esslegg által küldött hozzászólások listája

Vasárnap (02.25.) megint csúsztunk itt egy napot a gyerekekkel.
Tanulva a legutóbbi esetből, az úton is szorgalmasan nézegettük a jasna.sk-t a liftek státuszával kapcsolatban, és jól tettük, mert míg korán reggel azt írta az oldal, hogy minden lift menni fog aznap, 7.30 magasságában a déli oldali csúcsra menő kabinost átállították "zárva" státuszra (pedig erre a napra nem mondott erős szelet a meteo), és valóban nem is járt egész nap. Így szerencsére még időben újra tudtunk tervezni, és bevállalva a plusz 45 perc utazást, körbe mentünk az északi oldalra. 9.40 magasságában még találtunk parkolót Biela Put-nál - a sáros talajból és kivágott fákból ítélve az ottani önkormányzati parkolót bővíthették nemrég -, ahol 15 EUR-ért parkolhattunk (ez nem a TMR / Gopass parkolója, így nem 7 EUR / nap :-( ), amit érdemes a parkolóautomatánál kifizetni, mert aki nem tette, arra kerékbilincset raktak. Azért ez az északi oldali parkoló helyzet elég siralmas, fejlesztések ide vagy oda, pontosabban az érkező vendégszámhoz képest kevés a parkolóhely - ebből a szempontból a déli oldalon Krupova szerintem kulturáltabb.

A terepen az embermennyiség elviselhető volt: egyetlen alkalommal álltunk sorba a csúcsra vivő A1 kabinosnál 6-8 percet, ebéd után pedig minden liftnél elfogytak a népek.
Az időjárás klasszik Chopok volt, a hegy csúcsa felhőben egész nap kb. 1700 m-ig, időnként széllökések, lentebb jó látási viszonyok, az alsó részeken tavasz.

A pályák gyorsan buckásodtak, kb. 11-re már kialakultak a tavaszi kásabuckák - legjobban talán a 7-es fekete tartotta magát azok közül, amelyeken jártunk -, de ezt annyira nem bántuk, mert elsősorban freeride céllal mentünk. A legfelső részt a limitált láthatóság miatt nem erőltettük, de a B7-es régi kettes ülős (Rovna Hola - Kronsky Grun) két oldalán még nagyon jó volt a lejtő - köszönhetően a péntek-szombati hóesésnek is -, főleg miután egy kicsit megolvadt a teteje, így legtöbbet itt csúsztunk. 1500 m alatt viszont egyre jobban összejárt-összefagyott, kemény volt a hó pályán kívül, ami már kevésbé volt élvezetes.

Összességében kellemes napot sikerült összehozni, de jót tenne a terepnek egy kiadósabb hóesés - reméljük, a március jobb lesz ilyen szempontból.

