében nem túl nagy. Mondjuk a jópofa köteles liftek több helyen is segítenek az enyhe emelkedő leküzdésében.
A fő pályák (1-es, 23-as, 27-es) alapvetően rendben vannak, de azért túl nagy változatosságot nem nyújtanak.
Freeride-ra lehet, hogy nagyobb potenciál van a terepben - ahogy néztük, ill. kicsit ki is próbáltuk, főleg a Lawinenstein ill. Schneiderkogel liftek melletti részeken -, de ezzel sajnos nem volt szerencsénk, mert aznap leginkább az eső esett még fent is, nagyon tapadósság téve az előző este leesett 10-15 cm havat.
Ebédünk a térképen 8-as számú hüttében (Hotel Steirerhof?) volt, modernebb stílusú hely jó konyhával.
A jövőben szerintem nem fogjuk Tauplitzot erőltetni.

2025. január 3-4 síeltünk itt a tinédzser gyerekeimmel. Első nap kb. 10.30-ra értünk ki Gosauba, a központi részen eléggé tele voltak a parkolók ill. a felhordó 4-es ülősnél (G1) is igen jelentős volt a tömeg, így továbbmentünk Gosau-Hintertalig, ahol még sok szabad parkoló volt. Látva, hogy a pénztári vásárlás esetén 5 EUR / fő / nappal drágább a bérlet, gyorsan regisztrálunk és online vettük meg a jegyet, amit a kasszák melletti automatából QR kóddal gond nélkül meg is kaptunk.
Első nap az Edtalm alatti pályákon (E1, E2 liftek) csúsztunk, ill. lementünk Russbach-ba és Gosau-ba is. A karácsonyi szünet tömege érzékelhető volt, dél magasságára már elég buckásak voltak a pályák, de a széleken azért még lehetett jó meneteket menni, ill. a pálya melletti freeride is jó volt, köszönhetően az előző este esett kb. 10 centi hónak.
Második nap (szombat) ugyanúgy a Z1-es kabinossal mentünk fel, de ekkor - korábbi érkezés mellett - már csak az utolsó parkolóban kaptunk helyet. A hétvége és a napsütés sokakat kicsábított. Ezen a napon a pályarendszer maradék részét, a zwieselalm-i pályákat csúsztuk főleg, ill. lementünk Annabergbe is, de utóbbi elég felejtős volt (a terep legalacsonyabb része, keskeny és jeges völgypályákkal). A tömeg miatt a Z3 ill. A6 lifteknél nem egy körben jó 10-15 perces sorbanállással találkoztunk, még délután 2-3 óra magasságában is.
Ebédelni első nap a Zeishofhütté-t választottuk (2a pálya mellett), itt volt kültéri kiszolgálás is, gyorsan finom és kedvező árú ételhez jutottunk (rántott hús + sültkrumpli 12 EUR, gőzgombóc vaníliaszósszal 8 EUR). Második nap a 10/10b pálya melletti Gablonzerhüttébe ettünk, ez drágább és kevésbé ízletes volt, ilyen rossz kasespatzle-t régen kóstoltam.
Összességében jókat tudtunk csúszni ebben a két napban, de nekünk nagyjából elég is volt erre a síterepre, a vasárnapot már Tauplitzon töltöttük, hogy azt is kipróbáljuk.