Tobi által küldött hozzászólások listája

Tegnap, március 25-én zártuk a szezont Chopokon. Tále mellett volt a szállásunk, reggel felvonónyitásra ott voltunk Krupován. Talán az egész parkolóban volt akkor 15-20 autó. Reggel esett a hó, az út sem szórva, sem takarítva nem volt, ha kicsit több esik, fel se tudtunk volna menni. Kicsit de ja vú érzésem volt, emlékeztetett a 2019. márciusi 14-i helyzetre, de most nem történt baleset. Azt nem találtam meg itt az oldalon, linkelem az egykori Index.hu beszámolóját: https://index.hu/mindekozben/poszt/2019/03/19/mint_a_biliardgolyok_ugy_csapodtak_egymasnak_az_autok_a_chopokra_vezeto_uton/

Szóval két napig tél volt az Alacsony-Tátrában vasárnap (03.24. és 03.25.) és azért hétfőn jöttünk, mert kisebb a tömeg és a szél is lejjebb állt. Ez nagyjából be is jött, habár erős volt a szél erdőhatár felett, de nem annyira, hogy ne lehessen látni semmit, illetve a felvonók is jártak. Egyből felmentünk a csúcsra és irány át északnak.

1400 méteren volt egy nagyon erős választóvíz, alatta gyakorlatilag nem volt természetes hó, felette viszont hirtelen és gyorsan növekedett, igazi téli világ volt. Lukován, 1670 méteren kb. egy méter hó volt, a csúcson meg másfél méter. Az látszik, hogy alul hónapok óta nem volt nagy havazás, bődületesen rossz volt a tél. Nekünk szerencsénk volt, a két hideg nap alatt kifagytak a pályák 1400 méter felett, és esett 5-10 cm friss hó is, gyönyörű fehérré változtatva mindent.

1800 méter felett dühöngő hóvihar volt délután kettőig, utána megjavult az idő. 1400-1800 méter között eszményi idő, hideg, csikorgó és sok hó és a pályák is nagyon jók voltak ebben a magasságban. Nagy szívfájdalmam, hogy a régi kétüléses, ami Ronvá Holától Konsky Grünig jár, pont az ominózus magasságon (1491-1843 méter) nem üzemelt, pedig a piros 11a pálya zseniális állapotban volt, talán az egész terep legjobbja volt, de az 1-es is remek volt. A 11-es nem volt túl élvezetes (főleg az alja nem), ellenben a kék 5-ös tök jól tartotta magát még Záhrádkynál is. Az 1a lenti része már zárva volt hóhiány miatt, de azért én lementem rajta a régi lécemmel, igaz, el is estem. De azért sikerült megcsinálni, erős a gyanúm, hogy ebben a szezonban én voltam az utolsó léccel lesikló ezen a pályán. :)

Sajnos a Lukovára felvivő ülőliftek közül egyik sem járt (se Jasna, se Otupné), amit nem is értettünk, mert így nagy kerülőkkel lehetett csak felmenni, egyedül a kabinossal a csúcsig, majd onnan le. De mivel ott egész délután kettőig hóvihar tombolt, ez nem hozta meg a kedvünket.

Otupnéról sajna csak gyalog lehetett visszamenni Biela puthoz, de engem kellemesen meglepett, hogy kb. 100 méter volt csak, a régi, csak északot ábrázoló térképeken sokkal többnek tűnt ez.

Ebéd a Björson hotelben volt, nagyon finom és olcsó volt, de fel kellett lépcsőznünk Jasna és Biela put között a pályán megállva, de nem bántuk meg. Ebéd után kitisztult a csúcs, meglőttük a kötelező fotókat és irány dél. A 35-ös és 33-as felső részei zseniális állapotban voltak még délután is, az kell mondjam, hogy március legvégén ilyen szezon után még kész csoda, hogy ilyen állapotok voltak. Viszont 1400 méter alatt, Kosodrevina után már tényleg nagyon kásás volt és olvadt, szenvedés volt a 33-as. Utolsóként jöttünk le a pályáról, 16:15-re értünk le Krupovára egy erfurti családdal egyetemben. Számomra ezzel zárult a szezon.

Összességében remekül éreztem magam, a tracker szerint 71 km-t mentünk (felvonózással együtt), vagyis a tiszta síelés kb. 45-50 km lehetett, ami szerintem tavasszal, sok felvonó nem működése esetén nagyon jó érték. Igaz, csak ebédelni álltunk meg, amúgy végigtoltuk az egész napot. Kb. 35 km-nyi sípálya üzemelt az 51 km-ből, ami végülis elfogadható március legvégén, pláne ilyen gyatra szezon után.

Ismerősöm, aki életében először volt Chopokon (kb. 20 év Franciaország után), nagyon dicsérte. Nekem is abszolút pozitív volt, visszamentem egy napra a télre. Mától nagy felmelegedés jön, szóval szerintem ebben az évben utoljára március 25-én lehetett igazán télies körülmények között csúszni. Felcsavarok pár képet albumba is.