Tegnap a fiammal megjártuk Chopokot egynapos csúszásra - ténylegesen és egy kicsit képletesen is. Viszonylag erős szelet mondott az előre, de bíztam benne, hogy azért fog járni mindkét oldalon a csúcsra vivő kabinos, mert előtte nap hasonló szél értékeknél működtek. Így szokásos módon délről támadtunk, és még reggel 7.00-kor is azt írta a jasna.sk, hogy működni fog szinte az összes lift. Ezt azonban sajnos 8.30-kor aktualizátlák arra, hogy a felső liftek egyik oldalon sem járnak - és ez így maradt egész nap. Mivel ekkor már túl sok idő lett volna körbe menni az északi oldalra, maradt az eredeti terv, és 8.45-kor meg is érkeztünk a parkolóba, ahol kb. 1/3 ház volt. Mivel alapvetően freeride céllal mentünk, így a napunk viszonylag kompromisszumos lett: a déli oldalon csak az alsó kabinos és a 4-es ülős működött (plusz a C4-es tányéros), ami így gyakorlatilag 3 pályát jelentett - 31-es és 36-os piros, 34-es síútszerű kék -, ez a 60 EUR-os napijegyért cserébe annyira nem esett jól. Ebéd után Kosodrevinától egyszer felsétáltunk a kék összekötőn a 33-as piros pálya tetejére (10 perc felfelé gyaloglás), ami még - lévén csak a sítúrázók tudtak csúszni rajta - ekkor is ratraknyomos volt, így ez lett a nap egyik legjobb csúszása.
A pályákon - szombat ellenére - nem voltak sokan, de a tavaszias időjárás miatt azért dél körülre rendesen túrt-buckás volt mindkét piros, és a jeges pályaalap is sok helyen előjött. Kicsit a pályák mellett is tudtunk menni a lenti részen is, de ott is elég tapadós volt a hó.
Ebédelni a Kosodrevina étterembe tértünk be, a kaja rendben volt, rántott hús sültkrumpli 13 EUR, nem túl nagy adag sztrapacska 11 EUR, pohár csapolt Kofola 2.5 EUR.
Továbbra is tartom, hogy egynapos csúszásra budapesti indulással Chopok a legjobb úticél, amióta össze van kötve a két oldal (Krupova parkoló nekünk Észak-Pestről 3 óra és ~200 km), de várható erős szél esetén biztos ami biztos érdemesebb kerülni, ha számít a bejárható pályák mennyisége (az északi oldalon a fő liftek az A1 Funitel kivételével mentek egész nap) - mi legalább is legközelebb ezt tesszük.
A déli oldalon ha csak a középállomásig, Kosodrevináig lehet felmenni, akkor azért a pályák nagyja (és a jó freeride részek) kiesik, ilyenkor még a kedvenc C6-os Deres lift sem működik, mert nem lehet odacsúszni az aljához.
Összességében persze jól éreztük magunkat, és kellemesen elfáradtunk, úgyhogy mindenképpen ismétlünk még a hónapban, ha tudunk.

Mi tavaly voltunk itt a gyerekekkel talán 4 napot. Nekem is nagy kedvenc és titkos tipp Planneralm, és megfelelő hóviszonyok esetén tényleg az egyik legbiztonságosabb - és még megfizethető árú - terep a freeride-dal való ismerkedésre, gyerekek bevezetésére az erdőben csúszás élményébe. Annak ellenére, hogy itt nincs nagyon sok pálya és lift, én nagyon szeretem az atmoszféráját, még vissza tudja hozni a régebbi időket, amikor a síelés nem volt ennyire "tömegsport".

Én is csúsztam itt a gyerekekkel január 3-5. között. Tapasztalataim hasonlóak voltak, főleg az első 2 nap tekintetében, rendes tél volt odafent, viszont a friss hó miatt egész jó freeride részeket lehetett csúszni. Pénteken (január 5.) valóban megnőtt a tömeg, lévén péntek meg napsütés és jobb idő a korábbi napokoz képest, de szerintem ennyire nem volt vészes a helyzet, mint írod, én max. 10 perces sorbanállásokat mértem, és mi sem tolakodtunk. A karácsonyi-téli szünet végén számítottam arra, hogy nem egyedül leszünk a terepen, a pályákon viszont nem voltak sokan.

Szerintem ne írd le Hochkar-t, csak ha kisebb népsűrűséget keresel, akkor karácsony előtt (ha már van elég hó), január 10-31. között vagy márciusban - és hétköznap - kell jönni. A Budapestről gyorsabban, max 3-4 óra alatt, akár 1 napos csúszásra is elérhető terepek között még mindig az egyik legkomplexebb Hochkar - szerintem csak Chopok jobb nála, de ott sokkal gyakrabban van tömeg. A bérletárak pedig még mindig egész barátiak: időben megvéve akár 40 EUR alatt is lehet egy napnyi felnőtt bérletet kapni, ami azért már igen ritka Ausztriában, de lassan más környező országokban (SK, CZ, PL) is.

Péntektől vasárnapig itt ejtettük meg a hagyományos éves alpin snowboardos hosszú hétvégénket a baráti társasággal. A szállásunk Fieberbrunn-ban volt, egy korábban családi házként funkcionáló "chalet" sikerült foglalni korrekt áron 4 hálószobával, hatalmas konyha-étkezővel, kandallós nappalival.
Bár a tulajdonos elmondása szerint az összekötés óta ebben a faluban is jelentősen felmentek az ingatlanárak (2-3x), és így a szállás árak is, még mindig költséghatékonyabb alternatíva, mint a központi, salbaach-hinterglemmi részen foglalni, én legalább is oda már nem igazán találtam 7-8 főre a mi pénztárcánkhoz illeszkedő opciót (6 éve, amikor legutóbb itt voltunk, ez még működött).

