Tobi által küldött hozzászólások listája

Életemben ma (2017.02.18.) síeltem először Eplényben. Rosszabbra számítottam, ez a síterep igenis pöpec! Szinte mindegyik pálya jó lejtésű, van meredeksége, de egyben változatosak is. Nem olyan rövidek, megfelelően szélesek is, az infrastruktúra is jó.

Igazából egy pálya lóg ki a sorból, az A3 alja, az annyira fekete, mint egy néger segge, de komolyan. :D Életemben nem sok helyen láttam ennyire meredek, szűk és buckás fekete részt, talán Chopok-északnak a 3-as feketéje hozzá hasonló.

A térkép bal oldalán található két piros pálya a legjobb (A4 és A5) és ezeket síelik a legkevesebben, főleg az A5-ös az, ami a legtovább tartja magát.

A kék pályák sem szekérutak, ha ki vannak fagyva, teljesen jót lehet rajtuk döngetni. Ami hátrány, hogy a négyüléses felvonó bizony elavult, a futószőnyeg lassú, a felvonó üt, mint 15 éve Chopokon Záhrádkynál a régi kettes. :) Emiatt ott sok a gond, rengeteget megy a felvonó lassújáratban vagy áll, ami a kapacitásból sokszor hiányzik. Az üzemeltetők helyében ez lenne az első, amire költenék. Látszik, hogy sokan nem tudnak már hagyományos felvonókkal menni, mert ha sor is van a négyesnél, akkor is ott vár, ahelyett, hogy átemenne a 3-as csákányoshoz. Pedig megéri, ott szinte sosincs sor.

Az infrastruktúra és kitáblázottság megfelelő, a snowpark kicsi, de elmegy. A büfékben a kínálat kicsit lehetne szélesebb, az ár kissé drága.

Az alsó pályákon (A1, Q2), bár szerintem az egy pálya, ott nagy az embertömeg, sok a kezdő síelő. Összességben egy kellemes kis terep, komplex, egy-két napra tökéletes.

A maximális sorbaállás pár perc volt a négyesnél, a pályák pedig 10-13 óra között voltak a legjobb állapotban. Előtte jegesek voltak, utána pedig kásásak. +7 fok volt, kész csoda, hogy az egész rendszer üzemelt. Ez nem sok napot fog már így kibírni.

És a Q5 és R8-as sípályákat mi nem találtuk, azok nem üzemelnek.

Breiul-Cervinia / Zermatt, 2017.01.14. - 2017.01.21.

Pontosan 10 év Franciaországba járás után, miután kipróbáltuk az összes TOP-terepet (Tignes, La Plagne, 3 Völgy, L2A, Alpe 'd Huez, Briancon) úgy véltük, hogy lehet még ezt fokozni. Általános iskolából és gimiből származó 5 fős brigáddal megjártuk ezt a síterepet is.

A költségek csökkentése érdekében az olasz oldalon voltunk, Breiul-Cerviniában, 2100 méteren a "Residence Petit Tibet" nevű szálláshelyen. Csak rosszat tudok róla elmondani, életemben ilyen undorító helyen nem voltam még, vizes falak, befagyó ablakok, ágynak nehezen nevezhető tákolmányok, kicsi és egyáltalán nem felszerelt konyha, (semmi mikró, vízforraló, grillsütő, vagy bármi), csak két ócska rezsó. Egyetlen előnye az volt, hogy nem volt nagyon drága. Egy méretes hazugság volt az is, hogy ez pályaszállás, baromira nem az, ugyanis a város keleti felének hegyoldalán (Ciao Alto) egyáltalán nem üzemelnek a felvonók, ránézésre egy jó ideje használaton kívül vannak. Mi nagy havat kaptunk el, így hátul, a szálló mögött le tudtunk síelni egész sokáig, de egyébként reménytelen és kifejezetten sokat kell gyalogolni nagy szintkülönbséget. Buszok óránként egyszer járnak, még véletlenül sem igazodnak a felvonónyitáshoz/záráshoz, és fizetni kell értük 1,10 eurót.

Az olasz oldal nem egy nagy szám, tálszerű az egész, ezért jól belátható, könnyű tájékozódni, de sok a hasonló esésű pálya. A pályák zöme piros, de ez inkább kékbe hajlik néha, kicsit keveselltük a meredekséget, érezhető, hogy a francia színezés azért nem ilyen. A snowpark kicsi és nem lehetett használni, arról nem tudok mit mondani. A pályakezelés egészen kiváló, a mikroklíma is (napsütéses déli lejtők) és mindenképp előny a nagy magasság. A felvonók modernek, sorbaállás nem jellemző, csak az alsó pályákon voltak többen, de azt már a délutáni óráktól hóágyúzták, így nem volt vészes. A Valtournenchebe vezető pályák nagyon jegesek, és itt korán is zárnak a felvonók, utána már csak busszal lehet visszamenni, az is ritkán jár, 15 óra már ne menjetek arra.