Január 27. és február 3. között voltunk egy négy fős baráti társasággal Ischglben. Régi álmom vált valóra, már évek óta beszéltük, hogy nagyjából 15 év franciaországi síelés után legyen Ausztria is, ahol kényelmesebbek a szállások, kedvesebbek az emberek, jobb a pályakezelés, és nyelvi problémák sincsenek.

Ezt a síterep maximálisan hozta, életem egyik legnagyobb sítábori élménye volt, pedig nem így indultak a dolgok. Kimenetelünk előtt három héttel esett az utolsó hó, és kb. rekordmelegeket mondtak e hétre, szóval kétséges volt sok minden. Végül elmentünk, a szállásunk Kapplban volt, a Pezza Lischa apartmanban. Kiváló elhelyezkedés, tágas, nagy terek és nagyon laza, korrekt szállásadók, imponáló volt a sok szűk, embertelen francia lyuk után. A buszmegálló 30 méterre volt a szállástól, ahogy a kappli pályák völgyállomása is, ami baromi nagy előny! Reggelente kb. 10-15 percenként jöttek a buszok, kb. kétszer kellett állnunk, minden más alkalommal jutott ülőhely. 15 perc alatt Ischglben voltunk, szóval nem vészes, a sofőrök nyomták rendesen, kellett kapaszkodni. :D A jegyeket online vettük meg és a Pardatschbahn első emelét az automatákból vettük át, gond nélkül. Csak néztünk nagyokat, hogy mennyi ökör meg a pénztáraknál áll sorba.

A terep tényleg csillagos ötös. Nagyon sok széles piros pályája van, de a feketék is szinte mind szélesek. A pályakezelés is nagyon magas szintű, ahhoz képest, hogy hetek óta enyhe idő volt, meg nem esett hó, kihozták belőle a maximumot. Nem mondom, voltak jeges részek, meg délutánra már a forgalmas részek buckásodtak, nade ez hol nincs így?

Nagy előnye, hogy a pályák 80-90%-a 2000 méter felett található, és ott azért rendben volt a hóhelyzet. Nincsenek olyan rendkívüli hosszú sípályái, mint mondjuk a Sarenne Alpe'd Huezban, vagy Les Arcs, Val'd Isére pályái, de nincs gond a hosszokkal. Kezdő síelőt kb. nem is láttunk a terepen, ez érezhetően nem az ő világuk, a pályák színezése inkább a franciák felé hajlik, sok a kemény pálya. Kevés a boardos is, az emberek 80-90%-a síelő, a korosztály zöme 30-50 éves között van.

A felvonórendszer tényleg első osztályú, szerencsére kevés a kabinos felvonó (a három lenti az, hogy rossz pályaviszonyok között le lehessen menni), viszont cserébe szinte az összes ülőfelvonó buborékos és sok fűtött is. Várakozás nem jellemző a liftek előtt, max 1-2 perc.

Olyan átkötőpályák, ami sokszor jellemzi pl. a francia terepeket (alig van lejtése, lökni kell magunkat) gyakorlatilag egyáltalán nincsenek, tán csak a piros 15-ös felső része és a 40/b voltak ilyenek.

Személy szerint a Greitspitzéről lejövő feketék és pirosak voltak a kedvenceim, főleg a 14/a, amely 70%-ot is meghaladó esésű. A svájci oldalon az Alp Bella és Alp Tridára lefutó pirosak is mind nagyon élvezetesek voltak 60-70 közötti számmal. A Samnaunba lefutó hosszú piros 80-as felső fele se rossz, az alja már inkább egy szekérút. Viszont végig le lehet csúszni rajta a felvonóig Samnaunban, ha balra tartasz a falunál.

Galtürt nem tudtuk kipróbálni, Kappl-t viszont igen, meglepően jó volt, magasságkülönbsége ugyanakkora, mint Ischgl, alig vannak rajta, méltatlanul alulértékelt. See-be sem jutottunk el.

Ischglben komoly éjszakai élet van, érdemes a Kuhstallba benézni síelés után, sok fiatal német lány ropja. Az italárak itt nagyon drágák, az ételárak ellenben teljesen rendben vannak. 30 euró alatt nem lehet kártyával fizetni. :D Ischglben van még egy zseniális termálfürdő. Drága, de azt mondom megéri! Bel,- és kültéri medencék, panorámaszaunák szeánsszal (felöntés), ami ingyen van. Fontos, hogy a német szokás szerint nem lehet fürdőnadrágban szaunázni, vagy törölköző, vagy meztelen. A hütték nem olyan vészesek, az ételkínálat rendben van, az osztrák oldal olcsóbb, a kiszolgálás is általában gyors. Életemben nem síeltem még olyan helyen, ahol több magyarral találkozok dolgozóként, mint síelőként, de Ischgl ilyen. :D

Egyértelműen 5-ös nekem a terep, ez a harmadik ilyen, ami megkapja tőlem. Alig pár olyan dolgot tudok mondani, ami más terepen jobb.
Tignes/Val'd Isére-nek még jobb a tömegközlekedése, illetve a termálja is kb ez a szint. Zermatt jobb a tájképben, de a pályái nem érik el ezt a szintet. Még Alpe'd Huez egyes piros pályái közelítik meg ezt.