Az időjárással nagy szerencsénk volt: 3 nap zavartalan napsütés, minusz néhány fok (bár reggelenként azért befigyelt a -10 is), a pályákon a pár nappal korábban esett 20-30 cm hó bedolgozva, így jegesedéssel csak a frekventált részeken találkoztunk a napok második felében.

Első nap az itteni, legközelebbi kabinos lifttel csatlakoztunk be a pályarendszerbe. Aki szereti a "túrázós" síelést, innen egész délelőtt mehet úgy a rendszer másik végéig, hogy nem csúszik kétszer ugyanazon a pályán. Ezen a fieberbrunni részen is van 1-2 kellemes pálya, ráadásul itt jellemzően kisebb a népsűrűség, az összekötő TirolS lift környékének és az odavezető pályáknak pedig van egy "semmi közepe" érzete (ebben a völgyben nincs település, csak 1-2 ház meg egy hütte). Ezen a részen, főleg a Henne csúcs alá vivő liftek (E3, E4) tetejéről hosszú freeride meneteket is lehet csapni sok száz méter szintkülönbséggel, túrasí útként jelölt pályákon / azok mellett (amik most már elég összejártaknak tűntek).
A Saalbach és Hinterglemm közötti, Reiterkogel csúcs alatti részen is jó pályák vannak, de mi innen mentünk tovább Hinterglemm felé, a hochalmi 2 felső lifthez (Hochalm 6er, Splieleck 6er), amely mellett szerintem az egész terep legjobb carving pályái találhatók (52-es, 54-es piros, 55-ös fekete), jó és többé-kevésbé egyenletes lejtéssel, brutál szélességgel, és - legalább is most - vállalható népsűrűséggel. Most sem csalódtunk ezekben.

Második nap átautóztunk Leogangba, és onnan indultunk el, az érintett cimbora részvételével meglátogatva azt a pályát is, ahol 6 éve sajnálatos, helikopteres mentésben végződő lábtörése volt. Most szerencsére nem kellett ilyet megtapasztalnunk. Ezen a részen a fenti pályák kicsit rövidebbek, de az L6-L7-es liftek környékén szintén lehet jó carving pályákat találni (218, 220, 221). Egy idő után továbbmentünk a saalbachi oldalra, ahol legjobban az I3-as Schonleiten 6er lift melletti 161-es pályát élveztük, ezen is szuper íveket lehetett húzni.

Az utolsó nap biztosra mentünk, és egy korai keléssel átautóztunk az első napi, hinterglemmi hátsó részre (50 perc), hogy kb. nyitásra ott legyünk a nekünk legjobban tetsző carving pályákon, ahová innen egy kabinos lifttel lehet feljutni a völgyből. Ezt az oldalt végig süti a nap, így ha kellően hideg van, akkor a reggeli kifagyott, csíkos pályák körröl körre puhulnak nekünk optimális sebességűre, és mivel ez a rendszer egyik széle, kb. 10.30-11.00-ig nincs is tömeg, utána pedig 12.00-13.00 között az emberek egy része beül hüttézni, ami szintén segít. Talán az egész túra legjobb meneteit ezen a délelőttön sikerült összehoznunk. 14.00-kor kellemes fáradtsággal a lábainkban indultunk haza.

Ami még nagyon tetszett, és most tűnt fel, az a tájékozódást segítő kitáblázások, meg az egész logikája: a terep szektorokra van osztva, azok az ABC betűivel jelölve, azon belül a liftek számozva (pl, A1, B2), a pályákon és főleg az elágazásokban-kereszteződésekben pedig méretes táblák mutatják, hogy melyik irány melyik szektorhoz és liftekhez vezet, a táblák kék-piros(-fekete) színe megadva adott pálya nehézségét. Ha az ember tudja, hogy merre tart, alig kell a térképet elővenni a zsebből. Bár azt többször megállapítottuk, hogy a pályák színjelölését mintha egy fél számmal letekerték volna, legalább is nem egy kéknek mondott pálya máshol simán piros lenne szerintünk.