Ottlétünk alatt volt az eddigi tél talán leghidegebb hete, az első négy napon nem ment -20 fok fölé a hőmérséklet 3000 méter környékén, de lent is -10 is alig volt. Ekkor még szél is volt, életemben nem síeltem még ilyen hidegben, az egyik hajnalban, -32 fok volt. Embert próbáló volt, többünknek megfagyott az orra, illetve a visszatérő vérkeringés után pokoli fájdalom volt az elgémberedett testrészeken. Az óriási magasságok miatt ide tényleg sok réteg ruha kell, ezt vegye mindenki komolyan! Az első két napon fújt a szél, ezért zárva volt a két átjutási lehetőség (Theodulpass és Platuo Rosa.) Zermatt felé. Az látszik, hogy csak kiváló időjárási viszonyok esetén nyitják meg a hágókat, nincs reszkír.

A harmadik napon megnyitottak az átjárók és onnantól már csak Zermattnak éltünk négy napig. A rendkívül hideg ellenére hat napon át azúrkék ég volt felettünk, felhőnek még nyoma sem volt, és a szél is leállt, szerintem erre nagyjából 5% esély van így januárban. Ez egy teljesen más világ. Habár csak 10 km-re van légvonalban a digó résztől, és a tőle nyugatra eső következő völgy is már francia nyelvű, de itt még a német az uralkodó mindenben. Elképesztően tökéletes minden, minden működik, semmi felesleges cicoma, itt 5-10 percenként jár a busz, a hegyi vasút is nagyon sűrűn a Gornergratra és minden ingyenes a bérlettel, természetesen. A kitáblázottság kiváló, a felvonók gyorsak, modernek, a pályakezelés hihetetlenül magas színvonalú. Itt igazi örömsízés van, a pályákon nincsen jég, nincs bucka, a fekete pálya sem küzdelmes (egy kivétel: 8-as pálya), épp ezért és a magas árak miatt sok a korosabb síelő. A tempó ezért elmarad mondjuk egy francia terepen tapasztalttól, sok a "tatásabb" síelő. Ordít a jómód, sok amerikai, ázsiai síelő van, hogy elmondhassa magáról, hogy itt síelt.

A terep sokkal tagoltabb, mint az olasz oldalon, kell a térkép, és észnél kell lenni a visszafelé jutásnál. Fontos, hogy Zermattból legkésőbb olyan 14:50 - 15:00 között el kell indulni felfelé, különben zárnak a felvonók. Első zermatti napunkon elkéstünk, jellemzően a felvonószemélyzet kérdezte, hogy az olasz oldalra megyünk? Folyamatosan figyeltek minket, CB-én szóltak a következő állomásnak, hogy még ne zárjanak, mert még van öt idióta, aki késésben van. Persze megvártak. Igen, ez a német-svájci mentalitás. Mindenki mosolyog, kiegyensúlyozott, alap, hogy az étteremben négy nyelven tudnak kiszolgálni, és még magyarul is ki vannak írva üdvözlő szavak pl. a Goernergratbahn állomásánál!

A pályák esetében itt sok a "szekérút" jellegű összekötő szakasz, ami legalább a pirosak 30-40%-ra igaz, ez nekünk nem tetszett. Ilyen magas arányt talán csak Les Arcs - La Plagne vonatkozásában láttam, és ez nem előnye a terepnek. Jópár helyen, főként a gleccseres részen padlógázzal kell ledöngetni, hogy elérjük a Trockener Steget, de így is kellett valamennyit botozni, de igaz ez a Furi-Zermatt részre is, ezt időnként lefelé is lifttel tettük meg. Ez kifejezetten zavaró, mert ezekre a helyekre nem ártana egy kis felvonó, vagy kötél (mint pl. Tignesben sok helyen) és már sokat javulna az ember komfortérzete, nem izzadná szénné magát. Kevés a fekete pálya, szinte mind piros, de a lejtésük hasonló, mint az olasz oldalon, kissé laposak. Mindegyik nagyon széles, jól kezelt. A Trockener Steg felett van a snowpark, kiváló a maga nevében, a felvonója pont az államhatáron van. A Klein Matterhornra mindenképp érdemes felmenni, életem legmagasabb síelési pontja volt eddig (3883 méter), onnan ideálisan el lehet dönteni, hogy hogyan megyünk vissza a digó oldalra, a Platuo Rosanál a Ciao Altó felé, vagy a Theodulpasson keresztül le egyenesen a városba. Ez utóbbi út egyébként gyorsabb. Jó volt az árnyékos, északi zermatti oldalról a nap végén visszaérni az olasz napfényfürdőbe.

Az árak drágák, de nem szédítően, mindenkinek ajánlom a Rothornon található éttermet 3100 méteren, és egyébként talán innen vezetnek le a rendszer legjobb pályái. Hohtälli csalódás volt némileg, Riffelberg sem nagy dobás, de a Schwarzsee környéke még nagyon ütős. :)

A kilátás meseszerű, a tájat teljesen uralja a Matterhorn, mindenhonnan látni, mintha egy ócska giccses képeslapot nézne az ember, pedig ez a valóság. A zermatti oldalon sok az éjszakai szórakozási lehetőség, az olasz oldalon szinte semmi. A pizza finom, annyira nem is drága, Cerviniában vannak jó éttermek. A jéggokart óriási csalódás volt, kamu emberek, lefulladó motorok, jobbra nem kanyarodó autók, flegma személyzet, sufni tákolmányok.