De összességben Ischgl a legjobb nálam, szorosan előzi Tignes/Val'd Isére-t, majd Zermatt és Alpe'd Huez jön.

2013 januárjában voltam itt utoljára, akkor 5 csillagot adtam ennek a helynek. Akkor már lényegében november végétől egy permanens havazás volt, mire odaértünk január közepére, 3 méter hó volt fent és 2,5 méter Val Claretben, életemben nem láttam még annyit, mint akkor.

Most nem ez volt a helyzet, március 13-18. között síeltünk itt, és kifogtunk a téli félév kb. legmelegebb hetét, az afrikai (szaharai) homokkal együtt. Vasárnap és hétfő még viselhető volt, de keddtől csütörtökig a fagyhatár 3000 méteren volt napközben, a völgyben, 1500-on akár +12 és +14 fok is volt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy indulásunk előtti egy hónapban összesen esett 25 cm friss hó, ez nem sok jóval kecsegtetett. Látszott már odafelé, hogy az olasz oldalon nagyobb a hó, mint a francián, és hogy eléggé le van olvadva a Nyugati-Alpok. Sokszor voltam már Franciaországban márciusban, de ennyire leolvadva még sosem láttam, főleg visszafelé volt elszomorító a látvány. (Fun fact: most jobbak a hóviszonyok, így április közepén, mint egy hónapja vola9, és az idő is azóta végig hidegebb volt.

Szóval nagy mázlink volt, hogy ilyen északra és magasra mentünk, a velünk egy busszal utazók, akik Sybelles-be és AdH-ba mentek nagyon panaszkodtak, hogy még éjjel sem fagytak ki a pályák. Nálunk ez azért megvolt. Jobb időjárás lehetett volna, de ez egy kültéri sport, benne van, hogy néha az ember kikap egy ilyet is. Nap végére sok zöld és kék pálya is már merő bucka volt, mivel sokan, akik alapból piroson vagy feketén síeltek volna, ide jöttek az erős olvadás miatt, így a kezdőknek nagyon nehéz dolguk volt. Igen, ez a rendszer nem a kezdőknek való. :D

Ez a pályarendszer még mindig nagyon jó, hatalmas és jól összekötött. Nagyon jól jött az, hogy főleg Val'd Isére-ben bőven vannak pályák 2800 méter felett, a nagyon meleg napokon, oda menekültünk, sok síelővel egyetemben. Hátránya, hogy ez volt a legmesszebb Tignes 1800-tól, ahol a szállásunk volt egy négycsillagos apartman képében. Vegyesen, felvonóval, busszal úgy 1 óra 10 perc alatt oda lehetett érni. És itt mosolygom meg azt, aki szerint nem jó itt a tömegközlekedés és nem járnak sűrűn a buszok. Ja, milyen gáz, hogy reggel és este 10-15 percenként jártak fel 2100-ra és 2100 és Val Claret között 10 percenként. Hát, nem tudom, hogy lehet ennél sűrűbb követést még értelemsebbé tenni. Persze tud kell térképet és menetrendet olvasni. Az vlaó igaz, hogy Tignes és val'd Isére között nincs síjárat, helyette naponta négyszer van kb. Volán-szerű járat. A leggyorsabban úgy lehet a völgyek közötti mozgást abszolválni, hogy Tignes 2100-ból, vagy Val Claretből fel a Toviére-csúcsra, majd lesöpörni az "OK", vagy "Orange" pályákon La Daillé-ba, majd buszra fel és elmenni Le Fornet-ig. Ott aztán felvonóra fel.

A főbb fundamentumok változatlanok:
- a Grande Motte az egyik legjobb esésű gleccser, ahol eddig valaha csak síeltem;
- az "OK" nevű pálya életem legjobb lesiklópályáka,
- a Sache nevű fekete Tignesben nagyon jó, főleg nap elején;
- a Lesserieres felvonó továbbra is zseniális
- a Signal nevű fekete Val d' Iséreben továbbra is kiváló, kihívás a felvonóval felmenni;
- a Col de L'iséran feletti pályák és gleccser jók, nagy melegben ideális menekülőút.

A hütték közül a Cascade volt csapatunk kedvence 9 éve és most is, Col de L'Iséran-hágó felett. Olcsó, bőséges és finom adagok. La Dailléban is a buszmegálló és a felvonó között volt egy jó kis hely, de szigorúan csak kiülni, a forró csokijuk zseniális (Restaurant Le Barillon Val d' Isére). A La Folie Douce a nagy zenés-táncos hely, délutéán sokszor hatalmas tömeg volt itt.

Negatívum volt a szállásunknál (CGH Résidences & Spas - Le Kalinda) az, hogy hiába volt négycsillagos, ez nem nagyon érződött. Ugyanúgy heverőágy volt a nappaliban két főnek és finoman szólva sem volt ez teljes értékű ágy, inkább pótágy. Szűk, a párna is gatya. Egy törülközőt adtak egy egész hétre úgy, hogy volt welness! :D Amúgy minden esténket ott töltöttük. A falu nem egy nagy szám, egy zenés-táncos hely van, pár bolt. Mindneképp Tignes 2100 vagy Val Claret jobb síelés szempontjából.