Nekem az elmúlt kb. 20 évben ez volt a negyedik saalbach-hinterglemmi snowboardozásom, de mindig megállapítom, hogy gyakrabban kellene ide járnunk. Szerintem ez a Magyarországhoz egyik legközelebb eső, valóban 5*-os pályarendszer, ami minden igényt és tudásszintet kielégít. Jövőre FIS VB-t rendeznek itt, ami bizonyára újabb lendületet ad a fejlesztéseknek, úgyhogy reméljük, azt követően még profibb lesz a terep. De addig is csak ajánlani tudom mindenkinek.

Október 31-én és november 1-jén itt indítottuk a szezont a gyerekekkel. A hétfőről keddre virradóra esett kb. 40 cm hó mindenképpen jót tett a pályáknak, így a jég csak itt-ott bukkant elő, főleg a meredekebb részeken. Cserébe viszont már 10 óra magasságában jött a buckásodás ugyanezeken a helyeken - a lankásabb részek jól tartották magukat tovább is.

Összességében jól éreztük magunkat, de arra jutottunk, hogy nekünk ezt az őszi gleccsersíelést nem kell erőltetni (és rájöttem, hogy 15 évvel ezelőtt a haverokkal miért hagytuk abba az okt. 23 / nov. 1. körüli szezonindítást):
*zsúfoltság a lifteknél, főleg reggel a kabinosoknál, de a szerdai napsütéses, munkaszüneti napon kora délutánig 5-10 perc sorbanállás fent is, köszönhetően elsősorban a mindenféle nemzetiségű felnőtt és junior sícsapatoknak / síkluboknak, akik számolatlanul voltak mindehol a hatalmas táskáikkal (+ tolakodás)
*zsúfoltság a pályákon, és mivel az átlagos tudásszint magas, ezzel együtt a többség pályán mutatott sebessége és bátorsága is az, úgyhogy nagyon kellett figyelni
*zsúfoltság a hüttében, 11.30-13.00 között vadászni kellett az asztalt mindkét nap ill. odakéredzkedni másokhoz , elsősorban megint csak a sícsapatok miatt, akik mindent befoglalnak
...mindezt 70+ EUR-os felnőtt napijegyért (+ még a szállás is legalább ennyi / fő / éj).
Az tetszett, hogy belekóstoltunk az igazi télbe, meg a gyerekek is "kipipálták a bakancslistán" a gleccsersít, de mi inkább várunk még 2 hónapot, és megyünk kisebb terepekre ugyanennyi költségért ~2x annyi időt.
(A parkolás a terep aljában viszont profi az ingyenes mélygarázsokkal.)

Ma (03.23.) voltunk egy szezonzáró egynaposon. Reggel 9.00-kor Krupován 8 fok és kb. 50 autó. Időjárás felhős-napos, a csúcs felé inkább csak felhős, 0 fok és széllökések, de most nem volt annyira rossz a láthatóság. Pálya már az első körben is elég puha, olyan igazi tavaszias, aztán körről-körre egyre buckásabb mindkét oldalon, a viszonylag kevés ember ellenére. Alpin snowboarddal történő carvingra kevéssé ideális, de ilyen is van, kerestük (és megtaláltuk) benne a jóérzést okozó elemeket. Ebédidő magasságában kitisztult az idő és kisütött a nap. 14.00 órára elfáradtunk, utolsó csúszás a csúcsról vissza a parkolóba, bevállaltuk pályán kívül a felső részen, az meglepően jó volt (megpuhult felső réteg, mintha vajon csúszna az ember).
Szezonzárónak megtette, de tanulságul levontuk, hogy jövőre március második felében puha cuccal jövünk, és napsütés ill. megpuhuló hó esetén csak a freeride, amire Jasna Bp. 500 km-es körzetében szerintem messze a legjobb "játszótér", amit talán a képek is visszaadnak.