Összegezve, hihetetlen táj, kiváló infrastruktúra, példaértékű hozzáállás (a svájci oldalon), hibátlan pályakezelés, de síélményben hiányoltuk a kicsit meredekebb, sportosabb pályákat. A pályák tényleg nagyon hosszúak szinte mind, szélesek, de sok az átkötő jellegű. Az eszményi idő nagyon sokat dobott a hangulatunkon, a hat sínapból kettőn voltunk az olasz oldalon, négyen a svájcin.

Azért megkapja az öt csillagot, de nekem Tignes és Briancon síélményben többet nyújtott.

Egy napra ugrottunk át Brianconból Montegenévre-re egy egyhetes sítábor alatt. Nekem minden szempontból csalódás volt, mert a Grand Galaxie bérletünk csak a Montgenévre-Claviere részre volt érvényes, a Via Lattea többi részére nem! És ezt is csak 30 perces heves vita és tanácskozás után ötlötték ki a franciák, addig tanácstalanul álltak és mondogatták, hogy nem tudják, hogy mi van. 150 ember topogott ott, a pályán rajtunk kívül teremtett lélek sem, ennek ellenére várakoztattak minket.

Az idő sem volt jó, szakadt a hó, erdőhatár fölött a látástávolság kb. egyenlő volt a 0-val, ez sem segített. Alapvetően hiba, hogy kicsi a terep magasságkülönbsége. 1800 méteren van az alja, 2500 már a teteje, ezt még egy átlagos szlovák síterep is hozza. A pályák széttagoltan helyezkednek el, nehézkes az átjárás, sokszor csak egy irányba lehet mozogni. További hiba, hogy a kis magasságkülönbség miatt rövidek a pályák, ellenben sok a lassú és elavult felvonó.

Hüttéből sincs sok, a kitáblázottság viszont megfelelő. Érdekes ellentmondás, hogy sokszor egy helyen van egymás mellett a kőkorszaki technika és a legmodernebb.

Régebben mindig feltűnő volt, amikor a hágón át mentünk, hogy itt mindig milyen kevés ember van. Hát most már értem, hogy miért nincsenek többen. Egyszerűen a terep szintje nem üti meg azt a szintet, amit a közelben lévő nagyobb terepek simán meghaladnak (Briancon, L2A, Alpe'd Huez, Sestriere, stb...) Ez amúgy akár pozitívum is, hogy kevesen voltak a rendszeren, sorban állni sehol sem kellett.

Bántó volt, hogy a Via Lattea többi része Montgenévre-től nagyon messzi volt, pláne hogy nem is volt érvényes rá a bérlet.

Egy szó mint száz, ez legfeljebb is csak közepes, kb. egy Valfréjus-színvonal. Egyedül azért érdemel említést, mert igen jó helyen fekszik (a hágóút mentén) és igen hóbiztos terep a nagy völgymagasság miatt.

Egyértelműen többet vártam tőle.

Briancon - Serre Chevalier. Ez volt talán az utolsó olyan nagyobb 200 km-en felüli egybefüggő francia sírendszer, amelyet még nem próbált ki a csapatunk, és most rá esett a választásunk. A buszból már legalább 10-szer láttuk jövet-menet más terepekre, de még soha nem síeltük meg. Hát most január 30.- február 8. között töltöttünk itt egy hetet a Travalexszel.

Villeneuve települést néztük ki, mert a rendszer közepén van, jobbnak gondoltuk oda menni. Ez síelés szempontjából igaz is volt, de másban nem jött be. A brianconi szállások egyértelműen jobbak, van bennünk szauna is, és a kiváló buszközlekedésnek köszönhetően nem akkora az előnye a középső fekvésnek, mint hittük. Rögtön ez az egyik legnagyobb pozitívum, hogy a buszok csúcsidőben nagyon sűrűn járnak (5-10 perc) és fél óra alatt simán letolják a rendszer két vége közötti távolságot, amit léccel képtelenség lenne abszolválni ennyi idő alatt. Szóval, bátran használja mindenki a buszokat!

A rendszer nem mondható magasnak, sőt, a "nagyok" közül az egyik legalacsonyabb, erre mindenképp figyeljen mindenki, március nem biztos, hogy jó választás. Ellenben főnyeremény volt nekünk, mert olyan hetet kaptunk el, hogy egy nap kivétel esett/szakadt a hó, és nagyon jól jött, hogy a pályák 80%-a az erdőhatár alatt van. Afölött lényegében állandó volt a 60-80-100 km/h-ás szél és a kontraszt, valamint horizont teljes hiánya. Mivel teljesen északi fekvésű, ezért jó hótartó, de cserébe természetesen jegesednek a pályák, bár nem vészesen. Tömeg nincs, vasárnap szinte megdöbbentően kevesen voltak, nem fogható egy Les 2 Alpes-hez, vagy Alpe'd Huez-hez.