Pozitívum, hogy legutóbbi ottjártunk óta jó pár felvonót kicseréltek, a leglényegesebb a Toviére nevű felvonó, amit nagy kapacitásúra cserélek, ezáltal a nap eleji nagy sorok ott mérséklődtek. Összességben nem bántam ismét, hogy erre jöttünk.

Ma zártam a szezont. 9-kor értem fel, két dolog eléggé meglepett.

1) Viszonylagosan tömeg volt (az elmúlt napokhoz képest, amit a webkamerán láttam).
2) Szó szerint hófúvás volt, alig valamicske látótávolsággal, -4 fokban. Hát nem mindennapi az ilyesmi április 8-án!

Csak a kezdőfelvonó ment és a négyüléses. A négyülésesnél sorok alakultak ki kb. 10:30 és 12:30 között, de egyébként is egész nap telítetten ment. A kezdőfelvonónál is folyamatosan voltak emberek.

A pálya számomra meglepően JEGES volt. Habár volt ratrakolva, de borzasztóan jeges volt a reggeli órákban. Ezt idővel fellazítottuk, de ezután el is kezdett buckásodni. A viszonylag hideg idő (4-től -1-ig terjedt) és a felhős-havas idő miatt nem buckásodott nagyon durván, de azért jelentős volt. És ezt elsősorban nem az április napsütés okozta (hiszen az nemigen volt), hanem a nagyszámú síelő, akik lényegében csak egy pályát tudtak síelni.

A jegesedés egészen csak késő délutánra szűnt meg, de az alsó részek már rossz állapotban voltak, kifejezetten sok esést láttam. Az üzemeltető helyében elgondolkoznék azon, hogy jó ötlet-e valamennyi pályát egy közös nyomban befejezni alul (szerintem nem), illetve az az erős csapott balkanyar sem biztos, hogy szerencsés. Egyszerűen óriási terhelést kap a pálya utolsó 100 métere, ha van rá lehetőség, jó lenne az alsó részt áttervezni, átvinni legalább két pályát a felvonótól jobbra, enyhítve a nagy terhelést.

Meglepően sok hó volt még a többi pályán is, szerencsés lett volna, ha még legalább egy megy, akkor már biztos vagyok benne, hogy enyhült volna a tömeg és a pályák terheltsége is.

Szóval úgy 11-ig élvezetes két órát síeltem, utána jött a sorban állás, kimentem ebédelni, majd amikor visszamentem, a tömeg már enyhült, de akkora a pályák kezdtek szétesni. Összességben így sem semmi áprilisban Magyarországon síelni, ezért tisztelet jár az üzemeltetőnek, de egy déli órákban végrehajtott ratrakolás (egy órás pályazárral összekötve) aranyat ért volna az alsó résznek. Tudom, ez jenki szokás, de nem lenne érdemes egyszer megpróbálni itt is?

Na, köszönet az idei szezonért, menjen mindeni, aki még tud, találkozunk jövőre!

2021. március 14-19. között töltöttünk el egy hetet Zinalban, átsíelve Grimentzbe, St. Luc-ba és Chandolinba is. A szállásunk Zinalban volt a Swisspeak nevű helyen, sok év Franciaország után üdítő volt a kényelem, tágasság, újszerűség. A falu igen kicsi és csendes, nem nagyon van szórakozási lehetőség, vagy nagyobb tömeg.

A felvezető út a Rhone völgyéből igen meredek, baromi erős kanyarokkal, ilyen szerpentint még Alpe'd Huezben sem látni! A nagy háromtengelyes Neoplannal több helyen vissza kellett tolassunk, hogy el tudjunk fordulni,és hát a sziklába vájt szakaszoknál is voltak tolatások.

Az öt sínapból nagyjából 3,5 napon át szakadt a hó, ezáltal kiváló hóviszonyok jöttek létre, 70 cm hó esett le, de egyúttal a látási viszonyok és a pályák, felvonók is csak esetlegesen voltak használhatók, sok volt a lezárás, a lavinaveszély meg általában 4-es szintű. Egy napon átmentünk Zermattba, azt oda írom majd.

Szóval ez a terep eléggé új még, ez látszik rajta. Nagyon jó helyen fekszik, közel nagyvárosokhoz (Sion, Sierre/Siders, Visp), jó adottságokkal, de túlzottan felszabdalt. Zinalból csak Grimnetz volt könnyen megközelíthető, St. Luc és Chandolin nagyjából egy órás buszút Vissoi-ei átszállással (ingyenes). Vercorinba csak odafelé ment egy nap alatt két busz, visszafelé egyáltalán nem, így az kiesett a szórásból. Minden síbusz Vissoie-be tart, ott bevárják egymást lehetőséget biztosítva az átszállásra, ez jó.