A terep tagolt, a pályák változatosak, a kitáblázottság megfelelő, eléggé egyértelműek az irányok, nehéz eltévedni. A jelzett 225 km tényleg közel lehet a valósághoz! A pályák színezése is egész logikus, a pirosak tényleg pirosak, a kékek tényleg kékek. Síelés szempontjából csapatunknak a Chantemerle-i rész tetszett a legjobban, itt volt a legtöbb jó pálya. Ezt követte Villeneuve, majd a rendszer két széle. A briancon-i pályák nem voltak jók, oda nem érdemes túlzottan menni.

Lent is nagy hó volt, kb. fél méter, a helybeli taxisok szerint is ez ritka, hogy már a völgyben is ennyi legyen, odafönt meg másfél méter körül, de azért egy-egy követ beszedtünk. Az off-piste lehetőség és a szűzhavazás pont ezért működött egész héten, illetve töménytelen mennyiségű erdei pálya is van, tiszta Szlovákia-érzés fogott el minket. A felvonók a megszokott francia színvonal, sorállás gyakorlatilag nem volt.

Tetszetős volt, hogy sok kiegészítő szolgáltatás volt, Villeneuve egyik településrészen jég-gokart (mentünk vele kétszer is, természetesen csattantak az ütközők, üvöltöttek a négyütemű motorok), illetve a térkép jobb oldalán Le Monetir les Basins-on egy igen jó welness! Kültéri medence, szaunavilág, infram gőz, elég döfi. Viszont csak rövid fürdőruciban lehet bemenni, vigyen mindenki mert a helyszínen aranyárban mérik!

Szórakozási lehetőségek nem voltak nagy számban, ahol mi voltunk, bolt is kevés (az is drága). A hütték elhelyezkedése rossz, a választék gyenge, az ár magas, ilyen szempontból számomra ez volt a legnagyobb negatívum.

Szerdán átmentünk Montgenévre-re, oda írok majd, de röviden, nem voltunk tőle elájulva.

Visszafelé hatalmas havat kaptunk el, az olasz oldalon méteres friss hó, egészen Milánóig végig hóban mentünk, majd Szlovéniában is komoly helyzet volt, de szerencsésen hazaértünk. Külön köszönjük az utazási iroda munkatársainak segítőkész hozzáállását, mert nem volt egyszerű az utolsó két nap.

Megérdemli az 5 csillagot, mert a hasonló nagyságú terepek közül egyértelműen a legjobb, csak a 300 km+(-os) terepek tudnak hasonlót, vagy többet. Változatos, jó pályák, sok kiegészítő lehetőség, jó közlekedés, egyedüli negatívum a hütték.

A francia TOP-síterepek bejárása során az idei választásunk Paradiskire esett.

2014. január 24-én indultunk, pont bele a nagy havazásba. A Dunántúlon és Szlovéniában nagy hó, szóval lassan haladtunk. Torinót elhagyva hüledezve állapítottuk meg, hogy már 7-800 méteren összefüggő a hótakaró az olasz oldalon, ilyet még soha nem láttam az elmúlt 7 évben A francia oldalon nem volt ennyi hó, érdekes, máskor ez pont fordított. Les Arc 2000-en volt a szállásunk.

Les Arcs általános jellemzése:
A térképről mást lát az ember, a csapatunkat meglepte az arc-i oldal szabdaltsága, ez a rész rendkívül tagolt, sok a völgy, kuloár, hegycsúcs, bizony nem könnyű áttekinteni, még életünkben nem térképeztünk ennyit, pedig megjártuk már majdnem az összes nagy francia terepet. Sűrű a pályakiosztás ezen a részen, rengeteg az átkötő kék pálya, amely csoportunk egyértelmű véleménye szerint itt "valóban" kék pálya (szekérút) volt. Ez nem előnyös, ugyanis a síkilométerek bizony ~60-70%-a kék, ami nem igazán mondható jónak. Itt jön ki az a hátránya a rendszernek, hogy még ezen az oldalon is különböző időpontokban és önállóan épültek fel a központok (Vallandry, Peisy, Arc), és nem volt elsődleges szempont az összekötés, inkább minden síterep megcsinálta a maga részét.

Arc 2000 síelés szempontjából a lehető legrosszabb, egyetlen előnye van, hogy a gleccser közel van, gyorsan fel lehet jutni, egyebekben ha "igazi" síélményre vágyunk, sokat kell síhintázni, felvonózni, átsiklani. A Grand Col sípálya emelhető itt ki, amely félreeső fekvése miatt igen jó vonalvezetésű, hóbiztos, de kissé rövid pálya. A térkép bal oldalán Villaroger 1200 felé hosszú pályák visznek le, egyszer bőven elég kipróbálni őket.

Arc 1950 mesebeli osztrák, vagy svájci falu képét ölti, ez teljesen új településrész, tiszta zermatti hangulat, az árakkal egyetemben. :) Itt található a település szélén a Rason Hotel, amelynek a wellnessrészlege nyitva a turisták előtt is, szabadban lévő száraz szauna, nedves gőz, jakuzzi, 20 euróért. A falu alatt fekszik a Comborciere nevű fekete pálya, szerintem az egész rendszer legküzdelmesebb, buckás pályája.

Arc 1600, 1800 síelés szempontjából sokkal jobb helyen fekszik, ők ketten az arc-i oldal igazi központjai, főleg 1800. Mellette jó még Vallandry is, talán az utóbbi kettőnek vannak a legjobb pályái, piros, erdei pályák, amelyek csoportunkban amolyan Szlovákia (Chopok, Sielnica, Donovaly) érzését keltette. Itt nagyon jókat lehetett síelni, nem szétsíelt pályák voltak, és az erdőben is lehetett bátran menni a fák között.

Zavaró volt, hogy bizony sok felvonó csak 09:30-kor nyitott, köztük olyan vitálisan fontosak is, mint az Arcabulle, Bois De L' Ours, amelyek az egyetlen összeköttetést jelentették a terep többi részével, így addig mindig várni kényszerültünk. Egyébként egy ügyes pályaválasztással Arc 2000-től egészen át lehetett menni a térkép jobb széléig, a Vanoise Expresshez egy siklással.

La Plagne:
Sokkal fotogénabb, áttekinthetőbb terep, mint az arc-i rész. Magasabb is, zömében erdőhatár feletti pályákkal rendelkezik, és számos hegycsúcs, kilátópont van. A beépítettsége, települések egymással való közelsége és összekötőtettsége is jobb, mint a túloldalé. Egyértelműen jobb terep, mint Arc. Itt is kifejezetten sok a kék pálya, egyedül a rendszer két szélén van több piros, ezek jók is, főleg az express mellett fekvők, igen jó vonalvezetéssel.

Az itt lévő térképen nincs rajta, de La Plagne sírendszere folytatódik a hegyormon túl, Champagny-völgy a neve. Itt egész jó pályák vannak, a leghosszabbak az egész rendszerben. Hátrányuk, hogy déli fekvésűek és eléggé alacsonyan van az aljuk, ezért erősen olvadnak.

A gleccser megközelítése eléggé komplikált, kizárólag a Roche de Mio csúcsán át lehetséges, semmilyen más út nincs. Itt először a felvonó lefelé (!) indul el, majd újra fel. A gleccser nem egy nagy szám, nagyon rövid, a kilátás azonban gyönyörű innen. Mindenkit óva intek, aki időszűkében van és Arc felé kell visszamennie, hogy bepróbálja, mert mi is úgy jártunk, hogy a közvetlenül levezető pályákat lezárták (a térképen itt nem is szerepelnek), így nem tudtunk "alul" gyorsan visszacsúszni az expresszhez, hanem megint fel kellett mennünk a Roche de Mio-ra, ami a lassú felvonó és a kis kapacitás miatt nagyon sok időt elvett. Ez egyben az egész La Plagne oldal legszűkebb keresztmetszete. Végül is 3 lezárt pályán (Inversens: piros, Crozats: fekete, meg valami kéken) keresztül 15:20-kor indulva a gleccserről száguldottunk le az expresszhez, jellemzően 2-3 másik magyarral egyetemben, aki szintén késésben volt, csak mi mentünk a lezárt részeken a térkép bal oldalán.

A kék pálya valami katasztrofális volt, legalább 1 km-en keresztül semmi lejtés, végig keményen kellett botozni. Ez még zöldnek se jó! Kerülje mindenki, aki tudja! Végül az utolsó expresst kaptuk el 16:20-kor, majd Arc 1600-ig jutottunk, mire már leállítottak minden felvonót. :) Az Arc 1600-2000 között közlekedő busszal fejeztük be utolsó napi túránkat. Még ideális körülmények között a gleccserről 2 órát kell számolni Arc 2000, 1950 eléréshez!

La Plagnéból kb. egyetlen út vezet ezen kívül vissza, az Arpette nevű felvonó, ahol mindig sokan vannak, bár nagy kapacitású.

Összefoglalva, La Plagne sokkal jobb terep, mint Arc, amely nekem sok extrát nem mutatott, a jó erdei pirosak és a sok off-piste lehetőség ami kiemelendő itt. La Plagne ott van a szeren, bár mindkét terepnek lehetne kicsit több piros pályája, de ezt ellensúlyozta utóbbi nagyszerű panorámája, és a Champagny-rész hosszabb pályái. Mindkét helyen sok kiegészítő szórakozás volt, Snowpark, Jégrodeó, Jégrally, Wellness, amik feldobták a hangulatunkat. Nem sok fiatal, gyerek van a terepen, jellemző a középkorosztály, gondolom a borsos jegyárak miatt.

4/5-öt adnék rá. Ha visszamennék, csakis La Plagne!

Képek itt: https://sielok.hu/fotoalbum/831100/galeria/

Tignes - Val d'Isere 2013. február 1-10. között. Évek óta terveztük, hogy elmegyünk Franciaország és Európa egyik TOP-terepére és most összejött. Gyakorlatilag a gimnáziumi még Szlovákiába járó társaságunk adta a magot, 18-an gördültünk nyugatnak. Az odaút teljesen kellemesen telt, habár este 11-kor még csak Siófok magasságában voltunk. A busz kényelmes volt, erős, modern.