Ez egy rendszernek van nevezve, de tulajdonképpen inkább nevezném két különálló rendszernek (Zinal-Grimentz és Chandolin-St.Luc), valamint egy Vercorin nevű pályának. Összességben ez sokat levon az értékéből, hiszen habár impozásnak tűnik a teljes számadat, az bizony három különálló pályarnedszer, ami bizony utazást igényel.

Maga Zinal és Grimentz nem egy nagy terep, Zinalban a pirosak úgy általában jók, de pl. a hosszasan a faluba levívő piros nagyon vacak, tele tűéles kanyarokkal és nagyon szűk, nem élvezetes. A Col nevű fekete egészen kiváló volt, nap elején többször megengedtem neki, volt, hogy 96 km/h-val jöttem le rajta. Grimentzben igazából a Foret nevű piroson mentünk többször, ami nap elején jó volt, illetve a szakadó hóesésben két napig csak itt láttunk némi kontrasztot, sehol másutt nem. Itt a Bendolla nevű étterem elég jó volt, magasan itt voltak a legjobb kaják a rendszerben, főleg a hambijuk volt fincsi! A Chamois nevű feketén lezárt állapotában jöttünk le, nagy szűzhavon, fent embert próbáló volt léccel, lentebb viszont az alsó fele egy szekérúttá változott.

Chandolin és St. Luc jobb terep, egy nap mentünk át, Chandolinban a nagy felvonótól jobbra lévő pirosak kiváló vonalvezetésűek, a többi pálya zárva volt, azokat nem állt módunkban kipróbálni. St. Lucban sok pálya ment, itt csapatunk kedvence a fekete pálya, ami a hegyivasúthoz vitt le. Igazán csak a vége volt fekete, addig inkább egy erős piros, piszok jó technikás, meredek, lehet neki ereszteni, kanyargós, erdős részen megy. A vasút gyorsan jár. A Tignousa nevű étterem igen jó volt. A fenti, hosszú húzófelvonók elég lassúak, azokat a pályákat ezért csak keveset síeltük.

Összességben azt tudom mondani, hogy a Val'd Anniviers völgy jelen állapotában nekem szétszabdalt, nehézkes az átjárás, habár a pályák vonalvezetése általában igen jó. A szállások minősége sokkal jobb a franciákénál, viszont látszik az, hogy ez nem régen lett így összehangolva. A nagy távolság és a terepek kicsisége miatt nem tartom valószínűnek, hogy majd épül egy Vercorin-Zinal felvonó...

Viszont abban nem értek egyet az előttem íróval, miszerint Svájc kényelmetlen lenne. Azt gondolom, hogy egy terepről nem lehet sok mindent levonni, ami ráadásul a francia részen fekszik. Nem az, és pl. egy Zermatt felvonórendszere oda-vissza alázza az összes nagyobb francia síterep technikáját, kivéve talán Tignes-Val'd Isére. Ezek kisebb terepek lettek összegyúrva, azért ilyenek.

COVID miatt most sok magyar jött ide, megkockáztatom, jövőre már kevesen lesznek. Ár-érték arányban kedvező volt, a zermatti átsíelés meg nekünk nagyon bejött. Egyszer elég volt, de alapvetően nem távoztam elégedetlenül. Ingadozom a három és a négy csillag között.

Életemben először volt alkalmam síelni most február 12-én (pénteken) esti síelésen Kékesen. Rendkívül hideg volt, 15:50-re értünk fel és -14 fok volt már akkor (aznap akkor volt a legmelegebb), életemben nem volt alkalmam még ilyen hidegben Magyarországon síelni.

Mivel pont a napnyugta idején értünk fel, ezért káprázatos volt a színek változása, ami nagyon sokat hozzáadott a látványhoz. A COVID miatt ugyanis a meghirdetett 17:00 helyett 16:00-tól 19:00-ig tartott az esti síelés. A hó ropogott, igazi tiszta, hideg volt, de itt be is fejeződtek a pozitívumok.

Életemben nem síeltem még ilyen gyenge pályán. Egyszerűen hihetetlen, hogy itt van az ország legmagasabb pontja és ilyen méltatlanok a körülmények. A pályából 400 méteren (!) lehetett síelni úgy, hogy 30 cm természetes hó volt és lehetett hóágyúzni is. Megjegyzem, ehhez képest kifejezetten sok volt a jeges rész. Egyszerűen érthetetlen, ki van építve a felvonó a Veronika-rét irányába, de oda nem lehetett lesíelni, pedig hó volt rajta. Kérdésünkre válaszul az volt az érv, hogy nincs kapacitás hóágyúzni. Tehát kiépítik több százmillió forintból a felvonókat, de hógyártó kapacitást nem? Avagy nem lehetne az erdőből havat tolni rá? Mert nem sok kellett volna rá, sokan így is lementek Veronikáig. Egyszerűen értelmetlen beruházások, sokkal inkább a hóágyúk kellenének, mert azok vonzanák a tömeget, így előbb utóbb jutna felvonóra is. Így átgondolatlan, riasztó, a nagy északi is állítólag évek óta nem működött és nem is nagyon tervezik megnyitni. Ebből a helyből sokkal többet ki lehetne hozni.