Torinót elhagyva már Oulx felett esett a hó, látszott, hogy a hóból hiány nem lesz. Orelle-ben kiraktuk a 3 völgybe tartókat és irány Tignes. Simán feljutottunk, habár a hó esett, a forgalom minimális volt.

Val Claretben volt a szállásunk egy 12-es(!) és egy 6-os apartman képében. Hát finoman szólva, még francia viszonylatban is kicsi és elavult volt, tipikusan a 70-es évek funkcionalista stílusa köszöntött vissza ránk. A fűtés gyenge, minden tiszta pára, a falak "izzadtak". Hát na, kibírtuk.

Ottlétünk alatt kb. 5 napon át esett a hó kisebb-nagyobb szünetekkel, vasárnaptól szerdáig, szerda délelőtt tiszta volt. Csütörtöktől péntek hajnalig szakadt a hó, míg pénteken, utolsó napon végre egész nap verőfényes napsütés és tiszta hideg volt. Szinte imádkoztunk már egy ilyen időért. Amúgy életemben nem láttam ennyi havat, "lent" hozzávetőlegesen 1,5-2 méter, míg fent 3 méter körülire saccoltuk. Tény, hogy kővel nem találkoztunk ottlétünk alatt.

Tignes:
Az egész egy katlanban fekszik, ezért talán jobban szélvédett, mint Val d' Isere, amit ellensúlyoz magasabb fekvése, nincs meg az erdők szélvédése. Jó, hogy minden a központ felé lejt, így kezdőbb síelőknek sem kell állandóan térképezni. A katlan nyugati oldala (térképen a jobb oldal) igen népszerű, viszonylag sok síelő volt rajta mindig, mivel itt zömében kék és piros pályák futottak le aránylag egyszerű vonalvezetéssel. A L' Agille Perce-nél van a híres fül, avagy barlangmaradvány, Tignes jelképe. Gyönyörű a kilátás, érdemes felmenni. Ezen pályák köze, amik itt fekszenek ideálisak off-piste-re, de ez így van gyakorlatilag az egész rendszerrel is. A lefelé, Les Breveries-be vezető piros és feka pálya (Sache) kiváló, de korán kell menni, mert nagy meredeksége és északi fekvése miat hamar jegesedik. Lentről kiválóan látszik a gát is.

A Grand Motte gleccser aljáig a legegyszerűbb a funicular-ral felmenni Val Claretből, amely gyors, kényelmes és nagy kapacitású hegyivasút. Viszont csak 9:30-kor nyit, ez turnusváltások kezdetén általában látszik is, sok a tanácstalan síelő, akik várják a nyitást. Az innen levivő pályákon mindig nagy tömeg volt. Magát a gleccsert csak nagyon tiszta időben nyitják meg, a vasút meg csak 3032 m-ig, az aljáig jár, mi is sem tudtunk rá felmenni egészen péntek délutánig.

A Toviere (2704 m) a rendszer egyik sarokpontja, központi rendkívül fontos csúcsa. Gyakorlatilag mindenki, aki nyugat-keleti irányban halad és Tignes és Val d' Isere között akar haladni, annak itt át kell mennie, ezen felül még sok pálya indul innen és több hütte is található itt. Egyszóval csúcsforgalom van állandóan, 3 nagy kapacitású felvonó önti ide a síelőket, és maga a csúcs teteje sem túl nagy, így gyakorlatilag állandó jelenség a tömeg. A Tovieréről zömében kék pályák visznek le, amik reggel-délelőtt még jók, de késő délutánra az óriási terhelés hatására erősen jegesednek-buckásodnak, el se hinné az ember, hogy reggel ezen síelt?

Tignes 1800, 2100 és Val Claret között sűrű autóbuszforgalom van, kb. 5 percenként járnak a modern gépek. Erre nagy szükség is van, ugyanis nehéz és körülményes a településenkénti eljutás, nincs közvetlen Val Claret - Tignes 2100-1800-1550 sípálya. Soha nem szerettem síterepen buszozni, de itt pozitív csalódás ért, nagyon sűrűn és gyorsan járnak a buszok.

Val d'Isére:
Teljesen más, mint Tignes. Nem a modern nagy apartmanok jellemzik, hanem a kisebb, kőből és fából készült szállások. Itt 4 völgy szabdalja a terepet, teljesen változatos. Itt a Rocher de Bellevarde a rendszer egyik sarokköve, hasonló funkciót tölt be, mint odaát Toviere. Csapatunk kedvence az innen levezető OK nevű piros pálya volt. Elképesztően jó vonalvezetés, jó lejtés, tényleg 10/10, életem talán legjobb lesiklópályája. A mellette párhuzamosan jövő kék és pirosak valamint fekete nem olyan jók. Leérve La Daile-be a Funival nevű felvonó jó gyorsan felröpít, itt délelőttönként jó volt pörögni, a pályák errefelé még délután is tartották magukat. A Bellevarderől lejövő, Val d'Iseré-be tartó pályák nem voltak kedvenceink, ugyanez elmondható a Solaise nevű csúcsról lefutó pályákról is is. A Face nevű olimpiai fekete egyébként jó, de csak délelőtt. Egy völggyel arrébb jobb a helyzet, az Arcelle nevű piros eldugatott pályája szintén nagyon jó volt még délután is. A Lesserriers nevű felvonót mindenkinek ki kell próbálnia egyszer az életében, olyan élmény ahogy átbukik nagy sebességgel a gerincen.

Ez amúgy az egész rendszer egyik gyenge pontja, hogy sok időt vesz el Iserében a völgyek közötti hintázás. Ezt úgy oldottuk meg, hogy reggel sível fel Toviere, majd le La Daile, innen buszoztunk Le Fornet-ig.

A Le Fornet-völgy csapatunk másik kedvence volt, az alsó kékek remekek, a Signal felvonók tetejéről egészen letoltuk off-pistével Le Fornet-ig, ami 850 m-es szintkülönbség. A Col d' Iseran hágótól felfelé (ami nyáron hágóút, az Alpok legmagasabb kiépített hágója) kiváló piros pályák vannak a gleccseren és mellette, ott is sokat pörögtünk. Illetve itt van egy nagyon olcsó hütte is, érdemes betérni. Ide már kevesebb síző jut, ezért a pályák egész nap kiválóak.

Pénteken meghallgatásra találtak imáink, délután kinyitott a Grand Motte! Most-vagy-soha alapon 1 órán vártunk, de végre fenn voltunk! Elképesztő hóviszonyok, ratrak nyomok 16 órakor a pályán, -23 fok, a Mont Blanc látképe... A non plus ultra. Nagyon jó pályák voltak fönt, kár, hogy csak egyszer volt alkalmunk kipróbálni.

Hazaúton Albertvillét 4 óra alatt értük el a turnusváltás okozta dugó miatt, Triesztnél kifogyott a buszból a diesel, 1 órát rohadtunk a hidegben, de megérte.

Pozitívumok: Nagy magasság, rendkívül kedvező off-piste lehetőségek, jó pályakezelés, jó vonalvezetésű pályák, nagy kapacitású felvonók, szép táj.

Negatívum: Val Claret-i szállások minősége, kevés bolt, völgyek közti átjutás időigényes.

Ment az 5 csillag.

Szia Carterutz!

Nem fogsz csalódni Risoulban Les 2 Alpes után. :) Én fordított sorrendben csináltam, és biza nekem pályák szempontjából bejött Risoul, nem rosszabb, mint L2A. Persze ez csak akkor igaz, ha szigorúan a pályáknál maradunk, nyilván Risoul nem tud versenyezni szűzhósízésben, nincs gleccsere, vasútja, stb... Szigorúan véve a pályák vonalvezetése szerintem jobb.

Részletesebben:
Risoulban a térkép jobb oldalán található L' Homme De Pierre nevű csúcson kevesen síelnek, még dél körül is sokszor lehetett látni a ratraknyomot. Jó széles pályák, de egyben technikásak is, lehet carvingolni rajtuk nagy sebességgel.

A tőle balra eső Peyrefolle csúcsról jobb felé lejövő pályák is hasonlóan, jó vonalvezetéssel, kellemes meredekséggel.

A Vars-i rész izgalmasabb. Már az átjárót nehéz megtalálni, legalábbis nekünk nehezen ment, nem egyértelmű a térkép, de remélem, azért nektek is menni fog. :)

Kezdjük a legmagasabbal: A Pic de Chabriesre felvivő hosszú tökösön nagyon lehet fázni, hosszú, lassú és nagyon szeles hely. A csúcs alatt van egy gyorsulási pálya, direkt erre kiképezve és egy radar van az alján. Engem 105 km/h-val fogott meg. A KL nevű fekete pálya teteje az lényegében, ahonnan ha jót akartok magatoknak, nem a csúcsról csúsztok le. :)) A Col de Crevoux-tól oldalazva a hegyoldalon pont oda lehet csúszni, bár lezárt terület.

Van ezenkívül Varban egy kiváló snowpark, síelőként is remekül ugráltunk rajta. A térkép bal oldalán lévő Peyner csúcsról jó erdei jellegű pályák vezetnek le, de inkább délután menjetek, mert délelőtt felettébb jegesek.

A végére hagytam a kedvencünket, az Olimpyque inf nevű pályát. Iszonyatosan jó vonalvezetés, lejtés, technikás. A teteje széles, carvingos, majd lesz szűkebb, kanyargósabb erdei és a végén megint szélesebb nagy kifutással. Padlógázzal végig lehet tolni gyakorlatilag egy jó carvingléccel, iszonyat jó lesiklópálya. A La Mayt-csúcs közepétől indul, max sebességgel 2 perc alatt csináltuk meg a kb. 500 méteres szintkülönbséget. :)

Itt van róla egy videó:


Szóval, Risoulnak nincs annyi pályája, akkora magasságkülönbsége, modern felvonói, gleccserei, de kárpótol mindenéért a kiváló vonalvezetésű pályái! Nekem a francia síterepek közül ahol voltam, egyik kedvencem. Les 2 Alpesen nem találsz ilyen jó pirosakat, nincs erdei jellegű pálya, valamint itt nincs tömeg sem. Teszek fel képeket is.