Ha azt írtam nemrégiben, hogy fájó, hogy Bánkút ilyen lehetőségek mentén nem fejlődik megfelelően, akkor Kékesre ez még inkább igaz. Itt nincs nemzeti park, nincs karszt, mégis topog egy helyben. A hegytető is rendezetlen, jellegtelen. Mind a két hütte bezárt 16:00-kor, még elvitelre sem lehetett kapni semmit. Alig voltunk, ez még pozitívum, de így nem is csodálkozom. Nem hinném, hogy egyhamar visszatérek ide.

Tegnap és ma életemben először eljutottam Bánkútra. Nagyon nagy élmény volt, erről részletesebb lejjeb, most némi bevezető.

Békéscsabai gyerekként, lesve anno az MTV1 (akkor így hívták) hójelentését, izgatottan figyeltük mindig tesómmal az adatokat. Arra hamar felfigyeltünk, hogy Magyarországon Kékestető és egy Bánkút nevű hely viszi mindig a prímet, a többiek általában a közelükbe se tudtak érni.

Ez nekünk zavart okozott, mert Békés megyében is van egy Bánkút (Medgyesegyháza településrésze), és amikor vonattal mentünk nagyszüleinkhez Mezőkovácsházára, mindig átmentünk rajta. Az idősebbek úgy ismerhetik, mint a bánkúti búza kifejlesztési helyét. Sosem értettük, hogy Csabától 25-30 km-re miért vannak ilyen nagy havak, amikor nálunk alig, vagy semmi? Szüleink nevetve mondták, hogy van egy másik Bánkút is Magyarországon, fent, az Északi-khg-ben, és meg is mutatták térképen, nagyjából hol. Ettől fogva mindig is terv volt, hogy én oda el akarok jutni, "a másik Bánkútra". Persze, egy osztálykiránduláson nem vettem részt gimiben, naná, hogy akkor voltak a többiek Bánkúton...

Évek óta gyenge havak voltak, hétfőn viszont láttam, hogy Bánkút az előrejelzett 15-25 cm helyett, 30 cm felett kapott és már nagyon reménykedtem. Csütörtökön nyitottak, aznap délután 13:00-kor telefon a Miskolcon élő havernak, hogy lenne-e hely négy személyre még aznap estétől, mert KINYITOTT BÁNKÚT! Azonnal igen volt a válasz, pedig ő is épp Budapestről tartott hazafelé. (Köszi, Pisti!)

Pénteken nyitásra fent Bánkúton, kiváló időjárás, jó hóviszonyok. Bánkút teljesen eltért az eddig itthon tapasztalt síélményeimtől. Mivel eddig csak Eplényben és Mátraszentistvánban volt alkalmam síelni 2016. óta, így először ért az az élmény, hogy bizony nagy természetes hó van, és nemcsak a pályán, hanem a pályán kívül is, sőt még nagyobb. Havas tetők, fák, jégcsapok, igazi téli mesevilág. Az utóbbi idők hószegény telei után ez számomra felüdülés volt. Egyből eszembe ötlöttek a 90-es szlovákiai sítáborai Dedinkybe, a Magas-Tátrába, Donovalyba, stb... Fokozta a hasonlóságot a felvonók és a technika, gyerekkoromat juttatták eszembe a Tatrapoma felvonók, az indításnál nagyot rántó tárcsás felvonók és a hangosan zúgó elektromotorok. Tényleg, minta vissza az időbe 20-25 évet.

Az itt síelő emberek ruházata, síléce is részben idézte ezt a korszakot, sokkal kevesebb csili-vili szerelés, a parkolóban nem bumfordi városi terepjárók, viszont kevés snowboardos és határozottan sok az igazán jó síelő ember. Nincs annyi hóekéző kezdő, mint Eplényben, vagy Szentistvánban. A pályákra a hó éppen elég volt csak, pénteken még csak pár helyen látszott ki a föld, ma már több helyen is.

Számomra óriási élmény volt, egy igazi időutazás, visszahozva a gyerekkorom élményeit. Itt jól kell tudni síelni, a fekete pálya tényleg fekete, a piros is, a kék is. Pozitívum a pályák vonalvezetése, lejtése, a magyar szinten kiemelkedő hóviszonyok és a nagyon szép, igazi hegyi, némileg már alpesi táj (sokkal szebb, mint Eplény, vagy Szentistván.)

Negatívum, hogy nincs hógyártási kapacitás, továbbá a felvonókat és azok belépési pontjait jó lenne fejleszteni, módosítani. Továbbá elférne pár kötélfelvonó a "B" és "C" felvonó helyállomása között, mert így a "B" sokkal jobban tudná tehermentesíteni a "C"-ét. Ugyanez igaz a "D" felvonó völgyállomásától jómagam telepítenék egy hasonló kötélfelvonót a síházig, hogy ne kelljen gyalogolni.

Összességben Bánkút egyáltalán nem trendi hely, itt nem lehet Instagram képeken bohóckodni (legfeljebb a radarkupola alatt) :D, de épp ezért a sport iránti alázata is nagyobb az embereknek, egyszerűen családiasabb, barátságosabb. Nagy hó esetén ideális, továbbá remek lehetőség megtanulni síelni az alapokat a tanulópályán, továbbá haladóként hasítani a pirosokon és feketéken. 4/5.

2004 februárjában voltunk utoljára Chopokon (még külön északon) gimnáziumi sítáborban és most, 15 év elteltével visszatértünk egy hosszú hétvégére három sínapra, március 15-16-17-re. Hát, Chopok nem okozott csalódást, sőőőt!

Chopok-délre foglaltunk szállást, a Kosodrevina szálláshelyre, amely 1440 méter magasan helyezkedik el, lényegében a déli oldal közepén. Mivel Srdieckoból nem járt a B6-os felvonó, ezért Krupovára siettünk, hogy elérjük a 16:00-ás utolsó felvonót, mert csütörtökön csak eddig jártak. Jól haladtunk, odahaza még +12 fok volt aznap. Bár intő jel volt, hogy Besztercebányánál már csak +8, Breznóbányánál meg már csak +5 fok volt, de arra nem számítottunk, ami ezután következett. Ahogy megkezdtük az emelkedést, Tálét elhagyva már összefüggő hóréteg volt, majd olyan 800 méter magasságban már az út is elkezdett latyakosodni, bár szórták, tehát nem volt gond. A Krupovára felvivő utolsó 300 méteres út viszont nem volt takarítva, 0 fok alá hűlt a levegő, az autónk elkapart, miután elfogyott a lendület. Kiszállás után derült ki, hogy tükörjég az egész út, semmi esélyünk feljutni, bár már láttuk az emelkedő végét. Az autót kézi erővel megfordítottuk az úton keresztben, majd a sofőr egyedül beülve lépésben elindult vele lefelé. Ekkor fentről lassan elkezdett csúszni egy Mercedes kisbusz, ami a jégen keresztbe fordult, elzárva az utat. Ezután villámgyorsan követték egymást az események, alig bírtam elugrani a lefelé egyre jobban begyorsuló és a jégen teljesen kontrollt vesztett autók elől. Hiába integettünk a lefelé haladóknak, ahogy csak tudtunk, hogy álljanak meg, ők nem értették, mert a kanyar miatt nem látták a keresztbe állt Mercit, továbbá az út nem csillogott, nem látszott, hogy le van fagyva, jöttek tovább. Másodjára egy fehér teherautó száguldott bele a szalagkorlátba majd a Mercibe, majd ezt követően két magyar rendszámú autó rohant bele a keresztben álló kisbuszba. A legvégére egy BMW tette fel a koronát, amelyik a fehér áruszállítót találta el. Mindez kb. egy perc alatt zajlott le. Ezután fentről lezárták a parkolót, majd alulról is. A jégen teljesen irányíthatatlan volt minden, életemben talán csak egyszer láttam hasonlót, 1994/95-ben az Alacsony-Tátrában jártunk hasonlóan egy Ikarus 250-sel. Három autó totálkár, kettő súlyosabban sérült, mi kb. egy percen múlt, hogy megúsztuk.

Saját videóim:





Szlovák híradó:
https://www.noviny.sk/krimi/422597-sneh-dazd-a-lad-pri-chopku-sa-zrazilo-5-aut

A hókotró kb. három percet késett, és ő sem bírt először feljönni, végül rückvercben tudott feljönni, hogy szórta a hajtott kerekek előtt a követ. Mint kiderült, az elágazástól az utolsó 300 méter az nem a Közútkezelő fennhatósága, hanem a lifttársaságé! Szinte hihetetlen, de március 14-én abban a rövid idősávban (kb. 15:50 - 16:00 között), amikor az út elkezdett lefagyni és amíg nem jött a hókotró, csak hólánccal lehetett volna kb. feljutni.

Miután telefonszámot cseréltünk a pórul járt magyarokkal és elirányítottuk a rendőröket és mentőket a baleset helyszínére, elindultunk Srdieckóra, hogy ott parkoljunk. A Hotel Srdieckóban elmondtuk a recepción, hogy fel akarunk jutni Kosodrevinára, erre némi telefonálást követően megjött egy hómobilos arc. Fejenként 10 euróért felvitt minket kettesével csomagokkal együtt, 75 km/h-val a sípályán, nagyon élveztük az utat. Így olcsóbb és gyorsabb volt, mintha a felvonóval tettük volna meg ugyanezt (18 euró egy menet).

A Chata Kosodrevina egy a 70-es években épült funkcionalista tömegszállás, amelyen nem sokat javítottak azóta. Az ágyak viszonylag újak és a közlekedők, de minden más a régi. A fűtés jó, továbbá a félpanziós ellátás is finom. Legnagyobb előnye, hogy ez tényleg pályaszállás!