2012. március 13-án voltam egy napot a terepen, Les 2 Alpesből átjőve. Kövezzenek meg, de én még életemben nem láttam ennyi embert egy helyen. A felvonók újak, modernek, gyorsak (talán a legjobb felvonórendszer, amivel eddigi francia útjaim során találkoztam), de ez hozza azt, hogy a nagy kapacitás miatt rengeteg ember van a pályákon. Szó szerint kerülgetni kellett mindenkit, ez zavaró.

A táj csodálatos, eszményiek a kilátások, modern a felvonórendszer, nem egekbe emelkedettek az árak, de ennyi jót tudok mondani. A fenti részek egyértelműen kövesek, buckásak, a Sarenne csalódás volt, hihetetlenül buckás volt, olyan tömegű emberrel, hogy valami borzalmas. Itt jegyezném meg, hogy a Sarenne neve miatt rengeteg olyan ember síelt rajta, akinek keresnivalója nem lenne ott, egymás hegyén-hátán feküdt a sok kezdő, hóekéző síelő. Hátrány, hogy kb. 2300 méter alatt van a pályák 60-70%-a, így meleg esetén, amit mi is kifogtunk, irtózatosan olvadt. Az összes, hangsúlyozom az összes pálya erősen buckásodott és szét volt síelve már délre.

Hallottam magyar síoktatóktól, hogy mindig ennyi ember van, Huezen levették pár éve a síbérlet árát, azóta ez a tömeg. A pályák vonalvezetése amúgy jó, a falu is szép, de nem voltam hanyattesve tőle, főképp a rossz pályaállapotok és a rengeteg ember miatt. Képeket majd tolok.

2012. március 9. - 2012. március 18. között egy hetet töltöttünk Les 2 Alpesben. Az útvonal a szokásos volt, Bp - Ljubjana - Trieszt - Milánó - Torinó - Briancon - Les 2 Alpes. Már odaúton látszódott, hogy a januári-februári nagy havazásokból sok elolvadt, és a Pó-síkságon mutatott +21 fokos hőmérséklet sem ígért sok jót. Egészen a Col de Latouret hágóig alig volt hó, utána viszont téli világ fogadott minket. Az apartmanunk a Flocon d’ Or volt, a település déli részén, közvetlenül a szakadék mellett, a Pied Moutet pálya aljánál. Új építésű, átlagos francia szállás. Magáról a településről annyit, hogy döbbenetes nagyságú, nagyon sűrűn beépített, igazi nagyvárosias hangulata van neonfényekkel, közlekedő helyi buszokkal.

Most síeltünk először itt, de jó pár éves francia tapasztalattal, a meglátásaim a követezőek: Egészen fantasztikus a magasságkülönbség, volt, hogy a völgyben +15 fok volt (elkaptuk a téli félév kb. legmelegebb hetét), míg a csúcson -4 fok. Ez egyben nagy kihívást is jelentett, hisz a csúcson fáztunk, a völgybe leérve meg izzadtunk a melegtől. Furcsa volt ilyen hosszantilag elhelyezkedő terepet látni, még sosem volt alkalmam hasonlóan síelni. Ez a jellegzetessége egyben a legnagyobb hátránya is a rendszernek, 3-4 felvonóra és pályára hatalmas terhelés jut, a Jandri 2, 3, 4 nevű pályák a délután már erősen buckásodtak és vizesedtek, de ez a meleg hatása is volt. A másik nagy hiba, hogy a lenti részen csak 3 feketepálya mellett 1 zöld vezetett le, erre a szűk zöld ösvényre délután fél négytől özönlöttek a síelők, mint egyetlen nem fekete levezető pálya. A pályakezelés megfelelő volt, feltűnő volt viszont, hogy egyes helyeket az üzemeltetők teljesen „feladtak” idővel, amik nem voltak vitálisan fontos részek.

A hütték száma és elhelyezkedése kiváló, különösen lehet ajánlani Toura 2600-on található helyeket, kaja szempontjából a fentebbi, tehát nem a zenés hely a legjobb. A felvonók kellően gyorsak, a kapacitás is oké, csoportunknak elsősorban a felső pályák tetszettek, de ebben nagy szerepet játszott az évszakhoz képest meleg idő. 3200 méter felett kiváló széles, kék és piros pályák vannak, hóbiztosak, nem síelik szét őket, alkalmasak carvingolásra. Mindenkinek ajánlom a legfelső, 3600 méter feletti részt, ahová ratrakkal lehet feljutni. A túlsó oldalon, La Grave felé lehet off-piste síelni, az északi fekvésnek köszönhetően még most is kiválóak voltak a hóviszonyok. Nem túl nehéz, középhaladó síelők is nyugodtan megpróbálhatják. Nagy élmény, fantasztikus a táj.

Összegezve: Átlagon felüli pályahosszak, nagy magasságkülönbség, kiváló off-piste lehetőségek, sok szórakozási lehetőség a faluban, gyors felvonók. Különösen ajánlható a freeride és szűzhó kedvelőknek, nem ajánlott viszont kezdőknek.

U.I.: Mi is voltunk Alpe 'd Huez-ben, oda írom észrevételeimet.