Március közepéhez képest úgy 15-én és 16-án is hideg volt, a fagyhatár 1000 méter alatt, mínusz mindenhol, és mindkét reggelre esett vagy 10-15 cm hó, azt hiszem, ez nem túl szokásos március közepén 1000 méteres magasságban. A hóviszonyok ezért ideálisak voltak, 1200-1300 méter felett kifejezetten sok hó volt, a csúcson elérte az egy métert is. Vasárnap, 17-én bejött a meleg, az alsó állomásokon +12 fok volt (Magyarországon ugyanekkora +23 fok), a csúcson is olvadt kissé, szóval erősen kásásodtak a pályák 1400 méter alatt.

Mindettől függetlenül hihetetlen mennyit fejlődött ez a terep, 2004-ből három olyan felvonóra emlékszem Chopok-északról, amelyik még most is üzemel, a nagy hatos Záhrádkynál, továbbá a Jasnáról és Otupnéről induló négyes franciák Lukovára. Az összes többi cserélve lett, csak hüledeztünk. Megépült a dél-észak összeköttetés, új hóágyúk,jobb pályakezelés. A nagyobb felvonókapacitásnak köszönhetően jobban oszlik a tömeg a lifteknél, nincsenek a hosszú 10 percekig tartó sorban állások, de tény, viszont sokkal többen vannak a pályákon, mint mondjuk 15 éve. Kellemes meglepetés volt, hogy ennek ellenére a pályák aránylag jól tartották magukat, nem nagyon jegesedtek, bár nap végére már buckásodtak. A fekete 7-es pálya (ami régen mindig rettenetesen jeges volt) most egészen kiváló volt, a terep egyik legjobb pályája. Ugyancsak jók voltak a 11-es, 12-es pirosak, de a fekete 3-as sem volt rossz. Nagy sebességet lehetett elérni, csoportunk egyes tagjai 100 km/h felett is jöttek.

Vasárnap még megnyomtunk egy pályán kívülit, lejőve a csúcs mellől jobbra a Lukó-tóhoz (Lukové pliesko), majd végig le szűzhavon egészen majdnem Záhrádkiig. Ez sem mindennapos, hogy március közepén ezt még meg lehetett csinálni.

Összességben, rengeteg izgalommal telten (visszafelé Zólyom után elszállt az autónk generátora, az olaj a minimumon, továbbá majdnem kifogytunk az üzemanyagból is) jöttünk vissza, egy nagyon emlékezetes sítáborból! Chopok nemhogy még most is jó, sőt, most volt igazán jó, méltán a legjobb terep a Felvidéken, igazi profizmust sugall most már hüttékben és minden egyéb szolgáltatásban is. Felveszi a versenyt a jó pár osztrák tereppel is.

Azt hiszem, a következő télen megint útba fogjuk ejteni.

Ez a hétvége a magyar terepeké volt, megjártuk Mátraszentistvánt is. Mivel talán ez az utolsó egyik olyan hétvége, amikor minden pálya nyitva volt, ezért mindenképpen már nyitásra ott akartunk lenni.

Amikor decemberben voltunk, csak a fönti rész volt nyitva, most a 2-es fekete kivételével minden pálya üzemelt (azért azon is lecsúsztunk). :)

A hóviszonyok jók voltak, a fenti részen kifejezetten sok hó volt, a lenti részeken viszont kifejezetten kevés, a 1-es pályán már reggel látszott, hogy kevés lesz, délutánra már egyes szakaszai kritikusak voltak. Ezt nem egészen értettük, mert a terep egyik legjobb pályája, és a mellett futó, szintén jó lejtésű 3-ason meg állt a hó délután is. Az 1-es és 3-as pálya a rendszer két legjobbja, jó lejtés, csak kissé rövidek. 25-30 mp alatt megcsináltuk őket a nap elején padlógázzal. :) Nagyon szépen meg voltak ratrakolva, tényleg élmény volt az első 6-7 csúszás!

A 2-es fekete (le volt zárva) is meghódításra került, igazán ez egy sötétvörös pálya, nem sokban különbözik az 1-estől, csak annyi, hogy kezeletlen. A 4-es (erdei szerű) pálya kifejezetten kellemes, jó kanyarok vannak benne. A fenti pályák (4, 5, 6, 7, 8) rövidek és tényleg elsősorban a kezdőknek valók. Ezeken rengeteg hó volt még délután is, erős a gyanúm, hogy még március közepén is lehet majd rajtuk síelni.

A hütte árai drágák, a választék és az adagok ellenben jók. Az infrastruktúra igen magas színvonalú, viszont délutánra alul már jelentősebb sorok alakultak ki, 4-5 perces várakozási idő is előfordult, pedig minden felvonó járt. Egyértelműen kellene a lenti pályákra a nagyobb hógyártó kapacitás és felvonóteljesítmény, legalább hétvégére.

A helyet a magassága és hóbiztossága emeli az átlag fölé, illetve a magas színvonalú infrastruktúra. Ami hátrány, hogy a pályák egy része meglehetősen hasonló, a snowparkon is lehetne még erősíteni, mert kicsi.

Mindenesetre egy-két napra ideális választás, főleg gyerekesek részére. A parkoló nem túl nagy, érdemes korán érkezni.

Azért öröm látni, hogy fejlődnek a magyar terepek!